Katonai Szemle 1955/2

1955 / 10. szám - PÁRTPOLITIKAI MUNKA - Kovács László őrnagy: A harckiképzést alátámasztó pártpolitikai munka

amit rajának bármelyik harcosa elkövet és nem hagyja figyelmeztetés nélkül... Ha olyan hibáról van szó, amely a foglalkozás menetét, illetve az anyag helyes­ elsajátítását lényegesen befolyásolja, azonnal leállítja a foglalkozást, maga­köré gyűjti a rajt és miután megkérdezi egy-két harcosnak a véleményét, rész­letesen elemzi előttük az elkövetett hiba lényegét. Rámutat arra, milyen kö­vetkezményei lehetnek az adott hibának. (Pl. túl hosszú szökellés, nem elég rejtett mozgás, a fegyver helytelen tartása, a fedezék rossz kiválasztása stb.) Természetesen ezt csak úgy tudja megtenni, ha ő maga teljesen tisztában van a szabályzatok követelményeivel és birtokában van a helyes oktatási módsze­reknek. Az ezrediskolából megfelelő képességű alparancsnokokat bocsátanak a szakasz- és századparancsnokok rendelkezésére. A politikai helyetteseknek azonban fel kell hívni ezen tisztek figyelmét arra, hogy az ő kötelességük a tiszthelyetteseket tudásban és tapasztalatban tovább erősíteni, a gyakor­lati munka során módszereiket tökéletesíteni. Sikereket csak az a parancsnok tud felmutatni munkájában, aki megfelelő önállóságot és tekintélyt biztosít a tiszthelyetteseknek, neveli őket, segíti felkészülésüket, fokozza képzettségü­ket és ilyen módon szilárdan támaszkodhat a tiszthelyettesek munkájára. A tiszthelyettesek módszertani és szakmai továbbképzése elsősorban a parancs­nok feladata. A parancsnok azonban csakis a pártpolitikai munkások és első­sorban a politikai helyettes személyes közreműködésével tud teljes értékű tiszthelyetteseket nevelni. A tiszthelyettesekkel való foglalkozás fő formája a velük való egyéni foglalkozás, az egyéni segítségnyújtás. A parancsnokok és a politikai helyette­sek minden rajparancsnoknak személyesen magyarázzák meg a másnapi fog­lalkozással kapcsolatos szabályzati pontokat, illetve azok alkalmazásának mód­ját. Naponként értékeljék a tiszthelyettesek terepen végzett munkáját. Be­széljék meg velük a napi foglalkozások tapasztalatait. Gondoskodjanak arról, hogy átvegyék és alkalmazzák az élenjáró alparancsnokok tapasztalatait és­­módszereit. A politikai helyettesnek emellett biztosítani kell, hogy a tiszthelyettes­­tekintélye szilárd legyen, mert enélkül nem érhet el eredményt a kiképzésben. Ezt elsősorban azzal éri el, hogy felkelti érdeklődésüket és felelősségtudatu­kat saját szakmai tudásuk fokozása, a foglalkozásokra való alapos felkészülés érdekében. Csak a tudás biztosít megfelelő tekintélyt. Emellett a politikai he­lyetteseknek ügyelni kell arra is, hogy a tiszthelyettesek tekintélyét a tisztek is óvják, őrizzék. Ne oktassák ki őket beosztottaik előtt, nyújtsanak neki se­gítséget a foglalkozásokra való felkészülésben. Módszereik átadásával bizto­sítsák, hogy a reájuk bízott feladatokat minden tekintetben kiválóan ellát­hassák. A tiszthelyettesek tekintélyét azzal is emelnünk kell, hogy biztosítjuk a szabályzatokban lefektetett jogaikat. Többek között azt, hogy önállóan és helyesen tudják alkalmazni fegyelmi fenyítő és dicsérő hatalmukat. Emellett a tiszthelyetteseket megkülönböztetett bánásmódban kell részesíteni. A politikai munkások a harcosokkal való foglalkozás útján érjék el, hogy az alparancsnokok parancsait éppen úgy törvényként tekintsék, mint bármely más parancsnokét. A harcosoknak meg kell érteniök, hogy az al­­parancsnok parancsát is feltétel nélkül, vita nélkül kötelesek végrehajtani. Az­­ő parancsát sincs joga senkinek sem megbírálni, vitatni annak szükségességét,, vagy helyességét. Az ezredparancsnok politikai helyettese rendszeresen szervez tiszthe­lyettesi gyűléseket, ahol a parancsnokkal együtt személyesen segítik a tiszt­­helyettesek szakmai és módszertani fejlődését. E gyűléseken megvitatják a tiszthelyettesek munkájának tapasztalatait, a harcászati kiképzés során fel­merült problémákat. A napirenden rendszerint a harcászati kiképzés soron­­lévő tárgykörének oktatásával kapcsolatos feladatok szerepelnek. Itt megbe­szélik az előző kiképzési év hasonló időszakának a tapasztalatait. Emellett meg­beszélik a kiképzés egyéb ágainak a helyzetét, a rajparancsnokok nevelőmun­káját, a fegyelmi helyzettel vagy más időszerű problémával kapcsolatos elvi kérdéseket és gyakorlati módszereket.

Next