Honvédségi Szemle 2010
2010 / 6. szám - Hennel Sándor okl. mk. százados: Helikopterekkel végrehajtott harceljárások a speciális erők érdekében
véd. A rohamlépcső összeállítását követően a parancsnok kiválasztja a rohamcélpontokat, amelyek meghatározzák a későbbi légi hídfő méretét. A kulcsfontosságú pontok uralásával biztosítják a légideszantot és a külső összeköttetést biztosító közlekedési útvonalakat... a légi hídfő megfelelő helyet tartalmaz a ledobó- és leszállózónák kialakításához. Az egységek, miután elfoglalták a légi hídfőt meghatározó rohamcélokat, biztosítják a légi szállítású csapatok, felszerelés és ellátmány folyamatos beérkezését... A követőlépcső olyan megerősítéseket tartalmaz, amelyek a rohamlépcső érkezését követően érkeznek a (biztosított) célterületre. Az utóvéd mindazon elemeket tartalmazza, amelyek a légideszantok rövid távú harcászati műveletéhez ugyan nem szükségesek, de elősegítik azok hosszú távú fenntarthatóságát."12 A harcászati légideszantok deszantolásának mélysége az arcvonaltól számítva 50 kilométer lehet. A szállítóhelikopterek a deszantolás megindulási körletébe való átrepülést rejtve, rendszerint századkötelékben, földközeli magasságban, a rádiótilalom szigorú betartása mellett, közös harcrendben hajtják végre. Deszantoláskor az ezred harcrendje két harcászati rendeltetésű csoportból áll: a deszantcsoportból és a biztosító csoportból. A deszantcsoportban repülnek a szállítóhelikopterek. Ez a csoport oldja meg a fő feladatot: a harcászati légideszant személyi állományának és harci technikájának deszantolását. A biztosító csoportok állományába harcihelikopterszázadot osztanak be. A biztosító csoporton belül helyezkedik el a közvetlen felderítő- és leszállóhelyet megjelölő csoport, az ellenséges légvédelmi eszközöket a repülési útvonalon lefogó csoport, és az ellenséges helikopterek támadásai ellen a harci helikopterekből álló oltalmazó csoport. A helyi légifölény kivívását, az ellenséges légvédelmi eszközök lefogását és megsemmisítését az ezred átrepülési sávjában vadászbombázó- és csatarepülőszázad, -ezred bevetésével is végrehajtják. A vadászbombázó- és csatarepülőkötelékek az átrepülési sávban elsősorban a légvédelmi rakétakomplexumokat pusztítják, továbbá csapásokat mérnek és lefogják a deszantolási körlet irányába haladó ellenséges gépesített lövész- és harckocsialegységeket. A harcászati légideszant kirakását megelőzően az arcvonal kijelölt szakaszán, illetve a célobjektum környezetében intenzív tűzelőkészítést folytatnak. A harcbiztosító csoport a kirakókörletbe érkezik, és megkezdi a körlet megszállását. Már a levegőből megkezdi, és földet érés után folytatja az ott található ellenséges erők megsemmisítését, a fő biztosító erők és eszközök kirakását. A csoportosítás leszállásának biztosítása az egyik legfontosabb mozzanat a deszantolás végrehajtásának folyamatában. Ekkor kerül a légideszant a legsebezhetőbb helyzetbe, ezért a kirakókörlet leszállóhelyéhez vezető irányokat az előre leszállított biztosító egységekkel és páncélelhárító fegyverekkel körkörösen le kell záratni. A főerőket szállító kötelék leszállása után megkezdődik a deszant kirakása. Egy megerősített gépesített lövésszázad kirakása 5-7 a gépesített lövészzászlóalj kirakása 7-10 perc. A légideszant a kirakást követően, a biztosítók fedezete mellett a lehető leggyorsabban elhagyja a leszállóhely területét; a gyülekezőhely, majd a célobjektum felé mozog, és megkezdi a harcfeladat végrehajtását. A harcászati légideszant harca a klasszikus elvek szerint csak tevékenységének kezdetén támadó jellegű, főként, amikor az a terület, illetve az objektum birtokbavételére törekszik. Azt követően azonban azonnal megkezdi a megszerzett objektum támpontszerű körkörös védelmének megszervezését. A harcászati légideszantokat általában a főirányba mért tűzcsapások után alkalmazzák a biztosítási öv leküzdésekor a védelem áttörésekor. Az ellenség mélységében a légideszant pusztítja a logisztikai objektumokat, vezetési pontokat, stratégiai fontosságú technikai eszközöket. Ledobhatják a visszavonuló ellenség mögé, hogy lassítsa annak mozgását, megakadályozza a tartalékok előrevonását, vagy elfoglalhat stratégiai fontosságú hidakat, útszakaszokat és átjárókat. A cél meghatározott: kulcsfontosságú objektumok elfoglalása és megtartása a saját erők beérkezéséig. A légideszant harcfeladatának teljesítése a saját harcoló csapatok első lépcsőjével végrehajtott egyesüléssel fejeződik be. A légideszant bevárhatja a saját csapatokat, vagy feladatainak megoldása után a saját csapatok irányába manővert hajthat végre. Harccal közeledhet a saját csapatok felé, esetleg átszivároghat az ellenség arcvonalán. A helikopteres deszantkirakás magában rejti a lehetőségét az erők sikertelen művelet utáni azonnali kivonásának, a sérültek mentésének, illetve a következmények gyors felszámolásának. A Magyar Honvédség szervezeti elemei között két zászlóalj alkalmas helikopteres kijuttatás alkalmazására. Az ejtőernyős felderítő-zászlóalj (MH 34. Bercsényi László Önálló Mélységi Felderítő-zászlóalj) szervezete 1997-ben zászlóaljparancsnokságból, törzsből, egy javító-, ellátó-, komendáns és híradószakaszokat tartalmazó 120 fős törzsszázadból és három 80 fős, kétszakaszos felderítőszázadból állt. A felderítőszakaszok állományában három ejtőernyős felderítőcsoport tevékenykedett, magassági ejtőernyős, hegyi és búvár specializációval. A kötelék teljes harcoló állománya kiképzést kapott a mélységi felderítő tevékenységhez szükséges ejtőernyős ugrások végrehajtására. A zászlóalj - alaprendeltetése alapján - csak könnyű támogató fegyverzettel, illetve mesterlövész-fegyverekkel rendelkezett, ami nem igényelte a fegyverzet hordozására alkalmas gépesítés bevezetését. Ugyanakkor egészen más az élőerő mobilitásával kapcsolatos követelményrendszer a földet érést követően, hiszen ma már a mélységi felderítő tevékenység megköveteli a felderítőcsoportok nagyfokú mozgékonyságát. Napjainkban a katonai szervezet MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj néven folytatja tevékenységét. Az 1993-ban Szolnokon felállított helikopteres légimozgékony zászlóaljat alapvetően a helikopteres kijuttatás igényeit szem előtt tartva hozták létre. A zászlóalj törzsből, egy-egy híradó-, komendáns-, vegyivédelmi és műszaki szakaszt tartalmazó törzsszázadból, egy kiképzőszázadból, egy-egy támogató- és kiszolgáló századból, illetve három légimozgékony századból állt. A légimozgékony századok közül kettőt a helikopteres légi szállítás céljaira átalakított könnyű terepjáró gépjárművekkel szereltek fel, míg a harmadik ejtőernyős képességű század volt, gépesítés nélkül. Ezt a századot repülőgépek fedélzetéről, körkupolás deszant-ejtőernyőkkel végrehajtott tömeges (stabilizátoros bekötött) légideszant-ledobással is kijuttathatták mögöttes területre. (Az ejtőernyős-képességű század aknavető- és páncéltörőrajainak fegyverzettechnikai eszközeit és lőszerkészletét ejtőernyős teherdeszant-eljárással juttathatják el a célterületre.) A légimozgékony századok három gyorsreagálású szakaszból, továbbá egy-egy páncéltörő- és aknavetőrajból álló támogató szakaszból tevődnek össze. Utóbbi elemek földet érést követő mobilitásának kulcselemei a helikopteren deszantolt könynyű terepjárók voltak. Ugyanez jellemezte a harct. Az MH 86. Szolnok Helikopter bázis Állományába tartozó Mi-17-es helikopterből az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlónl katonait Fast Rope technikával deszantolAk 13 Honvédségi Szemle 2010/6