Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-25 / 94. szám
94 99 9 Pestel vasárnap november 23* 1.&38* KÖLTÉSZET. A’ merengő. Ha lelkem átbolyang A’ múltak éjjelén , Kín edzi lelkemet ’S keserves érzemény. Kín edzi lelkemet , Épesztő, szörnyű kín , Hazám' dúló, de már Leélt veszélyem.S ha azt elgondolom , Hogy ez mind elmula , Szemembe kányorul, A' szívnek harmata. 'S egy édes érzelem Feszíti keblemet ’S imádni kényszerít Teremtőm ! téged Imádni 's esdeni , ’ -t Hogy a’ magyar házit Örökre boldogítsd Minden veszélyen át. PAKRICZ IVÁN FESTÉSZET. A’ szevillai székesegyház. ( Folytatás 6.) Mielőtt Szevillát láttam volna , Murillót mindig nagy szinezőnek tartottam; pontos rajzolónak, de minden fenség és sztyl nélkül; igaz és okos festőnek, kinek festvényei keresetten kellemes színűek , mellyek néha puhaságba mennek át. Ezen egészen nemleges (negativ) erényeken kivül, különös vonzalmat tulajdoniték neki a’ nemtelen és aljas rongyos koldusi természetességhez, melylyel a’ legfenségesebb tárgyakat összeszőtte ecsetje. Conturja puhaságát és hanyagságát annyira vitte , hogy személyeinek öltözete taplóhoz és tépethez hasonlít; végre, mint az alföldi festők, kikkel többször