Ifjúmunkás, 1953 (6. évfolyam, 196-206. szám)

1953-01-07 / 196. szám

Tanuljunk a Komszomol tapasztalataiból Hogyan dolgozzék az agitátor Az agitátor által szervezett beszélgetések !célja fejleszteni az ifjúság politikai ismere­teit és a lenini-sztálini tanítás szellemében ne­velni az ifjúságot. Sztálin elvtárs tanítása szerint az agitátoroknak az a feladata, hogy a párt és a szovjethatalom irányvonalát tü­relemmel és figyelmesen magyarázza, hogy az emberek megértsék mit akar a párt és merre szereti az országot A kollektív beszélgetések sikere nagy mér­tékben attól függ, hogyan tudja az agitátor bevonni a hallgatóságot is felvetett kérdések megtárgyalásába. A részvevők hozzászólásai megerősítik az agitátor magyarázatát, kiegé­szítik azokat és ezáltal a beszélgetés eleve­­lebb, ütőképesebb lesz. Az ügyesen irányított vita arra készteti a részvevőket, hogy fontolják meg a felvetett kérdéseket, ösztönzi politikai tevékenységüket és munkájukban jobb eredmény elérésére moz­gósítja őket. Jó munkát végez az az agitátor, akinek V­inden beszélgetésével sikerül meggyőzni a tömegeket s megszervezni azokat az SZUKP által a szovjet nép elé tűzött feladatok el­végzésére. Az agitátor külön kell felkészüljön minden beszélgetésre. Megvitatásra mindig időszerű tárgyat kell kiválasztania. Ezt pedig alaposan kell ismerje. Azután megfelelő példákat keres és tervet készít a beszélgetés irányítására. Megtörténhet, hogy a beszélgetés nem úgy­­alakul, mint ahogy az agitátor előre kigon­dolta, a terv azonban sokat segít az anyag felhasználásában. Különösen fontos a beszél­getés kezdetét úgy összeállítani, hogy az a hallgatóságot a felvetett kérdés megvitatásá­ra késztesse. Az agitátorok egy rövid bevezetővel szok­ták a beszélgetést megkezdeni, amelynek célja felvetni az illető kérdést, kiváltani a hallgató­ság érdeklődését és vitára késztetni őket. Az agitátor a bevezetésben csal, közelítse m­eg a témát és hagyja a hozzászólókat arról beszélni. Amikor a hozzászólók kicserélik véle­­ményeiket, az agitátor figyelemmel kell kísér­je a mondottakat és rá kell világítania arra, hogy kinek van igaza, kinek téves a véle­ménye és miért. Nem tudnak eredményes vitát elérni azok­­az agitátorok, akik nem készülnek előre a kérdésre, hanem azokat a beszélgetés során fogalmazzák meg. Az ilyen kérdések nem lehetnek elég érthetőek és pontosak. Tartóz­kodni kell az agitátornak attól, hogy olyan kérdéseket tegyen fel, amelyekre csak egyszerű „iger­’-nel vagy „nem”-mel lehet felelni Az ilyen kérdések nem élénkítik a beszélgetést és arra kényszerítik az agitátort, hogy csak ő beszéljen. így például ha a­ technikai felszerelés kar­bantartásáról van szó és az agitátor, úgy teszi fel a kérdést, hogy: „Vájjon szüksé­ges-e idejében tisztítani, olajozni a gépeket?“ — akkor a beszélgetésen résztvevők nincs mit mondjanak, hiszen mindegyik tisztában van azzal, hogy a gépeket gondozni kell. Ha azonban az agitátor azt kérdezi, hogy: „Hová vezet az esztergapad rossz kezelése ?” — arra készteti hallgatóit, hogy mondják meg véleményüket. A hozzászólók megbírál­ják a hanyag munkásokat és élő példával mutatnak rá, hova vezet a gépek rossz keze­lése. Az agitátor ügyeljen, hogy a beszélgeté­sek során hozzá intézett kérdések egyikét se hagyja felelet nélkül még akkor sem, ha az nincs közvetlen összeköttetésben a beszélge­tés tárgyával. Megtörtént, hogy az agitátor nincs felké­szülve az ilyen kérdésekre és nem tud azon­nal felelni. Ilyen esetekben leghelyesebb be­vallani nyíltan; most nem tudok felelni, majd megérdeklődöm és megadom a választ. Rossz h­atással van a hallgatóságra, ha az agitátor elkerüli, vagy határozatlan feleletet ad, csak azért, hogy tájékozatlanságát lep­lezze. A vita befejezése után az agitátor vonja le a következtetést a megbeszéltekről és ezek szellemében mozgósítsa a részvevőket az előttük álló feladatok sikeres elvégzésére. Különösen fontos, hogy az agitátor minden általános politikai beszélgetést a munkahely konkrét kérdéseihez fűzzön. Az agitátor köte­lessége azért harcolni, hogy minden munkás érezze, hogy becsületes és lelkiismeretes munkájával a Szovjetunió Kommunista Párt­ját és a szovjet népet segíti, hogy ezáltal is elősegíti hazánk haladását a kommunizmus felé. Az agitátor feladata az, hogy a helyi tényekre a párt politikája megvilágításában mutasson rá és igyekezzék elérni azt, hogy az emberek „ .. .szélesebb szemszögből néz­zék a világot és vonják le a gyakorlatból az általános következtetéseket”. (Kalinin: ,,A kommunista nevelésről”, Szikra kiadás 225. oldal). Gyakori, hogy az agitátor egyéni beszél­getéseket kell szervezzen az ifjakkal. Nem minden ifjú tudja érzéseit, véleményeit, in­tim gondolatait a csoportos beszélgetések al­kalmával kinyilvánítani. Egyéni beszélgetés alkalmával azonban közvetlenebbül beszélnek egymással. Az ilyen beszélgetés sokáig em­lékezetében marad az ifjaknak. Az egyéni beszélgetés azért is szükséges, mert egyes ifjak reszélnek egy csoport előtt beszélni. Azonban az egyéni beszélgetésekkel foglalko­zó agitátor elő tudja készíteni az ilyen ifjakat a csoportos beszélgetésekre. Az egyénileg folytatott beszélgetések min­dig kitűnő eredményei járnak. Ezt számos példa igazolja, íme egy a sok közű­ : Az ,,Ilies” sűtőház javítóműhelyében egy­más mellett dolgozott két komszomolista, Mihejev és Alexejev. Mindkettőjüknek ugyan­az a szakképzettségük volt, ugyanazt a munkaműveletet végezték, egyforma szerszá­mokkal, egyforma feltételek mellett. Miért van az mégis, hogy az egyik rendszeresen 130 százalékban teljesítette normáját, m­íg a másik egyenlőtlenül dolgozott , hol az eb­sok között hol az utolsók között volt. Gusev agitátor sokat töprengett ezen a kérdésen. Mihejevvel beszélgetve az agitátor hamar rájött, hogy az ifjúnak gyenge a felelősség­iránti érzéke. Meggyőződött továbbá, hogy Mihejev hanyagul végzi feladatait és rosszul kezeli szerszámait. A munkásokkal folytatott egyik beszélgeté­sen Gusev agitátor a műhelyben található fel nem használt erőforrásokról és az egyén munkájának a közös siker elérésében való nagy szerepéről beszélt. Azután az agitátor az egyes munkások munkával szembeni fele­lőtlen magatartásáról beszélt és példaként Mihejev komszomolista esetét hozta fel. A komszomolszervezet és a faliuság is segített az agitátornak. A faliújságon megjelent cikk emlékeztette Mihejevet a közösség iránti kö­telességére. Ezek hatására Mihejev felszámolta hibáit és ma a sütőház legjobb sztahanovistái közé sorolható. Kü­zdjünk az elméleti munka lebecsülés® ellen E hazánk szocialista fejlődése komoly kö­vetelményeket állít az ifjúság elé. Ötéves tervünk hatalmas építőprogrammja olyan óriási távlatokat nyit meg ifjúságunk előtt, amelyek az ifjúság friss energiáját, kez­deményező képességét, a szép iránti fogé­­­konyságát és lendületét követelik meg. Ifjú­ságunknak úgy kell dolgoznia, az ötéves ter­vért, mint ahogy a Komszomol dolgozott a Szovjetunió ötéves terveinek végrehajtásáért és túlteljesítéséért Az ifjúságnak ahhoz, hogy ez szocialista építésben méltó módon vehesse ki részét, ta­nulni kell — tanítja a Komszomolt és hazánk ifjúságát is Sztálin elvtárs. „Hogy építsünk, tudnunk kell, el kell sajátítanunk a tuda­­talányt és hogy tudjunk, tanulnunk kell. Ta­nulnunk kell türelmesen és kitartással”. To­vább pedig „Előttünk erőd áll. Az erőd ne­­­ve: Tudomány, a maga különféle ismeret­­ágaiva­l. Ezt az erődöt minde­n áron be kell vennünk. Ezt az erődöt az ifjúságnak kell meghódítania, ha az új élet építője, a régi gárda igazi váltása akar lenni“. Hazánk ifjúsága előtt az a feladat áll, hogy képzettebb és műveltebb legyen, mint az előző nemzedék volt. Népi demokráciánk fejlődése egyre több öntudatos, képzett ifjút igényel. A tanulás mindenekelőtt a marxizmus- feninizmus elsajátítását jelenti, mint annak a tudománynak az elsajátítását, amely nél­kül, szocialista ember nem képzelhető el. Ez ■az a tudomány, amelyre minden ifjúnak szüksége van. Ezért az IMSZ-szervezetek komoly hang­súlyt kell fektessenek az ifjak ilyen irányú nevelésére. Az IMSZ tevékenysége megerősödésének­­egyik alapvető feltétele az IMSZ-tagok és az ifjúság soraiban a politikai oktatás töké­letesítése és a marxizmus-leninizmus terjesz­tésének fokozása. Az IMSZ kádereinek és tagjainak a politikai-ideológiai színvonala meg kell feleljen az ötéves terv által rájuk rótt feladatoknak. Ezt csak úgy érhetjük el, ha komoly munkával terjesztjük a marxi-le­nini tanokat, ha szakadatlanul javítjuk a politikai oktatás minden formájának minő­ségét, kezdve a politikai megbeszélő­ csopor­­toktól a legm­agasabb fokú tanulási formáig. Ez alkalommal nézzük meg, hogy az OMSZ kolozsvári városi bizottsága hogyan tett eleget azoknak a feladatoknak, amelye­ket pártunk és szervezetünk tűzött az IMSZ elé az ifjúság kommunista nevelése terén.­­Az IMSZ kolozsvári városi bizottságának bár vannak eredményei az ifjúság kommu­nista nevelésében, ezen a téren súlyos mu­lasztásokat is követett el. A városban vannak még olyan üzemek, mint például a MENAJUL fémáru gyár, a HERBAK JÁNOS egyes osztályai, a CFR egyes osztályai és még számos más üzem, ahol a politikai tanév keretébe tartozó politi­kai körök még meg is kezdték működé­süket. A városi bizottság sokkal nagyobb gondot kell fordítson a politikai körök megszervezé­sére, minden támogatást meg kell adjon a politikai körök propagandistáinak és fele­lősségre kell vonnia azokat a propagandistá­kat, akik nem járnak el, rendesen a propa­gandisták értekezletére. Gyakoroljon sok­kal nagyobb ellenőrzést a politikai körök munkája felett, hogy ezáltal minden segít­séget idejében megtudjon adni azok jóme­netele érdekében. A városi bizottság IMSZ aktivistáinak mindig szemük előtt kell lebegjen Gh. Ghe­­orgh­iu-Dej elvtárs mondása: „Hazafias feladat­­jainkból olyan embereket nevelni, akik szívvel-lélekkel szolgálják a dolgozó nép ügyét, hazánkat a Román Népköztársa­ságot.” De ahhoz, hogy nevelhessünk, elő­ször magunkat kell felvérteznünk a marxizmus-leninizmus tanaival. Azonban az IMSZ városi bizottság aktivistái sem tet­tek meg mindent ezen a téren. Még a városi bizottság aktívájának politikai köre sem mű­ködik úgy, ahogy kellene, mert még a Sztá­lin elvtárs rövid életrajzát tanulmányozó kör is csak papíron létezik. Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy az olyan elvtársak, az olyan aktivisták, akik lebecsülik az elméletet és elhanyagolják a tanulást nem tudnak eleget tenni feladatuk­nak, amit a párt és az IMSZ KV rájuk bí­zott. Ez pedig már több mint felületesség, ez súlyos hanyagság. Felmerül a kérdés, milyen segítséget tud adni például Buksa Remus, a HERBAK JÁNOS, vagy a CFR üzemekben működő Sztálin­­elvtárs rövid­­életrajzát tanulmá­nyozó köröknek, ha ő maga nem vesz részt a városi bizottságnál működő politikai körön. Tanulni, dolgozni, harcolni, az elméletet a gyakorlat vezérfonalává tenni, ez a lenini­­sztálini tanítás ,amit forradalmi ifjúsági szer­vezetünk aktivistáinak egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteniük .Nem lehet jó aktivista az, aki szűk prakticizmusba téve­­lyeg, aki reggeltől estig fecsegéssel tölti el idejét, miközben azt képzeli, hogy „elmél­kedik”. Az a jó aktivista, aki az elméletet a gyakorlattal harmonikusan köti össze, aki mindennapi életében alkalmazza is a könyv­ből szerzett ismereteket. Hogy az IMSZ városi bizottságának ak­tivistái elkerülhessék a hi­bakait és a terepen jó munkát fejthessenek ki, elsőrendű köteles­ségük állandóan szem előtt tartani Sztá­lin elvtárs tanításai. „A gyakorlat is vakká lesz, ha nem világítja meg útját a forra­dalmi elmélet.” Vonatkozik az egész ifjúságunkra is, de méginkább arra, akiről a többiek példát akarnak venni, akitől tanácsokat, segítsé­get várnak — az IMSZ aktivistákra. Nem érdemli meg az olyan ifjú a párt­vezette ifjúsági szövetségben a vezető címet ,aki nem ismeri pártunk politikáját, nem ismeri a marxizmus-leninizmus ta­nításait, nem mestere szakmájának, nem szeret olvasni ,aki műveletlen. Az IMSZ aktivistáira egyre nehezebb feladatok megoldása vár és ha ma még felületes tudással úgy-ahogy el is tudja lát­ni munkáját, holnap már erre is képtelen lesz. Kalinin, a nagy szovjet nevelő mon­dotta: „A komszomolisták, különösen az aktívák tagjai sokat dolgoznak. Mégis kö­telességük, hogy minden irányban fejlett emberekké képezzék magukat.“ Ma már mind kevésbbé hivatkozhat bár­milyen aktivista arra, hogy „munkáscsa­ládban születtem és a múltban nem volt módom tanulni”, ma mindannyian gazdagon meríthetünk a­ tudás hatalmas kincsestárá­ból. A pártvezette munkásosztály harca nyomán ma minden lehetőségünk megvan a tanulásra. Feladatunk, hogy ezt a lehetősé­get kihasználjuk és mind magasabb színvo­nalra emeljük tudásunkat. Az IMSZ városi bizottsága értékelje ki alaposan saját hiányosságait az ifjúság kö­zött végzett nevelése terén, számolja fel és küszöbölje ki a hibákat, adjon meg minden segítséget a politikai köröknek és a körök propagandistáinak, hogy ifjainkból valóban olyan ifjakat neveljenek, akik szívvel-lélek­kel szolgálják a dolgozó nép ügyét, hazán­kat a Román Népköztársaságot. Azokban az üzemekben, ahol még nem indult meg az ifjúság politikai és ideológiai nevelése, mint például a MENAJUL üzemben, a HERBAK JÁNOS ifjúsági osztályán, a STANCERAJ- ban ,a VARRODA I-ben és a CFR műhelyek­ben haladéktalanul alakítsák meg a politikai köröket. A városi bizottság aktivistái tartsanak ál­landó kapcsolatot a tömegekkel. Tanítsák a tömegeket, tanuljanak a tömegektől, hogy kiküszöbölhessék azokat a hibákat, és hiá­nyosságokat, amelyre az­ ifjú dolgozók fi­gyelmeztetik őket. NAGY ISTVÁN az IMSZ kolozsvár tartományi káder­­iskolájának tanulmányi igazgatója „Nincs időm“ A közelmúltban Nagyváradon jártam és be­tértem az IMSZ városi bizottságához is, hogy egyes dolgokat elintézzek. Felkerestem az aktivistákat irodáikban és munkájuk felől érdeklődtem. Az egyik irodában, amelynek ajtajára illesztett kis alurainiumtáblán ez állt: „Secţia organizaţiilor UTM", az íróasztal mellett egy rokonszenves ifjú ült. Bemutat­koztam neki és ő is énnekem. Mindeddig semmi különöset nem találtam rajta. Ekkor még nem sejtettem, csak későbbi beszélgeté­sünk folyamán tudtam meg, hogy nem is egy mindennapi aktivistával állok szembe, hanem egy rekorderrel. Hogy milyen rekorderrel? Na azért nem kell mindjárt azt gondolni, hogy egy második Zatopekről van szó. Nem, a világért sem. (Bár a maga nemében meg­közelíti ezt a szintet). Csupán az IMSZ nagyváradi városi bizottsága aktívája köré­ben rekorder ez a „nagyszerű" ifjú. Mégpe­dig az ifjúsági sajtó nem olvasása terén va­lósította meg ezt a „nagyszerű eredményt". Tyepák elvtárs (Így hívják ezt a rekordert) csak a párt tartományi vezetősége lapjá­­nak, a ,,Fáklyának" az előfizetője. Még vé­letlenül sem olvassa egyik IMSZ lapot sem. Hiszen nem azért IMSZ-aktivista, hogy még ezt is olvassa. Amikor én ezt megtudtam és csak úgy diszkréten megkérdeztem az okát, azt válaszolta: „Ja kérem, nagyon sok a dol­gom, reggel 8-tól este 9—10 óráig dolgozunk. Fiatal aktivisták vagyunk és gyakorlatlanok. Nehezen megy a munka, összetorlódtak fel­adataink. Nem jut idő még az IMSZ lapok olvasására is... Nincs időnk tanulni". Mond­hatom nagyon meghatottak ezek a szavak, ha tovább folytatta volna, talán még el is „hittem" volna. De „szegényke" nem foly­tathatta tovább, mert egy ifjú lépett be az ajtón és ő most hozzáfordult. „Mond nem jössz sakkozni ?" Szegény elvtárs, valóban nincs ideje IMSZ lapokat olvasni meg tanulni. Ugye kedves elvtársaim, ti is elhiszitek ezt és velem együtt sajnáljátok ezt a szegény embert, akit ilyen borzasztóan lefoglal a munkája. De tekintet­tel arra, hogy a sajnálkozással nem segíthe­tünk rajta, közösen ajánljuk hát, olvassa el ezt az alábbi néhány sort, hogy mit mondott S. M. Kirov az ilyen aktivistákról: „Amikor az önképzés kérdését említjük, leggyakrab­ban egy érvük van — nem érünk rá, egész nap tótunk-f­élüunk, egész nap lóg a nyel­vünk. Én azt tanácsolnám, hogy próbálják meg legalább egy órácskára visszadugni nyelvüket a szájukba és meglátják nem tör­ténik semmi szörnyűség, jobb lesz. Azt hi­szik, ha lihegnek, ha csurog róluk a veríték , az a munka", : .­ROJ­ÁN SÁNDOR IFJÚMUNKÁS 1053. január 7. — 2. oldal Iskolánkban jól működnek a politikai körök Az IMSZ egyik legfontosabb feladata az ifjúság politikai nevelése. Pártunk vezetése alatt bátor és öntudatos ifjakat kell ne­veljen, akik hazánkban a szocializmus építésé­sének lelkes harcosai legyenek. E nagy cél elérésére szervezetünk, arra ösztönzi tag­jait, hogy tanulmányozzák és sajátítsák el­ a marxi-lenini-sztálini tanulást és legyenek e tanulás fáradhatatlan terjesztői az ifjúság köreiben. A zilahi Pedagógiai Iskola IMSZ alapszer­­vezetének tagjai megértették a feladat fon­tosságát és igyekeznek is eleget tenni neki. A politikai tanév keretében három politikai tanulókört szerveztek, amelyekben Sztálin elvtárs életrajzát tanulmányozzák. Az IMSZ rajoni bizottságának segítségével a politikai tanulókörök kéthetenként rendszeresen meg­­tartják összejöveteleiket. Eddig már Sztálin elvtárs életrajzának harmadik fejezetéig ju­tottak. Voltak azonban hiányosságok is. Egyes ta­gok, tisztán hanyagságból, nem jelentek meg a tanulókörök előadásain. Mások pedig fel­­készü­letlenül jöttek a szemináriumokra. E hiányok kiküszöbölésére a tanulókörök fele­lősei, az alapszervezeti bizottság segítségé­vel kitartó felvilágosító munkát végeztek, amelyek végül is jó eredménnyel jártak. A tagok megértették politikai színvonaluk eme­lésének fontosságát, és komolyan nekiláttak a tanulásnak. KAPITÁNY ANNA A Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója v áfájából Egyes IMSZ-tagoknak és Ifjaknak az IMSZ KV díszoklevelét adományozták A Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából, a szervezeti téren kifejtett tevékenységben, a termelésben, kulturális vagy sporttéren elért eredményekért, a következő IMSZ-tagoknak és ifjaknak adományozták az IMSZ KV Díszoklevelét: Arad tartomány Lingulár Anton, Weter Ecaterina, Igrisan Traian, Rivis August, Căluser Lucian, Ivan­­caa Virginia, Cravet Iosif, Medischi Hilda, Ungur Ioan, Stanca Ana, Dincă Dumitru, Lutai Arcadie,­ Ackerman Victor, Micută Ghe­­orghe, Perin Stela, Popa Vasile. Bákó tartomány Enache Vasile, Ciurca Ludovic, Lockener Mihai, Jelin Mircea, Anghel Andrei, Brânză Petru, Panciu Virginia, Margineanu Eugen, Galeru Dumitru, Grădinaru­ Maria, Alexa Ion Benca Teodor, Gărbuci Vasile. Nagybánya tartomány Berinde Ioan, Mais Gheorghiu, Vainer Ernest, Sighertan loan, Tamás Petre, Hutira Iosif, Ungur Gavril, Anderkó Erzsébet, Câm­­peanu Vasile, Tovarata loan, Orbán Iosif, Radu Eugenia, Buruianu T. Tudor, Tudose I. Stan, Iordache V. Constantin. • Bârlad tartomány Neacsu Vasile, Pruteanu Maria, Mihai Ghe­­orghe, Diac Constantin, Cercel Maria, Ver­­hum Vasile, Dibu Costică, Cristea Gh. Anica, Condurache Gheorghe, Nichita Costache, Tufa Silvia, Diaconescu Tereza. Bukarest város Vasu Nicolae, Pătrașcu Ioan, Dan Desliu, Veronica Porumbacu, Petru Dumitru, Nicolae Jianu, Socaci Viorel ,Horváth Irén, Ambrus Gheorghe, Blană Nicolae, Olteanu Eftimia, Simionescu Nicolae, Bety Moldoveanu, Popo­­vici Maria, Brânduș Gavril, Henkel Tibor, Sandu Radu, Zamfirache Napoleon, Huruhui Constantin, Horodniciuc Silvestru, Criso­vean­­Gheorghe, Bojin Ileana, Tóth István, Palan­­chievici Irina, Sanda Lupu, Sutu Petru, Du­­mitrescu C-tin, Cojocaru­ Ion, Nelu Herscovici, Bătrâneanu Dumitru, Duică Dumitru, Gav­­riloaia Ion, Gant Francisc, Sutu Emil, Dia­conescu Ion, Găvruș Gheorghe, Vasilescu Eugen, Sidorenco Alexandru, Stoian Constan­tin, Ioniță C. Marin, Grogan Domnica, Cas­ier Silvia, Stefan Nicolae, Iordan, Lazăr, Caisiu Vasile, Constantinescu Geta, Cretu M. Mihai, Cristea Mircea, Toma Ion, Voicu Gheorghita, Ciocan Natalia, Constantinescu Virgil, Dob­re Fitofteia, Liliana Bujoreanu, Valerian C. Victor, Glăvan Eugenia, Stoian Nicolae, Dinescu Nicolae, Oana Ion, Meli­­esau Marcel, Toma Nicolae, Chelmer Isac, Toma Dragos, Istrate Virgil, Dumitrescu Ion, Dan Aurel, Stănescu Valeriu, Popescu Ni­colae, Calinovschu­ Mihai, Bogza Rodica, Kontratenco Tatiana, Niculae Eugenia, Petre Ioan, Bucurescu Gianu, Papard Elena, Brân­duș Sultana, Rusu Aurelia, Bălianu Andrei, Mirodan Alexandru, Mahler Fred, Dumitrescu Benő, Bodea Iordache, Maziliu Teodor, Tic Nicolae, Tilenschi Emil, Irina Constantinescu, Molnár Vilmos, Hilf Arnold, Balanescu Simi­­lia, Gica Iures, Octav Pancu Iasi, Dumitru Mircea, Stefan Iures, Majthényi Erik, Nina Casian, Radu Palade, Sergiu Natra, Vasile ■ftmls, George Klein, Anatol Vieru,­ Florin Comisei, Laurentiu Profeta, Atanasiu Paul, Constantin Maria, Krausz Tibor, Freiberg Gheorghe, Doria Lazăr, Eugen Таги, Lucaci Constantin, Nicolae Herlea, Magda Iancules­­cu, Mândru Catz, Damian Draghici Luca, Radu Aldulescu, Mircea Anghelescu, Tusescu Doina, Ileana Predescu, Mihail Jora, Val Sândulescu, Vintila Constantin, Cecila Io­­niță, Caragiale Beli, Szász Béla, Szilágyi Oszkár, Predoiu Dumitru, Draghici loan, Apolzan Alexandra, Suru Ion, Lia Manoliu, Dinu Cristea, Secter Ioan, Dumitru Vasile, Hie Gheorghe, Gheorghe Fiat, Pârvulescu Dumitru, Iosif Sârbu, Roman Stefan, Orendy Friedrich, Nedef Mihai, Ion Ioniță, Hospodár Zoltán. Bukarest tartomány Macoveanu Constantin, Galateanu Dumitru, Irina Avram, Manafu Vasilica, Racovită Aurel, Bărcan Filofteia, Balutan Nicolae, Ma­rin D. Vasile, Iordache Dumitru, Rica Du­mitrescu, Bară Bucur, Nedelcu Florea, Seran Cornel, Vajda M. Emanoil, Salad Iosif, Pa­­cepa Mihai, Moldovean Iosif, Iacob Gh. Ioan, Ágoston Sándor, Iosif Constantin, Dragu T. Nicolae, Stefanescu A. Ion, Pascale M. Tra­ian, Cristea F. Valeriu, Comanici I. Stefan, Kiss M. Miklós, Croicu Nicolae, Macovei V. Andrei, Indrei I. Laurian, Nicolae V. Stefan Grecu Vasile. Kolozsvár tartomány Chiper Mária, Pe­tic Petru, Ghedean Ioan, Somkereki Dezső, Cetlans Stefan, Vagar Ilo­na, Kászoni Demeter, Lazăr Iancu, Diosoiu Gavril, Magdás Mária, Dávid Ohanezian, Ba­logh Dezső, Marian Pavel, Todea Ioan, Bog­dan Ligia, Oros Ecaterina, Stefan Marin. Constanta tartomány Savin Stelian, Constantin Nicolae, Macarie Ion, Carata Constantin, Ungureanu Petre, Mirciulescu Petre, Cantor Ion, Cârlig Mihai, Codreianu Elena, Septar A. Mitat, Dicu Ioan, Banacu Ilie, Iancu Enacu, Constantin Vasile, Covaci Iosif, Cretu P. Ioan. Craiova tartomány Boldeanu Stefan, Sârbu Leonida, Lăzăreanui Silvia, Mihai Aurica, Iacob Hie, Picu Tudor, Dima Romulus, Cârstea M. Nicolae, Grecu I. loan, Diharu Constantin, Hie D. Constantin, Coanda Marin, Preda Maria, Ocolea T. Marin. Galaţi tartomány Căpăţână Gheorghe, Costică Alexandru, Ghelt Ionel, Savin Petre, Martin Ion, Dră­­gusin Vasile, Rostoceanu Rădita, Tudoran­­cea Vasile, Basarabeanu Gheorghe, Paraschiv Arghirită. Hunyad tartomány Olga Maria, Marcu Vasile, Domnica Cos­­tinas Marin, Mihai Stefan, Zamfir Marin, Să­­căluș Petru, Lascău Mihai, Molnár Rozália, Petrovici Alexandru, Nagy Alexandru, Stoi­­nescu Elena, Pascu Nicolae, Goldea Ana, Ranta Ion, Bodo Stefania, Paraschiva Ghe­orghe, Buda I. Dumitru. Iaşi tartomány Croitoru Nathan, Stanciu Nicolae, Rusu Ioan, Iosub Constantin, Gaspar Gheorghe, Timofte Vasile, Beșleagă Maria, Fântânaru Mihai, Moraru Petre, Catias Maria, Ama­­teesu­ Mihai, Lăzărescu Mihai, Gliorea Anica, Bejan Trifu, Burlacu Valeriu, Gheorghiu Petre, Manu Gheorghe, Matei Gheorghe, Gheorgheviei Mina, Solomon Radu. Nagyvárad tartomány Huszti László Beldea Vasile, Pop Traian, Filip Ion, Sidenfeld Nicolae, Erdei Juliánna, Bojtor Todor, Boros Bornoc, Szegedi András, Nagy István, Crișan Maria, Megyesi Irén, Csőke Sándor, Bertea Valeria, Crăciun Ion, Serfőző Gábor, Beraru Dionisie, Vladak­ Ghe­orghe, Ciobanu Gheorghe, Tane Nicolae, Gherghus F. Anghel. Pitești tartomány Duicu Ioan, Cercel Tănase, Gociu Stefan* Voicu Marin, Burcea Monda, Gheorghe Con­stantin, Moncea Vasile, Militar V. Constan­­tin, Vidan Vasile, Bărbulescu Alexandru, Tănăsescu Nicolae. Ploești tartomány Radu Gheorghe, Motoroiu Constantin, Păsk­­aru Aurel, Ghica Gheorghe, Stan Ion, Brân­­zaru Gheorghe, Ionescu Alexandra, Florica Niculescu, Micu Maria, Vătășelu Elena, Arghi­­lapal Elena, Trandafirescu Ion, Savu Alexain­dru, Dumitrescu Constantin, Sztálin tartomány Crisan Adalbert, Szereday Sándor, Serăn­doi Alexandra, Nistor Liviu, Vlad Gheorgi Bening Sára, Dan N. Ion, Borbát Ferdinand, Kelermen Victoria, Brudiu Gheorghe, Biris Mária, Simion Ion, Caldar Petre,­Telea Va­­leriu, Porcolab Ion, Moghis Vasile, Lazăr Florian, Benceschi Gheorghe, Nicodin Ion, Fugaciu Achim, Momente Alexandru, Gutu Romulus, Mustata Gabriela, Aldea Anton, Manea I. Stefan, Preda Guliana, Enache Constantin. Suceava tartomány Dumitrache Nicolae, Zală Gheorghe, Calau*­ciuc Marcela, Bujdei Rodica, Pintilie Ion* Oanea Axinte, Ruscan Victor, Schipor loan, Ajustată loan, Cristea Petru, Luca Mihai, Ca­­lancea Ecaterina, Sauca Ilie, Iurca Constan­­tin, Temesvár tartomány Bugaci Iosif, Kholt Ak­os, Baian loan* Borca Pavel, Caltan Meila, Burtea Sorina, Ardeleanu Ana, Stoianovici Mária, Tóth Ist­ván, Harhoianu Aurel, Mester Traian, Maxi­­mov Steva, Mustăciosu Florica, Gabriel Ma­­nolescu, Călugăru Igor, Tomita Popescu, Olan Elisabeta, Pavel Iosif, Balázs Jolán, Lucut Nicolae, Trifu O. Sorban, Tănăsilă Petre, Hu­lea Nicolae, Harapu Grigore, Oncescu Stefan, Miclea Florian, Nedelcu C. Gheorghe, Nae Constantin, Filipovici Constantin, Sidoriac Gheorghe Traian, Frose Gh. Marin, Fora I. Iosif. Magyar Autonóm tartomány Geog Iosif, Kolozsvári György, Gergely Márton, Palavics Gyula, Kádár Sándor, Pus­­kás Jenő, Gagyi András, Mészáros Irma, Fri­­oiu Traian, Biró Bálint, Varga Péter, Kádár Ilona, Szabó Jenő, Szabó Miklós, Chiton Ion, Ruja Ion, Tamás Ferenc, Meder Károly. Balcescu — nagy harcostársunk Ezekben a hetekben a Román Népköztár­saság Akadémiájától a falusi kulturotthonokig az egész országban megemlékeznek Nicolae Bălcescuról, életművéről, történelmi szerepé­ről. Kiadóink népünk kezébe adják a nagy forradalmár műveit, hogy megismerjük törté­nelmünk egyik nagyszerű, hősi korszakát, az 1848-as forradalom körüli időket. A polgári­ földesúri rendszer „történészei” egy hosszú évszázadon át próbálták elhallgat­ni, meghamisítani Balcescu műveit. A nép azonban nem feledkezik meg azokról, akik életüket az ő felszabadításának nagy ügyéért áldozták. Bálcescu idegen földön halt meg, olasz ég alatt, de szelleme a nép között ele­venen élt és hatott. Bálcescu emléke lelkessg tette és harcra buzdította a nép legjobb fiait a burzsoá osztályelnyomás legsötétebb évei­ben is. Ma népköztársaságunkban, ahol a nagy hazafi legmerészebb álmainál is sokkal több valósult meg — írásai, művei eljutot­tak azokhoz, akiknek nevelésére,­­öntudatosí­­tására szánta: a dolgozó milliókhoz. Nicolae Bălcescu korának nemcsak legha­ladóbb, legtisztábban látó és legkövetkezete­sebb demokratikus politikusa volt. A szónok­lat és a diplomácia eszközein kívül kezében éles fegyver volt a szell­­em­író és újságíró volt a javából, aki keményen ellenségei szemébe vágta az igazságot, de aki nagy szeretettel­­és melegséggel nevelte népét. Művei rend­kívüli hatással voltak korának eszméire és ma is ható, mozgósító erőt jelentenek. Ezért forgatjuk érdeklődéssel és szeretettel írásait. Világosan látja, hogy tollával kell tovább vivni harcát, öntudatra kell ébreszteni a fa­lusi dolgozók millióit, hogy cselekvően kap­csolódjanak be a szabadságharcba. A felvi­lágosítás legjobb fegyvere az újság. Bălcescu visszatérve Bukarestbe, a „Magazinul istoric pentru Dacia" szerkesztőségébe lép be, ahol hamarosan feltűnik izzó hangú, a szenvedé­lyes népszeretettől és az elnyomók gyűlöleté­től fűtött írásaival. „Ahol a nép nem szabad, ott nincs egyen­lőség, ott nincs élet. A zsarnokok megkettőz­hetik kegyetlenségüket, felhasználhatják ha­talmukat a haladás megállítására. De ez so­hasem sikerül nekik” — írja. Forradalmi szemlélete különösen erőtelje­sen nyilvánul meg ebben az időszakban írt műveiben. Ekkor írja két jelentős történelmi munkáját, „A románok történetének forrásai” és „A földműves munkások társadalmi hely­zete" című könyveket. A bojárság, ez a rothadó osztály fél a forradalomtól, a nép szabadságharcától, mert tudja, hogy annak következtében elve­szíti hereéletének lehetőségeit, rabszolgáit, birtokait. A nemzet érdekei azonban előbbrevalók a bojárok szűk osztályérdekeinél. A nemzeti fejlődés azt követeli, hogy földhöz kell jut­tatni a falusi dolgozókat — hangoztatja. Európát a polgári demokratikus forradalom szelei járják át ebben az időben. Balcescu 1848-ban a francia néppel együtt nyomul be a Tuilleriákba, semmisíti meg a királyi zsar­nokságot . Itt járja ki a forradalmi harc isko­láját. Hazajön és minden erejével bekapcso­lódik a Havasalföldön bontakozó szabadság­­harc előkészítésébe. Egyik megszövegezője a híres júniusi islazi kiáltványnak. A forradal­mi eszméktől áthatott tömeg elkergeti Bi­­bescu herceget, ideiglenes kormányt állít az ország élére. Az új alkotmány azokat az esz­méket szentesíti, amiért Bălcescu évtizede küzdött: megszünteti a kiváltságokat, eltörli a jobbágyságot, kihirdeti a földosztást. Bălcescu diplomáciai küldetései közben sem feledkezik meg az írásról. Most még szenve­délyesebb gyűlölettel fordul a nagybojárság ellen, akik a népi mozgalom nyílt ellenségeihez szegődtek. Milyen megfelebbezhetetlen vádiratként csengnek sorai: „A bojárok nem románok — ők bojárok”, így jutott el Bălcescu a nagy felismerésig. A népeknek össze kell fogniuk, közös erővel kell elkergetniük elnyomóikat. Hogy a ro­mán népnek a­ szabadságharcát vívó magyar néppel közösen kell elbánnia a külső és belső ellenségeivel. Két ízben is felkereste Kossuth Lajost s a közös küzdelemről tárgyaltak vele. Ion Ghica-hoz intézett levelei tükrözik a leg­jobban, hogy Bălcescu milyen világosan lá­tott a román—magyar összefogás kérdésében. Időközben ugyanis az osztrák császári ka­­marillának sikerült egymás ellen ugratni az­ erdélyi román és magyar szabadságharcoso­kat. Bălcescu azon munkálkodott, hogy a két népet közös arcvonalon egyesítse. „Most az a tennivaló, hogy valamiként kibékítsük a ro­mánokat a magyarokkal... Ha a kormány meghallgat (a debreceni kormányról van szó) akkor én a képviselőkkel láncához megyek és igyekezni fogunk meggyőzni őt” — írja 1849 június 3-án keltezett levelében. Az egyesült európai reakció leverte úgy a román, mint a magyar forradalmat. Balcescu Olaszországba menekült, ott éli további éle­tét. Most még nagyobb erővel fog az Íráshoz, nemzete ébresztéséhez. „A jó román kézi­könyve" című 1850-ben Párisban megjelent munkájában például azt mondja el, hogy mi­ként képzeli el a jövő­ Romániáját, a demo­kratikus köztársaság, a szabadság és testvé­riség hazáját. Elmélyült történelmi kutatómunkát végez. Nagy szeretettel foglalkozik a múlttal, mert tudja, hogy­ a múlt igazi értékeinek feltárá­sával hozzájárul a hazaszeretet és a jobb jö­vőbe vetett hit elmélyítéséhez. Bălcescu műveinek nagy értéke, hogy ben­nük csillog materialista történelemszemlélete. Különösen érezhető ez „A dunai fejedelem­ségek gazdasági kérdése” című szintén­­Pá­risban megjelent munkájában, amelyben, hazája természeti szépségeinek leírása mel­­lett bemutatja a dolgozók keserves munka­­körülményeit, kifosztottságát, jogtalanságát Könyvében konkrét politikai követeléseket is felvet: „mindenkinek megadni azt, amire szüksége van... Mindenkinek elismerni a törvényes jogát ahhoz, hogy megéljen mun* kájából... a munka gyümölcsét tulajdon* joggá nyilvánitani.” „A dunai fejedelemségek gazdasági kérdése* című munkája annyira jelentős kortörténeti dokumentum, hogy Marx a „Tőke” megírása-4 kor forrásmunkaként használta fel. Bălcescu szemléletének és műveinek ter­­mészetesen meg­voltak a maguk korlátai Még nem ismerhette fel a munkásosztály tör* ténelmi hivatását, kizárólag a falusi dolgo­­zókra alapozott és nem látta, hogy a föld népe csak a városi munkások vezetésével tör* heti szét végkép a kizsákmányolás igáját Sorait ma is lelkesedéssel olvassuk, ame* lyekben szeretett hazájától távol annak ra* gyogó jövőjéről álmodik. „Mindezen csüggedő okok ellenére, lelket, mégis dicsőit téged isteni szabadság és bárr a véres tettek emberei fekete fátyollal von­­ták be édes arcodat, hiszem, eljön a boldog nap a győzelem napja, amikor az egész em­beriség fölkel, hogy szétszaggassa ezt­­, fátylai és ellenségei kővé dermednek majd a ragyogó napfény láttán, akkor egyetlen em­­ber és egyetlen nemzet sem lesz többé rab, egy ember sem lesz az embertársa felett, mert ez az IGAZSÁG és a TESTVÉRISÉG uralma lesz! Ezek a szavak, amelyeket egykor jelszóként adtam nemzetemnek, uralkodnak majd a vilá­­gon, akkor bekövetkezik amire vártam, telje­­sül életem álma, akkor az összes románok egyek, szabadok és testvérek lesznek! A jaj ! nem lesz annyi szerencsém, hogy meg­­érjem ezt a napot, jóllehet én is dolgoztam és kiáltam az igazságért és még utolsó sza* vám is himnusz lesz hozzád forrón szere* tett hazám.” Költői szárnyalása, megkapó, őszinte sza* vak. A nagy forradalmár forró hazaszereteté* nek, eszméi győzelembe vetett hitének vallo­mása. Egy évszázaddal halála után, hazája dol* gozó népe végkép eldöntötte az évszázados pert. A társadalmi IGAZSÁG és a népek TESTVÉRISÉGE uralkodik az országban, amely Sztálin elvtárs hős katonáinak segít­ségével örökre megszabadult az idegen el­­nyomás alól és a virágzó jövő építésének ut­­jára lépett. A Kárpátok­ két oldalán, a csen­desen hömpölygő Duna mentén, népi demo­kratikus rendszerünkben nemcsak valóra vá­lik mindaz, amiért Bălcescu és kortársai, harcoltak, de gazdag, boldog valóságunk má­­ris messze túlszárnyalta legmerészebb álmain­kat is.

Next