Honvédségi Szemle 2008
2008 / 1. szám - Havril András vezérezredes: Közös szakmai párbeszéd, alkotó útkeresés
A NATO műveleteinek változásai 18. oldal Egy „ezreddel” a békéért 23. oldal Fórum a kiképzésről 34. oldal Honvédségi Szemle 2008/13 Havril András vezérezredes: KÖZÖS SZAKMAI PÁRBESZÉD, ALKOTÓ ÚTKERESÉS GONDOLATOK A MEGÚJULÓ HONVÉDSÉGI SZEMLE INDULÁSA KAPCSÁN Amikor útjára indítottuk a Párbeszéd rendezvénysorozatot, az volt az egyik célunk a kezdeményezéssel, hogy ablakokat nyissunk belső világunk minden területére, friss levegőt engedjünk be, a szolgálati élet minden elemét átjáró, élénkítő hatású kezdeményezést indítsunk el. A gyakorlat azóta is igazolta, mennyire fontos megújítani az együttműködést az egyes állománycsoportok, a katonai vezetés szintjei, parancsnokok és beosztottak, a különböző szakterületek képviselői között annak érdekében, hogy tisztább képet alkossunk saját magunkról, céljainkról, feladatainkról. Igazolta továbbá, mennyire fontos, hogy megtaláljuk az előrehaladás akadályozó tényezőit, hogy segítsük felszínre hozni az alkotó kezdeményezést, hogy áttörjünk olyan korlátokat, amelyeket sokszor saját magunk építünk, hogy kialakítsunk egy tartós, érdemi belső kommunikációt, amely nemcsak a problémákat láttatja, de megerősíti a szervezeti viszonyokat és vele a szolgálati kultúrát. Ezt a célkitűzést érvényesítettük a nemrégiben lezárult haderő-átalakítás során is, amikor megannyi szorító külső kényszer között is hangsúlyoztuk: a változás nem egyszerűen alakulatok, parancsnokságok szervezeti átalakítását, megszüntetését, létrehozását jelenti. A képességeiben megújuló haderő azt jelenti, hogy szellemében, belső működésében, összetartozásában, szervezeti és szolgálati kultúrájában is korszerűvé válik. Ez a szellemi átalakulás adja minden érdemi változás alapját és értékét. A haderő-átalakítás mennyiségi változásokat jelentő feladatait a közelmúltban rekordidő alatt végrehajtottuk, és - bár jól tudjuk, korrekciókra folyamatosan szükség lehet - kialakítottuk a Magyar Honvédség számára meghatározott követelményekhez és feltételekhez igazított képességstruktúrát. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a minőségi átalakítás folyamatai, amelyek markánsan az önkéntes haderő létrehozását követően indultak meg, hosszabb időt vesznek igénybe. Hiszen egy teljes egészében új szervezési alapelvű, megváltozott biztonságpolitikai környezetben működő haderőnek kell a fegyveres védelem filozófiájának és gyakorlatának világszerte bekövetkező változásaira reagálnia. A feladat ugyanaz, mint 160 éve, amikor az új honvédség megalakult: Magyarország szuverenitásának és függetlenségének biztosítása, az ország fegyveres védelme. A világ változásainak mélysége, éles és gyors irányváltásai azonban napjainkra a biztonságban, ha lehet, még nagyobb változékonyságot mutatnak. Ezért ugyanannak az évszázados feladatnak alapjaiban új, előre tekintő szellemű megközelítéssel, a veszélyek természetéhez dinamikusan igazodó képességekkel, az egyéni és közösségi tudás állandó megújulásával lehet csak megfelelni. Sokat tettünk az elmúlt években ennek érdekében. Az egész haderőt átfogó munkát indítottunk el, amely a maga nemében egyedülálló. Olyat, amelyre már régebben szükség volt, de feltételei csak a közelmúltban érettek meg. Egyebek között átalakítottuk a csapatstruktúrát, a képességek rendszerét hozzáigazítottuk az új kihívások és a fenntarthatóság egymást feltételező követelményeihez; új logisztikai ellátási rendet vezettünk be; nemzetközi mértékkel is bátor szerkezeti reformokat hajtottunk végre a katonai vezetés rendszerében és szerkezetében. A feszített tempójú átalakítással szinte párhuzamosan a teljes feladatrendszerünket átvilágító stratégiai áttekintést hajtottunk végre, miközben - érzékelve a sürgető kényszert - megkezdtük doktrínarendszerünk megújítását. Az átfogó stratégiai áttekintés számos, nagyon fontos részterületi feladatrendszer előretekintő meghatározását állította előtérbe; e folyamat egyik eleme a műveleti feladatok stratégiájának megalkotása. Alapvető szabályzókat változtatunk meg - közben az állomány minden rétegét átfogó párbeszédet kezdtünk, amelynek egyik nagyon fontos eredményeként elindítottuk a katonai vezetés minden szintjén érvényesülő parancsnoki munka megújítását. Erősíti optimizmusunkat, hogy mára elérhető közelségbe került a katonai stratégia végső megalkotása. Felsorolni is nehéz, de a gyakorlat sorra jelentkező és figyelmen kívül nem hagyható belső kényszerei fogalmazták meg számunkra az újabb és újabb feladatokat. A NATO Átalakítási Parancsnokság által kezdeményezett „Multiple Future” elméleti munka párhuzamával élve, a gyakorlat számunkra a „Multiple Present", a többszörös (sokrétű) jelen követelményei teljesítését határozta meg. Olyan minőségi változásokat indítottunk el, amelyek kifutásában hosszabb időre van szükség, de megkezdésük mindannyiunk, az ország megbízható védelme fenntartása érdekében nem volt halasztható. Ehhez a munkához a szükséges változásokat szervesen magába foglaló, értékalapú belső stabilitásra, a haderő szellemiségének mélyreható átalakítása