Ifjúmunkás, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-01 / 1. szám

— A fiúmilliátis Múlt heti számunkban megje­lent „A képmutató ájtatosság“ című cikkben már beszámoltunk Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán felháborító, erkölcstelen cselekedeteiről. Az emberi mivoltából kivetkő­zött reverendás kéjenc visszaélve egyes tizenegy-tizennégy éves gyermekleányok bizalmával és tu­datlanságával, erőszakot követett el rajtuk. Az erkölcsi fertő mé­lyére sodródott káplán hitoktatás leple alatt a plébánia falai között szabadjára engedte aljas ösztö­neit. A jóhiszemű, félrevezetett szülők azt gondolták, hogy a káplán bérmálásra készíti elő lánygyermekeiket, szentképeket mutogat nekik, naptárt mások­at velük. Sántha Antal azonban ezt az időt arra használta ki, hogy vadállati módon kiskorú gyerme­keket becstelenítsen meg, mint ahogy azt B. M. és B. V. kiskorú leánykákkal tette és ahogy má­sokkal is próbálkozott. A bárány­bőrbe bújt farkas karmaiból csak azok a serdülő leánykák mene­kültek meg, akik néhány „hittan­óra“ után felismerték, hogy a káplán becsületükre tör, be akar­ja szennyezni zsenge fiatalságu­kat és szét akarja zúzni tiszta álmaikat. A csuhás népellenség Nem létezett olyan becsületes, gyermekét és fiatalságunkat sze­rető ember, akinek a keze nem szorult ökölbe, amikor tudomá­sára jutott ennek a csuhás go­nosztevőnek minden képzeletet felülmúló aljassága. S megveté­sünk, gyűlöletünk csak növeke­dett, amikor megtudtuk, hogy a káplán megfontolt szándékkal szocializmust építő népünk ered­ményeit akarta aláásni. A Sántha Antal tetteit felmérő vizsgálat s a tárgyaláson adott feleletei vilá­gosan bizonyítják, hogy ez a go­nosztevő népi demokratikus rend­,­szerünk ellensége. Erkölcstelen élete összefonódott népünk és vívmányaink elleni gyűlöletével. A káplán, a demokrácia és a nép elleni bűncselekményeiért felelős­­­ségre vont Márton Áron püspök vonalán haladt, amint be is val­lotta a peren, összeköttetésbe lé­pett külföldre szökött, a kapita­listák zsoldjába szegődött szerze­tesekkel, akik nép- és államelle­nes propagandaanyagot küldtek a mindenre képes egyházfinak. A soviniszta, nacionalista méreggel átitatott irományokat aztán Sán­tha Antal nagy gonddal terjesz­tette. A káplán garázdálkodását le­leplezték. Sántha Antalt a Csík­szeredai bíróság nyilvános tár­gyalásán az elégtételt követelő hallgatóság előtt tizenkét esz­tendei fogházbüntetésre és tíz évi jogvesztésre ítélték. A törvényes rendelkezések értelmében meg­fogalmazott bírósági ítélet a pe­ren megjelent tanúk és szülők véleményét tükrözte. Az ország közvéleménye, köz­tük a fiatalok százezrei, elégté­tellel fogadták az erkölcstelen, népellenes káplán elítélését. „Nemcsak a magam nevében be­szélek. Üzemünk valamennyi dol­gozója ugyanígy gondolkozik: Márton Áron papja, ez az ízig­­vérig rothadt személy, népünk el­lensége, aki kárt tett a hiszékeny fiatal lányokban, megérdemli az ítéletet — mondta Csere Béla, a sztálinvárosi vaseszterga művek öntője, miután tudomást szerzett az ítéletről. — Az a tizenkét esz­tendő, amivel a bíróság sújtotta, legyen figyelmeztető mindazok­nak, akik népünk és törvényeink ellen próbálnak véteni.“ A jogos felháborodottság hangján A dolgozó népünk, fiatalsá­gunk megátalkodott ellenségének, tettei okozta felháborodás hullá­mai még nem ültek el. Az ország közvéleménye megvetéssel sújtja a liliomtipró káplánt. Szerkesztő­ségünkbe is egymás után érkez­, пек levelek, amelyek mélységesen elítélik Sántha Antal erkölcstelen tetteit...Megrökönyödéssel vettem tudomást a Sántha Antal által elkövetett embertelenségről. A káplán olyan tetteket követett el, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. Nézetem szerint csak olyasvalaki követhetett el hason­ló cselekedetet, mint Sántha An­tal, akiből teljesen kiveszett min­den emberi érzés“ — írta egye­bek között Nilegesz Edith, a 9-es számú fővárosi középiskola ta­nulója. Nagyon meggondoltan és ha­tározottan fogalmazta meg véle­ményét a káplán tetteiről Szász Aranka újlaki (Nagyvárad rajon) ifjúmunkás. „Kétféle érzés válta­kozott bennem miközben a Sán­tha Antal bűnperéről szóló újság­cikkeket olvastam — írja. — Az őszinte sajnálat és a mélységes felháborodás. Sajnálkozás a leánykák iránt, akiknek lelkében a papi taláros gazember nagy pusztítást végzett erkölcstelen vi­selkedésével ; és mérhetetlen fel­háborodás az álszent pap ellen, aki a gyermeknevelés ürügye alatt (bár a gyermeknevelés nem az ő hivatása és erre nem ha­talmazta fel népi demokratikus rendszerünk) bemocskolta az ár­tatlan leánygyermekeket.“ Miss Grete, bukaresti pionír­­főin­struktor is megvetéssel nyi­latkozott a káplán embertelen, alattomos viselkedéséről. „Teljes lényemmel fel vagyok háborodva és elítélem Sántha Antal gaztet­teit. Amíg mi arra törekszünk, hogy a gyermekeket a kommu­nista erkölcsösségre neveljük, emberiességre tanítsuk, az ilyen aljas gazemberek állati szenve­délyeikkel szétzúzzák munkánk eredményét.“ Ne bízzuk farkasra a bárányt Egyes szülők jóhiszeműsége, a káplán iránti feltétel nélküli bi­zalma is hozzájárult gyermekeik megrontásához. „Nem tételeztem fel semmi rosszat a tisztelendő úrról és idegesen rászóltam a gyerekre, hogy félremagyarázza a dolgot, a tisztelendő úr kedves­ségből és barátságból ölelgeti“ —– mondotta G. A. csíkszentdomo­kosi asszony a tárgyaláson. S a kedveskedésnek az lett a vége, hogy a káplán megbecstelenítette az ártatlan leánygyermeket. A szerkesztőségbe érkezett le­velek arra intenek, hogy a szülők fordítsanak nagyobb gondot gyer­mekeik iskolán kívüli foglalkoz­tatására. „Sántha Antal esete legyen fi­gyelmeztetés a szülők és neve­lők számára egyaránt — írja megfontoltan Stern Erzsébet fő­városi tanárnő. — Vigyázzunk gyermekeinkre ! A szülők gondol­ják meg, hogy az iskolán kívül hová jártatják gyermekeiket. Böl­csen cselekszenek azok, akik hasznos, értelmi és szellemi ké­pességük fejlesztését szolgáló ta­nító-szórakozást biztosítanak ser­dülő leánygyermekeik számára.“ Ezt a gondolatot fogalmazta meg levelében két marosszent­­györgyi IMSZ-tag : Bereczki Irén és Szekeres Erzsébet is. „Egy jó pár évvel ezelőtt mi is jártunk hittanórára. Később félbeszakítot­tuk, mivel úgy láttuk, haszno­sabb, igazabb ismereteket szerez­hetünk az iskolában szervezett körökben. Szüleink nem kénysze­rítettek bennünket arra, hogy tovább látogassuk a hittanórákat. Elég helytelenül járt el az egyik csíkszentdomokosi kislány anyja, aki gyermeke panasza ellenére is erőszakkal küldte lányát a pap­hoz. Most, amikor tudomást sze­reztünk Sántha Antal káplán al­jasságáról, örvendünk annak, hogy mi is és szüleink is egész­séges módon gondolkozunk és idejében felismertük, hogy nincs mit keresnünk a hittanórán, fel­ismertük, hogy hol van a he­lyünk.­" Ifjúmunkás f­elelősséggel Számos beérkezett levélből tű­nik ki az, hogy ifjúmunkásainkat nagyobb éberségre inti Sántha Antal esete. Pártunk vezette for­radalmi szervezetünk tagjai nem­csak megvetéssel és gyűlölettel beszélnek a hitvány, embertelen káplánról, hanem felelősségük tu­datában elhatározzák, hogy a jö­vőben még jobban őrködnek azon, hogy a Sántha-féle züllött egyének ne fertőzhessék meg fia­talságunk lelkét. Még következe­tesebben fognak munkálkodni azon — vállalják —, hogy ifjú­ságunk gondolkozásában, felfo­gásában mély gyökeret eresszen a munkásosztály materialista vi­lágnézete, kommunista erkölcse, amely felfegyverzi őket s így ha­tározottan leleplezik, megsemmi­sítik és kipellengérezik az ellen­séges támadásokat. Sántha Antal eddigi életmód­ját és bűneit egyáltalán nem tar­totta összegyeztethetetlennek a papi hivatás gyakorlásával. Mennyi cinizmus, képmutatás ál­lati szenvedély rejtőzhet egy olyan egyénben, aki mocskos cse­lekedeteit csak „félrelépésnek“ minősítette, — ezt jelentette ki vallomása során is. És hozzá­tette : büntetése után továbbra is folytatni akarja papi pályáját... Ehhez még hozzá k­ell tenni azt is, hogy az elvetemült káplán el­len egyházi felettesei nem foga­natosítottak semmiféle intézke­dést. Íme, miért fontos egyebek közt, hogy alapszervezeteink vigyázza­nak arra, hogy a pionírok sza­bad idejüket nevelő és szórakoz­tató jellegű foglalatoskodással töltsék el. „Nagyobb gondot kell fordíta­nunk a gyermekek szabad idejé­nek helyes beosztására — szűrte le a tanulságot a csíkszentdomo­kosi leánygyermekekkel történt esetből Nedelcu Cecilia, a váradi pionírház nevelési osztályának vezetője. — Ne csak egyes gyer­mekeket foglalkoztassunk az is­­kolán kívüli munkában. Igyekez­zünk minden egységben és IMSZ alapszervezetben olyan légkört teremteni, hogy a gyermekek és a fiatalok ott érezzék magukat a legjobban. Ha az életkori sajá­tosságokat figyelembe véve érde­kes, változatos tevékenységet szervezünk, akkor elkerüljük azt, hogy olyan helyekre járjanak, ahol a helyes erkölcsi útról elté­rítik őket.“ Hasonló gondolatokat vetett papírra András Erzsébet, a sztá­linvárosi magyar középiskola X. osztályos tanulója is. „Lelkem mélyéig megrendülve olvastam a Csíkszeredai tárgya­lásról szóló laptudósításokat. Magam előtt láttam csíkszent­domokosi kicsi leánytársaimat, akiknek életörömét összetörte a fekete csuhás szörnyeteg és zo­kogás fojtogatta a torkomat. Mennyi szép álmunk van ne­künk, leányoknak a tiszta és igaz szerelemről, az eljövendő élettársról, ezeket az álmokat ölte ki a falusi kislányok, lelké­ből az elvetemült katolikus káp­lán. Iskolánk IMSZ Szervezete ve­zetőségének tagja vagyok, úgy érzem, nem elég a gyalázatos tett ellen felháborodni és az íté­letet helyeselni. Többre van szük­ség. Hiszen valószínű, hogy Sántha Antal nem az egyetlen képmutató pap, aki az ifjúság megmételyezésére tör. Nekünk, IMSZ tagoknak az a feladatunk, hogy kettőzött gond­dal őrizzük, neveljük azokat a társainkat, akik még nem elég felvilágosultak és szilárdak ah­hoz, h­ogy meg tudják különböz­tetni az igazat a hamistól.“ ★ Megnyugtató érzéssel lapoz­gatjuk a szerkesztőségbe érkezett leveleket. Soraikból érződik, hogy pártunk nevelte fiatalságunk ha­tározottan elítéli Sántha Antal gaztetteit. A szavakból izzik a bitang káplán felé áradó gyűlö­let. De ugyanakkor az is kitűnik belőlük, hogy a jövőben még na­gyobb figyelemmel fognak mun­kálkodni ifjúságunk szocialista jellemének kialakításán. S aki szándékunk meghiúsítására tö­rekszik, azt mint ellenséget kí­méletlenül leleplezzük, kipellen­gérezzük és eltávolítjuk utunk­­ból. Szekeres Lajos A fiatalok elítélik Sántha Antal káplán aljas tetteit TELJESÜLT REMÉNYEK NYOLC ESZTENDEJE, hogy családunk tanácskozásra gyűlt össze. Apám vitte a szót s köz­ben súlyos öklével le-lecsapott az asztallapjára ; nem haragból, csak hogy szavainak nagyobb nyomai­ból adjon. Akkoriban Egy 150.Q0Q-8S Mint a legények kalapján a vi­rág, olyan vidáman, büszkén ékeskedik Székely József ifjú­munkás teherautóján a száz­negyvenezret jelző fehér táb­lácska. Arra hívja fel figyelmünket, hogy ennek a teherautónak o­­lyan gazdája van, aki szereti a gépét, aki türelemmel, figye­lemmel, hozzáértéssel százezre­ket takarít meg az országnak. Nem kis dolog ez. A nyárád­­szeredai gép- és traktorállomás javítófelelőse, Gálfalvi Sándor nem is állja meg egy-két dicsérő szó nélkül.­­—Ha jól számítom, ez a táblácska a kora nyáron, június elején került fel az autóra. Azó­ta szaladt még tízezer kilo­métert a kocsi. — Szóval most a százötvenez­rediket tapossa javítás nélkül ? — Ahogy mondja. Pedig még a törvényesen enge­délyezett heti karbantartási napot sem veszi ki a fiú : vasárnapon­ként és pihenő alatt szedi rendbe a kocsiját. Közben a kocsihoz ér a gép és traktorállomás fiatal igazga­tója is. Mosolyogva figyelmeztet: Nézzem csak meg azt a táblács­kát, ott nem az áll, hogy száz­negyvenezer kilométer gyökeres javítás nélkül, hanem az, hogy száznegyvenezer kilométer min­dennemű javítás nélkül. — Ez pedig ritkaság! — emeli fel a hangját a mondat végén figyel­meztetően Székely Józsi a dicséretek zá­porában kényelmetlenül feszeng. Termetre zömök, apró fiatalem­ber, napégette, nyílt tekintetű. — Mióta forgatja a volánt — kérdezem. — Attól függ, mettő­ számít­juk. A tizenhatot alig töltöttem be, mikor traktorra ültem, 1952- ben pedig megkaptam a gépko­csivezető igazolványt s azóta ve­zetek. A megtett 150.000 kilomé­ter nemcsak az én érdemem — teszi hozzá Székely Józsi. — Az a kis fehér táblácska,amit a teherautómon látott, a Steagul Rosu­ üzem munkásairól is be­szél, ahol ez az autó elkészült. Hozzáértésükről, derekas mun­kájukról. Józsa Ignác szervezték Szentpéteren a keb­le­­­ti­v gazdaságot. Apám — aki az első belépők közt volt — ma­gával akarta vinni az egész ro­konságot. Azok hajlottak Ы rá, de volt még egy-két ellenveté­sük. — Aztán, ha beviszem a föl­demet a közösbe, mit hagyok a fiamnak örökségül ? — kérdezte egyik rokonunk. — Erre felel­t Apám gondolkozott egy kicsit, aztán bütykös ujjúval felém mu­tatva a sarokba, így válaszolt: — Nem két hektárt hagyunk rájuk, vagy hármat, mint tv mennyit mi örököltünk az öre­gektől, hanem ezeret. Ezer hek­tárt, de tán még annál is töb­bet . .. Jövőt biztosítunk nekik, jobb életet, mint a miénk volt fiatalkorunkban ! ... Az utóbbi időben egyre gyak­rabban gondolok apám szavaira és úgy érzem, teljesen beigazo­lódtak. A 38 családdal induló .Má­jus kollektív gazdaság ma 383 családot számlál. Földje 163 hektárról 1030 hektárra nőtt. Tehenészetünk egész csordára való szép fajál­latot számlál , két t­eher­a­utóval hordjuk regge­­lenkint a tejet Sztálinvárosbóli Minden évben építettünk vala­­mit , az ősszel aktot, ezer juh befogadására. Ebben az ezer hektáros, mil­liomos kollektív gazdaságban a fiatalok is megtalálják a helyü­ket. A NAPOKBAN VOLT az osztás. Soroljam, mit kaptak, mit vittek haza a fiatalok. Kraus:­ Johann 401 munkaegy­­ség után 18 mázsa gabonát, 28 mázsa burgonyát, 8 mázsa szé­nát, 12 mázsa takarmányrépát, 8 mázsa zöldségfélét, 95 kiló cukrot, 48 kiló túrót és több mint 6000 lej készpénzt... Motorkerékpárra gyűjtögetett a fiú, most megveheti. Majdnem ugyanennyit kaptak osztáskor : Jakob Richard, Vla­­dăreanu Ion és Fiddes Róza. De a többiek sem sokkal keve­sebbet, mert fiataljaink általá­ban szorgalmasan dolgoztak ,e­gész éven át.­­ Én a tavasszal nősültem. A fe­leségem nagyon vágyott egy sötét­színű, szép, furniros hálószobára. A nyáron gondoltam egy nagyot és megrendeltem az asztalosnál­. A feleségem ijedezett . „Te, Michel, nem számítottad el ma­gadat ?” Most aztán megnyu­­godott, mert abból, amit az osztáskor kaptunk, kifizethetjük a bútort, disznót vehet­­ink és ha megjön a gyermek, annak is te­lik belőle kelengyére ... Sedders Michel szentpéteri kollektív gazdaság tagja FIZESS ELŐ иЩшттЛш-­ Negyedévre 3,90 lej; félévre 7,80 lej; egy évre 15,60 lej. Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a válla­­latok önkéntes lapterjesztőinél. 3 Osztás az odobesti „Február 16“ kollektív gazdaságban.

Next