Honművész, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-04-23 / 33. szám
el HOHOHITVÉSZ. IPIESítFljíM csütörtökön április 23k án 1835. KÖLTÉSZET. Mácsihoz. Málcsi ! mért vélsz bús haragos szemet ram? Bájoló arczod pezsegő pirányát Mert vonod sápadt halavány színekbe, Rád ha tekintek ? Tán kihűlt kebled lobogó szerelme ? Vagy talán óhajtsz ragyogóbb szerencsét, Mint kicsiny, biztos— de szerény lakomban Várt vala teged? Lány! ne halmozd szód, szigorú titokkal, Es ne hervaszd el komor érzelemmel Ekeid! — mond csak: mi epeszt? talán még Adhatok írt rá! Hogy ha fellengzőbb, ’s magosabb szerencse, ’S büszke pompának heve , vágya bánt , — Helyeket nyerhetsz; de szivet hivebbet, Mint az enyim, — nem! Jer kecses bálvány ! örömim tetézni, — Jöjj a’ zöldellő terepély lúgosba, Hol szelíd holdnál örökös hűséget Nékem Ígértél. Málcsi jer! ’s míg én dalomat nyögellem Búskomoly hanggal fuvolyámon , addig Kedvesem csókolj , — ’s mosolyogva ringass Kebleden engem ! Barna. SZORGALOM. Háromszor égett aczélhasábok harang helyett. A* hannoverai újság Clausthalból ezt írja február 28-kán: ,,Roslauban Dessau környékén bizonyos Sachsenberg nevű kovács úgy nevezett háromszor égett aczélból olly találmányt készít, melly a’ templomi harangokat kipótolja. Sernóban már fel van állítva illy egy harang, melly három tisztára köszörült aczélhasábból áll, ’s külön-külön 68 gradusnyi szegletben vannak felfüggesztve. Összesen e’ hasábok 72 fontot nyomnak, ’s illy kis nyomatékok mellett a’hang nagyságára nézve felérnek olly több mázsát nyomó haranggal, melly mig mindenképpen elkészül ’s felállittatik, 3000 tallérba kerül, holott az említett három hasábot téltalálójok mind össze4 talléron adja.