Huszadik század, 1904
1. szám - I. Önálló czikkek - Jászi Oszkár dr.: Herbert Spencer és jövő feladataink
Herbert Spencer és jöves feladataink. 13 czikkeit viselik az előkelő tudományos uraságok . . . Sőt az öreg Hegel ismét egészen szalonképes . . . Nem meglepő tehát, hogy ilyen körülmények között leáldozott a Herbert Spencer dicsősége. * * * A ritmus azonban meg fog fordulni nemsokára, mint maga Spencer megjósolja az emberi nagyság értékeléséről írt esséyjében. Kétségtelen, hogy a Spencer rendszere a jövő tudományos és filozófiai törekvéseinek erjesztője lesz. Nem ugyan a liberális polgárság (melynek, mint minden meglevő pozíczióját védő osztálynak, tradícziókra s nem haladásra van szüksége), hanem az őt ostromló proletariátus lelkében. Már ma Európa-szerte megfigyelhetjük az érdekes tüneményt, mint veszik át a szoczializmus ideológiai egyre nagyobb számban legnagyobb ellenfelük örökségét. És tényleg dús örökség számukra. Mert, mint már a biológus Pearson kimutatta, a modern szoczializmusnak nincs oka a természettudományoktól tartania, ellenére Huxleynek, Spencernek és Haeckelnek. Már ma észrevették, hogy Spencer eszménye a jövő társadalom emberéről olyan, melyet Marx habozás nélkül aláírt volna: »Úgy lesz alkotva, hogy személyes szükségletei a közszükségletekkel egybeesnek. Mialatt a maga természetét kiéli, a nélkül, hogy szándékolná, egyszersmind azokat a működéseket is elvégzi, melyek rá, mint a társadalom tagjára hárulnak; de hogy a saját természetét kiélje, csak úgy lesz neki lehetséges, ha minden más ember ugyanúgy cselekszik.« És ebben a jelenségben van valami vigasz, ami a Spencer életének nagy tragikumát enyhíti. Nagy tragikuma az volt, hogy az élet a legkegyetlenebbül rácáfolt szocziális és etnikai prognózisaira. A liberális doktrinát végigtaposta a politikai praxis. És szomorúan érdekes látvány : az evolúczió nagy apostola, ki az emberi szándéknak és akaratnak oly szegényes helyet tulajdonít a társadalomban az örök természettörvényekkel szemben, kénytelen megállapítani, hogy az emberiség szerinte is elkerülhetetlen jövendő világtörténelmi korszaka olyan alakulat lesz, melyet quasi az emberi rövidlátás hoz létre ellenére az »örök természeti törvényeknek« . . . Egy társadalom, mely törvényei ellenére „nea — — ! !