Honművész, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-12-04 / 97. szám
KÖLTÉSZET. Irma. Szép este volt; a’ nap Báj-fépye eltűnők, Az erdő lombjain Lángolva búcsuzék; Égtek sugárai A’ tó’ ezüst vizén, ’S ragyogva mint arany Jíjtsztak tükör-szinén Este dalt zenge az Ártatlan fülmile ; Ekkor hajh ! szívemen Még boldog csend üle. Szabadon mint madár Ülök a’ tó gyepén , Nyugalmat lelve a' Természet szép ölén. Miként a’ harmatcsepp A’ szende violán , Érzelmem tiszta volt Éltemnek hajnalán. Ah! ’s ekkor láttalak Leányka tégedet, A’ ki lelánczolád Örökre szívemet. A’ szellő lengető Szép szőke fürtidet ’S te reám felvetőd Varázs-szemeidet. Piros igéző szin Terült el arczidon, Szemérem a’ bíbort Festő láng-ajkidon. A’ liget árnyain Mint szarvas eltűnői, S magaddal egy boldog Nyugalmat elvivél!