Hunnia Füzetek - Hunnia, 1990 (3-14. szám)
1990 / 3. szám - Széchenyi István: Hunnia
„Hűség nélkül nincs siker!" — SZÉCHENYI ISTVÁN HUNNIÁJÁRÓL Az itt következő szöveg az eredetinek „kiegyengetett", a mai köznyelvhez közelített változata. Mikor ugyanis pár éve Széchenyi műveinek változatlan utánnyomása megjelent, a lelkes vásárlók rendre megvallották, hogy nem tudják végigolvasni. Érzik a magasztos gondolatok szépségét, de képtelenek megbirkózni a gróf cikornyás stílusával, túlmagyarázó mondatszövésével. Ezért szántam rá magam a „szövegegyengetésre". Ami különben bevett szokás, igaz, elsősorban a fordítások esetében. Például már Arany János is sokkal modernebb magyarra tette át Shakespeare-t, mint a nagy angol költő itteni kortársa tette volna. S így jár minden klasszikus, ha későbbi időkben más nyelvekbe ültetik. Ha nem, jól tudjuk, hogy a XX. században Shakespeare-t már angolra is „lefordították". Mert eredetiben szinte érthetetlenné vált. Ugyanúgy, mint Dante Isteni Színjátéka olaszul, vagy Madách Mózese magyarul. Ám ezek mind irodalmi példák. Bölcseleti művek csak más nyelvre való fordításokban korszerűsödnek. Morus Tamás, Spinoza, Rousseau vagy Kant anyanyelvükön ezideáig mind eredeti szövegükben maradtak — s úgy érthetetlenülnek. Vagyis, szorulnak egyre kisebb a szellemi közéletből. S ez korunk meglehetős vesztesége általában, de az lenne különösen nekünk, magyaroknak, ha legnagyobb gondolkodónk elmeművei csak néhány szellemi ínyenc számára jelentenének élményt. És éppen most, mikor a nemzet anyaországi törzseké, de kihatásaiban az egész magyarság, sorsforduló előtt áll. Ismét. Ha valaha, most időszerű igazán a Hunnia. Újra. Amint másfél százada is az volt. S ennek bizonyítéka legyen, hogy bár a Reformkorban Széchenyi más műveit is betiltotta a cenzúra, de később mégis engedélyezte, vagy szemet hunyt a külföldi nyomás itthoni terjesztése fölött — a Hunniát viszont végig zárolta. Miben rejlett a rendkívüli veszélyesség? Talán a Habsburgok trónfosztására, az államrend megdöntésére uszít benne a jeles gróf, vagy netán forradalmi eszméket hirdet? Szó se róla. Széchenyi ebben az időben még csak Naplójának vagy közvetlen barátainak fejtette ki őszintén véleményét az uralkodó házról, miközben nyilvánosan mindig megadta a köteles tiszteletet; az államrendet nem megdönteni, hanem békésen átalakítani akarta; miközben a terrorelméletre épült forradalmakról mindig az volt a véleménye, hogy azok a még nagyobb társadalmi igazságtalanságokat alapozzák meg...— A Legnagyobb Magyar a Hunniában a nemzeti lét gyökereit, értelmét, működésének (ma divatos frázissal: hatásmechanizmusának) lelki, erkölcsi alapozását tárgyalja. Történelmi példákon bizonyítja, hogy az ember létezésének egyedüli gyakorlata a nemzeti közösség lehet. Ez ítéltetik rendkívül veszélyesnek. Nevezetesen: „Nem termékeny búzaföldeink s nem zsíros telkeink, nem kedvező éghajlatunk s arany- meg ezüstbányáink teszik azon kincset, mely egykori felemelkedésünk alapjául szolgálhatna. Nem, mert ezek az emberben létező mennyei tűz hozzájárulása nélkül csak megannyi kopár parlagok. Mélyebben, ó, sokkal mélyebben fekszik azon kincs, melyre jövendőnket bátran építhetjük..." És így tovább. A kedves olvasó tehát ne korunkban megszokott, és, sajnos, a mostani átváltozó időben sem szűnő „objektív" felsorolásokra és programpontokra számítson. Mert mint Széchenyi kifejti, a megszövegezett törvények csak papíron maradnak, s újra csak kevesek előnyét szolgálják, ha nem a milliókban meglevő lelki értékeken, hanem „a túlművelt intellektuelek képzelgésein" alapulnak. Nemigen találhatni még egy munkát a világ bölcselmi művei között, mely alaposabban fejtegetné tárgyát: a nemzetek létjogát általában, s a miénket különösen — de nem sovinisztán. Több helyütt kijelenti: bármely, a legkisebb népcsoport erőszakos megszüntetése is csorbát ejt a lét kialakult rendjén. Ez az eszmei magaslat viszont konkrét ügyön alapul: harc a magyar nyelv államnyelvvé tételéért a múlt század harmincas éveiben. S ez a konkrétság ad módot arra, hogy ha a kedves olvasó bizonyos fogalmakat, szavakat behelyettesít, akkor rövidesen rájön, hogy nem csupán egy minden idő HUNNIA FÜZETEK !