Ifjúmunkás, 1950 (3. évfolyam, 41-92. szám)

1950-01-06 / 41. szám

2 A politikai körök tevékenysége az ifjúsági brigádok munkájának feljavulásához vezet . , a néhány héttel visz­­i­­­szatekintünk a zsilvöl­gyi IMSZ alapszerve­­zetek mellett működő poli­tikai körök munkájára, megállapíthatjuk, hogy nagy általánosságban hibás tevékenységet fejtettek ki. Hibás tevékenységet fejtett ki a múltban, például a vul­káni PDE üzemi alapszerve­zet politikai köre. Az elv­társak a ,,Mit követel a Komszomol a komszomolis­­táktól“ c. könyv tanulmá­nyozását javasolták a kör­nek. A könyv túlhaladta a résztvevők ismereteit, ne­héz volt a résztvevő elv­társak számára s maguk a körön használt módszerek sem vonzották az ifjakat, a kör pedig természetszerű­leg nem hozta meg a kí­vánt eredményt. A könyvet felváltva ol­vasták. Amikor az ifjak nem értettek meg valamit, a kör felelőse éppen azért, mert nem volt kellő felké­szültsége, nem tudott ma­gyarázatokat adni. Ez arra vezetett, hogy a résztvevők száma rövid idő alatt tízről három-négyre csökkenjen s ez a három négy ember is úgy jöjjön csak és hogy­ha kötelezőnek tüntetik fel előtte a kör látogatását. Hasonló volt az eset az an­nószai szerelőműhely IMSZ alapszervezet politi­kai körével is. Amellett, hogy az elvtársak nem ha­tározták meg a legalkal­masabb napot és órát, rossz módszereket is használtak. A politikai körök munká­já jával kapcsolatosan ta­pasztalható volt egy másik hiányosság például a tusteai alapszervezetnek Az alapszervezet vezetősé­ge amellett, hogy nem gon­doskodott a politikai kör hallgatóinak helyes kivá­lasztásáról, olyan elvtársat biztott meg a kör vezetésé­vel, akinek egyáltalán nem volt meg a szükséges poli­tikai felkészültsége. Hason­ló hibákat tapasztalunk me­gyénk többi községeiben is, de ma már nagy részüket kiküszöböltük úgy, hogy el­lenőrző körutat szervez­tünk és megadtuk a kívánt segítséget minden alapszer­vezetnek. Politikai köreink nagy része ma egészséges munkát fejt ki és jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy ifjúink munkája még ered­ményesebb legyen. Nézzük meg például mi­lyen tevékenységet fejt ki a Petrillai Szénfeldolgozó egyik ifjúsági brigádjának a politikai köre. A kör fe­lelőse jól felkészült elvtárs és a hallgatók is a legjobb if­jakból tevődnek össze. A kör felelőse előre elkészí­tett terv szerint dolgozik és éppen ezen keresztül az if­jaknak meg van a lehető­ségük arra, hogy minden alkalomkor elmélyítsék a tanultakat, feleletet kapja­nak a felmerült kérdések­re. A kör nemrég fejezte be „Az üzem ifjúsága“ cí­mű brosúra tanulmányozá­sát. Komoly segítségükre szolgált az ifjaknak az, hogy a politikai körön kí­vül egyéni tanulás útján már előzőleg foglalkoztak az anyaggal, úgy, hogy a kör maga arra szolgált csu­pán, hogy az egyénileg ta­nultakat elmélyítsék és olyan esetekben, amikor nem értettek meg valamit, a Scanteia­­Tiner­etului, vagy az Ifjúmunkás egy­­egy hasonló tárgyú cikké­nek­ az elolvasásával erre is fényt derítsenek s­aját kezdeményezésére – kezdte meg ez a poli­tikai ízer Sztálin elv­társ életrajzának a tanul­mányozását is. Ez a tény arra vezetett, hogy attól kezdve a Sztálin elvtárs tiszteletére indított szocia­lista versenyekben is és a­­zután is nap, mint nap jobb és jobb eredményeket érjenek el. Ezeket a módszereket ma már majdnem vala­mennyi zsilvölgyi alapszer­vezet politikai köre használ­ja. Az ifjak szeretettel jár­nak a kör üléseire. Részt­­vesznek a vitákon és min­den ismeretlen, vagy meg nem értett kérdésre meg­keresik a helyes választ. A politikai körökön jelentő­sen emelkedik az ifjak po­litikai és kulturális színvo­nala. Megértik a termelés fokozásának fontosságát. Megértik saját munkájuk­nak a lényegét és ezen ke­resztül sokkal jobb ered­ményeket érnek el a ter­melésben, mint eddig. A beállt változások után megjavult a tusteai alap­szervezet politikai körének a munkája is. Az ifjakat újra kiválogatták és a párt­­szervezet segítségével egy olyan elvtársat választot­tak a politikai kör élére, aki rendelkezik a szükséges politikai és ideológiai tu­dással. A község ifjai ezen idő óta sokkal nagyobb szeretettel járnak el a kör üléseire és valamennyien résztvettek Sztálin elvtárs életrajzának a tanulmányo­zásában is. 1z úr komoly eredménye- ifj­­ket értünk el a politi­­tikai körök tevékeny­ségének a feljavítása te­rén, nagy hiba volna azt mondani, hogy megtettünk mindent. Nem. Még ma is vannak köreink — például az an­nószai városi kerü­let politikai köre — ame­lyek inkább olvasókörök, mint politikai körök. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ez a kör és az ehhez hasonlóak is meg­fogják javítani munkájukat és a politikai körök való­ban a mindennapi munka feljavulását fogják eredmé­nyezni. Hogy miért javult meg a zsilvölgyi politikai, körök tevékenysége arra nagyon egyszerű a válasz. Sikerült olyan formában megszer­vezni a politikai köröket, hogy azok egyúttal a hasz­nált helyes módszerek el­terjesztésének az eszközei is legyenek. Hasonlókép­pen igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a politikai körök tevékeny­ségét feljavítsuk, az a tény is, hogy aktivistáink meg­értették, milyen nagy segít­ségükre lehet jó módszerek megismerésében a sajtó. A sajtóban megjelent cikkek­ből új módszereket ismer­tünk meg és igy meg tud­tuk adni konkréten min­den alapszervezetnek a kí­vánt segítséget.. FRANKFURT TIBOR az IMSZ zsilvölgymegyei bizottságának propaganda és agitációs felelőse Petőfi költészete a népé 125 éve született Petőfi Sándor, a szabadságharc nagy költője Népdalai, amelyek ott csengenek tavasszal a szán­­tó-vető parasztember ajkán, vagy mentdeaközben a dol­­gozók csudolják, mind-mind olyanok, mintha a nép egy­szerű fiai faragták volna. A nép magáénak fogadta­ őket. És ez az egyik leg­szebb bizonyítéka annak, hogy Petőfi tüzes, forradal­mi k­öltészete a népé, hogy a költő mennyire­­a nép költőjének érezte és tartot­ta magát. „Előre hát mind aki költő, A néppel tűzön-vízen át l Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját...“ Petőfi égő forradalmiság­­gal szabja meg az igazi költők mindenkori felada­tát és megveti, ostorozza azt, aki ,,elhajítja kezéből a nép zászlaját“. Petőfi minden költemé­nyében együtt küzd a nép­pel- Példa rá „Az apostol“, amelyben magát mintázza le forradalmi tollal- Az A­­postol a lázadó ember ver­se, a királyok és az egész kizsákmányoló rend véres nyomort hozó unalma el­len. A költemény lázit. Petőfi forradalmiságát a múlt rothadt rendszerének „kritikusai"­ és „zsenge tol­­lu“ írói igyekeztek kerülő utakon „megmagyarázni“, álcázni azt a lázadó forra­­dalmiságot, amelyet a nép nagy költője mesteri tollal megirt. Ezeknek a „magya­rázatoknak“ élő cáfolatát adja Petőfi Sándor minden egyes verse-Az „Akasszátok fel a királyokat!“ vájjon érthető-e másképen mint ahogyan a költő azt leírja és átérzi? „Ezerfelé bús harcmező a ' ___... ......hon , Arat rajt a halál irtóztatón. Itt egy falu,­ amott egy város ég, Százezrek jajától zug­va lég; S halál, rablás mind a király miatt — Akasszátok fel a királyo­kat!“ Nem. Ezt nem lehet más­képen értelmezni, sem ma­gyarázni. A költő látja és tudja, hogy a királyok mennyi vért és nyomort zu­­ditottak hosszú évek során a népre. A költő verse rá­olvassa a királyok fejére az aljas bűnök egész sorát, a háborút, a vért, a nyomort­­„Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak­­a királyoknak nem, sohasem! Lantom s kardom kezemből eldobom, A hóhérságot majd én .. .. -föl -i-t oi/ir- Ha kivülem rá ember nem .. akad — Akasszátok fel a királyo­kat!“ A költőnek e sorai is bi­zonyítják, hogy mennyire­­a nép érdekeit énekelte és mennyire gyűlölte a kirá­lyok dőzsölő uralmát és a nép elnyomóit- Ezt bizo­nyítja az „Itt a nyilam, mibe lőjjen“ című verse is. Petőfi minden íze vágyta a szabadságot, az elnyomot­tak felszabadítását és nagy­szerű költészetének ez a tény adja a legszebb, a leg­forradalmibb ihletet. Petőfi a XIX. században már így énekel: „Ha majd minden rabszolga nép lármát megunva síkra lép, Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság! S ezt elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velök meg­ütközik!“ Igen, Petőfi a nép költő­je volt és a népé marad mindörökké... Ma, amikor a­­26 éve született Petőfire emlékezünk, elmondhatjuk: Petőfi álmai nagyrészt va­lóra váltak-Mi pedig, a felszabadul­tak, pirosló arccal és piros zászlókkal a boldog jövő felé törtetünk Népköztár­saságunkban, a szocializ­mus felé- PÁSKÁNDI GÉZA Eredményes volt a Csíkszeredai járás előfizető-szervező akciója Nemrégen Csíkszeredában az IMSZ járási szervezete előfizető-szervező ak­cióit rendezett. Az elvtársak kijelölt te­repeikre előre elkészített terv szerint in­dultak el. A beszervezők egyik része — különö­sen azok, akik igénybe vették Pártunk és szervezetünk segítségét — szép ered­ményeket ért el. A legtöbb előfizetőt a járásban Pál Katona Péter elvtárs cso­portja szervezett Csikszentkirály köz­ségben. A község alapszervezetét már előre leértesítették úgy, hogy az alap­szervezet bürójának tagjai meg tudták adni a kívánt segítséget az elvtársak­nak. Az eredmény 39 előfizető beszerve­zése lett, 17 egyhónapos és 22 háromhó­napos. Eredményes volt Kósa István munkája is, aki 26 előfizetőt szervezett be. Az akciót gyűlésen értékelték és ar­ra a megállamlásra jutottak, hogy a munka mér jobb megszervezésével és a fennálló hibák kiküszöbölésével jobb eredmények elérése is lehetséges. CSÍKI PRIKLÓS levelező. Olvassuk és terjesszük az Ifjúmunkást Amikor az Ifjúmunkást kezünkbe vesszük és olvassuk, gondoljunk mindig arra, hogy az Ifjúmunkás Szövetség KV-nek magyarnyelvű hetilapja és hogy létezését a nagy Szovjetunió­nak és a szo­cializmus felé haladó népi demokratikus rendszerünknek köszönhetjük. Olvassuk hát szeretettel az Ifjúmunkást, mert a mi lapunk, a dolgozó ifjúság lapja. Szervezetünk szól hozzánk hasábjain keresztül. Megismertet a világ leg­­előrehaladottabb tudományával, a szov­jet tudománnyal. Emeli politikai szín­vonalunkat, szakmai ismereteinket Az Ifjúmunkást, a mi lapunkat, nem elég azonban csak elolvasni. Ter­jeszteni is kell, hogy felvilágosító, fényt hintő betűi minél szélesebb ifjúsági kö­rökben hirdessék harcainkat és győzel­meinket. FARKAS GYÖRGY egyetemi hallgató, Kolozsvár. IFJÚMUNKÁS A Rogyincsev gárda­ altábor­nagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, aki ott harcolt Sztálingrád önfeláldozó védői között és aki­nek alakját a film maga i ő meg­örökíti, így nyilatkozik a szovjet filmművészet egyik legújabb és legnagyszerűbb alkotásáról. „A sztálingrádi csata“ c. filmről: „Mindenki lenyűgözve távozik a moziból, megfogja a történelmi hősköltemény nagysága. ... Ez a film nemcsak a mi számunkra felbecsü­letellen jelentőségű, akik közvetlenül vettünk részt a vá­ros védelmében ,hanem az­­Ifjúság számára is. A mi fiatalságunk, a­­mely már a mi győzelmünk után lépett az életbe ,bátorságot, ere­­merit, tanul a filmből.“ Valóban, mindenki lenyűgözve távozik a moziból , ezt a hatást nem olcsó „mesterfogások“ na nem a nagyszerű hősiesség hős költeménye, Sztálingrád váltja ki a nézőből. Mert Sztálingrád egy­­gyé vált a szovjet emberek min­den akadályt legyőző hősiessé­gével. Eggyé vál a legforróbb hazaszeretet fogalmával. Sztálin­grád törte gerincét a bestiái­­ hitlerista fenevadaknak, Sztálin­grád mérte a világuralomra tö­rő Hitler és őrült falkájára ha­digépezetükkel együtt azt a ha­talmas csapást ,amely népek fel­szabadulását, új, boldog orszá­gok születését, az élet győze­lét a halál felett jelentette. Sztá­lingrád hősei nemcsak a Szovjet­­uniót mentették meg a hó­dító német imperial­zmus csizmája alól, hanem az egész emberiséget. Ezért vált jelképpé az egész ember­ség előtt Sztá­lingrád, ezért váltak a hősiesség jelképévé Sztálingrád — Sztálin — nagyszerű fiai, a Pavlov őr­mesterek, a trakto­rgyári munká­sok, az égész szovjet nép. A szovjet emberek e nagyszerű győzelméről, Sztálin elvtárs lángeszű stratégiai tudományáról 62­5­ ez a film. Hősöknek emel emlékművet Örökérvényű em­lékművet, amely hirdetni fogja, Sztálingrád győzelmét ,a szovjet nép győzelmét, Sztálin nagysá­gát. * A mozivásznon könyv jelenik meg. Rajta aranybetűs felírás: „A Nagy Honvédő Háború Kró­nikája“. Aztán fordulnak a la­pok: Sztálingrád, 1942 nya­rán az emberiség történetében példátlanul álló óriási küzdelem bontakozott ki a Szovjetföld mér­­hetetlen térségein.“ A bemondó hangja hallik. Ezerkilencszáz­­negyvenkettő. A Szovjetunió to­vább is egyedül vívta harcát. Hitler gigászi gépezetével. — S a hatalmas küzdelem máris bontakozik a vásznon. Moszkva... A Krém’... Sztálin elvtárs és Vaszilievszk­­ a térkép fölé ha­­jolnak. Sztálin világosan látja: a szovjet haza sorsa — Sztálin­grád sorsa ... a hatalmas terv életet kap. S a film pereg to­vább, hogy ’tökéletesen kdom­­­borítsa a világtörténelem óriási küzdelmének minden mozzanatát. Mozdulatról-mozdulatra az élet, a megtörtént valóság pereg a nézők szeme elé. A film első részének központi mondanivalója nem annyira a csatajelenetek leírása, mint in­kább az egész csatát irányító vezetők alakjainak a megrajzo­lása és legelsősorban a legzse­niálisabb vezető és politikus alak­jának, Sztálin elvtársnak a meg­rajzolása. — A film művészeinek éppen ezért hatalmas feladata van. Úgy kell ábrázolniuk szá­mos politikai személyiséget, aho­gyan azok a nép tudatában, a széles raép tömegek elképzelésében, a valóságban élnek. S a legszebb és legmegtisztelőbb szerep jut Alexej Dikijnek ,aki Sztálin elv­­társ legendás alakját örökíti meg a filmen. Az a Sztálin je­lenik meg Dikij játékában, akit az egész világ így ismer, akit a szovjet népek és világ népei any­­nyira szeretnek, Sztálin, aki együtt lélekzik, együtt él, együtt küzd Sztálingrád páratlan pél­dája hőseivel. — Sztálin a Kreml­ben a térkép fölé hajol, vagy a szavát szegő Chukrchillel tárgyal, de mindig ott van a küzdők so­rai között. Sztálin nevével aja­­kukon zúdulnak az ellenségre, Sztálin nevével védik az olyan fontossá vált épületeket. És Sztálin ott küzd Pavlov őrmes­ter mellett, vagy Kaleganov had­nagy mellett, aki utolsó csepp véréig védte a reábízott állo­másépületet. A film nagyságáról beszélni, úgy, ahogyan azt minden kockája adja, nem lehet. Minden parányi rész, min­den darab külön mon­danivalót rejt magában. Olyan mondanivalót, amelyet csak érez­ni lehet. Iván Kozsedub komszomolista, aki a budapesti világifjúsági ta­lálkozón részvett, kifejezte sza­vaival azt is ,amit mi mondani tudunk: „ ... a film megtekinté­se után büszkeség töltött el. Büszke voltam katonáinkra .. .­­büszke voltam hadvezéreinkre. Milyen nagy boldogság ahhoz a néphez tartozni, amely megmen­tette a világot a fasiszta méte-'y- től! Hűség és barátság est­jeként hangzik fel ma az egész világ népei között ez a szó: Sztálingrád." És hozzátehetjük, hogy boldogság számunkra an­nak a nagy nép barátjának len­ni, amely kivívta Sztálingrádot, boldogság annak a hatalmas em­bernek vezetése alatt haladni a napsugaras jövő felé, amely életre keltette ezt a győzelmet. Boldogság Sztálint követni, Sztá­’ lin fiaitól tanulni — hősiességet, hazaszereteted. —b—e— A film egyik jelenete Olvassátok és használjátok az e számunkban megjelenő kultúrmellékletet Tanuljunk egymás munkáidból a maros«« agM M­iM rnowaiot amatti aflzanei szer« o MUrAn ’/B&ríöílil íi Ti ‘OiKBiÉn....... Agitátoraink a vasárnapi fahumunkáról vidám énekszóval térnek vissza. A megyei bizottság nagyterme hamar megtelik. A felelősök jelenté­seket adnak. rMiunkásifjak és diákok elmondják, hogy a marosi alsójárás falvaiban mit végeztek. Az volt a feladatuk, hogy a falvak al­apszer­­vezeteinek segítséget nyújtsanak és a falvak if­­jaival feldolgozzák Sztrilin elvtárs születésenapja megünneplésével kapcsolatos feladatokat. Agitá­ciós munkájuk egyben kitűnő alkalom volt arra is, hogy­­a Scânteia Tineretului és az Ifjúmunkás című lapokra előfizetőket szervezzenek. Egyetlen példát ragadjunk ki csupán és tanulságképpen néz­zük meg, hogyan­­kapcsolták össze az ifjak agi­tációs tevékenységüket az előfizetés-szervezés munkájával. Elsőnek Páll András elvtárs, az Egészségügyi Iskola­­tanulója számol be elvégzett munkájáról. Karácsonyfalváért felelt. Két elvtárs társaságában járta be a falut, végezte munkáját. Hallgassuk meg őt magát, hogyan végezte munkáját. — Hárman voltunk Karácsonyfalván. Nagy elvtárs, Petrás elvtársnő és én. Megérkezésünk u­tán az IMSZ alapszerv­ezet Ibürójáv­al azonnal felvettük­­a kapcsolatot. Velük beszéltük meg, hogyan lehetne a faluban eredményes felvilágosító munkát végezni. A falut három részre osztottuk. Mindenikünkkel jött az IZM­SZ alapszervezet bü­rójának egy tagja és igy, házi agitációval végez­tük a munkánkat. Jómagam is szegényparaszt szülők gyermeke vagyok, ismerem saját falum helyzetét.­­Hogy munkánk­­még eredményesebb legyen, elindulá­sunk előtt versenyre hívtuk egymást.­­A verseny egyetlen pontja az volt, hogy AZ IFJÚMUNKÁS­RA KI SZERVEZ TÖBB ELŐFIZETŐT. Én húsz háznál voltam. Barátságosan elbe­szélgettünk és beszélgetésünk közben elmondot­tam­­mindazt, ami feladatom volt. Minden feltett kérdésre jómagam is és a többi elvtársak is meg­adták a kellő választ. Munkánk azonnali­­ered­ménye az lett, hogy jómagam hét, — Nagy elv­társ —ttz — és Petrás elvtársnő három előfizetőt szervezett be az ifjúmunkásra. Komoly eredmény volt az is, hogy számos levelet hoztunk magunk­kal, amelyben az ifjak szeretetüket és ragasz­kodásukat fejezték ki Sztálin elvtárs iránt. Páll elvtárs és csoportja Karácsonyfalván szervezetünk tagjaihoz méltóan végezte munká­ját. Munkájukat helyesen végezték és az agitá­ciós tevékenységet ügyesen kapcsolták össze az előfizetés-szervezés munkájával. Csupán az ő pél­dájuk is elegendő ahhoz, hogy bebizonyosodjék mindannyiunk előtt: KOMOLY FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁVAL FALUSI DOLGOZÓ IFJAINKAT LAPUNK RENDSZERES OLVASÁSÁRA BE LE­HET SZERVEZNI, el lehet érni azt, hogy lap­­ánk útján is falvakba is behatoljon szervezetünk sza­va, irányvonala. Páll elvtárs csoportjának a pél­dája megdönti azoknak az elvtársaknak az állítá­sát, akik fenntartják, hogy falusi dolgozó ifjasnk között nem lehet előfizetőket szervezni. Komoly eredmény, hogy Karácsonyfalván lapunknak újabb 20 előfizetőt szerveztek, komoly eredmény az is, hogy lapunk olvasásával újabb húsz öntudatos dolgozó parasztifjú még könnyebben emelheti po­litikai és kulturális színvonalát. Páll elvtárshoz hasonlóan, azon a gyűlésen mások is szép eredményekről számoltak be. A j­elentések híven visszatükrözték azt, hogy bár falusi­­alapszervezeteink munkájában még vannak komoly hiányosságok, kitartó munkával szép eredményeket lehet elérni. Az ifjak viszont érzik ennek a munkának a szükségességét. Bizonyítják ezt Kiss elvtárs befejező szavai: „Alig várom a vasárnapot, hogy falura mehessek. If­júmunkás va­gyok és tudom, hogy a munkásosztályhoz legkö­zelebb a dolgozó parasztság áll. A felvilágosító munkát a dolgozó parasztifjak között főfelada­­tom­nak tekintem. Egyetlen falumunkáról sem aka­rok lemaradni.“ BALOGH­­MÁRIA Kovács Sándor Szatmár. Azt írod, hogy iskolátok­ban az IMSZ szervezet ve­zetésével és a tanári kar támogatásával megszervez­tétek a Sztálin elvtárs élet­rajzát tanulmányozó cso­portokat, és megindult a tanulás. Legközelebbi leve­l ’ életrajzából. Mi volt, ami a legjobban megragadta a fi­gyelmeteket. Milyen mér­tékben segítette elő a könyv tanulmányozása a még fokozottabb tanulást, várjuk leveleidet. Schuczender Márta Szé­kelyudvarhely: Leveledben beszámolsz a nyári munká­tokról, nem említed azon­ban, hogy most, szabad idő­tökben mivel foglalkoztok. Nem emlékeztél meg a ta­nulás menetéről és a tanu­lókörök működéséről sem, írt arról is, hogy a pioní­rok, a nem pionír elvtársak­nak milyen támogatást nyújtanak. Beszélj az egyik óráról, — számtanról vagy történelemről — és írd meg részletesen, mint készültök az órára : tanulócsoportok­ban-e vagy egyéni tanulás­sal ? írt tanulási módsze­reitekről. Várjuk levelei­det. Földi István Arad. Tu­dósításodban arról írsz, hogy az IMSZ falusi szer­vezeteinek vezetői számára Aradon is megnyílt a két­hetes politikai tanfolyam. Amikor üzenetünket olva­sod, a tanfolyam már be­fejeződött és te pedig már az egyik faluban dolgozol. Éppen ezért szeretnénk, ha legközelebbi leveledben ar­ról irál, hogy az iskolá­ban tanultakat hogy alkal­mazod a gyakorlatban ? ' az ’ a tapa'li díj fontos fizetésének, vagy a gyűlés rendszeres látoga­tásának fontosságáról. Ho­gyan és milyen módszerek segítségével közlöd az if­­jakkal az iskolában tanul­takat. Várjuk részletes és konkrét tudósításodat. Antal Bacsó Béla Kolozs­vár. Szerkesztőségünkbe mostanáig beküldött leve­leid azt mutatják, hogy tudsz inni. Olykor azonban átsiklasz a konkrét dolgok, fölött és általánosan írsz, amit igyekezned kell mi­nél előbb kiküszöbölni. Le­veleidet olyan formán írd — akár a tanulási csoport­ról, akár a faliújság műkö­déséről írsz — hogy abban legyen módszer, legyen konkrét példa, írásaidban igyekezz részletes lenni. Két évszám közötti időszak, — 1921 és 1936 — nagyszerű és küzdelmes éveit örö­kíti meg ez a most megjelent regény. Az intervenciós betola­kodók pusztításaiból a győztes szovjetek harca ötéves tervet formál és ebben, az új életet formáló, fe­szültséggel teli idő­szakban új emberek, az új korszak nagy­szerű hősei születnek. Az első sztálini öt­éves terv életet és emb­ert átalakító ke­mencéjében sz­álán o­­vis­a mozgalom szü­letik. Az üzem új embereket alakít. Olyan embereket, akik a munkában megtalálják a szocia­­lizmus felépítéséért folyó harc lényegét, akik megtalálják a m­unka iránti új, szo­cialista magatartás lényegét. S ezek az újjászületett és újon­nan született embe­rek a szovjet élet küzdelmes valóságá­ban típussá formá­lódnak. Olyan típus­sá, amely egyre ural­­kodóbbá válik, egyre több és több munkást tesz a ..munka arany­­csillagának a lovag­jává", — a munka hősévé. Borisz Polevoj re­gényét, a Kovácsokat nyugodtan nevezhet­jük az ifjúság regé­nyének. Nem azért mert főhőse, — Jev­genyij Ivá­noviics Szí­­rov, — ifjú, hanem azért, mert a regény főmondanivalója ab­ban csúcsosodik ki hogy az ifjú, a gyer­mek, akit az inter­venciós há­ború elsza­­k­aolt szüleitől és csavargóként az ut­cára lökött, a szovjet rendszer embert ala­­kító küzdelmeiben a „régi gárda“ igazi váltásává növi ki magát. Ez a jelenség álta­lános és uralkodó ab­ból a szempontból hogy a szovjet rend­szer fiatalsága min­den szeretőjével és gondoskodásával for­dult az ilyen kitaszí­tott gyermekek felé és formálta, nevelte őket emberré, a mun­ka nagyszerű hőseivé. Jevgenyij Ivánovics faragott. Jevgenyij jó kovács, de régi élete irdatlan maradványait sokáig magában hord­ja. A munka lesz az fedezi Szizovban az „ifjúság alkotó ere­jét“. Meglátja azt, hogy ebben, a már­­már elbocsátott ifjú­­ban olyan erő lako­zik, amely „ ha akar­ja, hegyeket mozdít ki a sarkából... S ez újból általános jelen­ség a Szovjetunióban, abból a szempontból, hogy a szovjet rend­szer igenis megterem­tette t­z egész *.sov­­jet ifjúság számára a lehetőségeit arra, hogy ez ifjú hőssé, a­­mun­ka hősévé emelked­jék. Polevoj regénye ezért olyan nagysze­rű, ezért olyan való­­ságszerű, élettel és küzdelemmel teli- Po­levoj az újjászülető embert ábrázolja Szi­­rovban, azt az ifjút, aki bár nehezen, de a kommunista kö­r­­nyezetben levetkőzi összes rossz tulajdon­ságait, azt, hogy szá­mára mindennél fonto­sabb az „én“, az ön­zés és sztahanovi­stá­­vá, igazi kollektív em­berré emelkedik. Szi­­tovot a munka és a környezet alakítja, for­málja egész emberré, olyanná, aki megérti, hogy mindennél ma­gasabb a közösségért harcolni. S itt Pole­voj regén­ye az élő, húsból, és vérből va­ló igazi szovjet mun­kások típusait rajzol­ja meg. Luzgin a nagyszerű ember, a sztahániovtista, Ksih­á­­rov az öreg pártem­ber igazi típusa. Nászt­ja a másik ifjú, a komszomolka, aki egy pillanatig sem felejti el, hogy Szirovért ő maga is felelős és aki mindig megmarad az elvszerű, elvtársias magatartás határain, még akkor is, amikor már szereti és félti Jevgenyijt. Ezek a tí­pusok az élő szovjet emberek mintaképei. Polevoj olyan csodá­latos erővel ábrázolja ezeket az embereket, hogy minden pillanat­ban érzed bennünk a lüktető élet valósá­gát. És lálsztja egy néhányszor „odacsör­­dít“ Szizovnak csak azért, hogy emberré váljék. A regény ott ér végett, ahol véget kell érnie: Szizovból sztahanovista lesz, megtalálja a munka nagyszerű örömöket rejtő titkát, megtalál­ja a szovjet rendszer megerősítéséért folyó küzdelem magasztos örömét. Ez a könyv — a­­mely az OSZT kiadó­ja Hoffman Ödön és Ausch Ernő gondos magyar fordításában nem régen jelentetett meg — sztahanovistá­kat nevelhet. Ezt a könyvet minden ifjú­nak el kell olvasnia. Polevoj embereinek a megismerése, a Ková­csok elolvasása min­den IMSZ tag számá­ra szervezett feladat. Vegyük ezt a köny­vet szeretettel a ke­zünkbe, mert munká­ra nevel. Megtanít harcolni a nehézségek ellen. Megtanít dolgoz­ni, küzdeni azért, ami a miénk, mindany­­nyiunkké, hazánkért. BLÉNESI ERNŐ Szizov, — Polevoj re- a tényező, amely át­­gényében az az ifjú, alakítja, amely sZla­­ak nek a szovjet rend hánovistává, hőssé szer munka- adott a avatja. S itt lép az if kezébe, akiből a szov­­ju életébe Luzgin, a jel r-’-^-Zer ember* ‘-z'diános- -' - ik fel­ oziki.ianov.hu munikás

Next