Ifjú Kommunista, 1962. (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
2 IFJÚ KOMMUNISTA — kommunista pártjának vezetésével — a munkáshatalmat és építette fel a szocializmust. Most a szovjet nép, elsőnek a világon, a kommunizmus felé tör előre. Pártumk és népünk ezután is merít az idősebb testvér gazdag tapasztalataiból. A program sok tanasat a fejlődés egy későbbi szakaszán tudjuk majd felhasználni, de sok útmutatást meríthetünk több tételéből jelenlegi munkánkhoz is. Szocialista építőmunkánk távlatát az SZKP programja világítja meg, ebben tárul fel először az emberiség történetében a kommunizmus tudományosan kidolgozott teljes képe. KÉRDÉS: Milyen társadalom a kommunizmus? VÁLASZ: A kommunizmus — osztálynélküli társadalom, ahol a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul az emberek teljes társadalmi egyenlősége, s ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt — az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján növekednek a termelőerők, a társadalmi gazdagság forrása teljes bőségben buzog, és megvalósul a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv. A kommunista társadalom a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, ahol megszilárdul a társadalmi önigazgatás, a közösség javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükségletté válik, és mindenki a leghasznosabban gyümölcsözteti képességeit a nép javára. A kommunizmus olyan társadalom, amely magában foglalja a múlt nagy gondolkodóinak legszebb álmait a jövőről, ahol teljes társadalmi egyenlőség van, nincs kizsákmányolás, az emberiség megszabadul a háborúk borzalmaitól, mindenki képességei és hajlamai szerint művelheti önmagát s minden ember barátja és testvére embertársainak, mindenki jólétben, magas életszínvonalon él. A XXII. kongresszuson elfogadott 20 éves terv ennek a társadalomnak az alapjait teremti meg. KÉRDÉS: Melyek a kommunizmus megteremtésének főbb gazdasági, technikai feltételei? VÁLASZ: Az SZKP programja aláhúzza, hogy a kommunizmus csak rendkívül fejlett anyagi és technikai bázis alapján valósulhat meg. Csak így lehetséges olyan termékbőséget létrehozni, amely lehetővé teszi a szükséglet szerinti elosztás mind szélesebb mértékben történő megvalósítását, az életszínvonal lényeges emelését. Azért kell ezt kihangsúlyozni, mert a munkásmozgalomban, régebben is és a közelmúltban is akadtak, akik azt gondolták, hogy a kommunizmust létre lehet hozni valamiféle ,,szűkös egyenlősdi” alapján is. A kongresszus megmutatta, hogy a kommunizmust csak a bőség talaján lehet megteremteni. Ezért határozták el, hogy a következő húsz esztendőben a Szovjetunió az egy főre jutó termelésben és az egy főre jutó reáljövedelemben is olyan fejlődést ér el, hogy messze maga mögött hagyja a legfejlettebb kapitalista országokat. Ennek alapját a kommunizmus anyagi, technikai bázisának létrehozása teremti meg. Mit jelent ez? íme néhány számadat — korántsem a teljesség igényével. A Szovjetunióban 20 esztendő alatt a társadalmi termelés menynyiségét a jelenleginek mintegy hatszorosára növelik. Ez a hatalmas növekedés szükségessé teszi a termelőerők — ipari és mezőgazdasági üzemek stb. — óriási fejlődését. De a kongresszuson nemcsak a termelés mennyiségi növeléséről esett szó, hanem arról is, hogy a termelésben minőségi változást kell megvalósítani, melynek segítségével megteremthető az általános bőség. Mit jelent ez az óriási termelésnövekedés? Többek között azt, hogy 20 esztendő múlva évi 3 ezer milliárd kilowatt óra villamosenergiát fognak előállítani a Szovjetunióban. Ez lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióban két évtized múlva a termelt áram mennyisége világviszonylatban a legmagasabb legyen, s messze maga mögött hagyja az Amerikai Egyesült Államok ipari termelését. 1980-ban a Szovjetunió által előállított villamosenergia mennyisége másfélszer akkora lesz, mint a világ valamennyi országának jelenlegi villamosenergia termelése együttvéve. Jobban megértjük, hogy ez mit jelent, ha figyelembe vesszük, hogy az elkövetkező két évtized alatt 180 nagy vízierőművet fognak építeni, továbbá 200 kerületi hőelektromos erőművet, egyenként 3 millió kilowattóra teljesítőképességgel, valamint 260 nagy hőelektromos centrálét. Az energiafejlesztési terv megvalósítása az ipar és a háztartások teljes villamosítását eredményezi. Óriási dolog ez, ha meggondoljuk, hogy 1919-ben, a második program elfogadása idején Szovjet-Oroszországban energiatakarékoskodási rendeletet kellett kiadni a főváros élelemellátása és a szükséges katonai szállítások lebonyolítása érdekében. Rohamos tempóban fejlődik a kohó- és gépipar, különösen az acélgyártás. Erre azért van szükség, hogy megvalósítsák a termelés komplex gépesítését, a fizikai munka gépi munkával való felváltását, ezt követően pedig a teljes automatizálást és a termelés kibernetikával való irányítását. Ennek érdekében két évtized alatt 250 millió tonnára emelik az acéltermelést. Lenin 40 évvel ezelőtt arról beszélt, hogy 100 ezer traktor meggyőzné a szovjet parasztságot a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeiről. Nos, a 250 millió tonna évi acélgyártás azt jelenti, hogy egy napi termelésből 150 ezer traktort lehetne előállítani! Az acéltermelés két évtized múlva a Szovjetunióban két és félszer akkora lesz, mint jelenleg az Egyesült Államokban. Ez lehetőséget ad arra, hogy megsokszorozzák a gépgyártást, 2800 nagy gépipari üzemet építsenek, 1900-at pedig korszerűsítsenek és a legmodernebb technikával szereljenek fel. Ugyancsak nagy jelentőségű a kemizálási terv, s ezen belül a korszerű műanyagipar kifejlesztése. Óriási lesz a műgyanták és a műanyagok termelése: a jelenleginek mintegy 60-szorosára fog növekedni, ami beláthatatlan jelentőségű a technika fejlődése és a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátása szempontjából. A Szovjetunió ipari termelése jelenleg mintegy 60 százaléka az Egyesült Államok ipari termelésének. Burzsoá közgazdászok kiszámították, hogy kb. 1966-ban a Szovjetunió ipari termelése 6 százalékkal magasabb lesz, mint ez Egyesült Államok jelenlegi ipari termelése, 1970-re mintegy 56 százalékkal, 1880-ra pedig 100 százalékkal lesz magasabb az USA ipari termelésénél. Számoltak azzal is, hogy ez idő alatt az Egyesült Államokban is fejlődni fog az ipari termelés — körülbelül olyan ütemben, mint az elmúlt másfél évtized alatt. 20 év múlva a Szovjetunió ipari termeslése olyan színvonalat ér el, ami már lehetővé teszi a kommunista elosztási elv megvalósításának megkezdését. GYŐRI IMRE