Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-10-07 / 80. szám
80 KÖLTÉSZET. Jó fiú. Ormon ül az ifjú dalnok Jaj zeng ajkain . Leng fohásza a’ fugalmak Szárnyalásain. Arcza halvány mint lehulló Fának levele. Keble szívet ’s lelket dúló Kínnak lakhelye. „Dalnok ! mért dűlsz a’ halomra ? Kit vesztél el ott? — Hagyd , menjen vég nyugalomra A’ boldog halott! Ha egy gytted égő híved Van temetve el; Boldog vagy, mert senki tőled Nem csábitja el. Vagy csalatva hű szerelmed Nyugtot itt talál ? Hidd ! itt ifikáW) *i»V.-^yti^relined ; Rémiig hirláfry;'^'. Vagy tán egybaeáfdVszívet Vesztettél el itt: Mást keress, úgy enyhítsd kebled Bús gyötrelmeit.“ „,Ah utas !öt nem lelem fel, Több ö, mint barát ’S több, mint egy hiv lányka, hidd el Áldom őt ’s porát ! . Hivebb mint barát lehetne , Édesb mint a’ lány ; Jó anyám van itt temetve . ’S kedves e’ magány “■ Hamvad már az ifiú dalnok , Nincs jaj ajkam , Hamva leng csak a’ furalmak Szárnyalásain. --------|