Húsos, 1999 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1999-02-01 / 1. szám

HÚSIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE Hatszáz jogszabályhoz igazodunk (2. old.) Csak a fájdalmat érzik (3. old.) A kiegyensúlyozott piac ismérve (4. old.) A HDSZ IDŐSZAKI LAPJA 1999. m 1. szám Ülésezett az MSZOSZ kongresszusa A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1998 december 18-19-én tartotta IV. kongresszusát Budapesten, amelyen részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök. Képünkön a köztársasági elnök az MSZOSZ elnöke, Sándor László és az MSZP elnöke, Kovács László társaságában a tanácskozáson. (Beszámoló a 3. oldalon.) Az idei bértárgyalások tétje a reálbérek növelése Szakszervezetünk időben, még az 1999- évi üzleti tervek elkészítésének a megkezdése előtt nyilvánosságra hozta bérpolitikai irányelveit annak érdekében, hogy a munkáltatók megismerjék a szakszervezeti elképzeléseket és az üzleti kalkulációkban számoljanak vele. Az alapszervezetek az elmúlt év végén megfogalmazták a konkrét társasági béremelési javaslataikat és megküldték a szociális partnerek részére. A szakszervezeti törekvések arra irányulnak, hogy ebben az esztendőben növekedjenek a reálbérek és valamennyi behozható legyen az elmúlt évek reálbér csökkenéséből. A szakmában a keresetek - a társaságok eltérő helyzetéből fakadóan - nagy különbségeket mutatnak az 1998. évi adatok alapján. A fizikaiaknál az egyes cégeket tekintve a legkisebb átlagkereset alig haladta meg a 40 ezer forintot. Statisztikailag 70 ezer forint feletti vállalati fizikai átlagkereset is létezik a húsiparban, de mint minden átlag ez is megtévesztő, hiszen olyan egyszeri kifizetéseket is takar, amelyek nem biztos, hogy a jövőben megismétlődnek. Az átlagos teljesítéssel megkereshető fizikai bér általánosan 53-60 ezer forint között alakult. A társasági átlagkeresetek szórása 44 ezer és 85 ezer forint között alakul. A húsiparban a nagy többség számára elérhető keresetek gyengébbek, mint a versenyszféra átlaga. Emiatt jelentős az elszivárgás a szakmából, a jó szakemberek közül sokan választanak valamelyik nyugat-európai országban munkahelyet akkor is, ha az ott elérhető kereset lényegesen kisebb is, mint az adott ország munkavállalóinak a keresete. A béralkukban a szociális partnerek gyakran hivatkoznak a szakma romló helyzetére, arra, hogy nem tudják elismertetni a költségeket, így a bérköltséget sem a termelői, nagykereskedelmi árakban és nyereség hiányában nem tudnak bért emelni. A leggyakoribb hivatkozás a bértárgyalás, a béremelés elhalasztására a nyereségre való hivatkozás. Ugyanakkor tényként állapítható meg, hogy a jól működő cégek ebben a helyzetben is képesek nyereséget realizálni, a nyereséget egyik évről a másikra jelentősen növelni, holott a gazdasági teljesítmény, az egy főre eső árbevétel lényegesen nem változott, esetenként csökkent. A szakszervezeti álláspont, hogy a nyereséges termelés a munkavállalók számára is fontos, de a bérekben nem a nyereségtermelést ismerik el, hanem a ténylegesen elvégzett fizikai, vagy szellemi munkát, amit piaci értéken évente minimum az inflációval növelten kell megfizetni. Az alkuban a nyereség, mint figyelembe veendő szempont az infláción felüli béremelési mértéknél kell, hogy beszámítódjék. A bértárgyalásokra szóló szakszervezeti felhívásokra az első munkáltatói válaszok januárban születtek. Érdemi bértárgyalásokra a társaságok többségénél február és március hónapokban kerül sor. Néhány cégnél már lezajlott az első forduló, amelynek tapasztalata, hogy a munkáltatók az Érdekegyeztető Tanács ajánlásának a minimumát gondolják kiindulópontnak. Ennek az elfogadása garantált reálbércsökkenést jelent akkor is, ha az infláció a prognosztizáltnál kedvezőbben alakul, hiszen az adórendszer átalakítása a kisebb keresettel rendelkezők nagy része számára nettó keresetcsökkenést jelent. A munkavállalók számára a jövedelmi pozíciók megőrzésének, vagy javításának egyetlen lehetősége a nominális és nettó bérek megfelelő növekedése. Az adórendszer változása következtében ebben az esztendőben, így a bértárgyalásokon elérhető pozíciók javítása, a korábbiaknál is nagyobb súllyal esik latba az életszínvonal alakulásában. Egy rossz béralku tovább romló életkörülményeket jelent. Az emelkedő bérek pozitív hatása a szakmában kialakult megállapodásrendszer eredményeként többnyire csak áprilistól jelentkezik, így utólag megállapítható, hogy helyesnek bizonyult a HDSZ választmányának ajánlása, amennyiben reálbér-növekedést irányzott elő és az ehhez szükséges minimális béremelési mértéket 14 százalékban jelölte meg elfogadhatónak. Az alapszervezeteknek az a kezdeményezése, hogy a tárgyalások és a megállapodások előbb történjenek meg, mint az előző esztendőben - akkor is, ha a béremelés hatálya későbbi - és így kedvező hatást fejtsenek ki a munkahelyi légkörre, pozitív szándéka ellenére sem talált visszhangra a munkáltatóknál. Sajnos. Az alapszervezetek számára az elkövetkezendő hetek legfontosabb feladata az eredményes bérmegállapodások elérése lesz. Kapuvári József Alkudozások a társadalmi párbeszédről Interjú dr. Kameniczky Istvánnal, a GM főosztályvezetőjével Sajtóhírekből értesültünk róla, hogy a kormány a társadalmi párbeszéd intézményének megújítására készül. Kérdéseinkkel Dr. Kameniczky Istvánt, a Gazdasági Minisztérium főosztályvezetőjét kerestük fel, akitől mindenekelőtt azt tudakoltuk, hogy valami új dolog készül vagy a régi folytatódik? - Ha fogalmi oldalról nézzük, akkor valami új dolog készülődik, de a magyar tradíciók szerves folytatásának is tekinthetjük. Közép-Európában szinte egyedülállóan már a 80-as évek végén kialakult Magyarországon egy érdekegyeztető intézményrendszer, amit először Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, aztán egyszerűen csak Érdekegyeztető Tanácsnak, röviden ÉT- nek neveztünk. A kormány képviselői mellett helyet foglaltak benne az akkor létrejött friss munkaadói szervezetek, az újonnan szerveződő szakszervezetek és a SZOT feloszlása után létrejött új szakszervezetek. Gyakorlatilag az oldalak összetétele azóta változatlan maradt, számos sikeres megállapodás jellemezte az ÉT tevékenységét. Azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás, a politikai átalakulás bársonyosságához, zökkenőmentességéhez jelentősen hozzájárult ez az érdekegyeztető rendszer. Azzal együtt, hogy végig napirenden volt a kialakult intézményrendszer továbbfejlesztésének igénye. A szakszervezetek fenntartásokkal fogadták az előkészítő tanulmányból megismert elképzeléseket. Tulajdonképpen jogosak ezek a fenntartások, vagy netán csak félreértésekből fakadnak? - Az anyagban mi nagyon egyértelműen leírtuk, hogy az érdekegyeztetést nehezítő tényezők közül azokat, amelyek érdekellentétből, a partnerek eltérő helyzetéből fakadnak, objektíven meglévő, természetes ellentétnek lehet tekinteni. Más a nézőpontjuk a különféle szervezeteknek, létezik egy olyan ellenérdekeltség ezeken a fórumokon, amelyek mindenféle hozzáállás mellett is nehezíthetik a közös munkát. Az is nyilvánvaló azonban, hogy az érdekegyeztetés, vagy bármiféle egyeztetés a politikai mezőny részét képezi, és ilyen alapon nagyon sok múlik a partnerek kölcsönös belátásán. Az eddig lefolytatott egyeztetéseken a partnerek egyértelműen elmondták, hogy jelentős bizalmatlanság alakult ki bennük a kormány érdekegyeztetéssel kapcsolatos eddigi tevékenysége alapján. Ezt a bizalmatlanságot önmagában nem lehet megszüntetni egy új típusú fórumrendszert felállításával. A bizalmatlanságra az intézményrendszer önmagában nem ad megoldást. Nekem meggyőződésem, hogy az anyagban leírtak szakmailag korrektek, mindazt a tapasztalatot, amely hasznosítható az eddigi érdekegyeztetésből, figyelembe veszi. Kétségtelenül nagy szerepe lesz a jövőt illetően annak, hogy sikerül-e a társadalmi párbeszéd új rendszeréről valódi szakmai vitát folytatni az érintettekkel, vagy az említett bizalmatlanság fennmaradása esetén végigkísérik az egyeztetést a politikai ellentétekből fakadó, szerintem eltúlzottnak ítélhető politikai kritikák. Ha túltekintünk az Érdekegyeztető Tanács tevékenységén, és feltételezzük, hogy a társadalmi párbeszéd kiteljesedik, akkor lehet-e ennek valamilyen kedvező hatása az ágazati szinten megvalósuló érdekegyeztetésre. Gondolok az ágazati szakszervezetek és az illetékes szaktárcák kapcsolatára. Korrigálnám a kérdést abból a szempontból, hogy nem annyira az ágazati szakszervezetek és a szaktárcák, mert ez inkább költségvetési szférában fontos, hanem egyes ágazatokhoz tartozó munkaadók és szakszervezetek érdekegyeztetésén van a hangsúly. Nevezzük meg akkor konkrétan: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó élelmiszeripar tekintetében mi változik? Eddig is működött érdekegyeztetési mechanizmus, csak hát az egyes ágazatokra, szakágazatokra érvényes kollektív szerződések hiányában erősen döcögött az érdekegyeztetés. Azt hiszem, hogy önmagában az érdekegyeztetés makroszinten csak rendkívül közvetetten képes hatást gyakorolni arra, hogy az adott területen hogyan alakul a munkaadók és a munkavállalók kapcsolata, milyenek a viszonyok, kötnek-e kollektív szerződést. Eddig is működtek ilyen „rásegítő” mechanizmusok, mint a munkaügyi közvetítő döntőbírói szolgálat például. Ágazati szinten, vehetjük akár a közlekedést, például a vasutasok helyzetét, vagy az agrárszférát, az egészségügyet, a Gazdasági Minisztérium tekintetében az egész versenyszférát, az érdekegyeztetés tartalma eltérő jellegű. Eddig minden lényeges kérdés az ÉT-ben csúcsosodott ki, kapott teret és ebben a nagy egészben az ágazati specifikumok, egyes ágazatokra jellemző foglalkoztatási gondok, vagy bérszínvonalbeli különbségek háttérbe szorultak. Várható változás ezen a téren? - Még egyszer visszamennék az anyaghoz. Mi egyértelműen leírtuk, hogy véleményünk szerint az érdekegyeztetés alapvető színtere a versenyszférában is, de jórészt a közalkalmazotti szférában is, a munkahely és az ágazat. A makrofórum ezeknek a feltételeknek csak egy részét - bizonyos makrofeltételeket - alakíthatja. Az egy külön kérdés, hogy eddig túlságosan sok feladatot hárítottak át maguk a szociális partnerek is a felső szintre. Talán ez egy kicsit mutatta azt is, hogy a tapasztalatok alapján nem sikerült eléggé intenzív tárgyalásokat folytatni közép- és alsószinten. A mostani egyeztetések során felvetődött, hogy a makroszinteknek az új mechanizmusba való illesztése mennyiben fogja elősegíteni a közép- és alsószinten folytatandó tárgyalásokat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az országos szintű társadalmi párbeszéd megerősödése várhatóan kedvezően befolyásolná alsóbb szinteken is az alkufolyamatokat. Szándékaink szerint egyébként az új koncepció nem érintené a tárcaszintű érdekegyeztetést, az ott kialakult fórumok továbbra is működnének. Végezetül megkérdezem, ahogy mondani szokták, ezek a kérdések most a munkaasztalon vannak. Viszont az idő sürget, hiszen itt olyan ügyekről van szó, amit nem tolhat a politika hosszú ideig maga előtt. Valóságos megoldásokat kell kialakítani, működésbe kell hozni új intézményeket. Időben mi ennek a realitása? Talán ez tűnik számunkra még a szakmai kérdéseknél is nehezebb feladatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy egy érdekegyeztetési rendszert, ahol partnerek együttműködéséről van szó, nem lehet egyoldalúan szabályozni, minden tekintetben konszenzusra kell jutni. Valószínű, hogy az időközben felmerülő vitás kérdések kitolják a kitűzött határidőket, kérdésessé teszik, hogy mikor lehet lezárni a folyamatot. A kormány munkaterve szerint március végéig kellene javaslatot tenni a rendszert szabályozó alapvető jogszabályokra. Ez az idő azonban rendkívül rövidnek tűnik ahhoz, hogy tartalmi kérdések is belekerülhessenek a jogszabályokba. Ha a jogszabályok csak bizonyos fórumok elvi kereteit szabályoznák és a fórumok indításához szükséges alapfeltételeket teremtenék meg, akkor lerövidíthető az előkészítés. Mindez a partnereken is múlik, a további egyeztetéseken dőlhet el. Horváth László Új elnök a Délhúsnál Személyi változás történt a Délhús Rt. szakszervezeti tanácsának élén, 1998. december 22 óta Tóth Ferenc vezeti a testületet. Az új elnök, aki gimnáziumot végzett és több szakmát is szerzett, tíz éve került a céghez, raktárosként különböző területeken dolgozott, tapasztalt embernek tartják. Nős, két leánygyermek apja. Érdeklődésünkre Tóth kolléga elmondta, hogy a Szigetvári Konzervgyárban kezdte a pályáját, ott lett tagja 30 évvel ezelőtt a szakszervezetnek. Azt sem titkolta, hogy ebben szerepet játszott édesapja példája, aki bizalmi tisztséget viselt a gyárban. Később a szigetvári Zrínyi termelőszövetkezetben dolgozott, s azután került a pécsi húsüzembe. Elnöki megbízásáig az alapszervezet tagjaként rendszeresen részt vett a majálisok megrendezésében, valamint a tagság részére szervezett kedvezményes értékesítésekben, elvégezte a rá bízott feladatokat. Megválasztását kedvezően fogadták kollégái és a cég vezetői. Sokan megígérték, hogy segítik a munkáját, támogatásáról biztosította Labacz László is, aki korábban hosszú ideig volt a pécsiek érdekvédője, szb-titkára. Tóth kolléga örömmel újságolta, hogy megválasztása óta apróbb sikereket már elért. Az egyik szakszervezeti tisztségviselőnek, akinek megszűnt a munkaköre, sikerült a cégnél új munkahelyet találni, nem kellett kilépni. Sikerült néhány munkaügyi konfliktust, vitát rendezni, viszályokat elsimítani. A cégvezetés támogatásával újra tartanak nyugdíjas találkozót és más rendezvényeket. Javítani tudták az érdekvédelmi munka feltételeit: számítógéppel, mobiltelefonokkal szerelték fel a szakszervezeti irodát. A neheze persze ezután jön. Február végén kezdődnek a bértárgyalások. - Az igazi megmérettetés az lesz - summázta a lényeget Tóth Ferenc, aki minden jel szerint jól startolt és szép reményekkel, kellő önbizalommal látott hozzá a vállalat feladatok elvégzéséhez. Kívánjuk, hogy a pécsi húsosok és mindannyiunk javára érjen el sikereket, legyen ereje, kitartása és egészsége ahhoz, hogy az iránta megnyilvánuló bizalomnak maradéktalanul megfelelhessen.