Honismeret, 2017 (45. évfolyam)
2017 / 2. szám - ÉVFORDULÓK - Novák László Ferenc: Arany János Nagykőrösön
Buda visszafoglalása után a kormány Pest-Budára költözött vissza, s így Arany is társaival Szolnokig szekéren, onnan pedig vasúton, ,gőzkocsival" Pestre utazott június 1-jén. Úgy volt, hogy családja is követi őt a fővárosba, azonban az egyre bizonytalanabbá váló politikai helyzetben úgy határozott Arany, hogy a család maradjon Szalontán, ahová végül maga is visszatért. A kormány közben Szegedre, majd Nagyváradra menekült, de ide már nem ment Arany. Petőfinek 1849. május 27-én írt levelet, amelyhez utólag írt megjegyzést: Petőfi Szalontáról írt nekem, mert már Debreczenben voltam, mint min. hivatalnok, de családom Szalontán maradt, Petőfi gyermeke is, kiért most Szalontára ment [a Petőfi által ajánlott] Egressy féle házat - midőn Pestre mentem, nem találtam, elég tágasnak családom számára; másutt fogadtam tehát (Úri utcza Horváth ház, de nem az Edmund féle) hol Garay is lakott. Egyébiránt én a ministeriummal Pestre mentem ugyan, de családom mind Szalontán maradt, mert nem akartam kitenni a mindinkább bonyolódó állapotnak. Innen, a kivett szólást el se foglaltam, hanem Garay barátom szívességéből az ő lakásán bírtam egy szobát. Azon hírre, hogy az orosz Debreczennél van, családom miatt aggódva, (jul. 1.) Szalontára siettem, miután erre, illető főnökömtől engedélyt eszközlöttem. Nem is mentem többé vissza. Midőn a belügym. Váradra tétetett át, berándultam én is, s ott voltam vagy 2 nap, de következett a Nagy Sándor csatavesztése Debreczennél: az egész Várad futni indult, s én is visszavonultam Szalontára. Petőfit Pesten láttam utoljára." Minisztériumi munkatársa és kedves barátja, Gondol Dániel Szegedről, ahová a kormány Pestről menekült, írta Aranynak 1849. július 27-én:,(Szeretett Janim! Ha még útnak nem indultál, halaszd addig, míg soraim nem üdvözlendenek N. Váradról vagy honnan, magam sem tudom. Meglehet, hogy Szegeden csak hűlt helyünket találnád. A látás futás pillanata ismét bekövetkezett, azt mondják holnap felszedjük a sátorfát és N. Váradig meg sem állunk. [...] Ügyünk a lehető legbonyolultabb zavarban áll. Ha elveszünk édes Janim, nem a muszka emészt fel bennünket, nem is az osztrák, hanem mi magunk leszünk a Saturnusok. Az osztrák-muszka had vonul Szeged felé a Duna felől. Perczel és Visocki hiába várta őket Kecskemét vidékére. Ezért ezek is kénytelenek Szeged felé húzódni. Táboruk tegnap már elhagyta Félegyházát. Görgei három fényes csatát vitt velük, Igmándnál, Váczott és Losoncznál, s ő ezelőtt néhány nappal Miskolcznál táborozott. A muszkák a csatákbeli veszteségeket 9000-re teszik és szidják az osztrákokat, miért tették őket bolonddá, azt mondván nekik, hogy ők ide koronázásra és lakodalomra jönek, t.i. Ferencz József és a muszka herczeg kisasszony lakodalmára. Ministeriumunk fel akar osztani, Szemere legalább beadta resignatioját, miután olyan intézkedések is az ő lelkét nyomják, melyek Kossuth fejéből származtak. A közvélemény dictaturára szavaz, hadira és politicaira, erre Kossuthnál mást tűzni nem lehet, arra Görgeinél. Magam is ezekre szavaznék, ha rám bíznak. Perczel nem engedelmeskedik sem Péternek sem Pálnak. Hogy Kossuttal meghasonlott, annak a napokban jöttem nyomára, hogy Görgeit eleitől fogva nem szenvedheti, régi dolog. Ő most pártot gyűjt, s mint a hír mondja, a communismust választá létrául, melynek dictátorságra felkapaszkodik. Ezt tudva, édes Janim, s midőn ilyen emberre látjuk bízva védelmét a kormány székhelyének, kinek piszkos érdekében áll azt minden pereputtyostul veszve látni, bizony nem igen lehet vérmes reményünk a körülmények jobbra fordulásán. Hiszen ha a kormány veszedelme nem egy volna a hazáéval, akkor azt mondanám: vigye a manó, ha tuskó van is a polcon, azért a haza és nemzet állni fog, de most barátom, ilyeneket látva, nem csoda ha az optimista is pessimistává válik...”10 A végkifejletet Arany már Pesten átérezhette. Petőfi Kossuthban történt csalatkozásáról - ti. Kossuth az orosz intervenció feltartóztatása érdekében népfelkelést szándékozott kirobbantani - írt Aranynak Mezőberényből 1849. július 11-én, ahová családját menekítette. Petőfi leveléhez Arany János a következő megjegyzést tette:,festen laktamban egy nap hozzám jő Petőfi, hogy hivat Kossuth, Petőfi, én, Egressy, Vas Gereben s mások megjelentek. (Akkor láttam Kossuthot először, legalább oly közelről, hogy kényelmesen vizsgálhattam vonásait). K. egy mondókát tartott, hogy a haza veszélyben van, a népet fanatizálni kell keresztes hadra elé. Mi eljöttünk, de nem vettem észre, hogy valamelyikünk valami nagy dolgot tett volna és én már útban voltam családomhoz, talán másnap indultam is. Mező Berény Orlay-Petrics [Soma] szülőinek lakhelye, kikkel Petőfi rokonságban volt. És ez hozzám utolsó levele. Mező-Berényből Váradra, s onnan Erdélybe ment, hogy Bemhez csatlakozzék, de útját nem Szalontának, hanem Ugrának vette, mely falu attól oldalvást esik. Ott a papnál volt szállva, s a pap né m Arany János 1975.255. Feleségének, Ercsey Juliannának 1849. június 27-iki levelében is borúlátóan nyilatkozott Arany: „...A magyar nemzetre a legnagyobb rész napjai közelegnek. Az orosz gyorsan halad előre s nincs ellene elegendő erőnk összpontosítva. Most mindenféle népfelkelés rendeztetik. Vajha a magyar nép képes lenne életre-halálra küzdeni. De kétlem. [...] Ezen levelemet csak neked írtam, nemhogy olvassák Szalontán. A holnapi (jun 28) Közlönyből úgyis mindent megtudnak...” Arany János 1975. 260. A nagykőrösi „csonkahonvéd”, Szalay József vadászfőhadnagy június 19-én sérült meg a lengyel terültek felől, a Keleti-Beszkideken keresztül, északkelről betörő kozákokkal vívott harcban. Novák László 1998. 10 Arany János 1975. 264. 11