Katonai Szemle 1954/2
1954 / 13. szám - OKTATÁS ÉS NEVELÉS - Kovács László őrnagy: A katonai fegyelem lényege és jelentősége
a fegyelem szelleme, s amely jól szervezett politikai osztállyal rendelkezik s az első parancsra készen áll, hogy az ellenségre vesse magát. Lenin, a Kolcsak felett aratott győzelem alkalmával a munkásokhoz és parasztokhoz írt levelében hasonló élességgel veti fel a fegyelem szükségességét: „ ... aki nem támogatja teljes erővel a rendet és a fegyelmet a hadseregben, az áruló,... a legkisebb rendetlenség... a legkisebb figyelmetlenség vagy hanyagság... a földbirtokosok és kapitalisták megerősödésének, győzelmének malmára hajtja a vizet... A legkisebb törvénytelenség, a szovjet rend legkisebb megszegése már olyan rést jelent, amelyeket a dolgozók ellenségei azonnal kihasználnak.” A kommunista párt által nevelt szovjet csapatok, szigorúan fegyelmezettek voltak a harcmezőkön. Az intervenció és a polgárháború éveiben elért győzelmeket értékelve Lenin azt írta: ,,Hogyha azon gondolkodunk, hogyan történt végül is az, hogy egy ilyen történelmi csoda végbemehetett, hogy egy gyenge, elerőtlenedett, elmaradt ország legyőzte a világ legerősebb országait, akkor azt látjuk, hogy ez a központosítás, a fegyelem és a soha nem látott önfeláldozás következménye.” A Sz. K. P. története is rámutat, hogy a Szovjet Hadsereg polgárháborúban aratott sikereit mindenekelőtt a hadsereg öntudata és fegyelme magyarázza meg. Ha a Nagy Honvédő Háború tapasztalatait vagy a Kínai Néphadsereg hatalmas fegyvertényeit vizsgáljuk, vagy megnézzük, hogyan tudta legyőzni a Koreai Néphadsereg az amerikai, a Vietnami Néphadsereg a francia intervenciósokat, a győzelmek fontos tényezőjeként tűnik szemünkbe e hadseregek katonáinak öntudatos fegyelme, mely a haza földje minden régének áldozatos védelmében, a betolakodó imperialisták teljes megsemmisítésére irányuló parancsok maradéktalan végrehajtásában a tömeges hősiesség számtalan példáját eredményezte. A szovjet harcosok, akik egy lépést sem hátráltak a parancsnok parancsa nélkül, s akik a szabályzatok és parancsok szellemében szakadatlanul üldözték a megvert ellenséget a teljes megsemmisülésig, nem utolsósorban éppen e fegyelmezettségüknek köszönhették, hogy megverhették a világimperializmus állig fegyverzett rohamcsapatát, a hitleri Németországot és kitűzhették Berlin városára a győzelem lobogóját. A hadseregben a szigorú fegyelemre és a katonás rendre tehát elsősorban azért van szükség, hogy a háborúban le tudjuk győzni az ellenséget. „Fegyelem nélkül a had nem had, hanem zűrzavar” — hirdette Zrínyi már háromszáz évvel ezelőtt. Azt, hogy a tétel napjainban is változatlanul érvényes, mi sem igazolhatja jobban, mint hogy Sztálin a háború napjaiban csaknem azonosan fogalmazta meg a fegyelem elengedhetetlen szükségességét a hadseregben, a politikai munkásoknak adott irányelveiben: „A hadsereg fegyelem nélkül csőcselékké válik.” A rend és a fegyelem a hadsereg szervezésének alapja elválaszthatatlan feltétele létezésének. Szilárd, öntudatos katonafegyelem nélkül egyetlen egység vagy alegység tevékenysége sem lehetséges sem háborúban, sem békés időben. Ahol fegyelem van , ott győzelem is van. Ahol magasabb a fegyelem, ott kevesebb a veszteség a harcban. A Nagy Honvédő Háborúban azoknál az alegységeknél, ahol pontosan a szabályzat szerint hajtották végre a védelmi munkákat, a beásást és az álcázást, a veszteség nem volt nagyobb 2—3 százaléknál, míg olyan helyen, ahol ezt elhanyagolták, nem egyszer a 30—40 százalékot is elérte. A fegyelem a hadseregben tehát azért is kell, hogy megkímélje a csapatokat a felesleges véráldozatoktól. Gondoljuk csak el pl. egy ezred helyzetét, amelyet az ellenség rohama idején a tüzérség nem tud eredményesen támogatni csak azért, mert a gépkocsivezetők fegyelmezetlenül és nem az előírt időben hajtják végre a lőszerszállításra vonatkozó parancsot. A fegyelem ugyanúgy érdeke tehát az egyes katonának, mint az egész katonai közösségnek. A fegyelem könnyebbé teszi a katonának a háborúval járó nehézségek és nélkülözések elviselését, a halálfélelem legyőzését, lehetővé