Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1833-05-16 / 13. szám

gyaroknál ezen időszaki divatban. Valamelly városban la­kó két három mester már czéhet állíthatott. E’ szerint tehát már a­ nürnbergi Rudolf előtt (1440) régóta voltak magyar országban aranylapitok, arany és ezüstdrótházak ; szinte a­ sárgaréz­ is még Ebner Erasmus előtt (1553) ismer­tetett, ’s az erdélyi Szászok által tők és más bútorok ké­szítésére használtatott. Már 1376-ban találkoztak ottan tőcsinálók , üstmivesek, bélyegverők, gomböntők, csiszá­rok, lakatosok, kik a’ kovácsokkal együtt egy czéhbe ál­lottak , ’s bizonyosan nem csak veres rezet és vasat, ha­nem kivált a’ tőcsinálók ’s gomböntők sárga rezet­ is hasz­náltak munkájikra. A’ Magyarok pompaszeretete bő foglalatoságot szerze a’ mesterembereknek, kinek nem volt annyi tehetsége, hogy az aranymivesnek munkát adhatna , legalább öveinek, kardszijá­­nak, kantárjainak csatjait (Reithaken, Agrafe) aranyozott rézből a’gomböntőnél csináltatta.­­ Ezen időszakban (1446) már a’paizs, kéziv, nyíl, és nyirtok-csinálókat­ is czéhbeli öszveköttetésben találjuk. De már 1381-ig is említés léte­tik különféle magyar­országi oklevelekben a’ puskapor, bombardák, és puskák felől, sőt ugyan amaz időszak má­sod felében a’ városok nagyobb része puskaporral, nagyobb ’s kisebb lövő szerekkel el volt látva. Albert király egy esztendei uralkodása alatt (1439) Pozsonban az úgy nevezett puskacsináló udvarban ágyúk öntettek, taraczkok, tűzgo­­lyóbisok puskaporral együtt hat puskamives mester, azok­nak legényeik és inasaik által készíttettek. A’ puskapor állató részei voltak : a’ szokott hársfaszénpor, kénkő , és salitrom, de borszeszt, sőt a’ por felfrisitésére ecztet­ is használtak. A’ golyóbisok öntésére Urvölgyéből (Zólyom vármegye) hoztak a’ rezet. Amaz erdélyi Magyar Orbán nevű hires ágyú öntőről Konstantinápoly utolsó ostromá­­nál­ is volt szó , hol a’ Mohamed táborában volt magyar köve­tek jobban értették a’ nehéz ágyúk igazgatását a’ szultán népeinél. Korábban az előtt már Murath török császár ta­pasztalta Belgrádnál, hogy Thállóczi Zorán ur vezérsége­­alatt a’ Magyarok gyakorlottak voltak a’ föld-alá-ásásban (Unterminieren), sőt az ellenséges ágyúk, mellyeket ma­gokkal el nem vihettek, beszerezésének tudományát­ is Hu­

Next