Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-01-15 / 5. szám

34 Szivárvány , árny-alak , Gőz-vára, játszi-fény A’ him­fi szív előtt A’ hűség, ’s érzemény Hímem, nekem is volt, Egy kedves földi pár ; De később megvetett, ’S eltűnt a’ csapodár ! Elfajlott a’ fi­nem: Erénye gyávaság, Hite ingadozó , Babérja most bor­ág. Honáért lángolót Alig mutathatunk ; Köz-jóra áldozót Csak ritkán láthatunk — „Mit mondasz ? — elfajult A’ him­fi hős kebel, ’S szerelme változó, Mint esti ég-lebel? —■ Köztünk találkozik Még ollyan himfi-sziv, Melly mint a’ bérezi száli Szilárd ’s örökre hiv !“ — ’S a’ mint e’ tusa áll, Meg-megrendűl a’ lég ,­­ ’S leröppen, a’ kiért E’ hamvas gerle ég. A’ csók most csókot ér ; Busan néz a’ leány , —• ’S sóhajt az elrepűlt H ív gerle-pár után. V —­ BARNA. SZORGALOM. Chinai indigo termesztése a’ kaukázusi hegyeken t­ú­l. Ez előtt egy esztendővel az ottani szorgalomra ügyelő egyesület 7 és 9 font chinai indigo-m­agot (Polygonum tinctorium) kapott, ’s egy részét birtokosok és alattvalók között elosztván, a’ többit meg­tartó magának ’s elvetteté. A’ tiflisi kertben jól kikeltek ugyan a’ növények, de ismételt gyondálást kivántak; a’ terraszokon pedig min­den mag 3—4 szárat hajtott, mellyek a’ közel levő fűveket elfojtot­ták. Agyagos földben a’ szárak soványan, könnyebb ’s kevéssé trá-

Next