Honismeret, 2016 (44. évfolyam)

2016 / 1. szám - TERMÉS - Brunn János: A györkönyi bor és a pincefalu története

A város életének új korszakát a II. világháború utáni időszak jelentette. A háborús károk feltárása és az újjáépítési munkálatok megkezdése Zsemlye Ferenc kommunista párti polgármester nevéhez fűző­dik, aki a város első tisztségét a sorsdöntő 1945 és 1949 közötti években viselte. Ő külön szakembert bí­zott meg egy átfogó városfejlesztési terv kidolgozásával.76 Aztán Szolnokon az első tanácsválasztáson 101 tanácstagot és 50 póttagot választottak meg. A 101 tanácstag közül 67 ipari munkás, 11 szegénypa­raszt és 4 középparaszt, 3 kisiparos, illetve kiskereskedő és 16 értelmiségi volt. A Szolnoki Városi Ta­nács alakuló ülését 1950. október 30-ra hívták össze.77 Közben Szolnok város lakosságszáma is dinamikusan fejlődött. Az 1850. évi 10 617 főhöz képest a vármegyeszékhellyé válás évében (1876) 15 847 lakost,78 a trianoni békediktátum évében (1920) pedig már 31 065 lakost számlált a település. A II. világháború alatt a mintegy negyvenezer lakosú megye­­székhely lélekszáma a légitámadások következtében mintegy tizedére, kb. négyezer főre zsugorodott össze. Az 1960-as években haladta meg a város lakosságszáma ismét a negyvenezer főt, majd 1970-re ez a szám is mintegy másfélszeresére, 63 467 főre nőtt. Végül, a rendszerváltozás időszakában (1990) volt a legnagyobb a város lakóinak száma, 78 328 fővel.79 Azóta a település népessége ismét folyamato­san csökkenő tendenciát mutat, melynek oka a rendszerváltozás óta eltelt időszak gyökeres gazdasági és társadalmi változásaiban keresendő. 2012-ben Szolnok az ország tizedik legnépesebb városa, mely­nek mintegy 73-74 ezer lakosa van. S habár időközben, 1949-ben a megye nevét egyszerűen, ha úgy tetszik, a Szent István-kori Szolnok megyére redukálták,80 majd a rendszerváltozás után visszakapta történelmi tájegységeket is magában hordozó elnevezését, a város közigazgatási státuszát, a megyeszékhelyi rangot mindmáig őrzi, a rend­szerváltozás után kapott települési státuszával, a megyei jogú városi ranggal együtt. Kis Krisztián Bálint A györkönyi bor és a pincefalu története A Tolna megyei Györköny község a Dél-Mezőföld egyik jellegzetes települése. Első adatunk a hely­ségről 1333-ból való, amikor pápai tizedszedők jártak a megyében. A helység a Hunyadiak korában hosszabb-rövidebb ideig oppidum, azaz mezőváros is volt. A török hódoltság kezdetén Györköny to­vábbra is őrizte korábbi pozícióját a környéken. Ebből az időből származnak az első ismereteink az itte­ni szőlő- és borkultúráról is. Györkönyben 1552-ben a musttized az összes adónak több mint egyharma­­dát tette ki, és a legtöbb volt a Simontornyai szandzsákban, tehát igen jelentős szőlőtermesztés folyt ek­kor a területén. A hajdan virágzó középkori település azonban a XVII. század végére elpusztult. A XVIII. század elején, 1718-tól kezdődően egy új, túlnyomórészt német eredetű népesség tette is­mét lakhatóvá ezt a földet. Elsőként Moson megyéből és Sopron megyéből, a Fertő tó környékéről érke­zett néhány magyar és német (Heidebauer) evangélikus család, majd az 1720-as években, nagyobb lét­számban a németországi Hessen tartományból kivándorolt protestánsok csatlakoztak hozzájuk. Az újonnan betelepülők megtalálták a korábbi szőlőművelés nyomait is, és felújították ezt a tevékenységet. A hozzáértést otthonról hozták magukkal. A Heideboden (a mai Burgenland) területéről és kiváltképp a Rajna-vidékről hozott szőlőművelési kultúrának és borászati tudásnak a birtokában Györköny hamaro­san ismét a környék egyik legfontosabb bortermő helyévé vált. Földesuruk, Meszlenyi János is kiemel­kedően fontosnak tartotta a szőlőtermesztés ösztönzését. A györkönyiekkel 1722-ben kötött szerződé­sének második pontjában ez áll: ,píz szőlejükre is hét esztendei szabadságot engettem, az melly eltelvén, nona-val [kilenced] tartoznak, mint más helységekbenA német telepesek XVIII. század eleji életmód­ját leginkább Bél Mátyás leírásából ismerhetjük meg. Munkájában többször is szól róluk. Dicséri szor­galmukat, amelynek eredményeképpen „olyan helyeken szüretelnek szőlőt, ahol néhány év előtt a sző­lőnek hírét sem 11011011010". Ennek a szorgos munkának az eredménye, hogy amíg 1730-ban még csak 10 akónyi adót kellett borból a györkönyieknek leadniuk, 1752-ben már 853 akót szolgáltatott be a falu. 76 Szolnok könyve, 271 és 152. 77 Adatok II. 253. 78 Szolnok, 112. 79 Szolnok népességének alakulása (fő) [1850-2011 - diagram]. Internetes forrás: http://hu.wikipedia.org/ wiki/ Szolnok A letöltés dátuma: 2012. október 19. 00 Adatok 1.21. 66

Next