Ifjú Kommunista, 1964. (8. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
— Hogy-hogy? — Hát bejön a nyomorult a saját hajlékomba és az egy ujjával mutatja, hogy csak egy szemem van. Micsoda? A testi hibámat meri kigúnyolni? Visszamutatom neki a két ujjamat emelve, hogy nekem ez az egy szemem is többet ér, mint az ő két pápaszemes szeme. De a szemtelen tovább gúnyolódott, fölemelte a három ujját, hogy azt mondja: „kettőnknek három szemünk van”. Na már akkor én sem állhattam tovább, elfogott a düh, összeszorítottam az öklömet... szerencséje, hogy megoldotta a kereket! ... Ilyen az, mikor két tudós egymást megérti. Milyen lehet hát, mikor meg nem érti egymást? JÁNOS A FÖLDDEL A szakasz megy előre, a földön, amit szántásnak hívtak még tavaly, de egészen rendben mozog, úgy tetszik- az ellenség messze van, hiszen még csak ezentúl kell a rendes fedezékbe jutni. Úgy van, hogy ezen a darabon még nincsen mitől tartani, azonban egyszer csak nagy hirtelenséggel odavágnak a másik ágyúk, itt-ott lecsapódik a srapnel, nincs más mód, mint hogy feküdj le sebesen az anyaföldre, kotorászd elő a derékszíjról a kis kurta Linnemannt, és túrd föl vele magad elébe a földet. János is ássa a földet, úgy félkézformán, ahogy a teljes lelapulásban lehet. Ahogy ásná, a Linnemann lapátjáról egy darab hant a bal keze tenyerébe esik. János önkénytelenül morzsolgatni kezdi: feketés, de könnyű, nem heves fajta, van egy kis keménysége, de azért mégis omlós, ez a rozsbúzát igen csak bírná János mellett fekszik a hadnagy, János a földet átnyújtja: — Hadnagy úr, ez jó fed! BÁTORSÁG Az emberi bátorságot hagyjuk- ez kényes probléma. De az állatok bátorságáról vagy gyávaságáról egészen szabadon lehet beszélni. Azt mondják, hogy az oroszlán bátor állat. Miért? Mert megtámadja, s megöli a gyenge antilopot? No, ez nem nagy bátorság. Kérdés, hogy az oroszlán a lyukas fogával elmenne-e önként a fogorvoshoz, és tűrné-e a fúrást félóráig ordítás nélkül. A nyúlra meg azt mondják, hogy gyáva állat. Miért? Mert, ha a nála harmincszor erősebb agarat meglátja, hát elszalad? Az ertertől nem szalad el! Sem a pacsirtától, sem a szöcskétől. Hát az agár nem szalad el a tigristől? Vagy a fegyveres vadász kétszáz fegyveres vadorzótól? Különben is történeti följegyzésekből megállapítható, hogy a nyúl valamikor régen, kifogástalanul bátor állat volt. Például a középkorban, ha egy nyúl meglátott egy páncélos vitézt, övében buzogánnyal, vállán bárddal, egyáltalában nem szaladt el. Sőt, leült, és gúnyos mosollyal nézte a páncélos vitézt. Ha pedig a vitéz támadólag közeledett feléje- a nyúl egyet-kettőt ugrott, azután megint leült, és megint gúnyosan mosolygott. Igen, a régi görögök és rómaiak, valamint a középkori népek a nyálat még igen bátor állatnak tartották. Bátorságát a nyúl akkor vesztette el, amikor Schwarz Berthold föltalálta a puskaport. Ettől kezdve a nyúl bátorsága a lőfegyverek tökéletesedésével párhuzamosan csökkent, s fokozatosan süllyedt a nyúl a gyávaságnak, mondhatnám erkölcsi züllöttségnek arra a fokára, hogy ma már fegyvertelen kis állat létére nem szégyell egy nagy duplapuskás vadász elől megfutamodni. MEGFEJTÉS: A jelek mesterei Mikszáth Kálmán. — János a földdel — Tömörkény István. — Bátorság — Nagy Lajos. * hol olvasta*, róluk? A most következő játékot lebonyolíthatjuk úgy, hogy» a játékmester az alább felsorolt irodalmi hősök közül megjegyez egyet és rámutat arra a játékosra, akinek válaszolni kell: hol olvasót* e- neve, könyv, illetve elbeszélés, vers címe) az idézett személyről? Amennyiben a felszólított játékos nem tud válaszolni, úgy jelentkezéses alapon folytassák, s ha úgy sem sikerül a szerző kilétét megállapítani, akkor a játékmester mondja meg. Az irodalmi hősök Sz.Irma természetesen tetszés szerint szajtorítható a játék során. Döbrögi uram (Fazekas Mihály, Lúdas Matyi). Bornemissza Gergely (Gárdonyi Géza, Egri csillagok). Szindbád (Krúdy Gyula, Szindbád-novellák). Ruszka Gyuri (Tersánszky J. Jenő, Kakuk Marci). Oldner Vlagyimir (Illés Béla, Kárpáti rapszódia). Rozgonyi Piroska (Arany János, Toldi). Felismered-e? 17 14 14 15