Honvédségi Szemle 1996/2
1996 / 12. szám - ÉVFORDULÓ - Híd, amely összeköt (K. Z.)
Híd, amely összeköt A hidak pártatlanok és közömbösek. Azt szolgálják, aki fizet nekik. A hidaknak általában nincs lelkük, csak sorsuk van. A Hanság-főcsatornán át az osztrák Andauba átívelő híd kivétel, az a szerény fatákolmány embereket mentett a történelemben. Vele kezdődik a „menekülők útja". Az az út, amelyen 1947—48-ban az elűzött németek menekültek Magyarországról, majd egy évtized múlva, a levert forradalom után 200 ezer magyar futott-támolygott-tántorgott végig az idegen földön elérhető szabadság reményében. Az első menekültek 1956 nyarán, a budapesti zavargások kezdetén érkeztek a magyar-burgenlandi határra. Júniusban már 500 fő lépte át a határt, s a következő hónapokban ez a szám jelentősen megnövekedett. A legtöbb magyar menekült kis kézipoggyásszal, eldugott utakon érkezett Ausztriába, távol a szovjet őrszemektől. Úgy tűnt, hogy sem a magyar kormány, sem az oroszok nem voltak érdekeltek a határ tartós lezárásában. A menekültek gyalogosan vagy járművön, magányosan vagy csoportosan, nappal és éjjel egyaránt megkísérelték az ország elhagyását. Adau környékén, ahol az úgynevezett Einser-csatorna jelenti a határt, a menekülthullám idején mintegy 70 ezren hagyták el Magyarországot Ausztria felé. Az átkelésre többnyire a hét méter hosszú és két méter széles kis fahidat haszó James A. Michener 1957-ben írt „The Bridge Andau” című művében így emlékezik meg az andaui hídról: „Andaunál volt egy híd. Ha valaki el tudta érni, megtalálta a szabadságba vezető utat. Egy jelentéktelen híd volt csupán, autó számára nem elég széles, motorkerékpárhoz nem elég erős. Csupán gyalogos átkelésre volt alkalmas. A híd tulajdonképpen nem is Andauban volt, még csak nem is közvetlenül mellette. Mégis egész Magyarországon az andaui hídként ismerték, és az egész országból menekültek ezrei igyekeztek hozzá. Csak egy batyuval, vagy akár üres kézzel menekültek át e hídon az oroszok elől a szabadságba... Andau hídja talán Európa legjelentéktelenebb hídja volt — aztán a sors úgy hozta, hogy a világ legfontosabbjává vált. ” A hidat novemberben kétszer is felrobbantották. A hídon való gyalogos átkelés ugyan ezt követően is lehetséges maradt, kézikocsit és talicskát azonban nem lehetett áttolni rajta. A menekülés így is folytatódott, de a menekülők csak kézibatyut vihettek magukkal. A HÍD ÚJJÁÉPÍTÉSE Az andaui fahíd újjáépítésének gondolata az Andauban működő „Társaság a nemzetközi megértésért” egyesület részéről vetődött fel. Az Egyesület célja, hogy az 1956-os forradalom 40. évfordulója alkalmából az akkori eseményeknek, a 70 ezer menekülőnek és a népek közötti szolidaritásnak állítsanak emléket a híd újjáépítésével. Az Egyesület vezetői — élükön a hídépítő Edwell házaspár — mindenkit megkerestek — és mindenki segített. Munkával, pénzzel, pozitív hozzáállással. A magyar közlekedési tárcánál megmaradtak a híd tervrajzai, fényképei, ennek alapján rekonstruálták náluk.