Ifjúmunkás, 1951 (4. évfolyam, 93-143. szám)

1951-01-12 / 93. szám

IFJÚ MUNKÁS EGY TANULSÁGOS ÁLTALÁNOS TAGGYŰLÉS Az aradi CFR főműhelyek IMSZ alapszervezete majdnem k­ét hónapon át nem tartott ál­talános taggyűlést. Ebből kifo­lyólag aztán a szervezeti munka kezdett lanyhulni. Gábor elvtárs, a városi IMSZ­ bizottság aktivistája felfedte ezt a hiányosságot és azonnal meg­beszélte az alapszervezet bárójá­val az általános taggyűlés meg­szervezését. Néhány nappal az általános taggyűlés előtt az alapszervezet bárója összehívott egy ülést, a­­melyen részt vett Olaru Ioan elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, valamint a legaktívabb MSZ-tagok úgy határoztak, hogy Mircea Gheorghe elvtárs, az alapszerve­zet titkára jelentést tesz arról, hogy a CFR főműhelyek IMSZ alapszervezetének tagjai hogyan vették ki részüket a választási kampány munkálataiból. Mivel az általános taggyűlés sikerének egyik alapja az ifjak mozgósítása, Popa Teodor és But­eru Simon elvtársak, báró­­tagok azt a feladatot kapták, hogy képezzék ki az agitátorokat és a csoportvezetőket, mondják el nekik a gyűlés fontosságát és adjanak mindenkinek konkrét feladatot az ifjak mozgósítása terén. Todor elvtársék még azt a feladatot is kapták, hogy rend­szeresen ellenőrizzék az agitáto­rok munkáját. Jelentős segítséget jelentettek ezen a megbeszélésen Olaru elv­­társ, a pártszervezet titkárának egyes tanácsai az általános tag­gyűlés megszervezésével kapcso­latosak. Olaru elvtárs rámuta­tott arra, hogy a gyűlés sikere nagymértékben függ attól, hogy­­ miként van elkészítve a jelentés, attól, hogy a jelentés, mennyire ébreszti fel az ifjak érdeklődését a kérdés iránt. Két nappal a büróülés után a szekciók ajtaján, az étkezőte­remben, jól látható helyeken pla­kátok jelentek meg, amelyek fel­hívták az ifjakat, hogy vegyenek részt az általános taggyűlésen. Az agitátorok és a csoport­szervezők szóbaálltak minden IMSZ­ taggal, beszéltek az ülés­ről és ismertették a napirendet. Mircea Gheorghe elvtárs, miután a terepen dokumentálta magát, egyes problémákat megvitatott különböző szekciókban dolgozó IMSZ-tagokkal és megbeszélte a jelentés a büró tagjaival, majd véglegesítette azt A meghatározott napon foko­zott mértékben folyt az előké­szület. Az agitátorok még egy­­szer szóltak minden IMSZ-tag­­nak, hogy ne feledkezzenek meg arról, hogy ma általános taggyű­­lés van. A gyűlésterem szépen fel volt díszítve jelszavakkal, zászlókkal, amelyek vonzóvá tet­ték. Az ülést pontosan 17 óra 15 perckor kezdték, a kitűzött idő­pontban. A névsorolvasásnál meglátszott az agitációs munka eredménye. Csak 4 IMSZ-tag hiányzott iga­zolatlanul. Mircea Gheorghe elvtárs jelen­tésében részletesen, a bírálat és az önbírálat szellemében kitért az alapszervezet hiányosságaira a választási kampány során. A gyűlés jól elő vett készítve, tehát nem volt unalmas; ellen­kezőleg, az ülés érdekfeszítő és élénk volt. A hozzászólások so­rán kiderült, hogy mindenkit kö­zelebbről érint a kérdés. Több­­ mint 25 ifjú szólt hozzá a jelen-­­­téshez Számos kérdést tettek fel. Komoly és elvszerű bírálatok hangzottak el. Leteanu István elvtárs például megbírálta a ba-­­ főt azért, mert a választási kam­pány ideje alatt nem igen törő­­­­dött az agitációs munkával. Rá­mutatott, hogy a III. szerelő osztályon, ahol ő dolgo­­­zik, egyetlen jelszó sincs, amely­ fokozott munkára szólítaná fel az ifjakat. lázár Liviu elvtárs, a IV. ere­dealkatrész osztályának ifjúmun­kása kérte, hogy a báró többet foglalkozzék az agitátorok kikép­­­­zésével és a faliújság időbeni­­ megjelenésével. A hozzászólások és javaslatok alapján mindjárt konkrét ha­tározatokat hoztak. Megjelölték a határozatok végrehajtásának időpontját is. Kijelölték azt is, hogy az illető feladat végrehaj­tásáért ki felel. Például Bularu Simon e­l­v t­á­r­s felelős azért, hogy határidőre megjelen­jen a faliújság ünnepi száma. Különböző határozatokat hoztak az ifjaknak a termelés fokozá­sáért való mozgósításával kapcso­latosan és a különböző tanulási formák megerősítésére. Az aradi CFR főműhelyek IMSZ alapszervezetének általá­nos taggyűlése bebizonyította, hogy lelkiismeretes előkészítéssel komoly sikereket lehet elérni és hogy az általános taggyűlés a kommunista nevelés iskolája vál­hat az IMSZ-tagok számára. I­PICEREA (A Scânteia Tineretului 516. száma nyomán) Folynak a téli munkálatok a borvelyi kollektív gazdaságban Zuhogó eső verte a b­orvél­y­i kollektív gazdaság udvarát. A nagy eső a dolgoskezű embere­ket benntartotta az épületben. No, de azért nem ültek zsebre­­dugott kézzel. Ott bent is folyik a munka. Vájjon mit dolgoznak? Ilyenkor, a téli időszakban is sok a dolog. Egy percre sem ál­lanak meg. Lendülettel, friss e­­rővel köszöntik az ötéves terv beindítását. Gyorskezű fiatal legények sürög пек-forognak. Az egyik az ekét vizsgálja, amely a hosszú ősz folyamán mély barázdát vágott. A másik a koronákat, a harma­dik a vetőgépeket, a negyedik pedig a traktorokat tisztítja le. Aztán kijavítják a gépeket, s mikor elkészültek a munkával, lezsírozzák az alkatrészeket. — A tél folyamán pihennek a gépek — jegyzi meg egy fiatal pirosarcú legény, Bede Ferenc. Ahhoz hogy a szerszámjavítás munkálatait idejében elvégezték, nagyban hozzájárult az IMSZ alapszervezet mozgósító munká­­ja. Az alapszervezet bárója ál­landóan szoros kapcsolatot tart az ifjakkal. Körtvélyesi elvtárs, az IMSZ alapszervezet t­itkára foglalkozik az ifjakkal, segíti őket és min­­den téren felvilágosítással szol­gál. Az ifjak nem csevegték, nem szórakozták el az időt, hanem a munkaidő minden percét ki­használták és így érték el azt, hogy a szerszámjavítási munká­latokat idejében elvégezték. Bede Ferenc példát mutatott a munkában. Normáját százszá­zalékban teljesítette Az idejek­ben elvégzett szerszám­javítás­­nak együtt örvendezett az ifjak­kal. A munka után beszélgetésbe elegyedtek. . . — Hej! Csokolczi Géza, mon­dok én neked valamit, emlék­­szel-e nem is olyan régen az is­­tálló mellett verte az eső az eké­ket. Egyik rozsdásabb vok­a, mint a másik. Rozsdás ekével vártuk a tavaszt. Aztán igás állataikkal kínoztuk meg földjeinket. No, de ma már nem úgy van. A szak­mai brosúrák tanulmányozása ho­z­ásegített bennünket ahhoz, hogy készen várjuk ötéves ter­vünk első tavaszi vetését. Nagyban folyik a magtisstitás, a börvelyi ,,Előre" kollektív gaz­daságban. Ezzel a munkálattal is igyekeznek idejében, végezni. Juhász János tudja, hogy ötéves tervünk idején sokkal több mun­kanapot kell majd­ dolgoznia, mint az elmúlt év folyamán. Bár akkor is szép eredménnyel járt a munkája, 370 munkanapot szerzett. Munkájáért 14 mázsa búzát és különféle terményt, meg pénzt kapott. Éppen ezért, most arra készül, hogy ötéves tervünk első évében még többet dolgozzék és munkája még szebb eredménnyel járjon. Csáki Zol­tán, Ben József is tudja, hogy ötéves tervünk alkalmával nagy feladatok várnak rájuk. Tudják, hogy az ötéves tervnek a kollek­tív gazdaságukra vonatkozó elő­irányzatát csakis lendületes munkával vihetik győzelemre. A börvelyi kollektív gazdaság napról-napra jobban virágzik. Este, amikor nyolcat üt az óra, a kollektív gazdaság tagjai va­­csorához ülnek. Vacsora után benépesedik a klub. A klubban sok minden hasznosat látsz. Lá­tod az ifjakat, akik táncokat ta­­nulnak, látod a sakkozókat. Аз egyik kis szobában tanulják a „S­egéénykérő" c. színdarabot. Harmonika éles hangja vidítja fel a klubhelyiséget. Ifjak ének­lik: — Sztálin neve a mi lendüle­tünk. . . Az ifjak között öregek is sür­gölődnek. Mindenik mellett egy, egy csomó vessző. Kosarakat fon­nak. Eladásra és a kollektív gaz­d­aság számára. Az „Előr­e" kollektív gazdaság tagjai a tél folyamán még foko­zott­abban dolgoznak, még többet tanulnak, mert tudják, hogy a boldog életet, a békét csak így erősíthetik. Sütő Kató Ifjak munkája nyomán kigyúll a fény... Még alig bomladozott a sötétség. Az utcai vil­lanykörték körül vattaszerű­ tömött köd gomoly­­gott. Hideg csipdeste az ember arcát. A De­cember 30. utcán haladó ifjak azonban nem­­fáz­tak. Szokatlan melegség bevitette a húsz fiatalt. Különös eseményre készültek, ezért találta őket az utcán a derengő hajnal. Munkavállalásukat mentek teljesíteni és ez lelkesítette szervezetünk húsz ifjú tagját... A kolozsvári villamossági szakiskola tanulói lelkesen fogadták az ország villamosítási tervét. Megértették, hogy ez a nagyszerű terv, amely megnyitja az utat a fény előtt a falusi kunyhók felé, a városi munkások ezrei felé, szorosan ösz­­szefügg munkájukkal. Megindult a vita az iskola tanulói között. A tanulás terén mindenki lelkesen fokozta szorgalmát. Érezték, hogy a villamosítási terv az ötéves tervvel párhuzamosan, a tanulás, a munka terén nagy feladatokat tűz eléjük. Fel­­adatokat, amelyeknek teljesítése kötelesség a haza, a Párt és a szervezet iránt. Erről beszéltek az ifjak az alapszervezeti ülésen is,­­ és felada­­tokat vállaltak. Vállalták a kolozsvári állami gaz­daság és a hozzátartozó munkáslakások villamo­sítási munkájának elvégzését. Megindult a munka, a békeharccal egyet jelentő küzdelem a vállalt feladat teljesítéséért. Az IMSZ alapszervezet ve­­zetősége, Duka elvtárs alapszervezeti titkárral az élen, felvette a kapcsolatot a tartományi vil­lamossági vállalattal. A tanulók első lépése si­­kerrel járt. A villamossági vállalat minden anyagi támogatást megadott, sőt, két idősebb tapasztal­tabb munkást is beosztott az ifjak segítségére. Megindult békeharcunk kifejezője, a lelkes alkotó munka, a fényért folyó harc. Villanypóznák emel­kedtek, amelyeken megfeszült a fényt továbbító huzal. A­z ifjak 43 villanyoszlopot állítottak fel Mintegy 3 km-es útszakaszon feszítették ki a hu­zalokat. Az állami gazdaság és a körn­yék dolgo­­zói szeretettel figyelték a tevékenykedő ifjakat. Megeresztek a Párt gondoskodását és tudták, hogy a Pártnak köszönhetik a villanyt és azt, hogy a fiatal­ szakiskolás tanulóknak ilyen széles­­körű lehetőségük van ez alkotó munkára. A­z if­jak becsületesen dolgoztak. Beszerelték az álla­mi gazdaság rádióját, úgyszintén a filmvetítéshez szükséges berendezést is. Az irodáikat a munká­sok lakásait, az istállókat valamint a gazdaság­hoz ta­rtozó valamennyi épületet villamosították. És a viadali feladat keretét túlhaladták. A gazda­sághoz közel fekvő Kajántó környékén lakó dol­gozók házaiba is bevezették a villanyt. A környék dolgozói ünnepeltek. Megünnepel­ték ezt a nagyszerű eseményt, amikor a kolozs­­vár álla­mi gazdaság és a Kajántó környék mun­kás lakásaiban december 7-én este, először gyűlt .­­ Зэт­ Ezt — az állami gazdaság életére és fejlődésére nézve oly fontos eseményt, a kul­túrteremben összegyűlt 150 dolgozó, most a Párt vezette dolgozó nép új vívmányát­­, lelkesen eltette A dolgozók a Pártot ünnepelték, amely az új élet építésének útján vezeti a dolgozó né­pet, amely útmutatást ad az IMSZ-nek abban, hogy olyan ifjú harcosokat neveljen, akik alkotó munkájukat a dolgozó nép érdekeinek szolgálatába állítják. Az ifjak lelkes önkéntes munkáját, me­leg szavakkal köszönte meg Pap József elvtárs, a gazdaság pártalapszervezetének titkára. Az ál­lami gazdaság dolgozóinak nevében elmondott szavak mind a húsz ifjúhoz szóltak. Különösen azokhoz, akik elsők voltak a munkában: Duka Alexandru, Kiss Ernő, Budisán Nicolae, Serestély Elemér, Ouika Demeter és Papp Béla elvtársak­hoz. Az finnenélv után szovjet filmet vetítettek amely újabb alkalmat nyújtott arra, hogy az álla­mi gazdaság dolgozói és a résztvevők általában, tanuljanak a béke élharcosainak alkotó, kommu­nizmust építő munkájából. A kolozsvári villamossági szakiskola IMSZ alap­szervezetének ülésén ismét napirendre került az ország villamosításának terve. Megint beszéltek az ifjak Pártunk határozatáról, a nagyszerű vil­lamosítási tervről és arról, miven további fel­adatok hárulnak az iskola tanulóira. És az if­jak, szervezetünk harcos tagjai, magukévá tették a villamosítás tervét. Ennek szellemében tanulnak az iskolában és dolgoznak a gyakorlati órákon. Büszkék arra, hogy a villamosítás nagyszerű ter­vének káderei lehetnek. Mindezt pedig nem sza­vakkal hangoztatják, hanem építő tettekkel bi­zonyítják. FÁBIÁN LAJOS VEGYÜNK PÉLDÁT IFJÚ BÉKEH­ARCOSAINK! A kolozsvári por­celángyárban számos ifjú dolgozik. A kü­lönböző ü­zemo­s­ztá­­lyokon nagy ügyes­séggel és hozzáértés­sel készítik a csészé­ket, t­ányérokat és a többi porcelán­cikket. Az egyik ifjú, Bá­­bel Lajos elvtárs, a korongoló osztályon dolgozik. Bár 18 éves, még nagyon gyenge a testalkata. Ennek ellenére a termelés­ben alaposan megáll­ja a helyét. Rabés elv­társ arok közé tartozik, akik a bé­kéért fol­ytatott har­cot úgy értelmezik, hogy a termelésben élen járnak, emelik szakmai tudásukat és fejlesztik ideológiát és politikai színvona­lukat. Január másodikén és harmadikén, ötéves tervünk első két nap­ján 53 százalékkal ha­ladta túl a normát. Múlt év decemberé­ben fejezte be a szak­képző tanfolyam első szakaszát Jelenleg a tanfolyam II. szaka­szára készü 11, ame­l januárban kezdődik meg. Arra törekszik, hogy jó szakmunkás váljék belőle. Rabés elvtárs IMSZ tagjelölt. Tü­­relmetlenül várja azt a pillanatot, amikor majd az IMSZ sorai­ba kerülhet. Számos politikai brosúrát ol­­­­vas és politikailag is­­ képezi magát. Munka-. hévén, az ablak mel­lett fehér papírgalam­­bot ragasztott fel. Aki a galamb felől ér­deklődik, annak meg­magyarázza, hogy ez a béke jelképe. ,,Az imperializmus háborút akar, — teszi hozzá — de hiába ugrál Truman és lakájhada, a béke erői legyőz­i a háború gyászvité­­zeit‘‘. A porcel­ángy­árban dolgozó Rábel elvtárs munkáját szaktudását a béke szolgáltába állítja, minden ere­jével ezért harcol. it A vizsgák sikere érdekében emeljük tanulási színvonalunkat Az egyetemi hallgatók számára a vizsgák ünnepnapokká vál­tak. A főiskolások beszámolnak első félévi tanulmányaikról. Kollokviumok után a­­főiskolások ennek szellemében fogtak hozzá a tanuláshoz, hogy kijavítsák a hibákat és emel­jék tanulási színvo­nalukat. Minden ifjú előtt ez a cél lebeg. IMSZ alapszerve­­zeteink ennek érdekében komoly agitációs munkát fejtenek le. A kolozsvári gépészmérnöki kar munkájában például a kollok­viumok idején gyengeségek mutatkoztak. A kollektív tanulás te­rén voltak komoly hibák. Nyolc-tíz főiskolás kollektíven akart tanulni, összeültek, azonban kitűnt, hogy egyik sem készült és a tanulás általános beszélgetésbe csapott át. A kollektív tanulás­nak nem volt meg a kellő eredménye. Ezek az elvtársak a kol­lokviumok folyamán szomorúan tapasztalhatták, hogy elmaradtak a több­ek mögött. Társaik komoly bírálatban részesítették a szóban­­forgó diákokat. Megmagyarázták nekik, hogyha hiányosságaikat ki­küszöbölik, az elkövetkező időszakban feljavíthatják munkájukat. A bírálat nyomán az ifjak hozzákezdtek hibák felszámolá­sához. A vizsgákra ezután jobban készülnek majd elő. A­ kolozsvári természetrajzi kar hallgatói az IMSZ alapszerve­zetének gyűlésén dolgozták fel a tanulás feljavításának kérdését. Itt Liszkovics József II. éves hallgató beszélt a legidőszerűbb problémákról, a tanulmányi eredmények fokozásáról, valamint a helyes időbeosztásról. Beszélt arról hogy az elmúlt évben hogyan használta fel idejét és körvonalazta, hogy az ifjak hogyan ké­szüljenek. Liszkovics elvtárs múlt évi tapasztalatait a vizsgára ké­szülődés idején különösen az első évesek használják fel. A gyű­lésen szó esett a konzultációs órák jelentőségéről is. Ugyancsak megbírálták azokat, akik ezt nem tekintik tanulásuk komoly részé­nek. Ugyanígy felhívták az ifjak figyelmét a szakkönyvek áttanul­mányozására is. A marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti kar hallgatói is fokozott lendülettel készülnek. Ma már nem tanulnak éjjel-nappal, hanem új ellenőrzési módszereket alkalmaznak. Az elvtársak az előadásokkal párhuzamosan megtanulják az előadott anyagot. Er­ről beszámolnak a szemináriumokon. Útjaink öntudatos tanulással elérik, hogy a vizsgákat jobb eredményeikkel tegyék le. A tudomány a mi kezünkben azt a fegyvert jelenti, amellyel kemény csapást mérhetünk ellenségeinkre. Hazánk szocialista épí­téséhez úgy járulhatunk hozzá, ha a vizsgákra fokozottabb mér­­tékben készülünk, kiküszöböljük eddigi hiányosságainkat és tanu­lási színvonalunkat a legmagasabb fokokra emeljük. Sándor Dénes, Mihály István és Lázár Gábor levelei alapján. Tanulással, munkával ötéves tervünkért Az udvarhelyi vegyeslíceum tanulói, az egyes osztályok gyűlésein elhatározták, hogy az ötéves­­tervünkben kijelölt építő munkából ők is kive­­szik részüket, a Székelyud­varhelyt Csíkszeredával össze­­kötő vasútépítésnél többek között Antal József, Bíró Al­bert és Barabás Endre 30 napi, a többiek pedig 10—20 napi önkéntes munkát vállaltak. Összesen 117 ifjú, 1741 ön­­kéntes munkanapot vállalt. Viszont a tanulásban sem a­­karnak lemaradni. Biró Ist­ván és Kovács Gyula verseny­re hívták ki egymást. Iskolánk tanulói így harcolnak ötéves tervünk teljesítéséért. Kóbori Lajos levelező Kollektív társulásunk módszerei A marosvásárhelyi 2-es számú frnnceum XI. osztályának cso­portjában a kollektív tanulás kiegészíti az egyéni tanulást .Rend­szerint délután öt óra körül jövünk össze. Előzőleg megbeszéljük a tisztázatlan kérdé­seket. Az összejöve­telre­­ mindenki felké­­szül. Egyenként mond­ják el az anyagot és közben a többiek ki­egészítik azt A meg I beszéltekről jegyzete,­j­ket készítenek. A meg­­­beszéléseken világo­­­­­an és érthetően meg I tárgyaljuk az anyag­­ tulajdonképpeni lé­­­­nyegét, gerincét. A I megbeszélés után az ifjak otthon ismét átveszik a kibővített anyagot, így nem fordulhat többé elő, hogy meg nem értett problémák maród­ja­nak. Ezután a házi feladatok megoldásá­ra kerül sor. Ezt mindenki egyénileg készíti el, majd a feladatokat összeha­sonlítjuk. Megmagya­rázzuk az esetleges hibás részeket. Rávi­lágítunk arra, hogy ez, vagy az a rész miért helytelen. A kollektív tanulás nagyban elősegíti az ismétléseket is. Itt is az előzőhöz hasonló módszert alkalmaz­­zuk. Tételekre oszt­­juk fel az anyagot, vagy korszakok,tárgy­körök szerint vesszük. Az anyagot minden­ki otthon tanulja meg. A csoporttanu­­láson pedig mindenki más-más tételt dolgoz fel. A többi ifjú a kérdést kiegészíti, majd levonja a végső következtetést. A fenti módszer szerint véglett ko­l­­lektív tanulásunk e­­lég szép eredménye­ket hozott. Csopor­tunkban senki sem áll négyesre. Azok pe­dig ,akik­ tavaly gyen­gébben tanultak,most elég jól állnak. Az eredményeket úgy­szintén egyéni tanu­­lásaink fokozásával értük el. Fokt Imre, a XI osztály csoport, felelőse, Marosvásár­hely. Közöltük Fokt Ifjú elvtársunk levelét, a­­mely a helyes cso­­port tanulással kapcso­latban segítséget je­lent számunkra. Kér­jük olvasóinkat, hogy minél többet írjanak az iskolákban történő eseményekről és arról a harcról, amelyet a tanulás fokozásáért,­­ jobb eredmények el­­­­éréséért vívnak. Miután a szovj­et emberek a tőkés államok intervenciós sere­geit tönkreverték, hozzáfogtak hazájuk felépítéséhez. Megkez­­dődött az ipar felépítése és a mezőgazdaság szocialista átalakí­tása. Életbe lépett a sztálini nagyszerű ötéves terv. A Szovjetunió első ötéves ter­­vének hírét a kapitalista világ maró megjegyzésekkel, gúnyoló­dlással fogadta. Az angol bur­zsoázia lapja, a „Times" például akkoriban a következőket írta: „A kommunisták olyasvalamit a­­karnak megvalósítani öt év a­­latt, amire a legkedvezőbb felté­­telek mellett is öt­ven évre van szükség." Ez volt a burzsoázia vélemé­nye. De a szovjet emberek a Párt kiváló vezetésével és a szov­jet rendszer fölényére támasz­­kodva, a félévszázados utat nem is öt, hanem négy év és három hónap alatt tették meg. E rövid idő alatt a Szovjetunióban más­félezer új vállalat épült, köztük a világ legnagyobb gyára, a szov­jet nép gyönyörűsége és büszke­­sége — a Sztálinról elnevezett magnitogorszki fémipari művek Akkoriban épült a szverdlovszki „gyárak­ gyára" a Uralmas, a­­mely úgyszólván az ipar minden ágát felszereléssel látja el, a Kuzny­eck - medencében felépített fémipari óriásüzemek, továbbá a moszkvai és gorkiji­­automobil­gyárak, a sztálingrádi és harko­­vi traktorgyárak A Dnyeperen megépítették Európa legnagyobb vízerőművét. A Don-medencében megalkották a zsujeviszki villa­moserőművet. Szibériában fel­­építették a berezmnovszkai víz­erőművet, stb. A szocialista ipar első gigan­tikus építő küzdelmében a szov­jet ifjúság élenjáró szerepet ka­pott. A Komssomol hívására tíz­ és százezer ifjú vett részt a mun­kában. Csípős hideg volt, amikor a Dnyeperen megkezdték a hatal­mas vízerőmű építését. A hatal­mas síkság felől süvöltő hideg szél a csontig hatolt. Az Utakat gyakran befújta a hó. A munka,­telepen sok volt az ellenség. A Komszomol vezette szovjet ifjú­ság azonban megmutatta a vi­­lágnak, mit jelent az új emberek a Szovjet Hatalom embereinek győzni akarása. Az építkezés kezdetétől számí­tott második év ősszén, a dnye­­peri vízerőmű ifjú építői elérték első döntő győzelmüket: 1928 szeptemberében 57.000 köbméter betont öntöttek a gátépítésnél. Ez azt jelentette, hogy az ame­­rikai konovingi gátépítésnél fel­állított betonöntési világrekordot 5000 köbméterrel túlhaladták Az ifjúságnak a vízerőmű gyors felépítéséért folytatott küz­delme változatlan erővel tartott a munkálatok befejezéséig. A betonkeverők példáját átvették az ifjú villanyszerelők is. Han­gyabolyra hasonlított a munka­telep. 1932.ben a munkálatok megkezdésétől számított négy és fél év elteltével, a Dnyeper part­ján fekvő vállalatok először kap­tak villanyáramot. A Szovjetek Legfelső Tanácsa a munkálatok befejezésekor hozott határozatá­ban megállapította: „A dnyeperi vízerőmű komszomolista-leninis­­ta szervezete, bolsevik módra küzdött az építkezés feladatának teljesítéséért. A komszomolisták lelkesedése és hősies munkája magával ragadta a dnyeperi munkatelep egész dolgozó ifjú­ságát." A dnyeperi munkatelep Kom­ HŐSEI számos szervezetét еиайса komból a Lenin­ renddel tüntették ki. „Emlékszem — írja I. P. Bar­­din akadémikus, a Kuznyeck­­medence munkatelep volt főmér­nöke —, hogy a Kuznyeck-me­­dence­­ munkatelepén az egyik nagy kiterjedésű bokros síkságon, 1930 tavaszán és nyarán általá­nos hadjáratot indítottunk. A néma, vad tajgában egy hangya, bolynyi ember fogott a munká­hoz. A támadás főleg a ragadós talaj ellen irányult. Ezer és ezer ember ásott, ezer és ezer ember hordta a földet. A földmunká­latok akkor sem szűntek meg, amikor az óriási fagyok kőke­ménnyé változtatták az agyagos, ragadós földet. A pihenési idő alatt a komszomolisták még ön­­kéntes munkát is szerveztek. Va­lamennyien lelkesen, hősiesen dolgoztak. Kemény hidegben és sűrű ködben a komszomolisták hegyesvégű va­srudakkal ásták a földet. Az emberek lába megme­redt, lábujjaik megfagytak. De egyik sem hagyta ott az arcvo­­nala." Az első ötéves terv idején a Komszomol-sz­ervezetek megta­­nulták, hogyan kell résztve­nni a szocialista minkaversenyekben. A nagy versenyekben bizony­ságot tettek kezdeményező ké­­pésségükről. Számos munkatele­pet megjártak. Közben képezték magukat és nagyon értékes szak­­káderekké váltak. Sztálin elv­társ ekkor mondta a Komszo­­m­olról: „A lenini Komszomol­­ vezetésével az egész dolgozó if­júság döntő sikert ért el a szo­­cialista munkaversenyekben. El kell ismernünk, hogy kivételesen nagy szerepe volt ebben forradal­mi ifjúságunknak." A Szovjetunió Legfelső Taná­csa a szocialista munkaversenyek kiterjesztésében és az első ötéves terv négy és fél év alatt történt megvalósításában kivívott ered­ményeiért a Komszomolt a „Munka Vörös Zászló Rend­jé­vel tüntette ki. Mi is átléptük hazánkban első ötéves tervünk küszöbét. Nagyon sok feladatok várnak­­megvaló­­sításra. Hazánkat erős, virágzó szocialista országgá tesszük. Első ötéves tervünk­­nagyszerű éveiben példaképpen álljon előttünk a komszomolisták hősi küzdelme. Dolgozzunk első ötéves tervünk teljesítéséért olyan lelkesedéssel, odaadással, annyi következetesség­gel és elszántsággal, mint a Kom­szomol-vezet­te szovjet ifjúság. 3 Hajnali hatkor ébredt. Megszokott mozdulattal rántotta félre a függönyt. Kint vitustáncot lejtettek a hópelyhek. A ház előtti hóember még mindig ott volt, öccse és három társa rááldozták a január elsejét-Anyja már elkészítette a reggelit. Rántotta, tea és zsíros-piritós kenyér. Jani agya kitisztult már. Nyoma sem volt az álom bódulásá­­nak. — Na, hogy lett az óév estéje? — kérdezte moso­lyogva anyja. — Sokat táncoltunk és kacagtunk... — felelte és végigsimitott homlokán. — Annus ott volt? — Ott... — és felcsillant szeme... — már meg is be­széltük a dolgot. A ,dolog“ nem egyéb, mint az, hogy Galambos Jani feleségül veszi Nagy Annust. Az öregasszony keveset kacagott életében. Nem volt rá idő. Férje, az öreg Ga­lambos eredetileg lakatos volt. De néhai vezérigazga­tói második foglalkozásra kény­szerített­ék: munkake­resésre. Tüdőbajban halt meg. Ezért mosolygott ke­vesett az öregasszony. Az­tán azért is, mert gyerme­keivel csak keveset törőd­hetett. Úgyszólván az utca nevelte őket. Eleinte gyár­ba járt, aztán, amikor el­bocsátották: mosni- vasalni. ment■ Nagyon szerette két fiát: Janit, az esztergályost és Pityut, aki még elemista volt. Őértük szenvedte a tél hidegét, az őszi fagyot, a nyári meleget, a tűrést.­­ megaláztatást■ Jani, amióta csak felsza­badult az üzemben, azt a célt tűzte maga elé, hogy anyját megtanítja kacagni. Kedvébe járt. Egyre javu­ló fizetése megengedte, hogy ajándékokkal lepje meg. Azonban anyja akkor mosolygott igazán, amikor látta, hogy fiát megbecsü­­­­lik. Megbecsülik a gyárban az elvtársak, megbecsüli Nagy Annus, akit szeret és megbecsüli Kiss elvtárs. a gyár munkásigazgatója is. Jani jó munkás lett. A jó­nál is jobb. Élmunkás. Ezen a reggelen Jani va­lahogy ünnepi hangulatban volt. És távolról sem az óéveszi bál okozta ezt az érzést. Ott volt munkásruhája zsebében az ok. Egy újság. Magával viszi az üzembe is és még néhányszor átolvas­sa az ötéves tervet. Felolvasom még egyszer a fiuknak is..­ — motosz­kált agyában a gondolat. Amikor belépett a kapun, иду érezte, hogy az új év — Щ győzelmeket hoz majd, nemcsak számára, de az üzem és a haza számára is-Az esztergapad éles sivi­­tással indult meg. A gön­dör forgácsok villogva, kí­gyózva hulltak a földre. „ELŐRE ÖTÉVES TER­VÜNKÉRT. A BÉKÉÉRT!“ — ragyogott gépe felett, a jelszó. Szeme végigsimogat­ta a kis vörös munkazász­­lót is. Különös, szép és ünnepi reggel volt ez. És érezte Ga­lambos elvtárs, hogy ezek a göndör forgácsok, ez a vö­rös kis munkazászló és fent az a jelszó tanítja majd meg az öregasszonyt, az ászba jut, igazán és sokszor nevetni, és menny­asszonyát — és mindenkit, aki becsü­lettel küzd a drága hazáért.. „AZ IMSZ NEVELT JÓ SZAKMUNKÁSSÁ... -mondja Szőcs Teréz és Molnár Vilma, a „Dózsa György" textilgyár két élmunkásnője A sepsiszentgyörgyi „Dózsa Györgyi” textilgyár ablakai mécsesként világítanak a sötétben. A gé­pek zakatolása hallatszik. Itt dolgozik Szőcs Teréz és Molnár Vlma, a két ifjú élmunkás. Mindkettő szegény parasztszülők gyermeke. Ed­dig még nem volt alkalmuk tanulni és szak­mát elsajátítani. Nehéz körülmények között végezték el az elemi iskolát is. Sokat dolgoztak. Szinte in­gyen, csak, hogy éhen ne haljanak, így éltek a múltban. Ma már nem ez a helyzet. A Párt lehe­tőséget nyújtott számukra, hogy tanulhassanak, öntudatos dolgozókat nevelt belőlük az IMSZ szer­vezet. Molnár Vilma rendszeresen látogatja a gyű­léseket. A könyvtárból kivett könyveket olvassa. Olvasta a ,,Szovjet ifjak harca" című könyvet. Az ifjú lény e könyvből ismerte meg a szovjet ifjak határtalan hazaszeretetét. Tőlük tanul és igyek­ezte példájukat követni. A fiatal Molnár Vilma boldogan él. Ma már a sepsiszentgyörgyi textilgyár egyik élmunkása. Kezdetben nehezen ment a munka, de amikor látta, hogy milyen nagy hasznát veszi a tanultak­nak, tovább folytatta a tanulást. Képes folyóirato­kat rendelt, tanulmányozza a szovjet mar fejlő­dését, a sztahanovisták munkamódszereit. Muhtika­­sikerest a tanulásnak köszönheti. Először csak egy gépen, majd később kettőn. A kolozsvári „Viktoria“ kötöttárugyár ifjúmun­kásai, lendületesen, öntudatosa­n végzik a r­eájuk háruló feladatokat. A gyár ifjúsági brigádjai is jó példát mutatnak. Már a múlt év november havá­ban 1951-re termettek, így járulnak hozzá ötéves tervünk sikeres megvalósításához. Az első számú brigád már 1951 február 28-ra termel. A fiatalos lendülettel dolgozó ifjúmunkáslányok szép ered­ményeket mutatnak fel. Például Kunkufi Anna 1951 áprilisára, Lakó Margit 1951 márciusára, Dombi Anna szintén 1951 márciusára dolgozik. A második számú brigádban dolgozó ifjak is jó pél­da már hat gépen dolgozik. Molnár Vilma fonó­segéd, a gyár egyik legjobb szakmunkása. Gépe legkisebb alkatrészét is ismeri. Azt mondja: — „Sokat tanultam Pártunktól és az IMSZ-től. Ennek köszönhetem, hogy ma, mint a gyár egyik leg­ifjabb fonósegédje dolgozhatom és a békéért ter­melhetek“. A dolgozók szeretik Molnár elvtársinőt. Szere­­tetüket azzal is bizonyították, hogy beválasztották a nép­tanácsba. Szőcs Teréz is követi Molnár Vilma példáját. Mindössze egy évvel ezelőtt került az ifjú lány, a „Dózsa György“ textilgyárba. Arra törekedett, hogy gyorsan elsajátítsa a szakmát. A gép alkat­részeit rövid idő alatt megismerte. Először ő is csak egy gépen dolgozott, ma viszont már négy szövőszéket kezel. Egyike a gyár legjobb sporto­lóinak. Az ''szem IMSZ alapszervezetének sport­felelőse. Jó példát mutat a többi IMSZ-tagnak. Az üzem if­júságát sportolásra­­ mozgósítja. Szőcs Teréz és Molnár Vilma ifjú lányok nem elégednek meg az elért sikerekkel. Munkájukat tovább fokozzák. Meg akarják mutatni, hogy öt­éves tervünk tiszteletére nem négy, vagy hat gé­pen, hanem sokkal több génen fognak dolgozni. ILLYÉS IBOLYA levelező­ dávál járnak elől. Hapkó László ez év szeptem­berére, míg Móric Hedvig 1951 augusztusára ter­­mel. A harmadik számú brigád ifjai is igyekeznek az előirányzatot túlszárnyalni. Varga Rózália már 1951 májusára termel. Mindez azt bizonyítja, hogy a „Viktoria“ kötöttárugyár ifjai munkájukkal bizonyítják békeakaratukat és első ötéves ter­vünk sikeres megvalósítása érdekében előirányza­tukat napról-napra túlszárnyalják. DOBRIKÁN IBOLYA levelező, a kolozsvári „Шопа“ kötöttárugyár ifjai a munka élén haladnak A néptanácsban fokozottabban dolgozom IMSZ-tag vagyok. Mint a nép­­tanács ifjú képviselője, ismerem azokat a feladatokat, amelyek­kel dolgozó társaim bíztak meg, amikor december harmadikén, számos ifjúmunkással egyidőben engem is néptanácsi képviselő­nek választottak. A temesvári „Industria Lanes" üzemben dol­gozom mint géplakatos Váro­­sunk néptanácsába számos dol­gozó ifjút az együttélő nemzeti­ségek soraiból választottak be. Ez csak a győzelmes szocializmus hazájában és a népi demokrácia országaiban lehetséges. Mindez munkám fokozására, feladataim becsületes végrehajtására ösztö­nöz. Mint IMSZ-tagot, a Párt és szervezetünk megtanított ar­ra, hogy munkámat, szakmai tu­dásomat úgy használjam fel, hogy az a köz érdekeinek meg­feleljen. Megtanultam a nehézsé­gek leküzdését. Minden gépet idejében megjavítok és így biz­tosítom a gépek üzemképességét. Ezzel a munka termelékenységé­nek növeléséhez járulok hozzá, amely jövőnk biztos alapja. A néptanács keretében még fokozottabban dolgozom. A ter­melésben végzett munkámmal és képviselői teendőim teljesítésével bizonyítom be, hogy ki érdemlem dolgozó társaim bizalmát. Egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy legelemibb feladatom az állandó kapcsolat fenntartása a dolgozó tömegekkel. Arra tö­rekszem, hogy megismerjem problémáikat, nehézségeiket és minden lehetőt elkövessek azok megoldásáért. Városunkban még számos téren észlelhető a múlt kizsákmányoló rendszerének ká­ros öröksége. Sok ifjú és öreg nem ismeri­ még az írás-olvasást. Soknak nincs szakmai képzettsé­ge és így nem vehetnek tevéké­­nyek­ részt az építő munkában. A múlt káros őrültségének felszá­molásáért minden tőlem telhetőt megteszek. Ebben képviselőtár­­saim is támogatnak. Pártunk út­­mutatásainak nyomán dolgozunk, így akarunk sikerrel eleget ten­­ni azoknak a feladatoknak, a­­melyek ötéves tervünk, a béke tervének teljesítéséért folyó harc közepette dolgozó társaink ü­­gyeinek intézése terén reánk há­rulnak. JIPA IOAN, képviselő Temesvár város nép­­tanácsában.

Next