Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-05-16 / 13. szám
gyaroknál ezen időszaki divatban. Valamelly városban lakó két három mester már czéhet állíthatott. E’ szerint tehát már a nürnbergi Rudolf előtt (1440) régóta voltak magyar országban aranylapitok, arany és ezüstdrótházak ; szinte a sárgaréz is még Ebner Erasmus előtt (1553) ismertetett, ’s az erdélyi Szászok által tők és más bútorok készítésére használtatott. Már 1376-ban találkoztak ottan tőcsinálók , üstmivesek, bélyegverők, gomböntők, csiszárok, lakatosok, kik a’ kovácsokkal együtt egy czéhbe állottak , ’s bizonyosan nem csak veres rezet és vasat, hanem kivált a’ tőcsinálók ’s gomböntők sárga rezet is használtak munkájikra. A’ Magyarok pompaszeretete bő foglalatoságot szerze a’ mesterembereknek, kinek nem volt annyi tehetsége, hogy az aranymivesnek munkát adhatna , legalább öveinek, kardszijának, kantárjainak csatjait (Reithaken, Agrafe) aranyozott rézből a’gomböntőnél csináltatta. Ezen időszakban (1446) már a’paizs, kéziv, nyíl, és nyirtok-csinálókat is czéhbeli öszveköttetésben találjuk. De már 1381-ig is említés létetik különféle magyarországi oklevelekben a’ puskapor, bombardák, és puskák felől, sőt ugyan amaz időszak másod felében a’ városok nagyobb része puskaporral, nagyobb ’s kisebb lövő szerekkel el volt látva. Albert király egy esztendei uralkodása alatt (1439) Pozsonban az úgy nevezett puskacsináló udvarban ágyúk öntettek, taraczkok, tűzgolyóbisok puskaporral együtt hat puskamives mester, azoknak legényeik és inasaik által készíttettek. A’ puskapor állató részei voltak : a’ szokott hársfaszénpor, kénkő , és salitrom, de borszeszt, sőt a’ por felfrisitésére ecztet is használtak. A’ golyóbisok öntésére Urvölgyéből (Zólyom vármegye) hoztak a’ rezet. Amaz erdélyi Magyar Orbán nevű hires ágyú öntőről Konstantinápoly utolsó ostrománál is volt szó , hol a’ Mohamed táborában volt magyar követek jobban értették a’ nehéz ágyúk igazgatását a’ szultán népeinél. Korábban az előtt már Murath török császár tapasztalta Belgrádnál, hogy Thállóczi Zorán ur vezérségealatt a’ Magyarok gyakorlottak voltak a’ föld-alá-ásásban (Unterminieren), sőt az ellenséges ágyúk, mellyeket magokkal el nem vihettek, beszerezésének tudományát is Hu