Honvédségi Szemle 1987/2
1987 / 11. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - A közművelődés új gondjai (K. L.)
dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője. 1982-ben aztán a Minisztertanács rendelete lehetővé tette, hogy olyan közművelődési szolgáltatásokat, amelyeket korábban csak állami szervek gyakoroltak, kisszövetkezetek is végezhessenek. Két erő találkozott: egyrészt a társadalom vállalkozó szelleme, másrészt a művelődési kormányzat nyitottsága a megújulásra. A kisszövetkezetek létrejöttétől egyes kulturális ágazatokban élénkülést, kínálatbővülést lehetett várni és remélhettük, hogy a kisszövetkezetek frissen, mozgékonyan tevékenykedve olyan helyekre is eljuttatják majd szolgáltatásaikat, ahová korábban csak ritkán sikerült. Tömören fogalmazva: a cél a kínálatbővítés és a hiánypótlás volt, ezek nyomában pedig a verseny, az érték és a minőség érdekében... A célokat nem módosítottuk, habár látnunk kell, hogy egyáltalán nem könnyű megvalósítani őket. A társadalom gazdasági mozgásai arra ösztönzik a kulturális kisszövetkezeteket is, hogy főleg olyasmivel foglalkozzanak, ami jövedelmező. A hiánypótlás helyett versengés indult m meg a biztos „üzletért”, a közkedvelt művészek és a divatos műfajok közvetítéséért. Konkurrenciaharc folyik, de nem a szolgáltatási kör bővítésében, hanem a kapacitás megszervezésében. Ha egy műsorokat szervező kisszövetkezet egy színházra épülne, sokkal változatosabb programot kínálhatna, lehetőséget adhatna keveset foglalkoztatott fiatal művészeknek is. Igen ám, de ez némi kockázattal is járna. Azt, ami kockázatos, a kisszövetkezetek nem merik vállalni. Szeretnénk megőrizni a sokszínűséget a fejetlenség felszámolásával. Jövő év január elsejével hatósági jogkörrel megalakul a Művelődési Minisztérium Szórakoztató Műsor Felügyelősége. Ez a bejelentés talán adminisztratív intézkedést ígér, valójában azonban ez a felügyelőség nem egyszerűen újabb bizottság, hanem olyan szerv lesz, amely igen sokat tehet majd az ügy érdekében. Nemcsak a már említett pályázatok, ösztöndíjak, nívódíjak, továbbképzések révén, hanem azzal is, hogy számítógépes nyilvántartásával áttekinthetővé teszi a műsorkínálatot, kimutatja az átfedéseket és a fehér foltokat. Itt látni fognak minden műsort, sőt, videokazettán is rögzítik őket. Ez egyben minőségőrző szerepű intézkedés is, hiszen a megrendelők számonkérhetik majd azokat a szereplőket, műsorszámokat, azt a színvonalat, amelyet a bizottság engedélyezett és ami a felvételen is látható... Ami még közelebbi tennivalónk: a megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetben át kell rendezni e terület jogszabályi hátterét. Azután következik az intézményi háttér, majd az irányításnak az lesz a feladata, hogy megkeresse a kezdeményezéseket segítő speciális lehetőségeket. • Legutóbb a televízió kulturális műsorában nyilatkozott a színházi élet illetékese arról, hogy az előző szezonban csökkent a színházba járók száma, s ebben szerepe van a jegyáremelkedésnek is, ami pedig az állami dotáció megcsappanásának következménye - írta az Elhalasztott kultúra című cikkében Varsányi Gyula (Népszabadság 1987. szeptember 14.). A tendencia a jövőben is folytatódni fog, drágább lesz a színház, s még kevesebb lesz a színházlátogató. Hovatovább már nem a kikapcsolódás, vagy az értékes, felrázó kulturális élmény közötti választás lesz a kérdés az állampolgárok egyes csoportjai számára, hanem mindinkább az: menjenek-e színházba, vagy pedig halasszák későbbre, amikor majd pénzük és idejük lesz, mert az utóbbiból is mind több kell a túlórákhoz, a különmunkákhoz, a megélhetéshez. Talán sohasem volt ennyire időszerű a széles körű összefogás a kulturális feltételek fenntartásában, s néhol a fejlesztésében. Mert elhalasztani csak azt lehet és szabad, ami most valóban nélkülözhető. De ami nem az, annak megteremtését minden lehetséges eszközzel segíteni kell, legfőképp az államnak és a társadalom különböző szervezeteinek, csoportjainak, egyéneinek partneri együttműködésével. A kultúra, tudjuk, nélkülözhetetlen értékhordozó. S gondjaink enyhítéséhez, a kibontakozáshoz is elsősorban értékeket kell létrehoznunk. K. L. 96