Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)

1838-10-14 / 82. szám

82 BÜffMWin* Pesten vasárnap October ÉP­ KÖLTÉSZET. Dal a­ sir kertben. A' sírok keresztjein Nyögve leng az esti szél, Gyász dalára a' szelíd Hold sugara rezgve kél, ’S tünde fénynyel vonja­ be A’ kert hántolt gödreit, Mellyek ezreknek fedik Fellengző reményeit. Szebb jövő kecsegteti Közttünk a’ nemes kebelt Mellybe a’ nagy égi ur­cúsabb szellemet lelteti: Küzdve küzd a’ czél felé Tüske­ fedte Vitakon , Mert reménye súgja, hogy Ott az óhajtotta hon. Hózsa-szárnyon lebben­ el A’ jelen, mint lenge szél, Súgva ; „élve^f'stáp kötöd’ “ Am ő szebb jiliöőtek el, ’S fény-alakba szoktü­k Agya tünde álmai T''“-*"’ Mint viritnak majdanán Vágya báj-virágai. ’S miglen ekképp’ álmodik , A’ h­alál vihart ereszt Rá — és sejtett honja most : Sir­ágy , ... éke, kis kereszt. Lakja barna szőnyegén Hosszú álmot alszik ő , ’S majd csak a’ nagy vég-napon Lészen létrej ébredő, italgass hát te esti szél ! És ne bántsd szép álmait ; Kezge hold ! vonjad te is Össze fénysugáraid’ ! Ti remény virágai Újra éledezzetek ! Mert túl e’ sir rögjemn élvezhet majd bennetek’. V­­ BARNA.

Next