Honvédelem, 1981. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1981 / 7. szám

A NYUGATI HÍRSZERZÉS SZERVEI Hangját, amely 32 éve funkcionál, s terjeszti az antikommunista nézeteket. Az Amerika Hangja jelenleg 115 rádióadón —­ egyebek között a mesterséges holdakkal — 38 nyelven, köztük a szocialista országok felé 16 nyelven, heti 900 órás műsort sugároz (ebből magyar nyelven heti 17,5 órában). A rádiónak mintegy 2400 főnyi személyzete van, ennek fele Wa­shingtonban, a másik fele a műsortovábbító állomásokon, a külföldi kirendeltségeken dol­gozik. Közöttük vannak a „közvéleménykuta­tónak” álcázott hírszerzők, akik kifaggatják a külföldre érkező turistákat, delegátusokat, tudósokat, sportolókat, filmrendezőket, zene­szerzőket. Formálisan a Münchenben működő Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió magán­társulatként van bejegyezve az NSZK-ban. Ezeket a Nemzetközi Rádióadások Bizottsága (BIB) finanszírozza. 1972 után — mivel mint a hidegháborús uszító állomások — lelepleződ­tek — „szalonképesebb” propagandára tértek át. A „szalonképesebb” propagandacéljuk továbbra is az, hogy: — lebecsüljék azt a támogatást, amelyet a szovjet kül- és katonapolitika nyújt a kelet­európai szocialista országoknak; — gyengítsék a kommunisták és támogatóik abba vetett hitét, hogy a világban kialakult helyzet nekünk kedvez; — gyengítsék a fegyelmet a kommunista pár­tokon belül; —­ nyilvánosságra hozzák a „belső viták szabadságára” irányuló követeléseket, és a különböző politikai koncepciók létjogosultsá­gának elismerését a kelet-európai pártokon belül; — „segítsék” a kelet-európai alkotó művé­szeket és tudósokat abban, hogy megtalálják a közös platformot a műszaki értelmiséggel a párt elleni harcban; — Kelet-Európában kiadták a „megfosztani a pártapparátust a hatalmától” jelszót, s elő­segítik a gazdasági és műszaki szakemberek olyan körének kialakítását, amelyet a politikai kezdeményezés lehetőségeivel ruháznának fel. (Ez a „menedzserszocializmus” elmélete). Az add­sok célja — szerintük — az úgynevezett belső dialógus kialakításának elősegítése, ami a pszichológiai hadviselés terminológiájában tulaj­donképpen olyan mértékű belső zűrzavar létre­hozását jelenti, amilyent háborún kívül más mó­don nem is lehetne elérni. A DPA, NSZK hírügynökség ez év márciu­sában közölte, hogy a Reagan-kormány a Sza­bad Európa és a Szabadság Rádiónak szánt előirányzatot az 1982-es költségvetési évben négymillió dollárral, 98­3 millió dollárra emeli. Teszi ezt a Reagan-kormány akkor, amikor a szociális kiadásokat „lefaragja”. Ennek a bőkezű támogatásnak az az oka, hogy a Szabad Európának és a Szabadság Rádiónak nem csupán a rádióadás a feladata. Többek között az emig­ráns egyesületek szervezését irányító központ is, amely koordinálja azok tevékenységét a szo­cialista társadalmat építő országok ellen. Az UJSA-ban az ideológiai diverzióval foglal­kozó hivatalos kormányszervek mellett ott vannak az ún. alapítványok is. Ilyenek többek között „A bolsevizmus alóli felszabadítás ame­rikai bizottsága”, a „Szabadság Rádió”, a „Szabad Európa”, a „Kongresszus a kultúra szabadságáért”. Nem is szólva az olyan „kom­munista” és „kelet-szakértőket foglalkoztató” intézetekről, mint a „Háború, Forradalom és Béke Intézet”, a „Columbia Egyetem Orosz Intézete” és sok más egyetem olyan intézete, ahol tanítják az orosz nyelvet, „szovjetoló­­gusokat” alkalmaznak. Az állami szervezeteken, intézményeken, magántársaságokon kívül megszámlálhatatlan tudományos intézmény, kutatóközpont foglalko­zik a külpolitikai propagandával, az ideológiai diverzióval, a konkrét lélektani hadviselés megtervezésével, a felkészüléssel, a kivitelezés­sel, tehát a legszélesebben értelmezett ideoló­giai befolyásolással, a tömegkommunikációs eszközök teljes felhasználása útján. Vacsnadze szovjet szerző — a Keletre irányí­tott antennák című könyvében — írta, hogy „Az Egyesült Államokban mintegy­­200 kutató­­központ működik a kommunistaellenesség és a szovjetel­lenesség szolgálataiban. Többségük félig autonóm státust élvez, s az ország nagy egyetemei mellé van rendelve” (Idézett mű, 86. o.). Az effé­le — információelméleti, pszichológiai, kelet­kutató — intézmények munkatársai a kommu­nista és munkásmozgalom kérdéseivel foglal­koznak, a Szovjetunió és más szocialista orszá­gok gazdaságát, történelmét, kül- és belpoli­tikáját, katonapolitikáját, tudományos ered­ményeit „tanulmányozzák”, s szolgálati cé­lokra szánt elemző, valamint propaganda­­anyagokat, javaslatokat készítenek ezekről a témákról. Nyilvánvaló, hogy a „keletkutatás” összekapcsolódik az ideológiai, politikai diver­zióval, a tudatos fellazítással, a lélektani had­viseléssel, no meg legtöbbször közvetett, de nemegyszer közvetlen módon a hírszerzéssel is. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a 99­ 7*

Next