Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-06-10 / 46. szám
SZORGALOM. Húsnak eltartása. — Gannal ur 15 esztendeig kirekesztőig azzal foglalkodok, hogy módokat gondoljon ki különféle életczikknek, név szerint az húsnak sikeresebb megóvásául rothadtság és elromlás ellen, mintsem eddig lehetett Mind eddig a’ valamelly hosszas tengeri útra vitt húst jól besózták, füstölték, sőt faedényekbe (mert az ércz edények károsak) hermetikailag bezárták, de mindez elégtelen volt arra, hogy néhány hét múlva fris, egésséges tápszerül használhassák. Újabb tudósítás szerint Gannal üreskáron tökélyesen tud segítni, mert sikerült neki azon módnak feltalálása, melly szerint bizonyos étkeket sok hónapig sőt évig is frisen ’s megehetésre alkalmas állapotban lehet eltartani. Gannal ur. t. i. egy ökröt vágatott le , ’s mihelyt az állat összerogyott, nehány erét megnyitá, ’s a’vért azokból utósó cseppig kifolyatta. Ezután finom mesterséges csöveken keresztül bizonyos sós higanyt ereszte az erekbe mind addig, mig csak mintegy olly formán megteltek , miként vérrel voltak telve, ’S igy a’ dolog bevégezve volt. Az ökröt szokott mód szerint eldarabolták, ’s mondják, illy módon a’ húst évekig lehet eltartani. RÉGISÉG. Romai viasztáblák. Legjelesb emlékei hazánknak és a’ tudós világ előtt egyetlen fentartatott régiségek azon romai viasztáblák, mellyek Massmann János Ferdinand által nemcsak mesterséges rajzolatokban szembe állíttattak , hanem tudós észrevételekkel is felvilágosítva ’s negyed rétben kinyomatva Pesten Eggenberger könyvárus által áruitatnak. Czimök ez: „libellus aurarius, sive „Tabulae ceratae et antiquissimae et unicae Romanae, in fodina „auraria apud Abrudbányam, oppidulum Transilvaniae nuper repertae. Quas nunc primus enucleavit, depinxit, edidit Joannes „Ferdinandus Massmann. Prostant Lipsiae apud J. O. Weigel 1841. in 4-1o.“ Kettő az emlék. Egyik viaszszal borított bikfa, másik fenyőtáblákból, még pedig többekből van összeállítva. Amaz görög és dák, ez pedig romai folyó betűkkel íratott, pedig még a’ második században, t. i. Kr. sz. után 162-dik észt., Lucius Aurelius Verus Caesar és Numidius Quadratus romai polgármesterek idejében. Az egész világban ezen egyetlen egy fentartatott kincsesei csupán édes hazánk dicsekedhetik; de csak az óta, hogy e’ táblák foglalatjai tudós Massmann által tökélyesen megolvastattak és felvilágosittattak. Azonban nem kevesebb köszönettel tartozik az illy szerfeletti ritkaságú kincs feltalálóinak is, kik azt akár a’