Ifjú Erdély, 1934. szeptember - 1935. augusztus (13. évfolyam, 1-12. szám)

1934-09-01 / 1. szám

NITS ISTVÁN I.:H SALTO MORTALE.* I. Kor. 6:19, 20. I. Kor. grafe Vájjon a keresztyénség, Isten akaratát tiszte képviselve, mit mond mindezekre? Vájjon elrg ezeket, vagy pedig helyben hagyja ? Szükség van a tornára, sportra és atlétikára, vagy pedig nincs Ha szükség van reá, milyen mértékben? Kell és szabad-e minden embernek a sportbajnoksági rekordokra és salto mortalokra törekednie ? Mi, ezek a kérdések abban összpontosulnak, hogy testtel szemben milyen magatartása van a keres­tyénségnek. 1. Közelítsük úgy meg a kérdés megoldás, hogy vizsgáljuk meg, mi a test. Ezt az anatómi szemponttól kezdve az esztétikáin keresztül a k­resztyén etnikai szempontig nagyon kü­lönfé szemszögből lehet nézni. Az illető egyén vilái és életnézete fogja meghatározni természetes-ma­gától értetődően ezt a felfogást. Van, aki a test gépezetnek, a legtökéletesebb mechanizmust tartja: az ilyen ember észszerűen igyekszik enni zavartalan működését biztosítani: mértékletes élt­tel, helyes táplálkozással, megfontolt tornázáss akarja jó karban tartani e gépet. Rendszerint ész uralma alatt álló, a hasznossági szemponton figyelembe vevő u. n. utilisztikus világnézet feki álló ember felfogása és magatartása ez. A más ember, mint egy műtárgyat, mint szépségek he­hozóját és képviselőjét, a szerelem, speciálisan érzéni szerelem tárgyát tekinti a testet, az ily teste szépségét ápolni, megőrizni vagy fejleszte felhasználja a kozmetika megdöbbentő vagy ki­oikus, de mindenesetre szédületes raffinériáját kezdve a ritmikus tornán keresztül a sportok sz és százféle fajtáját. Az ilyen ember előtt rendsz­rint bálvány a test, a szépség pogány oltár melynek kultuszában az önimádat térdel és az a tömjénezés parfümillata terjeng. Nehéz megáll­­ítani, hogy a testtel szemben való ez a felfog és magatartás a hedonisztikus világnézetből köm­kezik-e vagy pedig amaz eredményezi ezt a vilá­nézetet, mintegy kitermeli magából, mintegy maga képére alakítja az embert. Kétségtelen, hog a test előtérbe állítása — mivel a test idős vég — maga után vonja azt a magatartást, mely és azt becsüli meg, ami van: a jelent — s azt s ki is élvezni. Nyilvánvaló, hogy ez élvezet is le természetű: evésben, ivásban nyilvánul meg, testnek minél tökéletesebb, mámorosabb hódolat­ban, a fürttől kezdve a legbujább szexuális­­ csapongásokig mindenféle tisztátalanságokbi Ezeknek ez a jelszavuk: minden órádnak lesz kaszd virágát é­s gondoskodnak is, hogy órát mindig eljöjjön és virág mindig teremjen, előbbi esetben a teste eszköz arra, hogy ak­i hasznos emberi célokat lehessen megvalósítani. * Részlet a szerző most megjelent Hangszóró c. könyvének „Az Ige apropója“ c. sorozatából. — A 160 oldal­­js könyv 40 lejért az aradi ref. lelkészi hivatalnál rendelhető meg. A hinta gyermekkorunkat juttatja eszünkbe. Ha a hintajátékra gondolunk, a gyermekkorból csillan lelkünkbe egy dallam, a játékos jókedvnek, har­matos örömnek csilingelő kacagása. Most itt a mi városunkban pár nappal ezelőtt az emberek szá­zának szomjas szeme nézte a szálló hintákat és rajtuk a röpülő embertesteket: — gyermekes játék ez, vagy sport, vagy életveszélyes mutatvány a­­tömeg szórakoztatására ? Izmok feszülnek, vezény­szavak hallatszanak s lendül a hinta, a reflektorok fényében ível a test — könnyedén, mint a madár repülése. Könnyedén, hogy eltakarja azt a vas­fegyelmet, feszült figyelmet, pillanatnyi pontossá­got, melyre szükség van, hogy a salto-mortale játéknak tűnjék fel. A Ferenc­ tér játék színhelye lett egy pár este, de ez a játék, amit élvezettel és mégis szorongva néztünk, azok a trikókkal fedett szoborszerű testek, melyek a trapézokon olyan biztosan mozogtak, azok a pontos, könnyed, vagy komikus, villámgyors mozdulatok, melyek kápráz­tattak, az a ritmus, melyben a test muzikalitása költeménybe omlott, az az egész csodálat, mely minden tekintetet magához fűzött, azt mondják, hogy az emberi test gyönyörű és értékes alkotás­i teljesítőképessége és ügyessége nagyon magasra fokozható. A repülőgépen ülő emberről nem lehet elmondani, hogy repül, mert ezt helyette a gép teszi, de a sajtókat csináló artistákról talán inkább. Talán még a boncasztalra hajló orvos tudja ennyire, hogy micsoda az emberi test, milyen szépséget jelent és mit ér. Az emberi test fejlesztésével nemcsak az artis­táknál találkozunk: virágkoruk volt ezeknek az ókori görögök idejében, a középkori lovag- és tornajátékokban szintén elsőrendűen fontos volt és nekünk is vannak emlékeink diákkorunkból a kor­lát és gyűrűhinta gyakorlatokról. Máskülönben is a sportok idejét éljük. Nagyon sok modern lakás­ban lehet az ajtófélfák között nyújtót látni és reg­­gelenkint sok nyitott ablakon keresztül lehet hal­lani a rádiótorna vezényszavait, a sportegyesüle­tekben mind több és több tag van, az utcán mind több és több olyan emberrel találkozunk, akik a teniszpályára sietnek és az újságok sportrovatait mind többen és többen olvassák. A mérkőzések, rekordok láza mind több és több embert kezd fűteni, állj csak a meccsek és versenyek alkalmá­val egy sporttelep kapujában, meggyőződ­hetet róla. Soknál divat ez, soknál szórakozás, némelyik­nél egészségi szükséglet. De akármi is, a szélső­ség csábítása benne rejlik. Az úszó szeretne úszó­bajnok lenni, a futó előtt Nurmi képe lebeg s aki már megfogta a nyújtót, a salto mortalera, mint vágyai netovábbjára tekint.

Next