Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-07-05 / 53. szám
53 KÖLTÉSZET. Táv ui zaj. Zúgni Imivik vészharangot Ősz Hildának ainikál , Vad robajjal n/.ni hangot Gyánz fedezte tájból. Mit hirdethet illy moraj ! Tán vad ellenféti zaj ! Tán csapongó láng borítja Jó lakói házait, És ropogva szétfuvalja Kgyilmi vad lángjait. Attilának vára tán Zúg a’ veszteség után ! Tán a' hullámos Dunának Feldagadtak árjai, ’S rá tolultak érezsegének Országdöntő halmai , ’S Attilának vára tán Sír a’ pusztulás nyomán! Nem , nem ellenfél csatája , Sem nem láng a/., sem nem halt; Banat-hang , melli lélekrá/.ón Fülbe zúg, kebelbe hat. Láng, de lm szív-érzetek ! Mali ! tie szem-kitny űzetek ! .Most tudom mar , — honti balt míg Nagy Budában , és a’ nép Huliját a’ sírba vitte Bánattal , melly szívet tép . Mert szerette szép hónát Kg-polgárnak tette át. K. ZS. SZORGALOM. Gyujtó fácskák. A’ „Charivari-ban“ következő czikk olvasható gyujtó fácskákról: „les inimirables ‘ vagy, ki látott valaha iilyent?! — E’ gyújtó fákat, mellyek ütés, surlás, vagy bemártás nélkül rögtön meggyulnak, Lavigne nr készíti. Hajlítás, elzuzás , tapadás által veszély nélkül elolthatok , sőt szél, eső , harmat is kioltja lángukat. Lehetséges - e ? ’S mint juthatni hozzá? Igen könyen, a’ passage des Panoramas-na’ des Varietés