Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-22 / 32. szám
is 251 ra , hogy történeti festészül képezze ki magát, alapul egy mellképet, még pedig magáét, festé berlini nagybátyja Lessing J. K. számára. Némi idő múlva cartont készite az Ikonium melletti csatához , mellyett, később’ Spee gróf helhorfi mezei lakán fresco be is végzett. Mielőtt e’ cartonhoz fogott, egy tájképet a „vár a’ tengeren“ festett; ez most Berlinben Wagener főconsul birtokában van. Nem sokára két festvénye származott, mellyekkel festészhirét nagyobb kör- ’s mértékben megalapító: ,,a’ schneei zárdaudvar“ — ’s „a’ királypár.“ A’ halál képeiben dulakodó búskomorság, mellyet Lessing több szerzeményén ’s festvényén veszünk észre, e’ két műden tetőpontra ért. Ezeknek bevégezte után egy tájkép, egy puszta ’s kietlen, legnagyobb mesterséggel kiábrázoltt sziklapandal festészéhez fogott , mellyet a’ frankfurti műegyesület számára festett. Ez időben sziklavilág volt az, mint a’ tájtermészet mezején magához leginkább vonzá. E’ tájkép után két, a’ történeti művészet ’s genre közti középen álló szerzeményt készített, egy jelenetet Bürger „Leonora“-jából ’s a’ „rabló“-t, mellyekkel 1832-ben a’ berlini műkiállitáson föllépett. Ez időtájban nehány fontos fejlődésszak történt Lessing mivelődése történetében. Eifelbe őszi utat tevén, a’ természetet, mellyet ekkori középkor- költészeti idegzet ’s regényes-álmodó képzelőerő fényében szemlélt, gyermeki szendeséggel, miként az egyszerű házi öltözetben előtte fekvék, élvezni ’s előállitni tanuló. E’benyomatok következménye egy igen jeles tájkép, Wagener főconsul birtokában Berlinben, vala. Éhez hasonló módon jön Lessing a’ következett télen élénkebb érdektől a’ történettan ’s különösen a’ hussita zavarok iránt meghatva, ’s mind ezek által ama regényes költészeti idegzetek, legalább bizonyos ideig, háttérbe tolatva. Több szerzeményt vázolt a’ hussita - történetből, ’s közülök a’ „hussita predicatio“’s a „Huss a’ konstanczi zsinat előtt“ különösen kitűnnek.— 1833-ban katonaévébe lépett, mi alatt csak egypár táj- ’s kisebb képeket volt képes készitni, mellyek közül kivált a’ „simáli szerzetes“-t, Eoshier berlini könyvárus birtokában, egy régibb rajz után , ’s egy kis, igen jeles őszi tájképet, mellyet Decker berlini udvari könyvnyomata számára festett, nevezhetni. 1834-ki nyáron ’s 1834. — 1835-ki télen is csak kis képeket, többnyire tájfestvényeket készite, mellyek közé egy nagyobb őszi tájkép Halberstadtban Spiegel báró birtokában, egy sziklatáj Frankfurtban Wagner kereskedő birtokában, a’ hazatérő fáradt keresztes vitéz, mellyet a’ művész régibb terv szerint Bendemann berlini tőzsér számára festett, ’s Brockhaus Henrik lipcsei könyvárus birtokában levő vulkáni tó, egyike a' művész lég