Ifjúmunkás, 1948 (1. évfolyam, 2-42. szám)

1948-03-16 / 2. szám

2 fiú kezdetét vesse« az old Számadásnak készült ez a cikk. Vissza kell nyúlnom ab­ba. a korszakba, amikor váro­sunk egyik intézetének ..uincéjé­­ben. . lanoncotthon. volt és a „hazaitól“ kövérre hízott bur­­zsuj- csem­eték hangos.. ugrálás­sal rohantak le abba az ebédlő­be, amelynek szomszédságában és amelytől eltiltottan éltek az intézetet fenntartó vallásos szerv gondozottjai — a tanon­­cok. Számadás ez a cikk. Szelle­mében az erdélyszéli város fia­talságának, a kültelki rongy­­labdarúgástól, a leventeoktatá­son elhangzó „any­skeservéig“ és az iskola, padjaiban is meg­­honosult rokoni előtérbe helye­zésig mindent felölel. Szubjektív, lesz a még le sem írt cikk. Szubjektív, mert sze­mélyes élmények a­apján írott és — talán elsősorban — azért, mert a kezdetén szereplő kor­szakból győztesen kerültünk ki: a fiatalság győzött. Ser­él Gyászt Tízéves, mezítláb futkosó kölykök voltunk. A csatakos kertvégeken bandákba gyüle­keztünk és szomorúan vettük tudomásul, ha valamelyikünk megvált a bandától. De meg­szoktuk. A tízéventúliak sorsa örökké az, hogy beálljanak a nagyok­ közé kény árkeresőnek. Iskolára — a négy elemin túl — kevesünk gondolt: Inaskorig rikkancskodtak. Gyuszi, kivéte­lesen, kifutónak ment. És folyt tovább a Senki Gyuszi élete. Inaskori pofonok s a felszaba­dulás első fizetése egészítette ki a napi robotot, így vénült s igy szűnt volna meg — ha meg nem változik a világ. Évek múlva találkoztam csak vele. Ez már a nagy változás után történt. Az ifjúsági klub­ban sakkozott. Elmondta szá­momra ismeretlen éveit s rátért a jelenjére: bekerült a mozga­lomba.­­ — Megint fiatal lettem. Isko­lába járok. Beiratkoztam a Párt tanügyi sejtje által meg­indított esti gimnáziumi elő­adásokra. Giámmel meséli, hogy unoka­öccsét tengerparton nyaraltat­ták, hogy üzemében színjátszó gárda van, hogy hetenként m­en­nek színház és mozi előadásra '■ olcsó helyárakkal. Az élet most már megéri,, hogy le ?«■ '•link. A visszavonhatatlanul em­mi és pihenés nélkül átrobozott tíz­egynéhány évet elveszítette le­nem élt if­júságával együtt. De most kölykös-mosolygó szem­mel ül esténként az iskolapad­­lába és végig csinálja azt, amit tíz évvel ezelőtt szeretett volna. Akkor nem lehetett fiatal, most az. Népi demokráciánk visszaad­ta az ifjúnak ifjúságát. Élne! Számadás ez a cikk, de nem csak annyi. Sokunk idegrend­­szerét, tüdejét bélyegezte meg az emberietlenségbe öltözött há­ború. Sokan hiányoznak is. Raj­tuk az ifjúságtól oly idegen ha­lál lett úrrá. Férgek lakmároz­­tak zöldelő hasukon. De mi élünk. Romokból ki­­bujt városokban, rokkantságot levetkező ifjúvá vált fiatalság vagyunk. Életünkből s puszta markunk erőfeszítéséből ma­­g­­unknak csináljuk, amit csi­nálunk. „Az élet vőlegényei vá­gunk, a ,/raloló holnapok elv­­észütői".­­ ‚ Erkölcsünk' „az életet védel­­mező férfiak erkölcse“. Hadunk a jobbalakurás ma­nóinak elégedetlen serege. Tu­datos holnapot építők hada ez. Itt döbbentem rá, hogy­­élek, hogy az élet a legnagyszerűbb valami, amiért mindent fel kell áldozni, ha kell az életet fa. Számtalan példa áll előttünk, a Napóleon és Franco ellen egy­aránt fegyvert fogott spanyol ifjúságtól a Byront magához vonzó Markoszt adó görög né­pig, vagy a Zola életet védő hő­siességéig. Új életszemléletünk, az élet­ért meghalók nagyságából szü­letett Életünk — fiatalság. Éle­tünk — építés. A holnapot mai és elkövetkezendő fiatalok mil­lióinak építjük, a Népi, Demok­rácia Frontja mögött felsora­­kozottan. S innen az osztály­társadalom­ból kimentünkben kiáltom: ak­kor kezdődött az élet, amikor célja lett a mindennapi létezés­nek az egyre jobb és könnyebb létezésnek s az ma van. Vajnovszky Kázmé- Újra találkoztam vele.. A nép jobblétéért 1 ----- _ I -sír oldal, al­ a­kulás folyamatában van. Naponta újabb és újabb sikereket érünk el, az újjáépítés, a­­nemzetgazdaság fejlesztése, a tömegek életszínvona­lának emelése terén. A termelés — csaknem min­den szakaszban — emelkedik, a költségvetés egyensúlyban van, biztosítottuk a lakosság el­átását, a munkabér vásárló ereje szemmel láthatóan nő. A kormány által az utolsó napok­ban foganatosított rendszabá­lyok folytatását képezik a kor­mány eddigi tevékenységének és megelőzik azokat a rendsza­bályokat, melyek ezeket ál­an­­dóan követni fogják a jövőben azzal a céllal, hogy Romániát — amint ezt Gheorghiu Dej elv­társ a RMP kongresszusán el­­­mondott politikai­­jelentésében meghatározta — „egy fejlett ipari mezőgazdasági országgá" változtassák és a dolgozó töme­geknek magas életszínvonalat ■biztosítsanak. De váljon csupán a kormány bölcsődé­jében és a nép iránti odaadásban kell keresnünk a győzelmek magyarázatát, más szóval ezek csupán vezetőink ajándékai ? Ami demokratikus rendszerünket szilárddá teszi, ami jogaink és szabadságunk biztosítékát képezi és további fokozatos fejlődésüket és kimé­­lyítésü­ket biztosítja, éppen ab­ban áll, hogy nem ajándékok, hanem a munkásosztály, a dol­gozó parasztság és a haladó értelmiség ádáz­ harcával, a bur­zsoá-nagybirtokos rendszer ki­zsákmányolásának láncaiból fel­szabadult nép hatalmas többsé­­gének fáradhatatlan küzdelme révén valósultak meg. A Ro­mán Munkáspárt vezetésével — mondta Gheorghiu Dej elvtárs a RMP kongresszuson tartott általános politikai jelentésében, „a munkások, parasztok és ér­telmiségiek, egyre inkább tuda­tára ébrednek annak, hogy ők az urak ebben az országban, az ország gazdasága és javai az ő tulajdonuk s mint jó gazdáknak, az a kötelességük, ho­gy karbantartsák és szapo­rítsák ezeket a javakat, teljes erejükből, a maguk hasznára. Népünk, új életre ébredt és tisztán látja, hogy az, amit ter­mel, nem a kizsákmányolok zsebeit fogja megtölteni, hanem ismét a néphez fog visszatérni, fokozatosan emelve anyagi és kulturális színvonalát. tízért ádáz Harcot vív és ez a Ha­zeke­pezi alapját, minden idegvl­ósí­­tásuknak. Azoknak a megvalós­sí­tá­sokn­ak, amelyek egyre gyor­sabb ütemben követik egymást, megerősítve és további év­eszt­­ve a népi demokráciánkat. Különös büszkeséggel tölthe­­ti el az ifjúságot az a tudat, hogy az egész nép harcához, a­­melyet jobb jövőjéért folytat, fáradhatatlanul és lankadatla­nul hozzájárulását adja. Nemrégen fejeződött be az I. M. Sz. egyéves fennállásá­nak ünneplése. Ez alkalommal a munkásifjak egységes szerve­zete elkészítette megvalósításai­nak mérlegét, az évforduló kam­pány utolsó napjaiban lezajlott ünnepségek pedig mintegy a szervezet munkájának csúcs­pontját képezték, seregszemlét, amelyen óriási lehetőségei, meg­mutatkoztak. Egy nagyszabású tömeggyűlés, gálaünnepély, me­lyet a munkásifjuság művészi együttesei adtak elő és a még a jelenlevőket magával ragadta és még jobban fel­lelkesítette, az Ifjúság Házának megnyitá­sa, amelynek a hat emeletébe sporttermek, könyvtárak, elő­adótermek, stb. vannak, egy ki­állítás megnyitása, amelynek ábráin az IMSz minden műkö­dési területéről képet adnak — íme néhány megnyilvánulás, a­­mely fényt vet arra a kiapad­hata­tlan erőforrásra, amelyet az IMSz a nép szolgálatába ál­lít- Ettől függetlenül, minde­nütt az ország gyáraiban és üzemeiben az újjáépítési mun­­ka-k­épeken, mindenütt, ahol az IMSz bár fiatal, de dicsőség­gel koronázott zászlaja leng, az ifjak még nagyobb lelkesedés­sel és lendülettel fognak a mun­­­kához, még több szívóssággal és alkotószellemmel, hogy fel­adataikat teljesítsék. Az IMSz fennállásának egyéves évfordu­lóját ünneplő kampánya szerve­zetünket valóban az ifjúság élén, a nép szolgálatában talál­ta. Fokozta a tömegek mozgó­sítását, új lelkesedést, és erőt vitt a munkásifjúságnak, a Né­pi Demokrácia Frontja válasz­tási győzelméért vívott harcá­ba " Az IMSz fennállásának egyéves évfordulóját velünk ünnepelve né­hány napig közöttünk volt­ak Jugo­szlávia, Bulgária és Magyarország ifjúságának kiküldöttei. Beszá­­molnak nekem arról a lenyűgöző benymásról, amelyet az országunk munkásifjúsága által elért sikerek keltettek fel bennük és arról a ha­­zá­ról amelyet lendületük és p­jl­í­la­nak­'a V.uszatuk gyakorolt, rájuk. Ez­zel kapcsolatban egy nagyon jel­lemző esetet akarok élmrd­­ni­­*• A "Nagygyű­lasíhegyik' 'Wkül­lő,­­ egy munkásifjuval akart be­szélni, akit tetszőlegesen­ a tömeg­ből választott ki. „Hogyan értitek el mindezeket a sikereket?“ — kér­dezte a külföldi vend­­ünk. Az if­­jú csupán ennyit­ válaszolt­ .Har­cunk révén“. Ez a két szó az ifjúmunkás öntu­datot képviseli, összefoglalják a nép szolgálatában kifejtett munkát és folytatásának biztosítékát képe­zik. Harcunk révén nyertük el jelen­legi jogainkat és szabadságunkat, harcunk révén fogjuk ezeket meg­­erősíteni és továbbfejleszteni A munkás ifjúságnak a munkásosztály Pártja által értük el a tömegek életszínvonalának emelését, határo­zott, megfántor­­­hatatlan harcunk révén l­ztosíthat­ó nemzetgazdasá­­­­gunk további fejlődése. A köztársaság terén tartott nagy­szabású tömeggyűlésen Gh. Vasili­­chi elvtárs Lenin és Sztálin tanaira emlékeztet bennünket és arra­ intett, hogy ne veszítsük el fejünket, bal­siker esetén, de ne is részegedjünk meg a sikerektől. Vállaljuk mind­nyájan a legnagyobb határozottság­gal, hogy magunkévá tesszük eze­­ket a szavakat állandóan harcolva, önmegadással és önfeláldozással, hogy hozzájáruljunk a Román Nép­­köztársaságunk megerősítéséhez és felvirágoztatásához! Vállaljuk, hogy megtesszük, ami csak lehetséges, hogy a Népi Demokrácia Frontjá­nak mindent lehengerelő győzelmet biztosítsuk a nagy Nemzetgyűlési választásokban, biztosítva, hogy a NAP fénye mindörökre beragyogja drága hazánkat az újabb és újabb győzelmek felé vezető utort. PAUL CORNEA Tudjátok-e? Hogy MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN 14:30 órakor a Románia Liberi röv­idh­ul­mű adón hogy MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN év 19—19:30 órakor a Rádió Románia 1875 m. hullámhosszán magyar nyelvű ifjúsági adást közvetít a rádió. " Felhívjuk figyelmeteket a legközelebbi,k­ápriusi okl8-i adásokra. MVmüsor: 14-30 órakor újjáépítési tizpos^H^ 19.00 órakor -„T­avasz és sücR^‘ hangkép. Krónika. KV- tJlasszunk? Ifjúsági hírek. H«ingassátok kőül aktíven & rádió molgvamnyelvű ifjúsági adását írjatok meg ! mnyen volt a vétel. Közöljétek észrevételeiteket az adásról. . . -Leveleiteket a következ­ő címre küldjétek: BUCURESTI, sir. Gén. Balhélét No. 60 Stb­. Radio­­difuziune. Emisiiunea maghiara de tineret. „Amerika hangja“ Hetekkel ezelőtt K. Szimonov «O­­rosz kérdés» című színdarabját lát­tam Nagyváradon. A két Ameriká­ról, a bankárokéról és a kisemberé­ről szólt. Amerika kettős arcát ábrá­­zolja. Kijövet, felfigyeltünk néhány jólöltözött,­­ jól hizlalt úriemberre. Gúnyosan mosolyogtak... Elvtársam, akivel a darabot meg­néztem, feléjük mutatva, csendesen, mosolyogva válaszolt: «Amerika hangja szólt». Február végén ismét színházban voltam. . Ezúttal Temesvárt Most egy amerikai darab főpróbáját lát­tam. A szinm a címe «Mélyek a gyö­kerek». Itt újra eszembe jutott a fenti jelenet, s elmosolyodtam: «A­­merika hangja».. Az Egyesült Álla­mok déli részén uralkodó fajgyűlölet, a lincselés, mint bevett szokás, az igazságszolgáltatás a birtokosok be­folyása alatt. És ebbe a «szép ame­rikai mennyországba» betoppan egy néger főhadnagy, a fasisztaellenes há­ború egyik hőse, aki a háborúban meg­tanulta, hogy a fehérember nem kü­­lönb nála. Elkezdi felvilágosítani sorstársait■ Ezt azonban, a­­szabad amerikai urai nem tűrhetik soká és egy koholt vád alapján el akarják tenni láb alól. Ezt mutatja a darab. Ez Amerika valódi hangja. f íz iz­mis­innak mm élén a munkásosztály pártjával, a Romé­­a Munkáspárttal és szövetsé­geseivel, a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel fognak va­­lóra váltani. Az ifjúság teljes ere­jével támogatja a Ni-Pi Densokruc­a Frontjának választási győzelmét és újabb tízezrek mozgósolásával vesz részt ebben a munkában. Gh. Fiorescu elvtárs nagy tapssal és szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadott beszéde után Gere. Gl‘azev elvtársi a bolgár ifjúság nevében SZU,—.1 .-rlOW Lei«—-- '■'-­Az­­ u­tolsó szónok Gh. Vas'ii­­chi elvtárs volt, akit a nagy­gyűlés ifjúsága szűnni nem­ aka­­ró éljenzéssel és tapsviharral fo­gadott. Miután a Román Munkáspárt Központ­i Bizottsága vala­mint a kormány üdvözletét tol­mácsolta, kitért az elmúlt év po­litikai és gazdasági fejlődésére. A választásokkal foglalkozva, kielemezte a megválasztandó Nagy Nemzetgyűlés fontosságát, a­melynek hivatása, hogy a Ro­­m­án­ Népköztársaság Alkomá­­nyát ledolgozza. Az Alkotmány­nyal kapcsolatosan Vasin­chi elv­társ felhívja az egybegyűlt tö­­­­meg figyelmét a­rra, hogy min­den IMSz-tag­­ becsületbeli köte­lessége az új Alkotmány-terve­zet tökéletes ismerete és ennek ismertetése országszerte. Az új Alkotmány biztosítja a munkás­ifjúság számára a tanulás jogát, s így tehetsége révén eljuthat a legmagasabb skolákig. „Nagy eredményekt értetek el, — mondta Vasilich elvtárs — de bennünket Lenin és Sztálin arra tanított, hogy a sikerektől nem szabad megrészegednünk és nem veszthetjük el fejünket bal­sikerek idején. Ne feledjétek, hogy még egy elég hosszú és nehéz út áll előttetek. Mi nem álluuk elétek azzal, hogy sza­vazzatok a „Nahra'­, szavazza­tok velünk és tej­jel-mézzel folyó hogy az erő, mely a román és bol­gár nép­ ifjúságát összefogja, a kö­zös sors, a közös jelen és közös cél. — Egy az utunk, egy a célunk, ime miért fogunk együtt vállvetve dolgozni népeink felemelése érde­kében, — mondja Gero Grozev elv­­társ. — A román ifjúság testvérie­sül­ a bolgár ifjúsággal. Semmi sem választ el többé bennünket — folytatja. — A két ifjúság vezetői által aláírt közös egyezmény ennek a testvéri együttműködésnek erős t­íz ilír­országot varázsolunk. Ellenkező­leg azt mondjuk, nehéz örök­séget vettünk át a múltból, so­kat tettünk, de még nagyon sok tennivalónk van. Nem szabad tehát elkábulni a sikerektől, ha­nem változatlan lelkesedéssel és munkaerővel kell tovább halad­nunk.“­­ Vas­lichi elvtárs, ezután arról beszélt, hogy ,,kormányunk külö­nös figyelmet szentelt az if­júságnak. Boldog fiatalságot, kedvező anyagi és erkölcsi kö­rülményeket akarunk teremteni az ifjúság számára és azt akar­juk, hogy szakképzettségével és szellemi fejlődésével párhuza­mosan, testileg is szabadon fej­lőd­jön. Akarjuk, hogy ifjúsá­gunk egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon, akarjuk, hogy a ta­­noncidőt a minimumra csökkent­sük, akarjuk, hogy a hadsereg kötelékébe lépő ifjúságnak meg legyen a lehetőség arra, hogy az országnak jól táplált, jól öl­töztetett, magas erkölcsi szín­vonalú, a hazafiság szellemében­­nevelt hivatott védelmezője le­gyen. Akarjuk, hogy ifjúságunk a munkát becsületbeli feladata-11UK ^ ‘ , ti,, tflki'illL_ ként nt tesiti g a­ munka az embert.“ * 5-7 Ezután következik az ifjúság fel­vonulása. A zászlóerdő imbolyogni kezd és a százezernyi tömeg végeláthatatlan sorokban, nótasan és jelszavakkal vonul el a Népi De­­mokrácia Frontjának központi szék­háza előtt. Munkavállalást jelent ez. A nagy­­gyülésen elhangzott feladat­okra való lelkes válaszadást. A Népi De­­mokrácia Frontjának választási győzelme érdekében egy emberként való határozott felsorakozást, így jutunk győzelemre a NAP-jelével, a Román Népköztársaság keretében élő dolgozó milin-ek boldog, béké-s, igazságos életének zálogával. «­) Gh. Vasin­chi elvtárs beszél Harcolunk és dolgozunk. Mi a NAF-ra szavazunk... 1907 Ezúttal az időtől megsárgult újságlapokon találkoztam az 1907-es parasztlázadással. Az egész ország közvéleménye til­takozott az ellen az emberte­lenség ellen, amelynek szellemé­ben „intézték el“ a tűrhetetlen h­elyzetükben kaszát-úr ellen fo­gott parasztokat. Ez világtott ki a sárgult hasábokból. Az események 1907-be­n a földbérlők és föld­birtokosok egyre növekvő ki­zsákmányolása nyomán állati­nál alacsonyabb hívóra süllyesz­tett moldvai és muntániai pa­rasztság fellázadt lírái­­ ellen ■Elsőnék a böröstrii megyei Fla­­manzi, Radeni és Stroesti köz­ségek lakosai indulnak meg a kúriák ellen. Példájuk kiterjed a környező megyékre is, végül lángba borítja egész Romániát. A megmozdulás legnagyobb mé­retű Dorohoi, Bacau, Iasi, Vlas­ca, Teleorman, Olt, Dolj és Prahova megyékben. A kormányon egymást válto­­­gató liberális és konzervatív párt összefog egymással a „kö­zös ellenség leverésének érde­kében“. Egyedül a munkásosz­tály támogatta a lázadókat. De olyan gyenge volt, hogy nem válhatott vezetőjévé. S a pa­rasztság, mely nem képez egy­­séges forradalmi osztályt s szét­szórtságánál fogva nehezen szervezkedik, egymaga nem vi­­­­hette­ győzelemre •* forradalmát. A birtokososztály megbosz­­szulta magát. Egész falvakat törölt el a föld színéről. Ezré­vel gyilkolták a forradalom résztvevőit, de sok esetben olyanokat is, akiknek semmi kö­zük sem volt a parasztlázadás­­hoz. Mit írnak a lapok A „Neaulul Romanesc“ egy tömeges kivégzést ír le: „Forduljatok balra — paran­csolta a kapitány. Tudjátok várjon merre van kelet? For­duljatok arra és boruljatok le, mert meglehet, hogy nem lát­játok többé falutokat." __mint a birkák egymásba­bújtak. Még egy vezényszó­ hal­latszik és azonnal utánum egy dörgés... Az emberek halomba dőltek. Az erősebbek még inog­tak egykét pillanatig és aztán vagy hanyatt. Vagy­­arccal a földre estek.“ • w 5 ■•■--­­A megtorló közegek egy ré­sze is megundorodott attól, amit csinált. „Magam, is megtzorzadok, ha arra gondolok, hogy mivé alja­­sodtam. Embervadász voltam, semmi más. A revolverem min­den pillanatban készen állt s egy paraszt é­lete semmivel sem jelentett többet számomra, mint egy veszedelmes vadé“ — írta egy katonatiszt a „Prezen­tál“ hasábjain. Ugyancsak a „Prezentál“ üti meg ezt a maróan gúnyos han­got is. A parasztság gyűlöletére fanatizált fiatalemberek, egy autón villámgyorsan járják be a falvakat és futtában lőnek le egytucatnyi parasztot, aki­nek ajkait egy jajszó­ sem hagy­ja el a „gyors munkától“.­-Ugye hősiesen csinálták? Több, mint hősies! Meg van az az érdeme is, hogy: teljességgel új. A­­ mo­­korosítás hatalmas szerepének a bemutatása ez, a megtorlás és a tömeggyilkosság terén.“ Befejezésül a „Revista Idő­éi“-ben napvilágot látót Tarpa községbeli Stanca Tatu Blandu­­nak a leveléből közlünk egy megrázó részletet. Mint három árvának az anyja írta ezeket“... ketten lefogták a férjemet és verték. Miután az összes fogait Mannlicher karabélyának tusá­val verte ki a földbérlő, szájon lőtte ugyanazzal a fegyverrel* a a férjem­ szörnyethalt.'’ * Az időtől megsárgult kora­beli lapok beszédesen mutat­ják be az urait­lső osztály vé­­rengését. A parasztság ezreit gyilkolták le, hogy teljesen ki­öljék az elnyomott falusiakból a jobbaktreváttyakozást. Cszkrmi 10 év telt el, amíg a falvak órofumá sorvasztott vágya beteljesedett.. De ekkor a­­ munkásosztály az ország­­ére áll és megteremti a földosztás: falusi-'- szövetke­zetek, i:'sh irt :krémélem mellett ■ más vonatkozásokban­­ is • a-jobb­­€íel alapjait a parasztság szá­mára is. — szk­y — Ifjúanikós 1848 tavaszán nyugtalanító hírek terjeng­enek Magyarországon. Forra­dalomról beszélnek az emberek egy­re sűrűbben. Főleg a fiatalok, akik égnek már a tettvágytól. Március 14-én este gyűlést hívnak össze a Pilvax-kávéházban. Az európai ese­­ményekről, a magyar nép szabadsá­gának ügyéről vitatkoznak. Egyszer­re beront a terembe egy fiatalem­ber. — Most jöttem Pozsonyból a hol ■jóval! — kiáltja lázasan. — Nagy hírt hozok: Bécsben tegnap kitört a forradalom! Vad hangzavar fogadja szavait. Förgeteg kavargás a kávéházban. Egyszerre érces fiatal hang süvölti túl a pokoli zajt. Mindenki elnémul: azt a feketeruhás villámlószemű fia­talembert nézik, aki az egyik asztal tetején áll: Petőfi! — íme, a forradalom förgetege itt zúg már a szomszédunkban. És mi még tétovázunk? Nem! Cselekedni fogunk! . . ...­­ — Úgy van! Cselekedni fogunk!— visszhangozza szavaira a zsúfolt te­­rem. Máris Petőfi mellett áll Irinyi József,­­petőfinek lgasa van. Nem érünk rá a Irályhoz, az országgyűléshez kérvényezni, könyörögni! • Mondjuk ki, hogy követeljük a 12 pontot, a nemzet kívánságainak azonnali élet­beléptetését! Az ifjúság határoz: másnap, már­cius 15-én nép­gyűlés lesz P­esten. Esős reggel ez a március 15 e. A Pilvax kávéház előtt még örökké nyugalmas, mozdulni sem lehet. A járókelők nem tudják mire­ vélni, hogy miért vár a tömeg olyan türel­mesen az esőben. Az érdeklődőt! _— pisszegik: _ Figyeljen, Petőfi szavalja a Nemzeti dalt!­­ Egyszerre kettényilik a nép s utat enged a lángoló arcú fiatal vezetők­­nek. Kezükben fehér papírlapokat lobogtatnak, szavuk elvesz az állan­dóan növekvő sokaság dörgő éljen­zésében. — Mi az! Mi történt? — kérdi­s ,egy kövér, polgár ijedten. Hogy mi történt? — Kitört a forra­­rom. Most megvalósul mindaz, amin a nemes urak évtizedek óta vitatkoz­nak. A forra.hu.k­m elsöpri, m­­int a szélvész, a régi korhadt rendet. A «márciusi ifjak» — e naptól fogva mindörökké ez lesz a nevük _ a Länderer nyomda elé vezetik a népet. Irinyi meg Petőfi bemennek. Az ad­jék a Nemzeti dalt, meg a 12 peri­­ot. — Nyomják ki ezt azonnal! A tulajdonos ellenszegül: — Sajnálom, nem lehet, nincs rajta a cenzor engedélye. Irinyi odalép az egyik géphez: E sajtót a nép nevében lefogla­lom! . ■■ 1 A szedőmunkások csak erre vár­nak: kikapják a két fiatalember ke­­zéből a papírlapokat s egy óra múl­­va már kézről-kézre járnak a tö­­m­egben a szabad sajtó első te­rme­­kei- ■ ■ a-t-rhfc- T ■‘imy/Tár-t Nenze?, ze` ... t‘ait. Az első igazi népgy­ülést A 12 pont mindegyikét dörgő éljen. net fogadja a nép, nagyrészben mun­­kások, segédek, kisiparosok, diákok. Régen látott Pest ekkora tömegei — de ilyen lelkest talán még schul A nép a városháza elé vonul, hogy átadja a gyűlés határozatát a városi tanácsnak A polgármester himez­­hár­ez, látszik beleegyezni nem akar, ellentmondani meg nem mer. Egy­szerre csak Irinyi Dániel megelégeli a huza­vonát, fen­.terem az asztalon, félrerugja a kalamárisokat, aki:­,,az s onnan, felülről dörgi oda Pest pel.­gármesterének: — Mi pedig nem érünk rá járni, a­ mig a tisztelt tanácsos urak egy­mással tisztába jönnek. Mi a 12 pont rögtöni aláírásit követeljük! Ezért küldött bennünket a nép. Odakünn — mintha helyeselne — felmorüljik a sok ezer ember. Egy szempillantás és már ott is a polgár­­mesteri aláírás a 12 pont alatt, mel­­lette a város pecsétje.­­ De ezzel még nincs vége a nap­nak ! Nem elég... most fel Budára. Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára Célzott munkáiban. Táncsics ez a rab iró. Táncsics, aki a jobbágyok felszabadítása ér­­dekében írott könyvei miatt került börtökbe. Olyan töméntelen sokasig özönlik fel Budára a kiszabadlás­­ra, hogy az őrség meg sem kísérli az ellenállást. A börtönajtók feltá­rulnak. Elsőnek Táncsics felesége, ezekkel a szavakkal borul férje nya­kába: — Szabadok vagyunk!

Next