Hunyad Megyei Hírlap, 1990. (1. évfolyam, 1-30. szám)

1990-02-09 / 1. szám

A MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG HETILAPJA • 1 ÉVFOLYAM • 1. szám • 1990 FEBRUÁR 9­­ Péntek • Ára 3 Lej Nyiss ajtót Kopogtatunk. Anyanyelvű hetilapunk első számával kopogtatunk ajtódon, tisztelt olvasónk és így köszöntünk :­­ „Adjon Isten szép jónapot!". Hány esztendeje, évtizede nem történt ilyes­mi ? Ne számoljuk, úgyis belezavarodnánk. Sokkal fontosabb, hogy itt és most és főleg ezután is lehetséges legyen. Nemcsak ajtódon, szíveden is kopogtatunk. Részedről kell jöjjön a „fogaid Isten" és tulajdonképpen ettől függ lapunk további létezése. Egy példány 3 fej, egy fél korsó sör ára. Melyiket választod ? Gondolj arra, hogy kicsi a példányszámunk, nagy kiadásaink lesznek fel­szerelésre, nyomtatásra. Szegény az eklézsiánk. Közadakozásból, szinte koldulásból fedeztük az indulást. Támogatást nem kértünk az amúgy is gondokkal küszködő államkasszától, ezzel bizto­sítottuk teljes függetlenségünket. Hogy kik állunk e sorok mögött ? Egy marok­nyi lelkes ember, nem újságírók, csak amatőrök, s ha kiváncsi vagy ránk, jöjj el, ajtónk minden­kinek nyitva áll. Hozzál ötleteket, írásokat, akár bírálatot is, mert szívesen fogadjuk segítséged. Be is állhatsz közénk ha kedved tartja, hisz mi is önként jöttünk. A nulláról indulunk. Minden vagyonunk egy ideiglenes irodahelyiség. De a legfontosabb már megvan : asztal és szék. Itt már írni lehet, ha kezedet a Szellem irányítja. Írunk Temesvár, Bukarest és Nagyszeben jegyében, a demokrá­ciáért, a teljes egyenlőségért, a népek egymásra találásáért és Petőfi álmáért, a Világszabadságért. Nagy szavak, szép álmok... de legalább ál­modjunk is mostani cselekvéseink mellett, mert megszépíti életünket. Fejet és térdet hajtunk előttetek hősi halotta­­ink, forradalmi ifjúságunk ! Ti űzzétek el hazánk­ból a zsarnokságot és belőlünk, túlélőkből, a fé­lelmet. Vértanúink lelki üdvéért sohase aludjon ki a Láng oltárainkon, értetek, akik életeteket adtátok a mi nyugalmunkért és boldogságunkért. A közösen kiontott vér, el kell hogy mosson min­den ellentétet együttlakó népeink között! Ezt akartátok, mi is ezt akarjuk : békét, megértést, közös utat a civilizált Európa felé ! Nehezen indul ez a lap, hetek óta vajúdik, siker és bukás egyaránt osztályrészünk lehet. Most még nagy a lelkesedésünk, de vajon meddig bírjuk az iramot ? Ameddig erőnkből futja, ameddig szükség lesz e lapra, ameddig lesz papír, nyomda, békesség, ameddig... ...ameddig így köszönthetünk, kedves olvasónk ! — „Adjon Isten szép jónapot!". BALOGH CSABA Fazakas Tibor — Orgonasipok ! Váci Mihály Még nem elég...! Nem­ elég megborzongni, de lelkesedni kell, Nem elég fellobogni, de mindig égni kell, És nem elég csak égni, fagyot is bírja el Ki acél akar lenni, suhogni élivel, Nem elég álmodozni, egy nagy-nagy álom kell. Nem elég megismerni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el — Jövőnket tudni kell! Nem elég a célt látni, járható útja kell, Nem elég útra lenni­­, az úton menni kell. Egyedül is, elsőnek elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell, S csak az hívjon magával, aki vezetni mer ! Nem elég jóra vágyni a jót akarni kell ! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell. A jószándék kevés, több kell — az értelem ! Mit ér a hűvös ész ? Több kell — az érzelem ! Ám nemcsak holmi érzés, de seb és szenvedély . Keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj ! Nem elég a világért, több kell: a Nemzetért ! Nem elég a hazáért, több kell most: Népedért! Nem elég igazságért — küzdj azok igazáért. Kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég. Még nem elég­­... FEBRUÁR 10-éN SZOMBATON 16 ÓRAKOR MEGYEI GYŰLÉST TARTUNK AZ R.M.D.SZ. DÉVAI SZÉKHÁZÁBAN AHOL ÁLLÁST FOG­LALUNK AZ OKTATÁS JELENLEGI PROBLÉ­MÁIVAL KAPCSOLATOSAN. ELŐRE NÉZÜNK Alig múltak el a forradalom véres napjai, még a könnyek sem száradtak fel a gyászoló arcokon, alig vagyunk túl az örömmámor pilla­natain, az első pofonokat máris kiosztották. Házon belül és kívül is csattannak, még nem tudjuk melyiket fájlaljuk jobban. Mert ami belülről jött az váratlanul ért. Úgy tűnik, magyarságunk nehezen ébred. A diktatúra éveiben olyannyira megszoktuk az örökös visszavonulást, hogy már-már­ zavarba ejt a színrelépés lehetősége is. Ezekben a na­pokban, hónapokban országos méretű kí­sérlet folyik, melyet enyhén eltúlozva demo­kratikus kibontakozásnak neveznek, nevezünk. Úgy, hogy a demokrácia alapelveit ezután fog­ják iskoláinkban tanítani. A romániai magyar­ság jövője szempontjából azonban nem egy belső pluralitásra, több apró pártocskára lenne szükség, hanem sokkal inkább erős és egysé­ges Magyar Demokrata Szövetségre. Ami tá­volról sem zárná ki a többszínűséget, az elvek és az eszmék különféle irányzatait, hanem mindezek természetes és önkéntesen vállalt ötvözete lenne. Célunk tehát egyértelmű : a magyar anya­nyelvű lakosság egy tömbbe való tömörítése. Ezért szólunk most a tartózkodókhoz, mérle­gelőkhöz, alkudozókhoz : a meddő várakozá­sok ideje lejárt, a forradalmat is csupán hatá­rozott fellépéssel lehetett győzelemre vinni. S tőlünk most senki sem követel véráldozatot, csak egy kis bátorságot, ami úgy tűnik so­kunkból hiányzik. Hát ez lenne az első pofon. S hogy arcunk másik oldala is tűzpirosan égjen, arról azok az erők gondoskodnak, a­­melyek a zsarnokság maradványaiként olykor szinte láthatatlanul működnek, vagy egysze­rűen átvedlettek és a hangoskodók táborát erősítik. Akik torokszakadtukból régi veszé­lyekre figyelmeztetnek, s mert létérdekük meg­követeli, ellenséges hangulatot szítanak. A visszarendeződés hívei nem értik meg, hogy a diktátor bukásával együtt az őáltala kiagyalt ördögi ideológiák és ezek kiszolgálói is el kell hogy tűnjenek. Hogy végre megadatik a meg­békélés lehetősége s egymás szemébe méltó és egyenjogú felekként nézhetünk. Ehhez azonban szükséges, hogy mind a kisebbség mind a többség képviselői nagyobb figyelmet tanúsítsanak egymás iránt, hogy kialakuljon az egészséges párbeszéd, mely el­vezet a régi sérelmek orvoslásához is. Érteni és megértetni kell mindenkivel, hogy ez közös feladatunk, melyet együtt tudunk csak megol­dani. Amíg a nemzetiségek nem érzik otthon magukat ebben az országban, addig Románia nem érezheti magát otthon az eljövendő közös Európai Házban. Nehéz erőpróba vár mindannyiunkra, s ebben az országos megmérettetésben a ma­gyarság nem lehet híjával. Olyan tartalékaink vannak, melyek, a jobb jövő reményét még az elnyomás nehéz éveiben is magukban hor­dozták. Ma már előre nézünk. VARGA KÁROLY

Next