Hunnia, 1997 (86-97. szám)
1997 / 96. szám - Horváth Lajos: A magyar országgyűlés 1956-57-ben
■frigtoriq járás képviselője volt. Parasztnak tartja magát, aki agronómus képesítéssel rendelkezik. Az országgyűlés irodájának küldött levele 1957 január 9-én érkezett meg, ebben említi, hogy Rónai Sándorhoz előbb már küldött egy helyzetjelentést, amelyben a tényeknek megfelelően jellemezte a tapolcai járási helyzetet. „Szinte úgy szedjük össze magunkat, akit el nem sodort a forradalom” - olvasható levelében. 1957 januárjában még nem hangolódott rá a hazug, kommunista szóhasználatra, az „ellenforradalomra”. Ugyanakkor leteszi a hűségesküt: „Természetesen tovább harcolunk szocialista hazánk építéséért, és nem engedjük, amennyire tőlünk függ, tőkés Mindszentyeket kormányra jutni, legsürgősebben a Bakony erdőségét kellene átfésülni fegyveres bujdosók rejtőzése miatt." Tóth Istvánné, tsz-tag, a pápai járás képviselője. Kossa István mellé rendelték, azzal együtt tart kapcsolatot a „választókkal", főleg képzetlensége miatt. Hegyi Jánosné, pedagógus, a keszthelyi járás képviselője. „Az ellenforradalom alatt példásan megállta a helyét.” Párdi Imre, Veszprém megyei párttitkár, 1955-től a Szovjetunióban tanult, amikor hazajött, igyekezett kapcsolatot tartani járásával. Berki Zoltán, eredetileg Veszprém megyei képviselő volt, de a Tiszalöki Erőmű igazgatójának kinevezve átkerült Szabolcs-Szatmár megyébe, ott már tárgyaltak. Fodor Imre, a képviselőcsoport elnöke. „Becsületes, jó képességű elvtárs.” Van ilyen? Kiss Imre, a Veszprém megyei tanács elnöke. „Az ellenforradalom idején a megyei tanácsi elnökségéről és képviselői mandátumáról lemondott. Párttagságát megtagadta. Fegyveres szolgálatát is felajánlotta az ellenforradalomnak." Ez olvasható az MSZMP Veszprém megyei intézőbizottsága által jegyzett iratban, melyet azonban nem írt alá senki! Az országgyűlési képviselőcsoportok elnökeinek értekezletén 1957 március 27-én Fodor Imre, a veszprémi csoport elnöke így jellemezte a megyei helyzetet. „A megyében 11 képviselő lett megválasztva. Ezek között 3 budapesti van. Ellenük, Madarász elvtárs kivételével, nincs semmi kifogásom. Két képviselő elköltözött a megyéből. Kiss Imre nem dolgozik, Máté vikárius beteg, így maradtunk összesen négyen. A négyből Tóthné kéthárom községben végez munkát, Jármai eddig nem kapcsolódott be a munkába. Az ő ügyét egyébként most vizsgáljuk. Ő segített megszövegezni a közép-dunántúli követeléseket, például követelte az ENSZ- csapatok bejövetelét." A csoport elnökének rémlátásai Fodor Imre, mint a csoport elnöke, az újra összehívott országgyűlés második napján, 1957 május 10-én hosszas felszólalásban tette le a hűségesküt az országgyűlésben. Mindenek előtt az MSZMP KB 1956 decemberi határozatára hivatkozva leszögezte, hogy „az első naptól kezdve ellenforradalom volt” az, ami 1956 október 23-tól történt. Sőt, a jelek megmutatkoztak már a Hazafias Népfront által rendezett értelmiségi ülésen is, október 15-én Veszprémben. Dr. Brusznyai Árpád szerinte ekkor azt mondta, hogy „nincs funkcionáriuskérdés, hanem gyilkosok, kártevők és bürokraták kérdése van!” Az „ellenforradalmi” jelek közé sorolta Fodor, hogy a veszprémi Vegyipari Egyetem diákjai október 22-én megjelentették 20 pontos követelésüket. Október 23-án a veszprémi színházban a diákság nagygyűlésén megjelentek a miskolci és a szegedi diákság küldöttei is. Október 26-án az egyetemisták a Kossuth-emlékműnél kitűzték a Rákosi-féle címertől megfosztott nemzeti zászlót, majd megválasztották a megyei hatáskörű nemzeti forradalmi bizottságot. Fodor ennek összetételét így látta: „A forradalmi tanácsok magukba tömörítették az összes reakciós erőket, a népi demokrácia esküdt ellenségeit, volt gyárosokat, kétszázholdasokat, fasisztákat és nyilasokat, volt horthysta katonatiszteket.” Fodor Imre elvtárs mélyen sérelmezte országgyűlési beszédében, hogy Veszprém megyében is követelték a szovjet hadsereg kivonulását és a kommunista diktatúra lebontását. Ugyanakkor ez az ember önmagát a „nép” képviselőjének tartotta. A „bűnök” között sorolta fel az ÁVH feloszlatását, a megyei tanácstól 28 kommunista elbocsátását (miért, volt ott más is?!). Említette, hogy vitéz Németh Károly horthysta tiszt a dunántúli kormány megalakítására tett javaslatot, hogy az forduljon szembe a Nagy Imre kormánnyal és szervezni kezdte a szovjet csapatok elleni támadást. Az „egyházi reakció” is megkapta a magáét Fodortól, bűnéül azt említette, hogy egy káplán Mindszenty kiszabadítását követelte és az egyházak vagyonának a visszaadását. Október 31-től a megyei nemzeti forradalmi tanács elnökhelyettese, november 1-től elnöke Brusznyai Árpád volt. Fodor leírásában: „Dr. Brusznyay, az úgynevezett forradalmi tanács elnöke - akinek apja csendőrtiszt volt, testvérét pedig háborús bűnösként elítélték - külön megbízatással látja el dr. Szilasi volt nyilas ügyvédet, akit a határra küld azzal a megbízással, hogy az Ausztriában és Németországban állomásozó fasiszta erőkkel, csendőrökkel vegye fel a kapcsolatot. Ő pedig meglátogatja Malétert és megbeszélést folytat vele.” A fő vádak egyike, hogy a szovjet típusú megyei tanács helyébe „alispáni hivatalt” akartak szervezni. Nos, a magyar megyerendszer, az alispáni hivatal közel ezeréves és a mienk. Fodor rémlátásai között szerepel, hogy dr. Horváth Ferenc, akit megbíztak az alispáni teendők ellátásával „úrnak” szólította magát. „Elrendelte, hogy a hivatalban a megszólítás: urak, hölgyek és polgártársak.” Vagyis visszaállította a magyar hagyományokat, ami Fodor szerint annyira tűrhetetlen, hogy teljes mértékben indokolja a szovjet hadsereg támadását. A veszprémi forradalmi tanács elrendelte a termelőszövetkezetek feloszlatását. A megye területén, „Várpalotán a bányász legénylaká