Hunnia, 1995 (62-73. szám)

1995 / 62. szám - Dér Győző: Az én családfám

Az én családfám Büszke vagyok rá, hogy az én családfám az a szép magyar tölgy, mely az ország közepén áll, ahol találkozik a Duna- és Tisza-völgy. Gyökerei láthatatlan kapaszkodnak az Alpoktól az Alföldön, át a Kárpátoknál. Törzse bár sebekkel teli, de büszkén és egyenesen áll. Ágai bátran szétterülnek a gyökereken is túl, keserű konokon, lombja, tizenötmillió levél, egytől-egyig mind a rokonom. Bár leveleit kívülről vihar tépi, belülről hernyók fúrják, rágják, most már nemcsak titokban, de nedveit nyíltan is szívják. A fa mégis él és zöldell, együtt él, lélegzik ágakkal, törzzsel, gyökérrel és földdel. Én egy vagyok a sok levél között. Őseim nemzettek - én is utódokat, így élünk itt ezerszáz éve együtt, közös erővel álljuk a viharokat. Hogyha majd egyszer elfáradva hervadtan lehullok a földre, remélve tekintek felfelé, mert tudom, hogy itt maradok örökre, mert magamat emésztve foggal és körömmel kapaszkodok szülőföldembe és a tápláló gyökérbe. A hajszálerek nedveivel kúszok majd mindig felfelé, táplálva a gyökeret és a törzset, reménnyel zöldre festeni újra a fáradni látszó leveleket. Egyesülve ősökkel és leszármazottakkal így újra és újra tovább élek, mert az én magyar családfám velem egy test és egy lélek. Dér Győző A Bocskaiak címere A Batthyányiak címere 1 HUNNIA

Next