Honvédségi Szemle 2010

2010 / 6. szám - Hennel Sándor okl. mk. százados: Helikopterekkel végrehajtott harceljárások a speciális erők érdekében

véd. A rohamlépcső összeállítását követően a parancsnok kiválasztja a rohamcélpontokat, amelyek meghatározzák a későbbi légi hídfő méretét. A kulcsfontosságú pontok uralásával biztosítják a légideszantot és a külső összeköt­tetést biztosító közlekedési útvonalakat... a légi hídfő megfelelő helyet tartalmaz a ledobó- és leszállózónák kialakításához. Az egységek, miután elfoglalták a légi hídfőt meghatározó rohamcélokat, biztosítják a légi szállítású csapa­tok, felszerelés és ellátmány folyamatos beérke­zését... A követőlépcső olyan megerősítéseket tartalmaz, amelyek a rohamlépcső érkezését követően érkeznek a (biztosított) célterületre. Az utóvéd mindazon elemeket tartalmazza, ame­lyek a légideszantok rövid távú harcászati műve­letéhez ugyan nem szükségesek, de elősegítik azok hosszú távú fenntarthatóságát."12 A harcászati légideszantok deszantolásának mélysége az arcvonaltól számítva 50 kilométer lehet. A szállítóhelikopterek a deszantolás meg­indulási körletébe való átrepülést rejtve, rendsze­rint századkötelékben, földközeli magasságban, a rádiótilalom szigorú betartása mellett, közös harcrendben hajtják végre. Deszantoláskor az ezred harcrendje két har­cászati rendeltetésű csoportból áll: a deszant­­csoportból és a biztosító csoportból. A deszantcsoportban repülnek a szállítóhelikop­terek. Ez a csoport oldja meg a fő feladatot: a harcászati légideszant személyi állományának és harci technikájának deszantolását. A bizto­sító csoportok állományába harcihelikopter­­századot osztanak be. A biztosító csoporton belül helyezkedik el a közvetlen felderítő- és leszállóhelyet megjelölő csoport, az ellenséges légvédelmi eszközöket a repülési útvonalon lefogó csoport, és az ellenséges helikopterek támadásai ellen a harci helikopterekből álló oltalmazó csoport. A helyi légifölény kivívását, az ellenséges lég­védelmi eszközök lefogását és megsemmisíté­sét az ezred átrepülési sávjában vadászbombá­zó- és csatarepülőszázad, -ezred bevetésével is végrehajtják. A vadászbombázó- és csatarepü­lőkötelékek az átrepülési sávban elsősorban a légvédelmi rakétakomplexumokat pusztítják, továbbá csapásokat mérnek és lefogják a deszantolási körlet irányába haladó ellenséges gépesített lövész- és harckocsialegységeket. A harcászati légideszant kirakását megelőző­en az arcvonal kijelölt szakaszán, illetve a célob­jektum környezetében intenzív tűzelőkészítést folytatnak. A harcbiztosító csoport a kirakókörlet­be érkezik, és megkezdi a körlet megszállását. Már a levegőből megkezdi, és földet érés után folytatja az ott található ellenséges erők meg­semmisítését, a fő biztosító erők és eszközök kirakását. A csoportosítás leszállásának biztosítása az egyik legfontosabb mozzanat a deszantolás végrehajtásának folyamatában. Ekkor kerül a légideszant a legsebezhetőbb helyzetbe, ezért a kirakókörlet leszállóhelyéhez vezető irányokat az előre leszállított biztosító egységekkel és páncél­elhárító fegyverekkel körkörösen le kell záratni. A főerőket szállító kötelék leszállása után megkezdődik a deszant kirakása. Egy megerő­sített gépesített lövésszázad kirakása 5-7 a gépesített lövészzászlóalj kirakása 7-10 perc. A légideszant a kirakást követően, a biztosítók fedezete mellett a lehető leggyorsabban elhagy­ja a leszállóhely területét; a gyülekezőhely, majd a célobjektum felé mozog, és megkezdi a harc­feladat végrehajtását. A harcászati légideszant harca a klasszikus elvek szerint csak tevékenységének kezdetén támadó jellegű, főként, amikor az a terület, illet­ve az objektum birtokbavételére törekszik. Azt követően azonban azonnal megkezdi a meg­szerzett objektum támpontszerű körkörös védel­mének megszervezését. A harcászati légideszantokat általában a főirányba mért tűzcsapások után alkalmazzák a biztosítási öv leküzdésekor a védelem áttörése­kor. Az ellenség mélységében a légideszant pusztítja a logisztikai objektumokat, vezetési pontokat, stratégiai fontosságú technikai eszkö­zöket. Ledobhatják a visszavonuló ellenség mögé, hogy lassítsa annak mozgását, megaka­dályozza a tartalékok előrevonását, vagy elfog­lalhat stratégiai fontosságú hidakat, útszakaszo­kat és átjárókat. A cél meghatározott: kulcsfon­tosságú objektumok elfoglalása és megtartása a saját erők beérkezéséig. A légideszant harcfeladatának teljesítése a saját harcoló csapatok első lépcsőjével végre­hajtott egyesüléssel fejeződik be. A légideszant bevárhatja a saját csapatokat, vagy feladatainak megoldása után a saját csapatok irányába manővert hajthat végre. Harccal közeledhet a saját csapatok felé, esetleg átszivároghat az ellenség arcvonalán. A helikopteres deszantkirakás magában rejti a lehetőségét az erők sikertelen művelet utáni azon­nali kivonásának, a sérültek mentésének, illetve a következmények gyors felszámolásának. A Magyar Honvédség szervezeti elemei között két zászlóalj alkalmas helikopteres kijuttatás alkalmazására. Az ejtőernyős felderítő-zászlóalj (MH 34. Bercsényi László Önálló Mélységi Felderítő-zászlóalj) szervezete 1997-ben zászló­aljparancsnokságból, törzsből, egy javító-, ellá­tó-, komendáns és híradószakaszokat tartalma­zó 120 fős törzsszázadból és három 80 fős, két­szakaszos felderítőszázadból állt. A felderítő­szakaszok állományában három ejtőernyős fel­derítőcsoport tevékenykedett, magassági­ ejtőer­nyős, hegyi és búvár specializációval. A kötelék teljes harcoló állománya kiképzést kapott a mélységi felderítő tevékenységhez szükséges ejtőernyős ugrások végrehajtására. A zászlóalj - alaprendeltetése alapján - csak könnyű támogató fegyverzettel, illetve mesterlö­vész-fegyverekkel rendelkezett, ami nem igé­nyelte a fegyverzet hordozására alkalmas gépe­sítés bevezetését. Ugyanakkor egészen más az élőerő mobilitásával kapcsolatos követelmény­­rendszer a földet érést követően, hiszen ma már a mélységi felderítő tevékenység megköveteli a felderítőcsoportok nagyfokú mozgékonyságát. Napjainkban a katonai szervezet MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj néven folytatja tevékenységét. Az 1993-ban Szolnokon felállított helikopteres légimozgékony zászlóaljat alapvetően a helikop­teres kijuttatás igényeit szem előtt tartva hozták létre. A zászlóalj törzsből, egy-egy híradó-, komendáns-, vegyivédelmi és műszaki szakaszt tartalmazó törzsszázadból, egy kiképzőszázad­ból, egy-egy támogató- és kiszolgáló századból, illetve három légimozgékony századból állt. A légimozgékony századok közül kettőt a heli­kopteres légi szállítás céljaira átalakított könnyű terepjáró gépjárművekkel szereltek fel, míg a harmadik ejtőernyős képességű század volt, gépesítés nélkül. Ezt a századot repülőgépek fedélzetéről, körkupolás deszant-ejtőernyőkkel végrehajtott tömeges (stabilizátoros bekötött) légideszant-ledobással is kijuttathatták mögöt­tes területre. (Az ejtőernyős-képességű század aknavető- és páncéltörőrajainak fegyverzettech­nikai eszközeit és lőszerkészletét ejtőernyős teherdeszant-eljárással juttathatják el a célterü­letre.) A légimozgékony századok három gyorsreagá­lású szakaszból, továbbá egy-egy páncéltörő- és aknavetőrajból álló támogató szakaszból tevődnek össze. Utóbbi elemek földet érést követő mobilitá­sának kulcselemei a helikopteren deszantolt köny­­nyű terepjárók voltak. Ugyanez jellemezte a harct.­ Az MH 86. Szolnok Helikopter bázis Állományába tartozó Mi-17-es helikopterből az MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlónl katonait Fast Rope technikával deszantolAk 13 Honvédségi Szemle 2010/6

Next