Honvédségi Szemle 1993/2
1993 / 7. szám - HADTUDOMÁNY - Szabó M. Gábor: A hadtudomány fogalma - jelentéselméleti közelítésben
HADTUDOMÁNY SZABÓ M. GÁBOR A hadtudomány fogalma - jelentéselméleti közelítésben A hadtudomány a története (avagy a történelem) során nem először küzd - művelői által megjelenítve - identitászavarokkal. Az a jelenség, amely manapság jellemzi a hadtudomány fogalmával, helyével, szerepével kapcsolatos értekezéseket, nem új a tudománytörténetben, hisz más tudományterületek művelői is gyakran fejezik ki a hasonló jellegű elégedetlenségüket. A filozófia, a pszichológia, a szemiotika stb. művelői tették (teszik?) fel a „mi a ...?” kérdést, s hogy tudomány-e az általuk művelt terület, s különbözik-e és miben a többi tudománytól. A bizonytalanság által motivált elégedetlenségnek a történelmi kortól, tudományterülettől függően különböző okai vannak, de közös bennük az igaztalannak tartott mellőzöttségérzet. Ilyen közelítésben állíthatjuk, hogy a probléma meghatározóan a szubjektív szférában jelentkezik. Megoldására azonban csak objektív alapon van lehetőség. A hadtudomány fogalmának létjogosultságát, annak tudomány-jellegét vitatók szemléletét az a specifikum alapozza meg, amely úgy véli: a hadtudomány nem integrálódik a tudományok horizontális rendszerébe, annak ellenére, hogy önmagában integratív sajátossággal bír. A kapcsolatok jellege egyoldalú, missziós jellegűnek tűnik. Egyes esetekben és részterületeken cáfolható ez az állítás, más vonatkozásban viszont a tudományos eredmény eredetének tisztázatlansága nyújt vitaalapot. A hadtudományra vonatkoztatva még inkább érvényes, hogy „a tudománynak a különféle társadalmi tevékenységi területekre (akár más tudományterületekre - teszi hozzá a szerző) való behatolása semmiképpen és sehol sem valamiféle »önmagától végbemenő«, automatikus folyamat. E tendencia megvalósítása nagyon is aktív erőfeszítést követel meg az embertől, a társadalomtól”.2 A HADTUDOMÁNY FOGALMÁNAK , LOGIKAI MEGKÖZELÍTÉSE Vizsgálataink, elemzéseink során az eredményesség érdekében gyakran célszerű fel.Minden új rendszer új alapokról kísérel meg elindulni. Erre utal a hadtudománnyal foglalkozó tanulmányok és eszmecserék nagy száma is. Az újrakezdési kényszer alapja a kétely, a bizonytalanság, így jutunk el a fundamentum-problémá ’’-hoz, amely szerint: „ Van-e olyan szilárd alapja az emberi tudásnak, amelyet nem illethet kétely, és amelyre éppen ezért egész tudásunk alapozható?" Ha egy szónak jelentése van, azt mondhatjuk, hogy egy,fogalmat "jelöl; ha a szónak valójában nincs jelentése, hanem csak „úgy néz ki”, mintha lenne, akkor „látszatfogalom ”-ról beszélhetünk. E tanulmány azt a célt szolgálja, hogy segítséget nyújtson e döntéshez a „hadtudomány"-ra vonatkozóan. Kiinduló alapja az a szemlélet, amely szerint az új csak a régire alapozható, így a hadtudomány mai értelmezésénél is ebből kell kiindulni. Az újra az a körülmény motivál, hogy ismerjük a régit.