Ifjúmunkás, 1953 (6. évfolyam, 196-206. szám)
1953-01-07 / 196. szám
Palocsai Rudolf és a fiatalok Г Palocsai Rudolf, Állami Díjas kolozsvári filológusnak keserű ifjúsága volt. S mert számára sok csalódást hoztak ifjúságának évei, ■*— a burzsoá-földesuri rendszer —, éppen ezértszereti nagyon a fiatalokat. Úgy érzi, hogymindazt, amit ő akkor nem kaphatott meg, mindazt, ami számára akkor álom, tervezgetés, vágy maradt csupán, az most a dől■go jó ifjúságnak megvan. De beszéljen maga Palocsai elvtárs saját ifjúságáról. — Nem voltam hozzászokva a dicsérethez *— mondja kitüntetésére célozva. — Csak gáncs, meg gáncsért. Édesapám szegény ember volt, kevéspénzű és nagycsaládi. Hatan voltunk testvérek. Amikor apám az első világháborúban meghalt, rámszakadt a családfenntartás gondja. Tizenötéves voltam és családfő. Hogy kenyeret kereshessek, minden munkát szívesen vállaltam: voltam sörgyári munkás, dolgoztam malomban, később kertészinas lettem. Ezt jóérzésül öreg tanítóm tanácsára tettem, aki mindig a növények szeretetére levett. 1926-ban lettem kertészsegéd. Úgy éreztem azonban, hogy így keveset tarulok. Könyveket szereztem és tanultam. Minden könyv, amely a növények életével foglalkozott, rendkívül érdekelt. Szinte ellenszomjan is tudtam volna olvasni őket. Felszabadulás után megismerkedtem a micsurinizmussal, mely további fejlődésem egyik legjelentősebb rugója lett. Ezután a fiatalokról beszél Palocsai elv-társ.r — 1950-ben jöttem ide a Mezőgazdasági Intézetbe. Hallgatóim mind fiatalok, közülük sok az IMSZ-tag. Általában annyit mondhatok róluk, hogy nagyon lelkes emberek, fegyelmezettek és szívből szeretik a tudományt. Gondoskodunk arról, hogy az elméletben tanultakat összekapcsoljuk gyakorlati tevékenységünkkel. Amit itt előadáson tanulunk ,— otthon, a kertemben megmutatom gyakorlatban is. Van egy tudományos körünk, melynek felelőse vagyok. Azon igyekszem, hogy a fiatalok ne csupán azt tudják, amit könyvből tanulnak, hanem saját véleményük, saját megfigyeléseik is legyenek. Megemlíthetem a szorgalmasak közül is a legszorgalmasabbakat, Derzsi Olgát/Cadariu Tiberiut és Tóth Piroskát. Mindhárman szinte szerelmesei a biológiának. Az a véleményem, hogy kiváló specialisták lesznek. Nekik már nincsenek olyan gondjaik, mint nekem voltak. Nekem csak nagy nehezen sikerült kertet szereznem, hogy kísérletezhessek. Még ezt sem biztosította számomra az urak rendje. A mi ifjaink rendelkezésére felszerelt laboratóriumok állnak, kísérletezhetnek, tanulhatnak nyugodtan... Arra a kérdésre, hogy mit üzen a biológiát kedvelő fiataloknak, így válaszol: — Azt, hogy ismerjék meg minél jobban a növények életét. Azt, hogy ne csupán foglalkozzanak e tudományággal, hanem szenvedélyesen szeressék is szakmájukat. Készítsenek maguknak feljegyzéseket kísérleteikről. Soha ne veszítsék el türelmüket, dolgozzanak kitartással. Higgyenek munkájuk sikerében és ismerjék célját, tudják, miért dolgoznak. És tanuljanak, kitartással, örömmel tanuljanak mert a tudomány nagy kincs, amely megmarad az agyukban és a szivükben Végül pedig — s itt elmosolyodik Palocsai elvtárs — szeressék a gyümölcsészetet. Szedjék le gyümölcseit Távozóban megismerjük néhány tanítványát is. Nagyon szeretik. Ahogy ő szereti a fiatalokat, az ifjak is éppúgy szeretik őt. „Palocsai bácsi nemcsak a növényeket szereti, hanem a pionírokat is". Ezt írta egy kis pionír a Palocsai elvtárs kertjét látogatók vendégkönyvébe. Sajnos, ez a könyv nincs itt. Mi is beleírnánk valamit. Talán így: „Palocsai elvtárs nagyon szereti a növényeket, de még jobban szereti a fiatalokat az ifjúságot. S mert szereti az embert, ezért tud hasznosat alkotni a növényvilágban is. PETHŐ GÁBOR AZ IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Az Ifjúsági Könyvkiadó népi demokratikus rendszerünk nagy kulturális vívmányai közé tartozik. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Vezetősége alakította meg a Román Munkáspárt irányításával és támogatásával 1948- ban, így a könyvkiadó az Ifjúmunkás Szövetség kiadója lett. Négyéves fennállása óta hatalmas eredményeket ért el ifjúságunk kommunista szellemű nevelésének terén. Azok az ifjak, akik emlékeznek még a hazánkban örökre megdöntött tőkés-földesúri rendszer „kultúrpolitikájára" jól tudják, hogy akkor nem létezett olyan könyvkiadó, amely hazánk ifjainak és gyermekeinek szellemi szükségleteit szándékozott volna kielégíteni. Az igaz ugyan, hogy akkor is jelentek meg különböző üzleti kalandorok kezén lévő kiadóknál könyvek az ifjúság és a gyermekek részére. A tőkés-földesúri rendszer ivóbérencein keresztül arra törekedett, hogy hazug, kiagyalt kotyvalékokkal, a legselejtesebb ponyvairodalommal megfertőzze a gyermekek és az ifjúság érzelemes gondolatvilágát: arra törekedtek, hogy nyerssé, vad ösztönemberekké neveljék őket, akiknek egyedüli eszményük, céljuk a pénz, arra tanították, hogy tiszteljék a gazdagokat, az „élet urait“, hogy gyűlöljék a dolgozókat s az idegen népeket. Ezzel a szennyirodalommal meg akarták fosztani az ifjúságot minden erkölcsi erejétől, hogy a töke kedvére való csordát neveljenek belőle. Pártunk, ahogy szétzúzta országunkban atőkés-földesúri rendszer politikai és gazdasági hadállásait, ugyanolyan harcot indított a kizsákmányolók ideológiai állásai ellen is. Pártunk tudja, hogy a szocializmus győzelméhez hazánkban óriási mértékben járul hozzá az ifjúság kommunista szellemű nevelése. S e téren hatalmas szerepe van a könyvnek. Az Ifjúsági Könyvkiadóra az a feladat várt, hogy könyveivel hozzájáruljon hazánk ifjainak és gyermekeinek a munkásosztály ideológiájára való neveléséhez. Fennállásának négy éve alatt az Ifjúsági Könyvkiadó nagyon szép eredményeket ért el ezen a téren. Ha ezeknek az eredményeknek csak mennyiségét is nézzük, nagyszerű tényeket látunk. Így pld. a legutolsó, az 1952-es kiadói évben közel 250 könyvet jelentetett meg az Ifjúsági Könyvkiadó, több mint 4 milliós összpéldányszámban. Négyesztendős tevékenysége során pedig több mint 13 és félmilliós összpéldányszámot ért el. A mennyiség mellett ugyancsak értékesek aminőségi eredmények is. Mindenekelőtt megismertette hazánk ifjú olvasóit a Szovjetunió ifjúsági és gyermekirodalmának csodálatos alkotásaival. Az Ifjúsági Könyvkiadó munkájának eredményeképpen ismerkedhettek meg népköztársaságunk ifjú olvasói Pavel Korcsaginnak, Oleg Kosevojnak, Zójának, Malozovnak s a sok-sok többi hős szovjet ifjúnak csodálatos életével és tetteivel. A gyermekek pedig, a legkisebb kortól kezdve, a legkitűnőbb szovjet írók, költők és illusztrátorok művein keresztül nevelődnek a kommunizmus leendő építőivé, ezek a művek oltják beléjük a kommunista ember tulajdonságait, a hazaszeretetet, minden emberi munka megbemcsillését, igazságosságot, közösségi szellemet. Nagy eredményeket ért el az Ifjúsági Könyvkiadó azon a téren is, hogy hozzájáruljon a Román Népköztársaság saját gyermekirodalma megteremtéséhez. Legjobb íróinkat, költőinket, grafikusainkat mozgósította e cél érdekében. A Ifjúsági Könyvkiadó négy nyelven : románul, magyarul, németül és szerbül ad ki könyveket. Az 1952-es év során nagyon sok kitűnő könyv jelent meg magyarul az Ifjúsági Könyvkiadónál. Így a kisgyermekek részére többek közül Majakovszkij, Barta, Marsok, hazánk klasszikusai közül Cosbuc gyermekverseinek gyönyörűen illusztrált kiadásai: a nagyobb gyermekek részére mesék, történetek, meg egy sorozat kitűnő szovjet pionírregény, Gór, Marjenkov stb. könyvei, azonkívül egyegy gazdag, tartalmas műsorfüzet, kisgyermekek és pionírok, meg iskolások részére. Az ifjúság részére megjelent könyvek közül különösen kiemelkedik Kalinin: A kommunista nevelésről c. könyvének kiadása és L. Koszmogyemjánszkaja „Zója és Sura“ c. könyve. A Román Népköztársaságban élő magyar költők és írók eredeti művei közül kettő jelent meg 1952-ben az ifjúság részére: Majtényi Erik verskötete: „Ők féljenek“ és Méhes György ifjúsági regénye: „Verő fény,, címmel. Az 1953-as évben az Ifjúsági Könyvkiadó igyekszik még jobban eleget tenni feladatának. Az Ifjúsági Könyvkiadó magyar osztálya a legjobb szovjet és román ifjúsági és gyermekirodalmi alkotások lefordítása mellett sok eredeti könyvet fog kiadni, többek között Asztalos István, Nagy István Horváth István, Kós Károly, Pap Ferenc, Zimán József ifjúsági és gyermekregényeit. Az Ifjúmunkás Szövetség minden tagjának olvasnia és terjesztenie kell az Ifjúsági Könyvkiadó könyveit s bírálataival, leveleivel támogatni kell az Ifjúsági Könyvkiadót, hogy minél sikeresebb tevékenységet fejtsenek ki. Ezen jártak a munkában Rupea rajon kollektív gazdaságai az elmúlt évben is jelentős eredményeket értek el. A kollektivisták újból megmutatták az egyénileg gazdálkodó parasztoknak a szocialista gazdálkodásnak a magángazdaságokkal szembeni felsőbbrendűségét. Nagyon szép eredményeket értek el Fiser község kollektivistái. Az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult az ifjúság, amely lelkesen dolgozott egész éven át. A munkában Morg Joan IMSZ-tag agitátor járt élen, aki 321 munkanapegységet szerzett. Morg elvtárs meg is kapta a munkája után járó jutalmat. A kiosztáson 580 kg búzát,954 kg kukoricát, 286 kg burgonyát és sok Turs termékeket kapott. Scarneci Ioan elvtárs, az IMSZ-alapszervezet titkára, ebben az évben 236 munkanapegységet szerzett. Az évvégi elszámoláson több mint 380 kg búzát, 1474 kg kukoricát, nagymennyiségű takarmányt és más egyebet kapott. Szép eredményt értek el Crit község „Május 8" kollektív gazdaság dolgozói is. Az IMSZ-tagok itt is az élen jártak a munkában, így például az IMSZ-alapszervezet titkára az év folyamán 300 munkanapegységet szerzett. Martin elvtárs örömmel beszél jelentős eredményeiről, de jövőre még szebb eredményekről számolhat majd be. Elhatározásuk, hogy az 1953. évben sokkal nagyobb lendülettel fognak dolgozni. Nemcsak a saját életszínvonaluk emeléséért, hanem az ország erősödéséért is fokozzák munkalendületüket. Példaként áll a kollektivista ifjak között Heim András, aki 300 munkanapegységet szerzett. Heim elvtárs nemcsak a munkáját végzi lelkesen, de szervezeti munkával is nagyon sokat foglalkozik. BOCSA EMMA Ifjak és leányok! Iratkozzatok be a SFU iskolákba! Népi demokratikus rendszerünk minden dolgozónak megteremtette azt a lehetőséget, hogy képzett munkássá váljon és hazánkban a szocializmus felépítésében szakmai szempontból jól felkészült káder legyen. A munkaerőtartalékok vezérigazgatósága rövidtartamú (6 hónapos) iskolákban a bánya-, kőolajipar és építkezési ipar számára kádereket nevel. E három iparág nagy fontosságú hazánk gazdaságának fejlesztésében. A SFU iskolákba beiratkozott ifjaknak az állam minden feltételt biztosít annak érdekében, hogy szakértő munkásokká, él munkásokká váljanak. A SFU (gyárak és üzemek mellett működő iskolák) tanulói a tanfolyam egész időtartama alatt ingyenes kosztot és szállást kapnak. A Román Népköztársaság minisztertanácsa 1399. számú határozata értelmében a tanulók a ruházatot, iskolai könyveket, a nevelő és kulturális anyagot, valamint hazulról az iskoláig a vasúti jegyet ingyenesen kapják. A gyakorlati munka ideje alatt a tanulók a kifejtett munkájuk ellenértékének 80 százalékát kapják meg. Azok a tanulók, akik elvégezték a SFU iskolákat, azoktól a vállalatoktól, ahova beosztják őket — a 6 hónapos iskolát szolgálati időnek számítva — ruhajegyeketkapnak. A SFU iskolákba beiratkozó ifjú a következő feltételeket kell betöltse: — Legyen 18—28 esztendős. —* Rendelkezzen orvosi bizonyítvánnyal. — Tudjon írni-olvasni. — Legyen személyazonossága vagy a millcai által kiadott igazolványa. — Legyen igazolványa anyagi helyzetéről (föld, stb.) — Legyen rendben katonai helyzetével. A SFU iskolákban való feliratkozásra jelentkezzetek annak a rajonnak a Munkaerőtartalékok Irodájánál, amelyben laktak. Ott mindennemű felvilágosítással szolgálnak. Képünk egy hatalmas 25 tonnás tehergépkocsit ábrázol, melyet a nagyminszki üzem gyárt a kommunizmus gigantikus építkezései számára. Az üzem egyre több ilyen gépkocsit szállít a Szovjetunió különböző munkatelepei számára. Az új esztendő első munkanapjén Copărățeanu Radu ifjúmunkás, a „Rákosi Mátyás“ üzem motorosztálya egyik ifjúsági brigádjának tagja, elsőnek jött be a gyárba. Még kora reggel volt. A gyár dudái csak néhány perccel ezelőtt jelezték a reggeli határát. Arra gondolt, hogy amikor brigádtársai is befutnak mindegyiknek boldog újévet kíván. Ő lesz az első, aki köszönti társait. Fütyürészve csúsztatta be bélyegzőlapját a készülékbe, s aztán osztálya felé sietett. Az osztályában még csend uralkodott. Utóit egy-egy munkás, gépét rendezte. Depărățeanunak nem voltak ilyen gondjai hiszen brigádfelelősük, Ionescu Valeria tanácsára mindegyikük még az óesztendő utolsó napján rendbeszedte gépét. Körülhordozta tekintetét a munkagépeken. Nem messze a brigád munkahelyétől állt Boantă Vladimir sztahanovista munkagépe. A gép melletti szerszámszekrényen egy nagyobb kartonlap függött, melyen színes festékkel a következő jókívánság volt olvasható: „Az újév alkalmával, kedves Boantă Vladimír sztahanovista elvtárs, új győzelmeket kívánunk a termelési munkában, ötéves tervünk négy év alatti teljesítésére''. A hatalmas gépre pedig krétával odaírták: ,,1953. Boldog újévet kívánunk Г Depărăteanu elmosolyodott. Mennyi jókívánság hangzott el ebben az uj esztendőben s mennyi hangzik még el a mai nap folyamán. Ha minden betejesül, olyan termelési eredményeket mutatnak majd fel, hogy az egész üzem híres lesz. Közben Ionescu Valeriu brigádfelelős is megérkezik. Közvetlen mögötte a brigád másik három tagja. Még mielőtt Depărăteanu egy mozdulatot is tehetett volna, Ionescu már messziről nyújtotta kezét s üdvözölte: ,,Kedves Depărăteanu ! Neked is, akárcsak a brigádom többi tagjának boldog újévet és sok sikert kívánok a munkában.“ Erősen kezet szorított vele. Aztán körülnézett a brigád tagjain s újból megszólalt: „Elvtársak, a mai napra előirányzott munkaprogrammot mindenki saját gépén megtalálhatja. Tanulmányozzátok át, s aztán lássatok munkához.“. . Megkezdődött a munka. Ionescu Valeriu brigádfelelős is bekapcsolta csiszológépe motorját. A gép feldugott, s a kis köszörüke sokezer percenkénti fordulattal csiszolta a befogott perselyt. Sűrű kaolinos víz hűtötte az alkatrészt, de mégsem tudta eloltani a kövecske által szétszórt és sziporkázó szikrákat. Miután beindította a második gépet is (a brigádfelelős két gépen dolgozik) egy percre belekukkantott a „brigádfüzetbe". Sok érdekes dolgot tartalmaz a brigád munkájáról és életéről ez a füzet. Az új esztendő első évnegyedében a brigád a következőket vállalta: öt ifjúmunkást kiképez, még nagyobb mértékben alkalmazzák Szávicsi szovjet munkás gyorsmarási munkamódszerét, teljesen kihasználják a 480 munkapercet ... Van azonban a brigád új termelési tervében két pont, amely az ifjak győzniakarásáról, optimizmusáról, nagy lelkesedéséről beszél, íme a két pont: „Fenntartjuk az élbrigád címet, továbbra úgy dolgozunk, hogy megnyerjük a sztahanovista brigád megtisztelő elnevezést. 2. A selejtet továbbra is 0 (nulla) százalékon tartjuk. A brigád termelési tervének minden pontját teljesítjük és semmi elhajlást nem követünk el tőle, semmi csökkentést sem eszközölünk". Szép munkavállalások ezek az új esztendőre. Ha a brigád a termelési terv pontjait betartja, sztahanovista címet kap. Erre pedig minden anyagi és erkölcsi támogatás megvan. Nem messze a brigád munkahelyétől dolgozik hazánk Szocialista Munka Hőse, Vasú Nicolae elvtárs. Esztergáján ott díszeleg egy vérpiros zászlócska, amelyre aranyszínű selyemszálakkal a ,,sztahanovista“ szót és két babérágacskát hímeztek. Gépe közelében munkatársai két tartóoszlopra a következő felirású plakátot erősítették fel: „Büszkék vagyunk rád Vasú elvtárs és vállaljuk hogy követjük nagyszerű példádat, harcolva ötéves tervünk négy esztendő alatti teljesítéséért." Ez a vállalás Ionescu Valeriu ifjúmunkás bridágjának óhaját is kifejezi. Előttük is ragyogó példakép Vasú Nicolae sztahanovista, aki sikeresen legyőzte az időt, derekasan megküzdött az ötéves terv előirányzataival. A motoros brigád minden tagja azt kívánja, hogy olyan szakmunkás, olyan sztahanovista és olyan közismert ember legyen mint ő, a Szocialista Munka Hőse. Az egész műszak ideje alatt megfeszített szorgalommal dolgozott a brigád. A gépek és a villanymotorok hangja mintha a munka szimfóniáját adták volna elő. Egyik alkatrész a másik után készült el. Az ifjak jóval túlhaladták napi előirányzatukat. A műszak végén összegezték az eredményt s örömmel állapították meg, hogy az 1953. év első munkanapjának első műszakában az előirányzatnál másfél normával többet teljesítettek. Ionescu Valeriu körülhordozta tekintetét a brigád tagfáin, előretolta tyubetyerkaszerű sapkáját, amelyet csak az imádság tartott meg a tarkóján, s megszólalt: „Nos fiuk, dolgozzunk csak mindig így! Nem is lesz olyan rossz. Még sok teljesítendő norma vár, reánk. Ugye megbirkózunk azokkal is ?" — Minthogy — felelték az ifjak, — miközben gondosan rakosgatták szerszámaikat a szekrénybe. MOLNÁR VILMOS ★ VISSZANYERT HELY Füzesi Sándor hátratett kezekkel sétált le és fel. Ez így nem mehet tovább! Állandóan ezt hangoztatta. A fiúk egymás mellett ültek a leszerelt, olajos alkatrészeken. Brigádfelelősük kemény szavára figyeltek. Érezték, hogy igaza van. Az utóbbi időben gyengén dolgoztak, s a brigád, amely nemrég tartományi versenyzászlót nyert, visszaesett. A munkások is csak úgy elvétve beszélnek róluk, akkor is lemondóan legyintenek. Annál többet emlegetik Peioan Lázár brigádját. Ez a tudat egyiküket sem hagyta nyugodni. Újból Füzesi hangja törte meg a csendet. — Valljuk be elvtársak, hogy elbizakodtunk — mondotta, s végighordozta tekintetét brigádján. Gergely Pista idegesen feszengett. Érezte, hogy a hibát nem is az elbizakodottságban, hanem éppen Füzesiben kell keresni. Bár jól dolgoztak, miatta nem nyerték el a sztahanovista címet. Gergely Pista már rég észrevette, hogy a fiukat ez törte le. Nem bírta tovább és végül kitört. — Várjunk csak, brigádfalelős elvtárs! Azáltal, hogy minket befeketítesz, te mégsem leszel fehérebb — mondta. — Hibásak vagyunk, ezt mindnyájan belátjuk, de elsősorban te vagy az! Füzesit teljesen váratlanul érintette az erélyes bírálat s olajos arcát elöntötte a pir. — Lebecsülted a szervezeti munkát. Helytelen magatartásodért nem nyertük el november 7-re a sztahanovista címet. — Még tagsági díjat sem fizettél — kiáltott Bányus Alexandru. Füzesi úgy érezte magát, mintha hideg zuhany alatt állna. Sűrűn kapkodta fejét jobbra-balra. Nem tudta, kinek s mit válaszoljon. . ,Lám, Gergely Pista, a legjobb barátom indította el a lavinát. A valóság váratlan feltárása gondolkozásra késztette: várjon ez voltam én az utóbbi időben? — tette fel önmagának a kérdést. Ellenérvek után kutatott, de eredménytelenül. Úgy tűnt, mintha most is látná a fiúik csodálkozó arcát, amikor november 7-én nem a brigádjuk nyerte el a sztahanovista címét Pedig több hónapon keresztül, kétszeres-háromszoros normát teljesítettek, s november 7-re 5 mozdonnyal szereltek többet. A brigád tagjai most kérdően néztek rá s várták a választ. Az éles tekintetek tüzében mind kényelmetlenebbül érezte magát. Kigombolta zubbonyának nyakát, s sűrü barna haját idegesen simogatta. Leült s gondolkozott. Nem bírta tovább Felemelte tenyeréből fejét s arckifejezésen meglátszott, hogy gondolkozott a dolgon. Csendesen szólalt meg. — Igazatok van! A hibás én vagyok —– mondotta. A fiuk elmosolyodtak, mosolyukban a szeretet és megértés volt Füzesi iránt. Újra régi brigádfelelősüket látták maguk előtt, aki bátran szembenéz a nehézségekkel, elfogadja a bírálatot. Füzesi összeszedte magát és tovább folytatta beszédét. — Fiuk, újból felvesszük a harcot a sztahanovista eímért. A mai nap jó lecke volt számomra, ígérem, hogy megváltoztatommagatartásomat. Még szeretett volna valami szépet, biztatót mondani, de hirtelen kifogyott a szavakból. A fiuk hirtelen szétszóródtak. Érezték, hogy uj szakasz nyílik meg munkájukban s éppen ezért mindegyik szeretett volna egyedül lenni gondolataival. Siettek az Mólt merködéssel. Kezet fogtak egymással és kifelé in ,dultak a szerelőcsarnokból. Füzesihosszan nézett Gergely Pista után. ő még maradt. Leült egy hatalmas mozdonykerék tengelyére. Jólesett csendben gondolkozni. Ahogy képzeletében felelevenítette az eseményeket, érezte, hogy nincs oka Pistára haragudni. Hiszen mindaz, amit történt, elsősorban abrigád javát és egyben az övét is szolgálja. Aztán mintha eszébe jutott volna valami, gyorsan öltözködött. Az udvaron futólépésben haladt keresztül. Zsebéből előszedte a pirosfedelű tagsági könyvet s a pénzt. Egyenesen az alapszervezet irodája felé tartott. ★ Mintha összebeszéltek volna, másnap már munkaidő előtt mindnyájan ott voltak a műhelyben. Füzesi előre elkészített tervet vett elő. — Te a gőzkazánhoz mész, te pedig a vezérművet szereted, magyarázta egyenként a fiuknak, s kiosztotta a feladatokat, ő pedig franciakulcsot vett a kezébe s egyenesen a dugattyúszelepnek fogott Ez volt a legnehezebb. A teremben felcsendült a munka dallama. Megindult a harc a hibák leküzdéséért Gergely Pista gyorsan kúszott fel a hatat- más mozdony fekete testén. A kazán tetején lovaglóülésben helyezkedett el. Mozdulatai mind gyorsabbá, biztosabbakká váltak. Pillanatok alatt szerelte szét a bonyolult csődhálózatot. Időnkint Füzesi felé nézett. Amikor tekintetük találkozott, gyorsan elkapták fejeiket, aztán tovább dolgoztak, még gyorsabban. Abrigád többi tagjai is harcoltak az idővel. Bangui Alexandru olyan szaporán kalapált egy beszorult csavart, mintha vezényszóra dolgozna. Mellette Ilie Gheorgha kalapácsa feleselt. A brigád munkája észrevétlenül rohammá fejlődött. Füzesi, valahányszor végignézett brigádján, jóleső érzés fogta el. A mellettük áthaladó dolgozók is érdeklődéssel nézték a fiuk gyors, biztos mozdulatait. Ez újra a régi Füzesi-brigád — gondolták elmosolyodva. A fiuk azonban úgy dolgoztak, mint még soha. Elszántan harcoltak minden percért! Munkájukban a teljes összhang uralkodott. A helyes megszervezés és tervszerű felosztás mind szebb eredményeket hozott. Alig telt elkét óra, s akazán szabaddá vált. A fiukat jókedvű mosolyra derítette a győzelem. Egyszerre fogtak hozzá az alváz szétszedéséhez. Egymásután gördítették ki a rr mozdonykerekeket a csarnokból. Még nem volt dél, s a mozdony helyén már csak a szétszedett idomok alkatrészei hevertek. Még nagyobb lendülettel fogtak a második mozdony szétszereléséhez. Ha ezt a lendületet tartjuk, a váltás végéig ezt is befejezzük — mondotta Füzesi Erre a biztatásra a fiuk szaporábban dolgoztak. Még a műszak befejezése előtt szétszerelték a második mozdonyt. Háromszáz százalék — mondogatták egymásnak s együtt osztoztak az alkotás örömében. Füzesi tekintete Gergely Pista után kutatót. Az egyik mozdony mögött talált rá. Éppen a szétszóródott csavarokat szedte össze. Munkától sajgó tenyerük szorosan simult egymásba. A fiúk is mind odagyűltek. BÁLINT TIBOR A békebrigád megtárgyalja Sztálin elvtárs válaszát A szebeni „Balansa"-gyár kapuján már beléptek a reggeli váltás korán jövő dolgozói. A munkaosztályokon szólnak a hangszórók, melyen keresztül Sztálin elvtársnak a „New York Times" diplomáciai munkatársának adott válaszait közvetítik. A hangszórók köré gyűlt munkáscsoportok figyelmesen hallgatják a béke zászlóvivőjének, Sztálin elvtársnak válaszait, mert újabb lendületet ad a békeharcban. Vintila Nicolae, a „Gheorghi Dimitrov" békebrigád felelőse bejelentene brigádja tagjainak, hogy a déli ebédszünetben jöjjenek hozzá, hogy megtárgyalják Sztálin elvtárs válaszait. A megjelölt időben a brigád tagjai a brigádfelelős munkapadja köré csoportosultak. „Arra gondoltam, hogy jó lesz ha kollektíven elolvassuk Sztálin elvtárs válaszait, amely még jobban elősegíti a béke megvédését és további békeharcra ösztönöz — mondotta Vintila Nicolae brigádja tagjainak. Sztálin elvtárs válaszai új erővel arra ösztönöznek, hogy az ötéves tervet idő előtt teljesítsük, hozzájárulva ezáltal a béke megszilárdításához". „Az új év eljövetele és az Egyesült Államok államigazgatásába beálló változás időpontjában, fenntartja még ön meggyőződését, hogy a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Államok békében élhetnek az elkövetkező években?" — hangzik az első kérdés, amelyet Vintila elvtárs fennhangon olvas. „Továbbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti háború nem tekinthető elkerülhetetlennek, hogy országaink ezután is békében élhetnek", — így szól Sztálin elvtárs válasza. „Ez a válasz — mondotta Vintila elvtárs — világosan megmutatja, hogy a Sztálin elvtárs által vezetett Szovjetunió a békét és népek közötti együttműködést szolgálja, Sztálin elvtárs válasza új erőt ad a munkában és még erősebb békeharcra ösztönöz." A „Gheorghi Dimitrov” békebrigád felelőse sorban elmagyarázta Sztálin elvtárs válaszainak jelentőségét. A brigád tagjai lelkesen tárgyalták, hogy milyen munkaeredményekkel köszöntsék a sztálini válaszokat. Paraulan sztahanovista megfogadta, hogy 80 százalékkal teljesíti túl normáját és jó minőségű munkát végez. Zimmermann Fritz elvtárs 50 százalékos normatulteljesítést vállalt. Vintila elvtárs, a brigád felelőse vállalta, hogy havi tervét 60 százalékkal túlteljesíti. A „Steaua Rosie” konfekciógyárban Toci Dumitru IMSZ agitátor ismertette Sztálin elvtársi válaszait az első munka szalag dolgozóival. Az első munka szalag munkásainak nevében Capudeanu Romi IMSZ-tag beszélt, aki többek között, ezeket mondotta: Sztálin elvtárs válasza új erőt jelent a békeharc terén. Ezekből a válaszokból a világ békeharcosai világosan láthatják, hogy a Szovjetunió olyan ország, amely békét akar és harcol annak megvédéséért. Azt javaslom, hogy az első, munka szalag dolgozói napi 2 százalékos nommatásteljesítéssel és jóminőségű anyag gyársításával köszöntsék Sztálin elvtárs válaszait.“A javaslatot lelkesen fogadták az első szalag dolgozói. A munkaidő első óráiban (négy óra alatt) 30 százalékkal teljesítették túl vállalásukat. A SANDU. Dekán György is teljesítette kötelezettségét Kozma János és Gólya Erzsébet, a Temesvár rajon Ujszentes község IMSZ alapszervezetének két tagja most kanyarodik ki Dekán udvaráról. Dekán György középparaszt az udvar közepén áll, szeme hosszú pillantással tekinti a két fiatalt Áll a hóval frissen borított udvaron, úgy tesz, mintha a távozók után nézne. Pedig inkább gondolkozik. S aztán, mintha hirtelen eszébe ötlene valami, gyors léptekkel a konyhaajtó irányába indul. Amikor az ajtón belép, azt mondja feleségének : — Csakugyan igazuk van a fiataloknak. Mennyit, de mennyit gyötrődtünk mi a régi világban. Majd beleszakadtunk a harmados kukoricakapálásba, haszon mégsem volt. Sokszor annyi se jutott, hogy egy malacfiát meghizlaljunk. Most meg kettő is hízik az ólban. Mennyi mindent kapott a falu öt esztendő óta, amióta a Román Népköztársaságot kikiáltották. Új utakat, iskolai internátust. A szövetkezet is értünk van. Miközben ezeket mondotta, szinte szégyelte, hogy még nem tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének. ■ A kisebbik malacot odaadom a kvóta fejébe — mondotta határozottan. De a felsége ugyancsak elcsodálkozott. Beadja? Mi történt ezzel! Tegnap még el akarta adni a kisebbik hízót. — Nem akarok utolsó lenni — folytatta. Kertész András, Dogaru Joan és mint mondják Kozmáék is már két hónapja, hogy teljes egészében teljesítenék a beszolgáltatást. A kalászosokat és a kapást mi is beadtuk. Minek maradnánk el a tej- és a húskvótával ? Az asszony egyetértett vele. Sőt el is határozták, míg nem teljesítik , a beszolgáltatást tervet, még a szomszédoknak sem adnak el tejet. A hízót pedig, amely már elég szép, holnap elviszik az állami begyűjtő állomásra. Csak azt nem tudják, hogy van-e begyűjtő a faluban, ahol az élő állatot felvásárolják, vagy Temesvárra kell vigyék. Éppen ezért Dekán úgy határozott, hogy elmegy a néptanácshoz megérdeklődni. Kozma János és Gólya Erzsébet ifjú agitátorok éppen Sülyös Sándor udvarára akartak belépni, amikor hátulról valaki megszólította őket. — Amikor nálam voltak, elfelejtenem megkérdezni, de talán most sem késő, hol veszik át a húskvóta fejében beadott élő állatokat ? Kozma János és Gólya Erzsébet ifjú agitátorok kicsit meglepődtek. Hogy-hogy, be akarja adni ! Hisz pár órával ezelőtt azt mondták : ráérnek vele. Meglepődtek, de örültek, amikor Dekán kijelentette: „Beviszem holnap a malacot. Én is szeretem úgy hazámat, mint Kertész András és mások. Kozma megadta a felvilágosítást. Dekán megindult hazafelé, de Kozma visszatartotta. — Jöjjön be Gyuri bátyám ide Sülyősékhez. És bementek. Sülyös, a házigazda, amikor értesült az agitátorok jövetelének céljáról, azt válaszolta: „Van még idő arra“. De Dekán György nem állta meg szó nélkül: — Te sem köszönhetsz kevesebbet ennek a rendszernek, mint azok, akik már régen teljesítették a beszolgáltatási tervet. Eddig én is patópáloskodtam. Ma azonban beláttam, hogy rosszul tettem. Ami jár az államnak, azt idejében kell beadni, s nem akármikor. Használt az okos szó. Sülyös is megígérte, hogy másnap beviszi a még fennmaradt részt. Másnap reggel agitátorösszejövetel volt. Kozma János, amint az út sarát kerülgette, kocsizörgésre lett figyelmes. Messziről úgy tűnt, mintha ekhós szekérrel jönnének. De tévedett. Dekán György sietett a beszolgáltatási központba. Dekán jókedvűen integetett Kozmának a szekérről. Az sem álta meg szó nélkül, s örömében odakiáltotta: „Jó utat” — Jó lesz! Jó helyre megy! felelték a szekereit ülök. Az agitátorgyűlést Láng Imre, a helyi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke tartotta. Ott voltak mind a negyvenen. A fiatalok az ajtóhoz közelebb ültek. Az öregebbek pedig a kályhát fogták körül. Az elnök először ismertette, hogyan áll a község a beszolgáltatási terv teljesítésével. Megemlítette, hogy a kalászosok és a kapásnövények beszolgáltatását már száz százalékban teljesítették. Ellenben a hús- és a tejkvóta beszolgáltatásánál még vannak hiányosságok. A húsbegyűjtési tervet 98 százalékban, a tejbeszolgáltatást pedig 93 százalékban teljesítette a község. Ezután Kozma János állt fel. Hangja fiatalosan csenget, amikor bejelentette: ,,Körzetemben és Gólya Erzsébet körzetében minden dolgozó paraszt eleget tett állampolgári kötelességének". Az eredmények hallatára az agitátorok tapsolni kezdtek. S amikor véget ért a lelkes taps, Tibai János ifjú fölállott és megfogadta : „Olyan felvilágosító munkát végzek, hogy rövidebb idő alatt az én körzetemben is minden dolgozó paraszt teljesíti a tervét". Többen jelentették ki ugyanezt és a gyűlés után elindultak, hogy teljesítsék fogadalmukat. Lelkes munkát végeztek az IMSZ-tagok Újszentes községben, ahol Oláh József, Nagy György és Borbás Sándor kulákok mesterkedése ellenére is teljesítették a begyűjtési tervet. Nemcsak a dolgozó parasztok meggyőzésével és mozgósításával, hanem a kulákokra vonatkozó beszolgáltatási törvényrendeletek betartásának szigorú ellenőrzésével is foglalkoztak. Az Év végi javadalmazás a horvátkrasznai kollektív gazdaságban Égi/ évi szorgalmas munka után a horvátkrasznai „Augusztus 23” kollektív gazdaság tagjai szétosztották munkájuk gyümölcsét. A december 16-ig közgyűlésen kiemelték mindeazokat, akik a gazdaságban a legtöbb munkanapegységet érték el. Az ifjak közül a legjobban dolgoztak az Ardelean-testvérek, minek eredményeképpen a legtöbb terményt kapták. összesen 440 munkanapegységük van és ezért 3.460 kg gabonát, nagymennyiségű egyéb terményt és minden ledolgozott munkanap egység után 1.80 lejt kaptak. Kiváló szorgalommal dolgoztak Roman Petru és Roman Letitia elvtársak is. 552 munkanapegységük volt, melyért 3936 kg gabonát és sok más terményt kaptak. Ardeleanu György elvtárs 350 munkanapegység után 2763 kg gabonát és még más terményt kapott. A 16 éves Bakó Lajos elvtárs szintén kiváló, eredményt ért el. 130 munkanapegysége volt és munkája eredményeképpen 1141 kg gabonát és más különböző terményt kapott. Ezen a közgyűlésen kollektív gazdaságunk dolgozói az évi munkájuk eredményének további növelését határozták el. Minden kollektivista elszánt akarata, hogy az 1953-as évben még szebb és bőségesebb terméseredményt érjenek el. ... KISS LUCIA IFJÚMUNKÁS 1953. január 7. — 3. oldal *