Honvédségi Szemle 2006/1
2006 / 2. szám - SZEMLE - A reménytelenség hősiessége (Pataky Iván)
134 SZEMLE A reménytelenség hősiessége Gondolatok egy kiváló könyv kapcsán Sokáig gondolkoztam, milyen címet adjak Pálosfalvi Tamás: „Nikápolytól Mohácsig 1396-1526” című, a Zrínyi Kiadó gondozásában a magyar hadtörténetem legjelentősebb harcainak egy részét bemutató „Nagy csaták” sorozat második köteteként a közelmúltban megjelent kitűnő könyvéről készült rövid eszmefuttatásomnak. Eredetileg csak egy recenziót terveztem írni. Olvasva azonban elgondolkoztatott ez a gyönyörű és nagyon gondos nyomdai kivitelezésű alkotás. Magyar és török színes miniatúrákkal, festményekkel, metszetekkel, vázlatokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált mű. Külcsínét tekintve minden könyvtár dísze lehet. Belbecséről még csak egy szót írtam le, a „kitűnő” jelzőt, megelőlegezve ezzel a további értékítélet lényegét. Mielőtt azonban hozzáfognék ezek kifejtéséhez, szükségesnek tartom, hogy térjünk vissza a címhez. Az egész magyar történelem és benne a gyakran főszerepet játszó hadtörténelmünk talán legjelentősebb százharminc esztendejének, az Oszmán Birodalom, azaz a törökök elleni csatáinak, hadműveleteinek legjelentősebbjeit dolgozta fel a szerző. Azt a korszakot, amely Mátyás király haláláig - mind a köztudatban, mind a történetírásban - hazánk fénykorának számított. Amikor végre fölzárkózott Európához, Elég Zsigmond királyunknak egész földrészünkön csodált budai palotájára, vagy a Mátyás alatti - Európa nagy részét megelőző - reneszánsz kultúrájára hivatkoznom. Ha a mintegy százharminc esztendő végső kimenetelét, a bukást, Mohácsot tartjuk perdöntőnek, ami végső soron vitathatatlanul meghatározta, mondhatni „középszerbe” döntötte Magyarországot, valóban eleve reménytelenek voltak a heroikus küzdelem évtizedei. Akkor ezt azonban senki nem tudta előre. Akkor, mint a könyvből kitűnik, országunk valóban Európa, a kereszténység védőbástyája volt. Közbeszúrva megjegyzem, szándékosan használom a Magyar Királyság kifejezést. Egyrészt, mert a középkorban - még az utolsó évtizedeiben sem - lehet mai értelemben vett egységes országról, népről beszélni. Másrészt, mert török elleni harcoknak a magyarokkal együtt egyformán részesei voltak a horvátok és az országban élő nemzetiségek (németek, románok, szlávok), valamint a királyaink szolgálatába állott népek, mindenekelőtt a kiváló katonai képességekkel rendelkező szerbek. A Magyar Királyság helye, szerepe úgy határozható meg, hogy Közép-Európában a céltudatosan és módszeresen előrenyomuló oszmán-török hatalmi terjeszkedés nemcsak egyik, hanem bátran ki lehet jelenteni, egyetlen meghatározó akadálya, gátja volt. Az oszmán hatalom megjelenését (1354, Gallipoli) követően a balkáni állam ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE