Hunnia Füzetek - Hunnia, 1990 (3-14. szám)

1990 / 3. szám - Széchenyi István: Hunnia

„Hűség nélkül nincs siker!" — SZÉCHENYI ISTVÁN HUNNIÁJÁRÓL Az itt következő szöveg az eredetinek „kiegyen­getett", a mai köznyelvhez közelített változata. Mi­kor ugyanis pár éve Széchenyi műveinek változat­lan utánnyomása megjelent, a lelkes vásárlók rend­re megvallották, hogy nem tudják végigolvasni. Ér­zik a magasztos gondolatok szépségét, de képtele­nek megbirkózni a gróf cikornyás stílusával, túlma­gyarázó mondatszövésével. Ezért szántam rá ma­gam a „szövegegyengetésre". Ami különben bevett szokás, igaz, elsősorban a fordítások esetében. Például már Arany János is sokkal modernebb magyarra tette át Shakespeare-t, mint a nagy angol költő itteni kortársa tette volna. S így jár minden klasszikus, ha későbbi időkben más nyelvekbe ültetik. Ha nem, jól tudjuk, hogy a XX. században Shakespeare-t már angolra is „lefor­dították". Mert eredetiben szinte érthetetlenné vált. Ugyanúgy, mint Dante Isteni Színjátéka olaszul, vagy Madách Mózese magyarul. Ám ezek mind irodalmi példák. Bölcseleti művek csak más nyelv­re való fordításokban korszerűsödnek. Morus Ta­más, Spinoza, Rousseau vagy Kant anyanyelvükön ezideáig mind eredeti szövegükben maradtak — s úgy érthetetlenülnek. Vagyis, szorulnak egyre kisebb a szellemi közé­letből. S ez korunk meglehetős vesztesége általában, de az lenne különösen nekünk, magyaroknak, ha leg­nagyobb gondolkodónk elmeművei csak néhány szellemi ínyenc számára jelentenének élményt. És éppen most, mikor a nemzet anyaországi tör­zseké, de kihatásaiban az egész magyarság, sors­forduló előtt áll. Ismét. Ha valaha, most időszerű igazán a Hunnia. Új­ra. Amint másfél százada is az volt. S ennek bizo­nyítéka legyen, hogy bár a Reformkorban Széche­nyi más műveit is betiltotta a cenzúra, de később mégis engedélyezte, vagy szemet hunyt a külföldi nyomás itthoni terjesztése fölött — a Hunniát vi­szont végig zárolta. Miben rejlett a rendkívüli veszélyesség? Talán a Habsburgok trónfosztására, az államrend megdön­tésére uszít benne a jeles gróf, vagy netán for­radalmi eszméket hirdet? Szó se róla. Széchenyi eb­ben az időben még csak Naplójának vagy közvet­len barátainak fejtette ki őszintén véleményét az uralkodó házról, miközben nyilvánosan mindig megadta a köteles tiszteletet; az államrendet nem megdönteni, hanem békésen átalakítani akarta; mi­közben a terror­elméletre épült forradalmakról mindig az volt a véleménye, hogy azok a még na­gyobb társadalmi igazságtalanságokat alapozzák meg...— A Legnagyobb Magyar a Hunniában a nemzeti lét gyökereit, értelmét, működésének (ma divatos frázissal: hatásmechanizmusának) lelki, er­kölcsi alapozását tárgyalja. Történelmi példákon bi­zonyítja, hogy az ember létezésének egyedüli gya­korlata a nemzeti közösség lehet. Ez ítéltetik rendkívül veszélyesnek. Nevezete­sen: „Nem termékeny búzaföldeink s nem zsíros tel­keink, nem kedvező éghajlatunk s arany- meg ezüstbányáink teszik azon kincset, mely egykori felemelkedésünk alapjául szolgálhatna. Nem, mert ezek az emberben létező mennyei tűz hozzájárulá­sa nélkül csak megannyi kopár parlagok. Mélyeb­ben, ó, sokkal mélyebben fekszik azon kincs, mely­re jövendőnket bátran építhetjük..." És így tovább. A kedves olvasó tehát ne korunkban megszo­kott, és, sajnos, a mostani átváltozó időben sem szűnő „objektív" felsorolásokra és programpontok­ra számítson. Mert mint Széchenyi kifejti, a meg­szövegezett törvények csak papíron maradnak, s újra csak kevesek előnyét szolgálják, ha nem a mil­liókban meglevő lelki értékeken, hanem „a túlmű­velt intellektuelek képzelgésein" alapulnak. Nemigen találhatni még egy munkát a világ böl­­cselmi művei között, mely alaposabban fejtegetné tárgyát: a nemzetek létjogát általában, s a miénket különösen — de nem sovinisztán. Több helyütt ki­jelenti: bármely, a legkisebb népcsoport erőszakos megszüntetése is csorbát ejt a lét kialakult rendjén. Ez az eszmei magaslat viszont konkrét ügyön alapul: harc a magyar nyelv államnyelvvé tételéért a múlt század harmincas éveiben. S ez a konkrét­ság ad módot arra, hogy ha a kedves olvasó bizo­nyos fogalmakat, szavakat behelyettesít, akkor rö­videsen rájön, hogy nem csupán egy minden idő­ HUNNIA FÜZETEK !

Next