Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-10-14 / 82. szám
82 BÜffMWin* Pesten vasárnap October ÉP KÖLTÉSZET. Dal a sir kertben. A' sírok keresztjein Nyögve leng az esti szél, Gyász dalára a' szelíd Hold sugara rezgve kél, ’S tünde fénynyel vonja be A’ kert hántolt gödreit, Mellyek ezreknek fedik Fellengző reményeit. Szebb jövő kecsegteti Közttünk a’ nemes kebelt Mellybe a’ nagy égi urcúsabb szellemet lelteti: Küzdve küzd a’ czél felé Tüske fedte Vitakon , Mert reménye súgja, hogy Ott az óhajtotta hon. Hózsa-szárnyon lebben el A’ jelen, mint lenge szél, Súgva ; „élve^f'stáp kötöd’ “ Am ő szebb jiliöőtek el, ’S fény-alakba szoktük Agya tünde álmai T''“-*"’ Mint viritnak majdanán Vágya báj-virágai. ’S miglen ekképp’ álmodik , A’ halál vihart ereszt Rá — és sejtett honja most : Sirágy , ... éke, kis kereszt. Lakja barna szőnyegén Hosszú álmot alszik ő , ’S majd csak a’ nagy vég-napon Lészen létrej ébredő, italgass hát te esti szél ! És ne bántsd szép álmait ; Kezge hold ! vonjad te is Össze fénysugáraid’ ! Ti remény virágai Újra éledezzetek ! Mert túl e’ sir rögjemn élvezhet majd bennetek’. V BARNA.