Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-08-02 / 62. szám
495 lemben véve nem egyéb, mint az otthon kezdett, iskolában és életben folytatott miveltetésnek szakadatlan fentartója, bővítője. Következésképpen czélja nem lehet csupa unaloműzés és mulattatás; de nem is egyetlen egy mód a’ népmivelésre , hanem csak egyike a’ hasznos módoknak. De hogy az lehessen, szükséges, hogy hasztalan, semmit jelentő spectaculumokból ne álljon, hanem lélekre ható nemesebb mulatságot adó tükrözet legyen; ne valamelly nadragulyás érzelgést és sentimentalitást tanítson, hanem az embernek valódi életére— a’ mind vallási és közönséges tudományi, mind világpolgári tekintetben vett életére — hozzon világot és miveltséget, így forrhat azután össze a’ színvilág a’ valódi élettel ’s viszont. Eltérések és visszaélések mindenben és mindenütt voltak, vannak és lesznek, igy a’ színvilágban is. Ezek azok, mikből aztán a’ játékszínnek (kisebb nagyobb) hanyatlása ’s elsilányulása következik és következik. Ha tehát a’ játékszín az akar lenni, minek lennie kell, ’s fölőbb elmondtuk, szükséges, hogy az intézet eltérések és visszaélésektől minél inkább kitisztittassék’s alapelveire visszahozattassék. Ezt a’ műveltségi haladásnak ’s igy az intézetnek is — mint annak egyik eszközének — barátjai szokták tenni, a’ mennyiben t. i. tőlek telik. Az intézetnek ezen barátjait köznyelven bírálóknak, kritikusoknak hívjuk. Azonban miképp és mi módon lehessen leginkább czélt érni, abban a’ bírálóknak véleményeik különbözők. Az egyik rész csak a’ színészek előadásának bírálatába ereszkedik : ellenkezőjeik a’ színdarabokat is bírálat alá szorítják. Mások azt tartják, hogy kíméletlenül keményen kell bírálni: ellenkezőjeik a’ szelidebb módot választják. Értekező, ki vagy egy hónap óta budai játékszínünkről bírálatokat mert írni, (ezt azon szent czélból tevén, hogy a’köz intelligentia kifejtését bármi morzsányival is elősegélje) kötelességének ismeri, hogy a’ publicum előtt ebbeli elveit — mert azok nélkül kivált bírálatot nem ir — kinyilatkoztassa, ha kik talán bírálataiból még azokat ki nem vették. A’ játékszini bírálónak igen is ki kell terjeszkednie a’ darabok bírálatára is,magában értetik, hogy, újságba írván azokat csak általánosan és fő pontjait érintve; mert részleges fejtegetés ivekre terjed. Azt felteheti minden szó, hogy miről a' bíráló általánosan kimondta ítéletét, arról részenként is tud számot adni ’s ezt a’ fenmondott alapelvből, hogy t. i. vizet a’ száraztól és viszont elválasztván, egy legalább tűrhető repertoirnak vettessék meg alapja; mert egyedül csak a’ czélirányos repertoir képes a’ játékszínt mű- és életiskolai nevében meg és fentartani. — Mi az előadás bírálatát illeti, abban a’ főbb szerepek vivőjit — a’ játék tengelyeit v agy