Ifjúmunkás, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-01 / 1. szám

— A fiúmilliátis Múlt heti számunkban megjelent „A képmutató ájtatosság“ című cikkben már beszámoltunk Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán felháborító, erkölcstelen cselekedeteiről. Az emberi mivoltából kivetkőzött reverendás kéjenc visszaélve egyes tizenegy-tizennégy éves gyermekleányok bizalmával és tudatlanságával, erőszakot követett el rajtuk. Az erkölcsi fertő mélyére sodródott káplán hitoktatás leple alatt a plébánia falai között szabadjára engedte aljas ösztöneit. A jóhiszemű, félrevezetett szülők azt gondolták, hogy a káplán bérmálásra készíti elő lánygyermekeiket, szentképeket mutogat nekik, naptárt másokat velük. Sántha Antal azonban ezt az időt arra használta ki, hogy vadállati módon kiskorú gyermekeket becstelenítsen meg, mint ahogy azt B. M. és B. V. kiskorú leánykákkal tette és ahogy másokkal is próbálkozott. A báránybőrbe bújt farkas karmaiból csak azok a serdülő leánykák menekültek meg, akik néhány „hittanóra“ után felismerték, hogy a káplán becsületükre tör, be akarja szennyezni zsenge fiatalságukat és szét akarja zúzni tiszta álmaikat. A csuhás népellenség Nem létezett olyan becsületes, gyermekét és fiatalságunkat szerető ember, akinek a keze nem szorult ökölbe, amikor tudomására jutott ennek a csuhás gonosztevőnek minden képzeletet felülmúló aljassága. S megvetésünk, gyűlöletünk csak növekedett, amikor megtudtuk, hogy a káplán megfontolt szándékkal szocializmust építő népünk eredményeit akarta aláásni. A Sántha Antal tetteit felmérő vizsgálat s a tárgyaláson adott feleletei világosan bizonyítják, hogy ez a gonosztevő népi demokratikus rend,szerünk ellensége. Erkölcstelen élete összefonódott népünk és vívmányaink elleni gyűlöletével. A káplán, a demokrácia és a nép elleni bűncselekményeiért felelősségre vont Márton Áron püspök vonalán haladt, amint be is vallotta a peren, összeköttetésbe lépett külföldre szökött, a kapitalisták zsoldjába szegődött szerzetesekkel, akik nép- és államellenes propagandaanyagot küldtek a mindenre képes egyházfinak. A soviniszta, nacionalista méreggel átitatott irományokat aztán Sántha Antal nagy gonddal terjesztette. A káplán garázdálkodását leleplezték. Sántha Antalt a Csíkszeredai bíróság nyilvános tárgyalásán az elégtételt követelő hallgatóság előtt tizenkét esztendei fogházbüntetésre és tíz évi jogvesztésre ítélték. A törvényes rendelkezések értelmében megfogalmazott bírósági ítélet a peren megjelent tanúk és szülők véleményét tükrözte. Az ország közvéleménye, köztük a fiatalok százezrei, elégtétellel fogadták az erkölcstelen, népellenes káplán elítélését. „Nemcsak a magam nevében beszélek. Üzemünk valamennyi dolgozója ugyanígy gondolkozik: Márton Áron papja, ez az ízigvérig rothadt személy, népünk ellensége, aki kárt tett a hiszékeny fiatal lányokban, megérdemli az ítéletet — mondta Csere Béla, a sztálinvárosi vaseszterga művek öntője, miután tudomást szerzett az ítéletről. — Az a tizenkét esztendő, amivel a bíróság sújtotta, legyen figyelmeztető mindazoknak, akik népünk és törvényeink ellen próbálnak véteni.“ A jogos felháborodottság hangján A dolgozó népünk, fiatalságunk megátalkodott ellenségének, tettei okozta felháborodás hullámai még nem ültek el. Az ország közvéleménye megvetéssel sújtja a liliomtipró káplánt. Szerkesztőségünkbe is egymás után érkez, пек levelek, amelyek mélységesen elítélik Sántha Antal erkölcstelen tetteit...Megrökönyödéssel vettem tudomást a Sántha Antal által elkövetett embertelenségről. A káplán olyan tetteket követett el, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. Nézetem szerint csak olyasvalaki követhetett el hasonló cselekedetet, mint Sántha Antal, akiből teljesen kiveszett minden emberi érzés“ — írta egyebek között Nilegesz Edith, a 9-es számú fővárosi középiskola tanulója. Nagyon meggondoltan és határozottan fogalmazta meg véleményét a káplán tetteiről Szász Aranka újlaki (Nagyvárad rajon) ifjúmunkás. „Kétféle érzés váltakozott bennem miközben a Sántha Antal bűnperéről szóló újságcikkeket olvastam — írja. — Az őszinte sajnálat és a mélységes felháborodás. Sajnálkozás a leánykák iránt, akiknek lelkében a papi taláros gazember nagy pusztítást végzett erkölcstelen viselkedésével ; és mérhetetlen felháborodás az álszent pap ellen, aki a gyermeknevelés ürügye alatt (bár a gyermeknevelés nem az ő hivatása és erre nem hatalmazta fel népi demokratikus rendszerünk) bemocskolta az ártatlan leánygyermekeket.“ Miss Grete, bukaresti pionírfőinstruktor is megvetéssel nyilatkozott a káplán embertelen, alattomos viselkedéséről. „Teljes lényemmel fel vagyok háborodva és elítélem Sántha Antal gaztetteit. Amíg mi arra törekszünk, hogy a gyermekeket a kommunista erkölcsösségre neveljük, emberiességre tanítsuk, az ilyen aljas gazemberek állati szenvedélyeikkel szétzúzzák munkánk eredményét.“ Ne bízzuk farkasra a bárányt Egyes szülők jóhiszeműsége, a káplán iránti feltétel nélküli bizalma is hozzájárult gyermekeik megrontásához. „Nem tételeztem fel semmi rosszat a tisztelendő úrról és idegesen rászóltam a gyerekre, hogy félremagyarázza a dolgot, a tisztelendő úr kedvességből és barátságból ölelgeti“ —– mondotta G. A. csíkszentdomokosi asszony a tárgyaláson. S a kedveskedésnek az lett a vége, hogy a káplán megbecstelenítette az ártatlan leánygyermeket. A szerkesztőségbe érkezett levelek arra intenek, hogy a szülők fordítsanak nagyobb gondot gyermekeik iskolán kívüli foglalkoztatására. „Sántha Antal esete legyen figyelmeztetés a szülők és nevelők számára egyaránt — írja megfontoltan Stern Erzsébet fővárosi tanárnő. — Vigyázzunk gyermekeinkre ! A szülők gondolják meg, hogy az iskolán kívül hová jártatják gyermekeiket. Bölcsen cselekszenek azok, akik hasznos, értelmi és szellemi képességük fejlesztését szolgáló tanító-szórakozást biztosítanak serdülő leánygyermekeik számára.“ Ezt a gondolatot fogalmazta meg levelében két marosszentgyörgyi IMSZ-tag : Bereczki Irén és Szekeres Erzsébet is. „Egy jó pár évvel ezelőtt mi is jártunk hittanórára. Később félbeszakítottuk, mivel úgy láttuk, hasznosabb, igazabb ismereteket szerezhetünk az iskolában szervezett körökben. Szüleink nem kényszerítettek bennünket arra, hogy tovább látogassuk a hittanórákat. Elég helytelenül járt el az egyik csíkszentdomokosi kislány anyja, aki gyermeke panasza ellenére is erőszakkal küldte lányát a paphoz. Most, amikor tudomást szereztünk Sántha Antal káplán aljasságáról, örvendünk annak, hogy mi is és szüleink is egészséges módon gondolkozunk és idejében felismertük, hogy nincs mit keresnünk a hittanórán, felismertük, hogy hol van a helyünk." Ifjúmunkás felelősséggel Számos beérkezett levélből tűnik ki az, hogy ifjúmunkásainkat nagyobb éberségre inti Sántha Antal esete. Pártunk vezette forradalmi szervezetünk tagjai nemcsak megvetéssel és gyűlölettel beszélnek a hitvány, embertelen káplánról, hanem felelősségük tudatában elhatározzák, hogy a jövőben még jobban őrködnek azon, hogy a Sántha-féle züllött egyének ne fertőzhessék meg fiatalságunk lelkét. Még következetesebben fognak munkálkodni azon — vállalják —, hogy ifjúságunk gondolkozásában, felfogásában mély gyökeret eresszen a munkásosztály materialista világnézete, kommunista erkölcse, amely felfegyverzi őket s így határozottan leleplezik, megsemmisítik és kipellengérezik az ellenséges támadásokat. Sántha Antal eddigi életmódját és bűneit egyáltalán nem tartotta összegyeztethetetlennek a papi hivatás gyakorlásával. Mennyi cinizmus, képmutatás állati szenvedély rejtőzhet egy olyan egyénben, aki mocskos cselekedeteit csak „félrelépésnek“ minősítette, — ezt jelentette ki vallomása során is. És hozzátette : büntetése után továbbra is folytatni akarja papi pályáját... Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy az elvetemült káplán ellen egyházi felettesei nem foganatosítottak semmiféle intézkedést. Íme, miért fontos egyebek közt, hogy alapszervezeteink vigyázzanak arra, hogy a pionírok szabad idejüket nevelő és szórakoztató jellegű foglalatoskodással töltsék el. „Nagyobb gondot kell fordítanunk a gyermekek szabad idejének helyes beosztására — szűrte le a tanulságot a csíkszentdomokosi leánygyermekekkel történt esetből Nedelcu Cecilia, a váradi pionírház nevelési osztályának vezetője. — Ne csak egyes gyermekeket foglalkoztassunk az iskolán kívüli munkában. Igyekezzünk minden egységben és IMSZ alapszervezetben olyan légkört teremteni, hogy a gyermekek és a fiatalok ott érezzék magukat a legjobban. Ha az életkori sajátosságokat figyelembe véve érdekes, változatos tevékenységet szervezünk, akkor elkerüljük azt, hogy olyan helyekre járjanak, ahol a helyes erkölcsi útról eltérítik őket.“ Hasonló gondolatokat vetett papírra András Erzsébet, a sztálinvárosi magyar középiskola X. osztályos tanulója is. „Lelkem mélyéig megrendülve olvastam a Csíkszeredai tárgyalásról szóló laptudósításokat. Magam előtt láttam csíkszentdomokosi kicsi leánytársaimat, akiknek életörömét összetörte a fekete csuhás szörnyeteg és zokogás fojtogatta a torkomat. Mennyi szép álmunk van nekünk, leányoknak a tiszta és igaz szerelemről, az eljövendő élettársról, ezeket az álmokat ölte ki a falusi kislányok, lelkéből az elvetemült katolikus káplán. Iskolánk IMSZ Szervezete vezetőségének tagja vagyok, úgy érzem, nem elég a gyalázatos tett ellen felháborodni és az ítéletet helyeselni. Többre van szükség. Hiszen valószínű, hogy Sántha Antal nem az egyetlen képmutató pap, aki az ifjúság megmételyezésére tör. Nekünk, IMSZ tagoknak az a feladatunk, hogy kettőzött gonddal őrizzük, neveljük azokat a társainkat, akik még nem elég felvilágosultak és szilárdak ahhoz, hogy meg tudják különböztetni az igazat a hamistól.“ ★ Megnyugtató érzéssel lapozgatjuk a szerkesztőségbe érkezett leveleket. Soraikból érződik, hogy pártunk nevelte fiatalságunk határozottan elítéli Sántha Antal gaztetteit. A szavakból izzik a bitang káplán felé áradó gyűlölet. De ugyanakkor az is kitűnik belőlük, hogy a jövőben még nagyobb figyelemmel fognak munkálkodni ifjúságunk szocialista jellemének kialakításán. S aki szándékunk meghiúsítására törekszik, azt mint ellenséget kíméletlenül leleplezzük, kipellengérezzük és eltávolítjuk utunkból. Szekeres Lajos A fiatalok elítélik Sántha Antal káplán aljas tetteit TELJESÜLT REMÉNYEK NYOLC ESZTENDEJE, hogy családunk tanácskozásra gyűlt össze. Apám vitte a szót s közben súlyos öklével le-lecsapott az asztallapjára ; nem haragból, csak hogy szavainak nagyobb nyomaiból adjon. Akkoriban Egy 150.Q0Q-8S Mint a legények kalapján a virág, olyan vidáman, büszkén ékeskedik Székely József ifjúmunkás teherautóján a száznegyvenezret jelző fehér táblácska. Arra hívja fel figyelmünket, hogy ennek a teherautónak olyan gazdája van, aki szereti a gépét, aki türelemmel, figyelemmel, hozzáértéssel százezreket takarít meg az országnak. Nem kis dolog ez. A nyárádszeredai gép- és traktorállomás javítófelelőse, Gálfalvi Sándor nem is állja meg egy-két dicsérő szó nélkül.—Ha jól számítom, ez a táblácska a kora nyáron, június elején került fel az autóra. Azóta szaladt még tízezer kilométert a kocsi. — Szóval most a százötvenezrediket tapossa javítás nélkül ? — Ahogy mondja. Pedig még a törvényesen engedélyezett heti karbantartási napot sem veszi ki a fiú : vasárnaponként és pihenő alatt szedi rendbe a kocsiját. Közben a kocsihoz ér a gép és traktorállomás fiatal igazgatója is. Mosolyogva figyelmeztet: Nézzem csak meg azt a táblácskát, ott nem az áll, hogy száznegyvenezer kilométer gyökeres javítás nélkül, hanem az, hogy száznegyvenezer kilométer mindennemű javítás nélkül. — Ez pedig ritkaság! — emeli fel a hangját a mondat végén figyelmeztetően Székely Józsi a dicséretek záporában kényelmetlenül feszeng. Termetre zömök, apró fiatalember, napégette, nyílt tekintetű. — Mióta forgatja a volánt — kérdezem. — Attól függ, mettő számítjuk. A tizenhatot alig töltöttem be, mikor traktorra ültem, 1952- ben pedig megkaptam a gépkocsivezető igazolványt s azóta vezetek. A megtett 150.000 kilométer nemcsak az én érdemem — teszi hozzá Székely Józsi. — Az a kis fehér táblácska,amit a teherautómon látott, a Steagul Rosu üzem munkásairól is beszél, ahol ez az autó elkészült. Hozzáértésükről, derekas munkájukról. Józsa Ignác szervezték Szentpéteren a kebletiv gazdaságot. Apám — aki az első belépők közt volt — magával akarta vinni az egész rokonságot. Azok hajlottak Ы rá, de volt még egy-két ellenvetésük. — Aztán, ha beviszem a földemet a közösbe, mit hagyok a fiamnak örökségül ? — kérdezte egyik rokonunk. — Erre felelt Apám gondolkozott egy kicsit, aztán bütykös ujjúval felém mutatva a sarokba, így válaszolt: — Nem két hektárt hagyunk rájuk, vagy hármat, mint tv mennyit mi örököltünk az öregektől, hanem ezeret. Ezer hektárt, de tán még annál is többet . .. Jövőt biztosítunk nekik, jobb életet, mint a miénk volt fiatalkorunkban ! ... Az utóbbi időben egyre gyakrabban gondolok apám szavaira és úgy érzem, teljesen beigazolódtak. A 38 családdal induló .Május kollektív gazdaság ma 383 családot számlál. Földje 163 hektárról 1030 hektárra nőtt. Tehenészetünk egész csordára való szép fajállatot számlál , két teherautóval hordjuk reggelenkint a tejet Sztálinvárosbóli Minden évben építettünk valamit , az ősszel aktot, ezer juh befogadására. Ebben az ezer hektáros, milliomos kollektív gazdaságban a fiatalok is megtalálják a helyüket. A NAPOKBAN VOLT az osztás. Soroljam, mit kaptak, mit vittek haza a fiatalok. Kraus: Johann 401 munkaegység után 18 mázsa gabonát, 28 mázsa burgonyát, 8 mázsa szénát, 12 mázsa takarmányrépát, 8 mázsa zöldségfélét, 95 kiló cukrot, 48 kiló túrót és több mint 6000 lej készpénzt... Motorkerékpárra gyűjtögetett a fiú, most megveheti. Majdnem ugyanennyit kaptak osztáskor : Jakob Richard, Vladăreanu Ion és Fiddes Róza. De a többiek sem sokkal kevesebbet, mert fiataljaink általában szorgalmasan dolgoztak ,egész éven át. Én a tavasszal nősültem. A feleségem nagyon vágyott egy sötétszínű, szép, furniros hálószobára. A nyáron gondoltam egy nagyot és megrendeltem az asztalosnál. A feleségem ijedezett . „Te, Michel, nem számítottad el magadat ?” Most aztán megnyugodott, mert abból, amit az osztáskor kaptunk, kifizethetjük a bútort, disznót vehetink és ha megjön a gyermek, annak is telik belőle kelengyére ... Sedders Michel szentpéteri kollektív gazdaság tagja FIZESS ELŐ иЩшттЛш- Negyedévre 3,90 lej; félévre 7,80 lej; egy évre 15,60 lej. Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. 3 Osztás az odobesti „Február 16“ kollektív gazdaságban.