Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-04-24 / 33. szám
saságot kell neki fizetni , vagy csupán a’ németet úgy, mintha magyar nem is volna, 's ez esetben a’ magyar mutatványok jövedelméből annyit tart meg magának, mennyit a’ folyvást adatni szokott német mutatványok behoztak volna. Ekkor pedig mi marad a’ Magyaroknak? Bizonnyal kevés, ha meggondoljuk, hogy a’német publicum a’ magyar előadásokból bizonyosan el fog maradni, és igy a’ jövedelmet csupán a’ kevesebb Magyaroktól kell várni. De nem feszegetem tovább e’ tárgyat, mert tudom, hogy nehezen fog olly haszonbérlő találkozni, ki ezen egyesülésben meg-egyezne, bizonyos lévén vesztesége felől. — Allittatik tovább: ,,Egynek kell lenni Pesten (de talán Pesten és Budán is) a’ játékszínnek, a’ mi már fenáll, és pedig mágnások fő directorsága alatt, habár pénzök áldozatjával is. (Ismét szerény óhajtás, mellyet kívánni szabad, de remélni------!) Szedjék öszve a’ szerte tévelygő legjobb magyar színészeket , ’s belőlek egy jó társaságot állítsanak , melly a' Németekkel ki állhassa a’ concurrentiát. Az operát cassálják , vagy legfeljebb minden fertály esztendőben csak egy jól betanulttat adjanak ; mert az opera pióczája a’ theatrum pénztárának, sőt az actorokat is henyébbekké ’s alkalmatlanabbakká teszi a’ nézőjátéki jó előadásokra.“ —Némiképpen igaza lehet a’ szerzőnek ; de az is bizonyos , hogy most, midőn jó operák adatnak , akár régibbek akár újak , mindig tele van a’ pesti theatrum. Jele tehát , hogy az itteni közönség nagyon kedveli az operákat ’s ízlése ebben is már előre haladott. A’ Magyarnak se szabad tehát ebben hátra maradni, ha a’ Németekkel sulyegyenre akar jutni, ’a ismét egy tökéllyel hátrább lenni nem szándékozik. Egyébiránt a’ Szerző ezen öszve szedendő magyar színjátszók számát húszra javalja De meg valljuk , hogy ezen csekély számot nagyon keveseljük ; mert a’ mostani pesti nagy theatrumra 100 ember se kevés. Most is carricatura látni , midőn az óriási szinhelyen az asszonyi Statisták 12-en , a’ férfiaké szinte 12—15-en teszik a’ pompás nagy darabokban az egész népséget, vagy chorust;'s még ugyan ezeknek kell minduntalan másként öltözködni, hogy a’ játékban előforduló majd egyik majd másik felekezetnek embereit képezhessék. Nem nevetséges-e ugyan azon beszélő vagy éneklő embereket az előbbi jelenésben veres, a’ következőben sárga ruhában látni, ’s kik amabban ellenségek voltak, emebben egymásnak barátjaik ?!— 1832-ki tavasszal Váradon egy érzékeny magyar theatrumi előadást láttam , mellyben a’ Statisták ön urokat vitték fogságba , mivel mások nem voltak, kik az ellenfél részéről rendeltethettek volna azon tömlöczözendő személynek elfogatására. Nem nevetséges-e ez?) — „Mind a két nemzetbeli színjátszóknak fő directora (Entrepreneur) egy legyen, és igy ha egy pár tehetősgavallér magát nagy lelkűen felajálja, fél esztendő múlva állandó magyar színjátszóknak örülhetnénk Pesten ! De most minden európai szabad státusok vagy nemzeteknél hátrább vagyunk, mert fővárosunkban magyar színjátszó társaság nincsen.“ Budán már van, de adja Isten.