Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-24 / 24. szám
24. KÖLTÉSZET. JEmlekedés egy nyár estre. Az alkonyat komolyszelídeden Nyögödni s/állt a’ néma völgy öleire , A’ búcuu/,a nap áldozatra téré , Tüzcaókia lángolt messzefellegen. F.nyeltmi jött a’ vándor esti azét hát bámulásár' rengeteg részével , Szelíd leány is jött az est szelével , ’S megállt a' páros baut keresztinél. Épesztve bájolá volt, látnom az Alidén letérdelt érzemény-hevében— 'S tolász kelt ajkán , kiiny sötét szemében , Köny , melly n évit ne minden érezőt. .Most hó borítja néma völgyemet. S.elkentben él az alkony-szende bája,‘elbarnul a’ leli anyaja Vítk. búzája , boknisz te is lány .— '’s bég könyűm veled ! —• \' - ' ACANTILUMS. SZORGALOM. lYlákony kereskedés Chinaban. A’ calcuttai hírnökből következőt vonunk ki, mi nemcsak a’ mákonykereskedésnek jelenleges állapotjáról, hanem az Angoloknak a* chinai birodalommal mikénti állásáról is érdekes felvilágosítást nyújt. — „A’ mákonykereskedésről szólló'chinai hírek olly fenyegetők, hogy minden e’ tekintetben tápláltt reménynek bátran „istenhozzád-ot44 mondhatni. A' Chináknak ez áruezikk iránti idegenkedése naponként elhatározottabb és következetesebb lesz, a’ hatóságok szemfülessége pedig olly rendkívüli, hogy a’ leghihetlenebbek is átlátni kezdik , mi szerint illy rendszabásokhoz nem csupán haszonvágyi tekintetből nyúlnak, nem csupán azért görditnek nehézségeket e’ kereskedés elébe, hogy az ujjaikon keresztül nézést minél drágábban fizettessék meg maguknak, hanem a’ pekingi udvar rendeléséből, melly e’ hódító szernek elterjedését egyátaljában meggátolni akarja. Az éjszakkeleti kikötők, mellyeken keresztül a’ mákony eddigele