Hungarológiai Értesítő. IV. évfolyam 1-4. szám. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1982)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1980
mozdítására, a művelődési tevékenység közvetlen részesévé teszi őket. [...] Amerikában viszont mintha elevenebb lenne a nyugaton élő és alkotó írók munkái iránti érdeklődés, viszonylag nagyobb számban fogynak a könyvek és folyóiratok..." B.M. Magyar Nemzet 1938. augusztus 25.-1944. március 22. Repertórium (1938-1939), összeállította Kendéné Palágyi Erzsébet. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980. 391 l. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai) Kendéné Palágyi Erzsébet, több hasznos könyvészeti munka érdemes szerzője ezúttal egy új repertóriumsorozat első, kísérleti darabját készítette el. Vállalkozása úttörő és dicsérendő, de egyben fölöttébb vakmerő is, hisz egy napilap repertóriumát szerkesztette meg, márpedig - a könyvtáros szakma hagyományos véleménye szerint — „napilapot repertorizálni nem lehet". A napilapok gazdag és sokrétű anyagát egy repertóriumba beleszorítani lehetetlen. Érthető hát, hogy Kendéné Palágyi Erzsébet, kiváló s tapasztalt bibliográfus, nem hagyományos („klasszikus") repertóriumot állított öszsze. Időben is, tartalmilag is erősen leszűkítette összeállítása anyagát — a teljes anyag fölmérése, rendszerezése számára is lehetetlennek tetszhetett, így kötetébe nem egészen másfél év erősen szelektált cikk (ill. cikkszerű) anyaga került csak be. Ismeretes, hogy egy napilap (legyen az bármily szerény lapocska) sokféle, roppant heterogén írásos anyagot tartalmaz; a vezércikktől a riporton, tudósításon át a rövid hírekig, reklámig, vagy éppen apróhirdetésig sok minden alkot egy-egy lapszámot. Ezek más-más nézőpontból - de valamiképpen mind érdekesek lehetnek a kutatók számára. A repertóriumnak tehát, elvileg, ezeket mind repertorizálnia kellene. Kendéné döntése, hogy tudniillik ennek az anyagnak mennyiségileg nagy részéről lemond s csak a cikkszerű (mondhatnánk a hagyományos folyóirat-szövegekhez hasonlító) szövegeket regisztrálja, éppen ezért öncsonkító eljárás. Követ azonban ezért csak az vethet rá, aki maga meg tudja oldani a napilap-repertorizálás mindmáig megoldatlan problémáját. Az a metódus, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai műhelye e kötettel létrehozott, kétségkívül nem a legtökéletesebb módszer. E pillanatban, úgy tetszik, a viszonylag legjobb (bár korántsem tökéletes) megoldást a hagyományos repertórium és a hagyományos (nálunk nem is annyira hagyományos) index kombinálása körül kell keresnünk. Kendéné Palágyi Erzsébet, s a Petőfi Irodalmi Múzeum munkája azonban mégsem volt fölösleges, sőt... Egyrészt ugyanis az az anyag, amelyet a repertórium mégis föltárt, önmagában is nagy érték, s mind a Magyar Nemzet történetének kutatását, mind a történeti szakasz irodalom-, eszme- és politikatörténeti föltárását jelentősen segíti. Másrészt pedig hozzásegíti a szakmát - konkrét, elemezhető minta nyújtásával — a napilap-repertorizálás bonyolult kérdésének tisztázásához. A repertóriumot Botka Ferenc sorozatszerkesztő elvi-módszertani jellegű bevezetése, valamint Vásárhelyi Miklós rövid, tömör, de jól eligazító Magyar Nemzet Története" nyitja.