Századunk, 1929
Könyvismertetések és bírálatok - Eddington, A. S.: The nature of the physical world. (Érdy Lajos)
Könyvismertetések és bírálatok Ugyanez áll az új kvantumelmélet ismertetésére is, a dolog még túlságosan fiatal és túlságosan elvont ahhoz, hogy absztrakciói szemléltethetők legyenek, másfelől pedig még semmiképen sem tekinthető véglegesen megállapított igazságnak, hiszen maga Eddington is azt ajánlja, hogy az új kvantumelmélet ajtajára következő felírást kellene kiszegezni: „Structural alterations in progress", sőt egyáltalában nem tartja valószínűnek, hogy az új kvantumelmélet mai formájában hosszúéletű lesz. Ellenben egészen kitűnő az entrópia tétel ismertetése és különösen érdekes, mint használja fel a tételt annak kimutatására, hogy a klasszikus mechanika tételei nem lehetnek elegendők a természet jelenségeinek leírására. A mechanikában minden jelenség megfordítható. A folyamat átalakulhat B-be és viszont, ellenben a valóságban az idő csak egy irányban folyik, a legtöbb folyamat nem megfordítható. Vegyünk egy nagy sereg molekulából álló gázmennyiséget. Minden molekula mozgása megfordítható, ellenben a molekulák összességére érvényes folyamatok nem fordíthatók meg: az összességre érvényes törvényszerűségek lényegesen más természetűek, mint azok, melyek az egyes elemek változásait szabályozzák. Ez a «Ganzheitbetrachtung», amely a modern lélektannak is egyik alapvető tétele lett, ez az igen érdekes és értékes szemlélésmód végigvonul az egész könyvön, és termékeny gondolatsoroknak lesz a kiinduláspontja. A mű általános filozófiai, ismerettani és metafizikai gondolatait nem támasztja alá az idevonatkozó irodalom adataival. Érdekes ellentétet mutat e tekintetben a hasonló irányú német gondolkodókkal. Ernst Maeh pl. pontosan megállapítja a saját helyét, megmutatja, milyen összefüggések vannak az ő álláspontja és egyéb fizikusok és filozófusok nézetei között. Eddington két kortársán, Whitehead-en és Russell-en kívül úgyszólván csak az egy Cliffordra hivatkozik, mint akiknek gondolatai az övével rokonok. Teljesen önmagából merít. Természetesen ennek megvannak a maga hátrányai is, azonban mindenesetre érdekesebb így, az olvasó látja az önmagára eszmélő fizikus vívódását és azt a belső ,szükségszerűséget, amely a szerző világképét létrehozta. A nagyközönség általában nagy respektussal viseltetik a matematikai formulák iránt, az arithmetikai és geometriai tételek szerint az abszolút igazságot fejezik ki és amint sokszor kimondták, minden tudományban annyi az igazság, mint amennyi a matematika. A világ igazi szerkezetét az elméleti fizika adja meg. Igen ám, mondja Eddington, csakhogy az elméleti fizika felfogása lényegesen módosul az idők folyamán. Harminc évvel ezelőtt a világot egy nagy gépészmérnök művének tekintették, mindenütt rejtett gépezeteket, emelőket, csigasorokat kerestek, mi ellenben a világot egy matematikus teremtményének képzeljük, erőtér, Maxwell-féle egyenletek, vektorok, tenzorok a világmagyarázat segédeszközei. Mi tehát az elméleti tudomány megismerésének igazi mivolta? Nem a lényeg megismerése, semmi esetre sem. Az elméleti fizika alkot magának egy világot, amely lehetségessé teszi a számításokat, «a world invented as a mere calculating device». A fizikai világot a valóságból hasítjuk ki azáltal, hogy csak a mérhető dolgokat vesszük tekintetbe, tárgyai kizárólag mutatóknak és egyéb indikátoroknak adatai, amelyek közt azután differenciálegyenletekben kifejezhető metrikus összefüggéseket állapítunk meg. «The physical world will give a shadow performance of the drama enacted in the world of experience», a fizikai világ csak árnyéka a valóságnak, a nálánál sokkal gazdagabb, színesebb valóságnak. Mi ennek a valóságnak a lényege? Egy szóval felelhetünk rá: a tudat. Minden történésnek alapja, minden aktualitásnak egyetlen kútforrása a tudatosság. A tudatos jelenségek tágabb világából hasítottuk ki a fizikai szűkebb világot, ezek adják azt a realitást, amely a fizika árnyékvilága mögött van s annak alapját teszi. «The stuffs of the world is mind stuff», a világ lényege a szellem, amely természetesen sokkal tágabb, sokkal általánosabb, mint a mi szűk egyéni tudatunk, de lényegben