Ifjúmunkás, 1952 (5. évfolyam, 152-195. szám)
1952-03-05 / 152. szám
A torjai kollektív gazdaságban működő politikai kör munkájáról ! Hazánk dolgozó népe pártunk vezetésével jegyve szebb eredményeket ér el a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban. A küzdelemből ifjúsági szervezetünk is kiveszi a részét. Az IMSZ falusi alapszervezeteinek egyik fontos feladata, hogy az ifjúság politikai nevelése érdekében használjon ki minden lehetőséget. Ifjaink politikai felkészültsége nagyban hozzájárul az eredmények fokozásához. Ifjaink politikai színvonala emelését lényegesen előmozdítják a különböző fokú politikai körök, amelyeket ifjaink egyre sűrűbben látogatnak. A torjai „Dózsa György” kollektív gazdaságban működő IMSZ alapszervezet ezen a téren szép eredményeket ért el. Jelen pillanatban két politikai kör működik. A körök előadásait a tagork nagy része látogatja. Az előadásokat hetenként tartják .Az ifjak jegyzeteket készítenek és a szemináriumok színvonalát hozzászólásaikkal emelik. Nézzük meg mélyebben, hogy a Szervezeti Szabályzatot tanulmányozó politikai kör milyen eredményeket ért el. A politikai kört Zöldi G. Julianna elvtársnő vezeti, aki azonkívül, hogy propagandista, az IMSZ vezetőségének is a tagja. Az alapszervezet őt bízta meg a politikai nevelés munkájával. Az egyszerű, közvetlen modorú propagandistát nagyon szeretik az ifjak és megbecsülik. ,,Az előadásokra 3-4 nappal hamarabb készülök — mondja Zöldi elvtársnő. — Az előadásokat a szabad előadás módszerével tartom”. Igyekszik egyszerűen és érthetően beszélni, hogy a politikai körben résztvevő tizenhét ifjú minél jobban megérthesse a feldolgozott kérdéseket. Kapcsolatot tart a párt alapszervezet propagandistájával, aki nagyon sokat segít az elvtársnőnek, hogy színesek és vonzók legyenek az előadások. Rendszeresen látogatja a propagandisták szemináriumát, amelyet az IMSZ vajon vezetősége részükre tart. Ez szintén nagy segítséget jelent munkájában. A politikai kör részvevőivel idejében feldolgozták a pénzreformról szóló határozatot. A pénzreform jelentőségét valamennyien megértették. Az előadások első részét, s az ismétlő szemináriumot már befejezték és most fognak hozzá az anyag második részéhez. A politikai kör munkája kihat az alapszervezet életére is. Az alapszervezet különösen kultúrtéren szép eredményeket mutat fel. Színjátszó csoportjuk, 8 párból álló tánccsoportjuk és 9 tagból álló tornacsoportjuk van. Ezek vasárnaponként az ifjak kezdeményezése nyomán ellátogatnak egy-egy közeli faluba, hogy ott a kollektív gazdaság előnyeiről meggyőzzék a szegény- és középparasztokat. Beszélnek az elért eredményekről, szebb életükről Természetes, hogy mindezt a színdarabokkal, énekekkel, és előadásokkal támasztják alá. De a fenti eredmények mellett hibák is mutatkoznak. A vezetőségi ülés keretében háromszor értékelték ki a politikai kör munkáját. Azonban a vezetőségi ülések nem hozták meg a kellő eredményt, mert bár megvitatták a politikai kör hiányosságait, nem hoztak konkrét határozatot. A politikai körben is találunk hiányosságokat. Például, hibás a megszervezés és a propagandista, valamint az alapszervezet vezetősége részéről hiányzik a komoly ellenőrzés. Minden tagnak adjanak egy-egy konkrét feladatot, a vezetőségi üléseken pedig hozzanak konkrét határozatokat, amelyek teljesítését ellenőrizzék. Ha ezeket a hiányosságokat kiküszöbölik, még szebb eredményeket érhetnek el. Ilyenformán megjavul a munka az alapszervezetben és a politikai körökben is. Ez pedig odavezet, hogy a közeljövőben az alapszervezet még szebb eredményekkel büszkélkedhetik. A politikai körökben résztvevő ifjak pedig még alaposabb meggyőző munkát fejthetnek ki az egyénien gazdálkodók között. Falmiságaink a választási agitáció felentős eszközei Villámankét a nagyváradi Jelenleg a vezetőszervek megválasztása az IMSZ szervezeteinek egyik legfontosabb problémája és már hozzá is láttak a választások megszervezéséhez. Tudják jól, hogy nagy mértékben ettől függ szervezeti életünk fellendülése, jelentős megerősödése. A választások megszervezésében nem kis szerep hárul az agitációra és az agitáció egyik legfontosabb eszközére, a faliújságra. Faliújságjaink, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy ha tükrei az ifjak munkájának, az alapszervezet életének, most különösképpen jelentős mértékben járulhatnak hozzá a választás jó megszervezéséhez. Tekintsünk be a a nagyváradi „Solidaritatea” IMSZ alapszervezete életébe. Olvassuk el a faliújság cikkeit és ebből megállapíthatjuk,természetesen csak akkor, ha a faliujságszerkesztő-kollektíva jól végzi munkáját, hogy az IMSZ-alapszervezet hogyan készül a választásokra. A faliújság az első pillanatban sok mindent elárul. Látjuk, hogy a szerkesztő-kollektíva nem fordít kellő gondot a faliujság külalakjára, a faliujság nem tanúskodik az ifjúi frissességről, kezdeményezésről, ötletességről. Ha nem volna rajta az IMSZ-jelvény, a cikkek elolvasása után senki sem tudhatná, hogy ez az ifjúság faliújságja. No, de olvassuk el a cikkeket. Elég sok van. Nyolc darab. Kezdjük hát a legelején. Az első cikk címe: Munkavállalásokkal köszöntjük a vezetőszervek megválasztását. A cikket Nyúzó elvtárs, az egyik brigád felelőse írta brigádjának munkavállalásairól. A második cikk a választásokkal foglalkozik. Feladata lett volna, hogy röviden ismertesse a választások jelentőségét, majd a helyi viszonyokra vonatkoztatva írja meg, hogy miért van szükség a Solidaritatea IMSZ-alapszervezete megerősítésére, mit jelent az üzem IMSZ-tagjai számára a választás. A cikk azonban még az általános kérdéseket sem tárgyalja megfelelőképpen. A faliújságon találunk még két cikket. Ezek a szocialista versennyel elméleti alapon foglalkoznak. Meghatározták a szocialista verseny fogalmát, de az üzemből egyetlen példát sem hoznak fel. Várjon miért? Talán a Solidaritatea-ban megszűntek a szocialista versenyek? „Akiket érdemes megkritizálni” című cikk arról szól, hogy vannak olyan ifjak, akik nem akarnak faliujságcikkeket írni (A cikk írója feltételezi, hogy ez már elég „kritikára érdemes” tény). A cikk írója azzal vádolja a szóban forgó ifjakat, hogy ha nem akarnak faliujságcikket írni, akkor nem is lehetnek jó harcosai a szocializmusnak. Mindenesetre ezeknek az elvtársaknak, névszerint Orbánnak, Juhásznak és Deáknak, nem hisszük, hogy sokat használt a bírálat, nem „Solidaritatea" cipőüzemben hisszük, hogy érdemes volt őket ily módon megbírálni. •A faliusság egyik legjobb cikkét Veress Rozália elvtársnő,az üzem ifjú sportmestere írta. Az ifjú sportolóknak a választás tiszteletére elhangzott vállalásaival foglakozott. A cikk röviden és konkréten ismerteti a kérdést. Az alapszervezeti bizottság tagjai közül a termelési és szakmai nevelési felelős, Taglicki Árpád írt a választásokról, azonban ez a cikk sem kapcsolódik a helyi kérdésekhez. Általánosságban beszél a választásokról, említést tesz a demokratikus centralizmus és a belső demokrácia elvéről, viszont gyakorlati módon nem magyarázza meg ezt. Arra lett volna szükség, hogy a cikk írója példákat hozzon fel cikkében, amelyből az ifjak könnyen megértik a demokratikus centralizmus és a belső demokrácia elvét. A cikkek olvasása nyomán megállapíthattuk, hogy a faliusság központi problémája a választás. Következtethetünk arra, hogy az alapszervezet hozzálátott a választás megszervezéséhez, hiszen az ifjak már a termelés terén szép vállalásokat tettek, a sportolók pedig a választás tiszteletére barátságos mérkőzést játszottak a Flamura csapatával. Észrevehettük azonban azt is, hogy az alapszervezet bizottsága nem tulajdonított kellő jelentőséget a faliújságnak, amikor a választás előkészítését tárgyaló legfontosabb cikkek negitását olyan kurtán-furcsán intézték el, ahogyan azt Taglicht elvtárs, meg a többi cikkek írói tették. A szerkesztőbizottság tagjai sincsenek tisztában feladataikkkal, nem tartanak ülést, nincs munkatervük és ami a legsúlyosabb, nem ellenőrzik a megírt cikkeket így kerülhetnek a faliújságra hibásan gépelt cikkek a választások esetén pedig olyan dolgok, amelyek semmiféle segítséget nem jelentenek az ifjaknak a választási előkészületekben, csupán a helyet töltik a faliújságon. A szerkesztőbizottság munkájáért felelős az alapszervezet bizottsága, de felelős a városi bizottság is.A szerkesztőbizottságokkal ugyanis nem tartottak ülést, melyen ismertették volna feladataikat. De nem támogatták gyakorlati úton sem őket, ha kimentek az üzembe. A Solidaritatea IMSZ-alapszervezetének faliújságja sokkal jobban teljesíthetné hivatását, ha a szerkesztőbizottság tervszerű, komoly munkát végezne és munkájában segítséget kapna a városi bizottságtól is. A városi bizottság propaganda és agitációs szekciója tekintse sokkal fontosabb problémának a faliújságok szerkesztőbizottságainak irányítását és a faliújság ellenőrzését. Egy pillanatig se késlekedjen felszámolni a faliújságok működése terén észlelt hiányosságokat, mert a választási kampány idején a faliújságok csak így tölthetik be hivatásukat. A holnap Az idegen, aki más városba utazik (bármilyen hivatalos ügyben is) nyitott szemmel rója az utcákat. Mindaz, ami a helyi lakosnak megszokott, mindennapos jelensége számára újat jelent, így áll a dolog ezzel az idegennel is. Jártkelt az utcákon, megnézte a botanikus kertet, az egyetem épületét és különböző kultúrérdekességeket. Megérdeklődte, mi van a színházak, mozik műsorán, és így tovább. A színinövendék, (aki nem tudott az idegen h ittlétéről) elgondolkozva baktatott a Bolyai Egyetem felől. Gondosan kikerülte a tócsák csillogó tükreit, köszönt az embereknek (akik ráköszöntek, vagy akiket ő vett először észre) és figyelte az arcok, kirakatok, ruhák sokaságát, s a céljuk felé igyekvő járókelőket. Arra gondolt, hogy ma Sztaniszlavszkij köre lesz, majd próbája, illetve drámai gyakorlata. Újból elismételte a megtanult szereprészeket. Ajka mozog — aki nem tudja kicsoda, váltig csodálkozhat a mozgóajkú, maga elé mormogó fiatalemberen. A színi növendéknek sok ismerőse van. A Herbákból, a CFR műhelyekből. Találkozik velük és sokszor hosszasan elbeszélgetnek. A lakása is itt van kint a városban. A házinéni és férje nem is sejti, hogy ő tanulmányozza őket. Ott él családjukban, mert ott is sokat tanulhat. Az egyszerű, de hős emberek jelleméből tanul, gyarapítva saját ábrázoló erejét. Az életből tanul a mi szininövendékünk, amelynek zeg-zugos részeit hűen akarja ábrázolni a színpadon. Ő nem akar papírfigurákat színpadra vinni! Őt kinevetné Mariska néni ( a háziasszony), ha úgy játszana, ahogyan ők (Mariska néniék) sohasem éltek, sohasem beszéltek és gondolkoztak. A növendék tudja ezt és vasszorgalommal tanul az élet művészei ből, Mariska néniéktől, akik ismerősei és akiknek ismerőse. A szininövendék régen látott ismerősébe botlik — éppen a fentemlített idegenbe, aki a város kulturszépségein bámészkodik. Beszélnek mindenről, időjárásról, művészetről, jellemekről, közös ismerősökről, — legalább tíz „Hogy vagy" hangzik el egy félóra leforgása alatt. A növendék megmutatja hol a „Szentgyörgyi István" Színművészeti Intézet. Az idegen besétál a nagy kapun, felmegy az emeletre. Átsétál néhány szobán, megnézi Szentgyörgyi István alakításait ábrázoló képeket. Egyszóval ismerkedik. Megismer néhány embert, akiről írni akar. Megismerkedik néhány növendékkel, akik már teljes egészében az új művészet katonái lesznek. Az új váltás — Láttam a rothadt légkörű, régi színházat. Figyeltem azt, ami a színpadon kívül, az életben történt a színésszel. Az életben, ahol már eltűnt a színpadi mosoly , s a színpadon oly nyílt jellemből törtető, másokat „furó” rosszindulatú, önző ember lett. Féltem ettől a színháztól, nem is mertem közeledni felé. Később arra gondoltam, hogy lehet ez másként is — élhetnek a színészek máskép is, élhetek én is. Sokat szavaltam az IMSZ és az MNSZ kulturcsoportjaiban. Aztán eljöttem Marosvásárhelyről, ide Kolozsvárra. Szüleim ott élnek, én itt. — Hol dolgozik az édesapja? — A CFR-nél vonatvezető, — mondja, s közben nagy vastag ceruzával játszadozik az asztalon. — Milyen szerepeket alakított? — Játszottam Csehov „Sirályában" a címszerepet, majd a „Harmadévesek” Kátyáját, most pedig Schiller ,,Ármány és szerelem.” című darabjára készülök. A Éi beszél, beszél az utolsóéves Erdős Irma, IMSZ-tag. Beszél, néha szaggatottan, máskor nekiindultan. Kicsendül hangjából, hogy nagyon szereti hivatását. lile Ferenc jellegzetes, darabos arca is ugyanolyan komoly, amint eddigi életútjáról beszél. — A nagyváradi „Solidaritatea” munkása voltam. Felsőrészkészítő. Apám szintén Váradon, a villamosműveknél dolgozik, Kile Ferenc sohasem felejti el, amikor először olvasta a Színművészeti Intézet felhívását, amikor először vetődött fel benne a gondolat: színész lesz. Addig azonban még sokat kilett harcolnia. Sokat. Elsősorban a saját maga aggályaival: bátortalan volt, nem mert nekifogni. Az üzemi elvtársak biztatták. Biztatta Mráz elvtárs és Tarsó elvtárs a kulturcsoport felelőse is. És ma már itt van. Sokat tanul. Most végzi a középiskolát Pótolia az elmulasztottakat. A következő darabokban játszott eddig: „Harmadévesek”, „Élteli menedékkel", „Agyag és Porcelán”, pillanatnyilag a ,,Csongor és Tünde” kalmárja szerepére készül. Vagy itt van Csorba András — Ne légy te, fiam, komédiás, nem élet az.... — Így beszélt András anyja, amikor kitudódott fia álma De András hajthatatlan maradt. — Úgy éreztem, hogy ez a pálya lesz legmegfelelőbb számomra. — mondja az „Agyag és Porcelán” Igor századosa, a ,,Csongor és Tünde” Csongora, a „Lelkiismeret“öntőmestere és a ,,Harmadévesek” Andreja. — Csorba András, aki most végzi az utolsó évet, Szabó József sovány, szőke fiatalember, a rendező tesz. Most fogja megrendezni Csíki Gergely „Ingyenélők”-jét. — Váradi vagyok. Anyám volt cseléd, szakácsnő, bejárónő. Már régebbre nyúlik vissza vonzalmam a művészeti pálya iránt. Emlékszem a tánccsoportunk munkájára, az iskolai előadásokra, ahol paródiáinkban kigúnyoltuk a nyugati irodalom csődjét, hírdető ponyvatermékeket. Eleinte nem akartam szinipályára menni, láttam a kenyérhajszát a rosszmájú intrikákat , féltem és undorodtam. A beszélgetések során már másodszor hallunk a félelemről a régi színház iránt Amitől András anyja óvta fiát, azért volt bátortalan Kile Ferenc, attól undorodott Szabó József és attól félt Erdős Irma, a polgári színház polgári szellemétől, hazug világától. . De ezek a fiatalok beviszik a kulisszák mögé az őszinteséget, a becsületet, amelyet dolgozó szüleiktől tanultak, melyet magukkal hoztak az egyszoba-konyhás, vagy földes lakásból , az apró külvárosi bérházak sajátos környezetéből. Ez a környezet a múltban még sötét volt, de mégis becsületes, őszinte, egyenes világ. Büszkén és örömmel tekintünk rájuk. A mi színészeink és művészetünk a miénk lesz. A miénk lesz az az igazi színjátszás, amelyet a munkások és dolgozó parasztok gyermekeitől látunk. Az a munkás, akit megelevenítenek, igazi munkás lesz. Lesz alakjában saját magukból, az életből, a munkásosztályból, ahonnan jöttek. Kit hazánkban a művészet? A válasz egyszerű: a népé. Ám még jobban meggyőződünk erről, ha új művészeinkre nézünk, akik vér a munkásosztály véréből, hús az osztályunk testéből. Büszkék vagyunk rájuk. Büszkén, tudatosan, teljes meggyőződéssel valljuk: a bejárónő fia, a CRF munkás leánya és a felsőrészkészítő munkás művészete győz a burzsoá művészeten, amelynek stúdióiban Truman leánya énekel jazz-dalokat, míg Amerika egyszerű emberei békére és kenyérre vágynak. Hogy győz művészetünk, arra biztosíték az Erdős Irmák, Csorba Andrások, lile Ferencek, Szabó Józsefek igyekezete és forró szeretetük, mellyel megértik és tanulják mesterségüket. & ft. PÁSKÁNDI GÉZA IFJÚ MUNKÁS 1952. március 5—2. oldal Egy üzemi klub életéből A kolozsvári Auto-Transport épülete előtt elhaladó járókelő figyelmét nem kerülheti el az épületből kiszűrődő élénk zaj. Ez a zaj, ez a zsibongás megismétlődik a hét bármely napján négy és nyolc óra között. A járókelő persze kiváncsi a zaj okára. Bekandikál a szobába. A sötétvörös drapériák nem fedik el teljesen a belátást. A ping-pong asztalon serényen pattog a labda. A másik teremben öszszeráncolt homloka felnőttek, de főleg fiatalemberek hajolnak sakktáblák fölé. A terem túlsó sarkából ki-ki szűrődik egy-egy dallamtöredék. A kiváncsi ember tovább nézdegél. Itt olvasgatnak. A csend teljes. Gondolkodva, nézelődve lapozgatják a folyóiratokat, újságokat és könyveket. — Itt élénk lehet a klubélet... — mormogja elismerő hangon a járókelő. A kolozsvári Auto-Transport tartományi igazgatósága klubjában nemcsak a felületes szemlélő, hanem a tüzetes érdeklődő szerint is élénk klubtevékenység van. A klub vezetősége ötletesen, észszerűen kidolgozott munkaterv alapján szervezte meg a klub műsorát. Schenl József igazgató és Riebel Olga könyvtáros elvtársnő, mindent megtesz, hogy a vállalat dolgozói minél többet szórakozhassanak és tanulhassanak szabadidejükben. A munka jómenetele érdekében a klub munkáját 20 tagú kollektíva irányítja. Köztük 16 IMSZ- tag is. Riebel elvtársnő rendszeresen olvassa a ,,Könyvárosok útmutatójának” minden számát. — Az „Ifjúmunkás”-ban nemrég olvastam a szovjet könyvtárosok munkájáról. Ezúttal sok érdekeset tudtam meg a szovjet könyvtárról. Sok mindent mi is meg akarunk valósítani. A könyvtáros elvtársnő a könyvtár mintegy iOOOO technikai, ideológiai és szépirodalmi könyvét egytől-egyig ismeri. A fiatal olvasóknak az „Ifjú gárdát”, a „Jeltüzeket", „A párt napfényes jövő felé vezeti az ifjúságot” Jack London, „Vaspata”, „így edződött az acél” és hasonló könyveket ajánl. A klub látogatói között legtöbb az ifjú. Rendesen itt töltik el szabadidejük nagy részét Itt látjuk Vodilla István és Tolvaly László szenvedélyes ifjú sakkozókat, de itt vannak az egész fiatalok is: Raicu Marinel és Dragoste Ion szakiskolások, akik itt tanultak meg sakkozni. Az asztaliteniszezők csoportjában megtaláljuk a „törzsvendégeket”, Szőke Richárd és Szoher Tibor fiatal műszaki rajzolókat. A klub vezetősége a párt és a szakszervezet segítségével a klubban több találkozót rendezett a sztahanovista munkások és az ifjak, valamint a többi dolgozók között. Az egyik ilyen találkozó alkalmával Năsaudeanu Ion, Munkaéremmel kitüntetett százezres soffőr, Babkin szovjet gépkocsivezető módszeréről tartott előadást. Nagyon eredményes volt Rábakov: ,,Emberek a volánnál” című könyvének ismertető előadása is. A könyv több mint 150 példányban található a könyvtárban, de az előadás óta egyetlen példány sincs bent. Az előadások kiváltották a kellő hatást. Sok soffőr — köztük számos ifjúmunkás — áttért a Babkin-féle szovjet módszer alkalmazására. Darkó János és Moraru Ion ifjúmunkások már százezres gépkocsivezetők. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a kolozsvári Auto-Transport klubja a termelés komoly lendítökereke. Bizonyítja továbbá azt, hogy az a klub, amely tevékeny részt vesz a dolgozók és az ifjak nevelésében, komoly segítséget jelent a terv teljesítéséért és béke megvédéséért vívott harcban. FABIAN LAJOS így használják ki szabadidejüket A szőke fiú szakértő szemmel nézte a „becsületesen" agyonfoltozott futball-külsőt. A ssoftőrtől hamarjában gumit szereztek, mert jó belsővel is hadilábon álltak. Három apró lyuk volt rajta. Akkor vették észre, amikor jó szőke fiú fel akarta fújni. Vájjon a pálfalvi „Lenin Zászlaja“ kollektív gazdaság ifjai csak ilyen rongyos futball-labdával játszhattak? Nem. Van szép, új labdájuk is, ám most nagy a sár, vigyáznak reá, nem akarják tönkretenni. — A sárnak jó ez is... — bök a rossz külsőre az egyik. Vasárnap délután futballozni akarnak. Ez a sportág Pálfalván is nagy közkedveltségnek örvend. Jól megtanulták. A rajonban verhetetlenek voltak, csak az utolsó, döntő mérkőzésen kaptak ki a szatmárzsadányiaktól. Majdnem egy hétig lógott a falusiak orra a „hazai“ csapat veresége miatt. Hogyne, amikor egész nyáron minden vasárnap ott szurkoltak a csapatnak a töltésen. Még az öregasszonyok is ott voltak. Sikoltoztak aggodalmas tekintettel, ha veszélyben volt a pálfalviak kapuja. Megalakulása óta e csapat jónéhány ügyes játékost nevelt fel. Például Bogdán Miklós traktoristát, Groza Sándor és Pap János dolgozó ifjakat. Tehát e téren nincs semmi hiba. A sakk is nagy népszerűségnek örvend. Minden vasárnap, sőt ha szabadidejük van hétköznap is a brigádosok szobájában, a rádió hangjainál sakkoznak az ifjak. Bogdán József, Pilinszki János és Balogh Andor már nagyon jól sakkozik. A kollektív gazdaság IMSZ-alapszervezete munkatervébe vette, hogy megalakítja röplabda-csapatát. Amint látjuk, a kollektív gazdaság ifjai komolyan sportolnak. A sporttevékenységben természetesen hiányosságokkal is találkozunk. Különösen a GMA-próbák terén. Elhanyagolták továbbá a leányok bevonását a sportmunkába. A GMA-próbák terén főleg a vajon bizottság a hibás. November óta egyetlen aktivista sem járt Pálfalván. Az alapszervezetnek tehát az a feladata, hogy a GMA-próbák letételével és az ifjak mozgósításával kapcsolatban konkrét munkatervet állítsanak össze. Ugyanakkor a leányokat kapcsolja be a sportmunkába. LENDÜLETES KULTURTEVÉKENYSÉG A kollektív gazdaság ifjai élénk kulturális tevékenységet fejtenek ki. A kulturtevékenységbe bekapcsolták a kollektíván kívüli ifjakat is. Szinjátszócsoportjukban több egyénileg gazdálkodó ifjú dolgozó paraszt is szerepel, akik most már látják, hogy a kollektív gazdaság a kulturális fejlődés terén is milyen nagy előnyt jelent a magángazdálkodással szemben. Szinjátszócsoportjuk most adja elő az „Ilonka hozománya“ című színjátékot és a „Mezítlábas menyasszony“ szerepeit is szorgalmasan tanulják. Március 8 tiszteletére készülnek ünnepi műsorral. Kulturcsoportjuknak 35—40 tagja van, akiknek mindegyike tevékenyen veszi ki részét a kulturális nevelőmunkából. A szépen berendezett, tiszta színházteremben minden második vasárnap előadást tartanak. A brigádtagok rendszeresen hallgatják a rádiót is. Bogdán Jancsi például most is ott ül a rádió előtt. A csárdás pattogó ütemére ingatja fejét. — Étlen-szomjan is elhallgatnám... — mormogja. Azonban nemcsak a zenét, hanem a mezőgazdasági híreket, politikai és ipari beszámolókat is nagy figyelemmel végighallgatják. Az ifjak szeretik a kulturmunkát. A nyáron nem egyszer történt meg, hogy késő estig ott maradtak. Február végén négy nap alatt tanulták be az egyik egyfelvonásos darabot, amelyet aztán a következő vasárnap elő is adtak. A kulturcsoport március másodikán a kollektív gazdaságban műsoros bált rendezett. A színjátszók szolgáltatták a műsort. Március 8-a után pedig Szárazberekre mennek és a falusi dolgozókat szórakoztatják. A kulturmunkában kiváltak: Budai Ilonka, Bogdán János, Károly Etelka, Bogdán József, Megyesi Kató elvtársak. Az élénk kulturélet azt bizonyítja, hogy ott folyhat igazán jó kulturtevékenység, ahol a dolgozó parasztok kollektív gazdaságba tömörültek. Könnyebbé vált a munka, több idő jut a tanulásra és a kulákkizsákmányolástól megszabadult dolgozó parasztok nagyobb kedvvel szórakoznak. Aki a rádiót hallgató, vagy szerepet tanuló ifjakat nézi, arra gondol, hogy jónéhány évvel ezelőtt mennyire más vett az életük. Látástól-vakulásig a földesurak földjét túrták. Ámde ma már ezek az ifjak részt kérnek a nép kultúrájából és sikerrel kapcsolódnak be népünk kulturforradalmába. A nagy nép táncos, dalos gyermekei Itt állnak előttünk a floreascai stadion hatalmas színpadán a négyszázhetvenötmilliós kínai nép táncos és dalos gyermekei, hogy a tiszteletükre összegyűlt dolgozóknak bemutassák gyönyörű művészetüket. A férfiak fekete öltönyben, a nők hosszú fehér ruhában, gallérjukon vörös rózsával állnak a színpadon. Mihail Beniuc gyönyörű verse nyomán Doftanáról, Gheorghiu- Dej elvtársról énekelnek. A kínai zenekar ifjai, arccal a közönség felé, ott ülnek a színpad előterében. A műsorszámok közötti szünetekben szemük a közönség arcát kutatja. A közönség is őket nézi. Ismerkedünk az arcokkal, a maruilulavágása szép barna, vagy fekete szemekkel. Nagy utat tettek meg ezek a dalosok, táncosok. Megtették a Nagy Menetelés útját, míg végül egy szabad nép fiaiként ide állhatták, hogy velünk Sztálinról, Mao-Cedunról és Gheorghiu-Dejről énekelhessenek. Mongol népi öltözetben ugrik a színpadra két táncos, hogy a szép népi figurákkal emlékeztünkbe véssék egy felszabadult nép őseinek haladó hagyományait. A mongol népi tánc után fiatal kínai énekesnő jön a színpadra. A kenyérharcról dalol. Dalában a nagytömegű kínai dolgozó parasztság hősies harca nyer kifejezést. Tibeti tánc következik. Tibet felszabadult népének képviselői boldogan mutatják be őseik haladó örökségét. Majd baritonénekes dalol a Hoang-Ho folyó hőseiről, akik megfékezik a megáradt vízóriást. A Hanok népi tánca is hatalmas tapsot kap. A táncosokat többször visszahívja a lelkes közönség. A kínai klasszikus opera egyik darabjának jelenetével ismerkedünk meg. Ez a szám a majmok királyának turpiságairól szól. A zenészek időközben egyenként a színpad háta mögé mennek. Itt haladnak el az első sorok előtt. Az egyik megsimogatja egy néző ölében bámészkodó kisgyerek arcát. Ismeretlen szavakat mond, senki sem érti, csak mosolygó arckifejezéséből következtetnek. Bizonyára neki is van ilyen kisfia, akinek majd elmeséli, hogy mennyi lelkes tapsot kaptak Mao-Ce-dun fiai a Román Népköztársaságban. Énekük szövegéből nem értettünk semmit, a beszédjükből sem, de láttuk művészetük hatalmas kincsének apró mozaikjait, láttuk és éreztük mozdulataikból volt kuli apáik múltbeli szenvedését és mai felszabadult örömüket. Éreztük és hallottuk énekükben Sztálint, a békét és a szabadságot. Hogyan készítsünk Dégi Sándor luizi-calugara-i levelezőnk legutóbbi levelében arról írt, hogy a bákótartományi kis csángó faluban az ifjúság szeretne még fokozottabban sportolni. Eddig is sportoltak, ám leginkább ez a futballban merült ki. Éppen ezért Dégi elvtárs és több IMSZ- tag kéri szerkesztőségünket, hogy javasoljon sportágakat és írja meg, hogyan lehetne sportszerelést szerezni, valamint készíteni. KEDVES ELVTÁRSAK: Nézzük meg elsősorban, milyen más sportágat javasolunk ? Először is sakk, torna, sízés, (ha még van felétek hó, s ha nincs, akkor jövőre), atlétika, futás, úszás, ugrás, (távol- és magasugrás). Mondjuk egyelőre ezeket vezessétek be. Most nézzük meg, hogyan juthattok felszereléshez. Tudjuk azt, hogy hazánk a dolgozók állama, amely alkalmat nyújt a sportolásra. Éppen ezért vállalataink és intézményeink bizonyos összegeket mindig a sportfelszerelés bővítésére irányoznak elő. Falcainkban szövetkezeteink bizonyos pénzösszeget, illetve százalékot adnak sportfelszerelésre. Tehát vegyétek fel a kapcsolatot a helyi néptanáccsal és beszéljétek meg ezt a lehetőséget. A másik kérdés pedig az, hogy ifjaink saját maguk is készíthetnek sportfelszerelést önkéntes munkával. Például a legtehetségesebb ifjú fafaragókkal csináltassanak 3-4 sakktáblát, vagy sífelszerelést, ugrómércét stb. Ezek a felszerelések aztán szintén a falu ifjúságának rendelkezésére állnak. Tehát így készítsetek és szerezzetek be sportfelszerelést. Most pedig nézzük meg, hogy az IMSZ- alapszervezetben hogyan népszerűsíthetjük az egyes sportágakat a falusi dolgozó ifjúság körében, sportfelszerelést? Itt van például a sakk. A sakkozni tudó ifjak gyűlésen vállalják, hogy egy-két ifjút bizonyos időn belül megtanítanak sakkozni. E vállalás teljesítését majd az IMSZ-alapszervezet sportmunkával megbízott jelölőse ellenőrzi. Most pedig beszéljünk a többi sportágról. Tudjátok, hogy ebben az évben is megtartjuk a hagyományos május 1-i népi futóversenyeket. Ezekre mozgósítsátok az ifjakat. Készítsétek elő őket és magyarázzátok meg nekik e futóverseny politikai jelentőségét. Alapszervezetetek vonja be a falusi leányokat is a sportéletbe. Ez rendkívül komoly kérdés. A muli társadalomban a leányok falun és a városokban egyaránt nem voltak egyenjogúak a férfiakkal. Az urak ezzel is gyengíteni akarták a munkásosztály és a dolgozó parasztság harcos erejét. Ma azonban hazánk egyenlő jogokat biztosít férfinak és nőnek. Éppen ezért világosítsátok fel a leányokat, hogy hazafias kötelességük, de egyben joguk is bekapcsolódni a sportélet bármely ágába. Alapszervezetetek vezetősége a háromhónapos munkatérv keretében a sporttevékenységgel kapcsolatban is dolgozzon ki részletes és konkrét tervet. Minden egyes sportkérdésért valamelyik IMSZ-tag konkréten feleljen és felelőssége tudatában végezze munkáját. Például a sakkmozgalomért olyant IMSZ-tag feleljen, aki ért is a sakkhoz és maga is jó játékos. Ilyenformán, ha az alapszervezet sportfelelőse kollektívát épít ki maga körül, vagyis minden sportágért felelőssé tesz egy-egy IMSZ-tagot, megkönnyíti a sport munkáját. így fogjatok hozzá elvtársak, így kezdjetek munkához, hiszen nemsokára itt a tavasz és még szélesebb sportlehetőségek nyílnak a sportolni vágyó ifjak előtt. IFJÚ KOLLEKTIVISTÁK ÉLETE Aki napközben a rovinei (Arad rajon) „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaság IMSZ- alapszervezetének székházába belép, első pillantásra megállapíthatja, hogy nem mindig ilyen néptelenek ezek a szobák. Erről tanúskodnak a fotomontázsokkal, képekkel és jelszavakkal szépen feldíszített falak, a faliújság, a sporteredményekről beszélő kimutatások, az asztalra helyezett sakkjáték, a sarokban meghúzódó asztalon a rádió, a köréje rakott székek. Általában minden azt a benyomást kelti, mintha csak abban a pillanatban néptelenedett volna el a szoba. Ha valaki estefelé látogat ide, akkor valóban meggyőződhetik arról, hogy itt pezsgő élet folyik. Az egyik szobában népi táncokat, színdarabot próbálnak, a másikban sakkoznak, malmoznak, rádiót hallgatnak, olvasnak. Az IMSZ-alapszervezet tevékenységéről érdeklődőknek vájjon kell-e nagyobb bizonyíték arra vonatkozólag, hogy itt valóban megy a munka? Csupán ebből a néhány képből is bátran következtethet arra, hogy ezek az ifjak a szervezeti tevékenység minden terén becsülettel megállják a helyüket, így van ez a rovinei *,Petőfi Sándor” kollektív gazdaság IMSZ-alapszervezetének esetében is. Erről tanúskodnak a tavalyi betakarítási kampányban elért eredményeik. Például annak idején 18 tagból álló ifjúsági csoportjuk, mely a cséplőgépnél dolgozott, az összes csoportok közt a legjobbnak bizonyult. Egy hét leforgása alatt 577 mázsa 35 kg szemet csépeltek ki, ilyen eredményt egyik csépisi csoport sem ért el a községben. A tél folyamán pedig komolyan folyt a dohárfűcsomózási munka. A kollektív gazdaság vezetősége felkérte az IMSZ-alapszervezet vezetőségét, hogy az ifjakat mozgósítsa a dohánycsomózási munkára, mert a dohányt idejekorán be kell szolgáltatni. A vezetőség tagjai a gyűlésen megbeszélték a teendőket és sikeresen végrehajtották a feladatot. Az ifjak segítségével sikerült idejében befejezni a munkát és a kollektív gazdaság idejében teljesíthette kötelezettségét. A tavaszi vetési kampányban sem akarnak alább maradni az ifjak, s ezért lelkesen készülnek. Az alapszervezet általános taggyűlésén megbeszélték, hogy minden brigád keretében ifjúsági csoportot szerveznek. A határozatot tett követte A kollektív gazdaságba új tagokat vonnak be. Az IMSZ-tagok beszélgetéseik folyamán meggyőzik a dolgozó parasztokat a kollektív gazdaság előnyeiről, így például Halasi Gábor IMSZ-tag a tél folyamán esténként Boldizsár Sándor barátjához járt beszélgetésre. Sokszor terelődött a szó a kollektív gazdaság tagjainak életére. Ilyenkor Halasi elvtárs lelkesedéssel beszélt arról, hogy mennyire megváltozott családja élete, mióta beálltak a kollektív gazdaságba. Boldizsár Sándort és édesanyját meggyőzték az őszinte szavak és beiratkoztak a kollektív gazdaságba. Az ifjak a politikai nevelésről se feledkeznek meg. Bár a politikai tanév megnyitása alkalmával az IMSZ rajoni vezetősége felelőtlen magatartást tanúsított és ezért az ifjak nehézségekbe ütköztek, de nem hátráltak meg. Megalakult a 16 tagból álló Szervezeti Szabályzatot tanulmányozó politikai körük, amely aránylag elég jól működik Az alapszervezet gondoskodik arról is, hogy a betűvető tanfolyamra járó ifjak rendszeresen részt vegyenek az előadásokon és ha valamelyik hiányzik, akkor a vezetőség egyik tagja felkeresi, megkérdezi a hiányzás okait és meggyőző beszéddel rábírja az ifjút, hogy a következő alkalommal megjelenjék Az alapszervezetnek tíz tagból álló asztalitenisz-csapata és tizenkét tagból álló sakkcsapata is van. A közelmúltban mindkét sportágban versenyt rendeztek. A kollektív gazdaság vezetőségének segítségével most kézilabdát és futball-labdát vásároltak és munkatervbe vették, hogy azonnal, amint az idő megengedi, a kollektív gazdaság, gazdasági épületeinek udvarán egy kézilabdapályát készítenek. Így élnek ma azok az ifjak, akiknek a múltban csak reggeltől-estig tartó robot volt az osztályrészük. A kollektív gazdaság megalakulása után gazdasági helyzetük gyorsütemű javulásával párhuzamosan, az ifjak közé beköltözött a derűs, igazi fiatal élet is. Dolgoznak, tanulnak, szórakoznak és boldogan tekintenek a jövőbe. Látják, hogy ez az út, amelyre a párt iránymutatása nyomán ráléptek, a boldog, gondtalan élet felé vezet. Ezért dolgoznak teljes lelkesedéssel a kollektív gazdaság felvirágoztatásáért. Jellemzők erre Varga János, a kollektív gazdaság IMSZ-tagjának szavai: „Az ifjaknak eltökélt szándékuk, hogy az idén még szebb eredményeket érjenek el a munkában. Még több munkanapegységet igyekezzenek majd teljesíteni. Ez az elhatározás különösen akkor érett meg az ifjakban, amikor az alapszervezeti általános nagygyűlésen feldolgoztuk kormányunk és pártunk Központi Vezetőségének határozatát a pénzreform és az árleszállítással kapcsolatban. Tudjuk, hogy ez a mi érdekünkben történt és a kulákok, üzérkedők letörésére irányul. De tudjuk azt is, hogy ennek a nagyszerű vívmánynak a megszilárdításához csak úgy járulhatunk hozzá, ha minél több mezőgazdasági árucikket termelünk.’’ __ |