Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-10-24 / 85. szám

674 III. Lomb-díszét vesztette ágon Kis madárka ül, Zeng az erdő , a’ liget zeng He keservűtül ; Párja még piros koránykor Bészkiből kiszállt , 'S most sem tért­ meg, — fiát utána Gyászosan kiált. Kis madárka !­olly epedve Mért zengsz, a ! miért ! Párod megjövend , hisz’ eddig Mindig' viszatért ! Hallgass , hallgass kis madárka ! Szíved megszakad , Kehied mélyiből ha szüntelen Gyász-ének fakad. Én is hagytam honn leánykát, Lángoló szivüt, Én is hagytam honi leánykát Égi kellemű­t : — ’S válasszon bár völgy, folyam, béres Tőle en­yémet, Szeplőtlen viendem vissza Hő szerelmemet. IV. Tengerbe fűlt a’ napsugár , ködben mereng a’ láthatár, Ég kárpitján nem fénylenek Tündöklő csillag-ezredek. Kit tisztje maraszt ég alatt, A’ vándor , kétesen halad , ’S föl-föltekint: gyász szőnyegén Nem gyűlt e még vezérlő fény ? De kit hű szerelem vezet, Csillám után nem nézeget ; Hold­ ’s csillagnál fénylőbb elem A’ lángoló hű szerelem ! V—­ BARNA, SZORGALOM* Beedzése é­s s­o­ksz­or it­á­s­a a’ Daguerre-i fény­képeknek. Alig bocsátá közre titkát Daguerre, alig kezd talál­mánya szétterjedni, már egy új, ’s jövőben mulhatlanul tökélyes­­bitendő találmányra vezetett, melly ha nem lenne is mindenben olly fontos , mint amaz, a’ fényképek becsét még is végtelenre emelendi. D­onné ur, physikus, ki Daguerre bánásmódjának közrebocsátása óta szünetlen e’ nevezetes műtétes elméletével foglalatoskodott , múlt hetekben próbák előmutatása által meggyőző a’ tudományok

Next