Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. szám
Világ proletárja!, egyesüljetek ! AZ IMSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA IV. sor., VI. évf. 1.(250) szám | Alapítási év 1922 - 1962. január 4. Ara 30 bani TÁVLATOK agyománnyá vált nálunk, hogy az új esztendő küszöbét a lelkesítő tervek s az elvégzett munka boldog tudatában lépjük át. A Nagy Nemzetgyűlés II. ülésszakán népünk küldöttei elégedetten vették számba hatéves tervünk második évének megvalósításokban gazdag időszakát. Az 1961. évi ipari össztermelési tervet 12 nappal az év lezárása előtt teljesítettük, ami újabb ragyogó győzelme munkásosztályunknak abban a küzdelemben, amelyet pártunk III. kongresszusa célkitűzéseinek valóra váltásáért vív. Az 1960—1965-ös időszakra az ipari termelésben előirányzott 13 százalékos évi növekedési ütemet túlteljesítettük az első két esztendőben, s 16 százaléknál is magasabb ütemet értünk el. Csupán 1961-ben 1959-cel szemben elért termelési többlet csaknem másfélszer nagyobb a burzsoá földesúri Románia 1938. évi egész termelésénél. A mezőgazdaság szocialista szektorának állandó erősödése és bővülése, az előrehaladott agrotechnikai módszerek alkalmazása, a nagyfokú gépesítés hatalmas mértékben fellendítette a mezőgazdálkodás valamennyi ágát. A kollektivisták nemrég lezajlott országos értekezlete is megmutatta, mennyi lehetőség van a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére, és milyen irányban kell fokozni erőfeszítéseinket további sikerek elérése érdekében. Az iparban és a mezőgazdaságban elért nagyszerű eredmények megteremtették a feltételeket, hogy 1961-ben 16 százalékkal növekedjék a reálbér 1959-hez viszonyítva. Ennek eredményeként nagyobb lett a lakosság vásárlóereje, ami az árueladás volumenének 15 százalékos emelkedését jelentette 1960-hoz viszonyítva. Az elmúlt esztendőben 35.000 dolgozó költözött új lakásba. A kultúra, az egészségvédelem terén a múltban el sem képzelt hatalmas lépéseket tettünk előre 1961-ben. Most, az új év első napjaiban bátran elmondhatjuk, hogy még ragyogóbb célkitűzések állanak előttünk. Ebben az évben zárul le a hatéves terv első fele, amely a párt III. kongresszusán megszabott mozgósító feladatokat foglalja magában. Az egész szocialista ipar termelése 13,5 százalékkal növekszik az elmúlt évhez viszonyítva. Egyetlen számadat : — két és félszer növeljük a gépexportot — milyen sokat mondhat! A burzsoá földesúri Romániát mint agrárországot ismerték az egész világon. A szocializmus építésének kiteljesítésén munkálkodó dolgozók büszkék lehetnek ma arra, hogy nemcsak ellátjuk iparunkat szerszámgépekkel, de az öt világrészen mindenütt jó hírnevet szereztek gyártmányaink hazánknak. Új termelőkapacitásokat helyezünk üzembe, a beruházások volumene csaknem kétszerese az 1959. évinek. Nagy iramban fejlődik tovább a mezőgazdaság, gyarapítjuk az állatállomány számát és hozamát, az oktatás, kultúra, az egészségvédelem fejlesztésére és más szociális-kulturális akciókra fordított öszszegek 10 százalékkal lesznek nagyobbak. Ifjúságunk ismét érzi azt a nagyfokú gondoskodást, amellyelévről évre népünk elhalmozza. Csak az 1962-es esztendőben 4.770.600.000 lejt fordítanak a tanügy fejlesztésére, több mint 3000 tantermet, új otthonokat építenek 6130 egyetemi hallgató részére. Az 1961—62-es iskolai évben 200.000 diák és egyetemista kap ösztöndíjat. Ez a néhány számadat is mutatja, hogy ez évben újabb óriáslépést teszünk előre a szocializmus kiteljesítése, a kommunizmus megvalósítása felé vezető úton. A terv a dolgozók százezrei mindennapos hősies munkájának eredményeként válik valósággá. A kommunisták példáját követve, az ifjúmunkások az évek folyamán bebizonyították : reményteljes tartalékai a pártnak, ott találhatók a szocializmus építőinek első soraiban. Az iparban 18.000 ifjúsági termelési brigád dolgozik, a fiatalok százezrei dolgoztak lelkesen olyan jelentős ipari létesítményeknél, mint a resicai 700 köbméteres kohó építése, a brazi ipari komplexum és mások. A hazafias brigádokba szervezett 1.200.000 fiatal csak az első félévben több tízmillió lej értékű munkát végzett. A falusi ifjúság jelentős terméseredményeket ért el, különösen a megalakított 3000 ifjúsági csoportban, több mint 3700 mezőgazdasági épület került tető alá önkéntes munkája nyomán. Ifjúságunk így viszonozza azt az atyai gondoskodást, amely a párt, a kormány részéről iránta megnyilvánul. Mit vár tőlünk, fiataloktól a párt, a nép ebben az esztendőben ? Elvárja, hogy ifjú szívünk egész füzével, lelkesedésével dolgozzunk az üzemekben, építőtelepeken, szántóföldeken. Elvárja, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit ma tudunk, hanem állandóan és rendszeresen tanuljunk, szorgalmasan látogassuk az üzemi szaktanfolyamokat, hogy választott szakmánk, hivatásunk igazi mestereivé váljunk. Elvárja a falusi ifjúságtól, hogy ne elégedjék meg a régi módszerekkel, hanem az agro-zootechnikai körökben emelje tudását a szocialista mezőgazdálkodás színvonalára. Elvárja, hogy az iskolákban, egyetemeken rendszeres munkával elsajátítsuk mindazt, amivel népünknek, hazánknak legtöbbet adhatunk. Elvárja, hogy kialakítsuk a legnemesebb erkölcs, a kommunista erkölcs jellemvonásait tudatunkban, elvárja, hogy méltókká váljunk a szocialista építés kiteljesítésének korszakához. A Nagy Nemzetgyűlés II. ülésszakán arra adták szavazatukat népünk képviselői, hogy ez az esztendő újabb aranylappal gazdagítsa népünk történelemkönyvét. ---------------------------------------------0*0----------------------------------------------A kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA Kollektivista és társult parasztok, parasztok, akik még egymagatokban dolgozzátok meg darab földeteket, állami gazdaságok és gép- és traktorállomások gépészei, mezőgazdaságban dolgozó technikusok, mérnökök és tudósok, a kollektivisták országos tanácskozásának nevében hozzátok intézzük ezt a felhívást. Mi, a rajoni gyűléseken megválasztott kollektivisták, országunk szocialista mezőgazdaságának képviselői közül, összejöttünk valamennyi tartományból, hogy részt vegyünk ezen a Tanácskozáson. Bizonyára tudjátok, hogy öt napon át a párt- és állam vezetőivel, tudományos dolgozókkal, agrármérnökökkel, zootechnikusokkal, gépkezelőkkel és gépgyártókkal, párt- és állami aktivistákkal együtt megvitattuk, mit kell tennünk a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezéséért, azért, hogy minél jobban megszervezzük a kollektív gazdaságokat, egyre inkább erősítsük és növeljük vagyonukat, gyarapítsunk mindenféle termést, minél jobban szaporítsuk az állatállományt, és növeljük hozamát. A Tanácskozáson sok küldött elmondta, mit tett a legnagyobb terméshozamok eléréséért. Felszólalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs is, s értékes tanácsokat adott, hogy minél jobban teljesíthessük a mezőgazdaságunk előtt álló feladatokat. Mint mondottuk, mi kollektivisták voltunk a Tanácskozáson a kollektivisták küldöttei. Azok, akik felszólaltak, jól ismerik tehát a kollektív gazdaságok életét, így hát tények alapján, annak alapján, ami községeikben, rajonjaikban valóban történik, mutatták be parasztságunk mai valóságát. Meglátszott, hogy a szocializmus az ország minden részében győzedelmeskedett, hogy a mai parasztok legnagyobb része kollektivista, hogy Dobrudzsa és Bukarest, két tartomány, az ország legnagyobb mezőgazdasági tartományai közül teljesen kollektivizált, Bánát és Galac tartományban pedig csaknem befejezték a kollektivizálást. Ha ma végigjárod az országot, mindenütt, ameddig a szem ellát, nagy táblavetéseket látsz. A falvakon a kollektív gazdaságok istállói, karámjai, fehérfalú raktárai emelkednek, városba is beillő új házak épülnek. Mi, kollektivisták, ma nagy erőt képviselünk. Együtt több mint 2 millió család vagyunk s 5 millió hektárnál több föld van a kezünkben, így hát a parasztság többségét tesszük ki, mezőgazdaságunk legnagyobb reménységét, a jólét biztosítékát. Az egybeszántott táblákon több növényt termeszthetünk, sokoldalúbban hasznosíthatjuk, körültekintőbben gyümölcsöztethetjük a földet, legnagyobbrészt és a legnehezebb munkákat géppel végezhetjük az agrotechnikai szabályoknak teljesen megfelelően, úgyhogy évről évre növekedjen a termés, és minél több állatot tenyésszünk. A Tanácskozás sok felszólalója, elnökök, brigádosok, kollektivista parasztok jogos büszkeséggel mondották el, hogy kollektív gazdaságainkban hektáronként két és háromezer kiló búzát, három és négyezer, sőt egyes helyeken nyolcezer kiló szemeskukoricát takarítottak be. A dobrudzsai elvtársak rámutattak arra, hogy most a kollektivizálás befejezése után három évvel kétszer annyi gabonát termelnek, mint azelőtt. Mi valamennyien jól tudjuk, hogy így van mindenütt, ahol a parasztok kollektív gazdaságokat alakítottak. S valamennyien tudjuk azt is, ti is meg mi is, hogy a bőség nyomán a kollektivisták sokkal jobban élnek, mint azelőtt, téglaházakat építettek, cseréppel fedték, akár a városban, már senki sem jár mezítláb, mindenki jobban öltözködik, a kollektivisták nagy része olyan helyzetben van, hogy rádiót, televíziót takaréktűzhelyet, kerékpárt, sőt egyesek motorkerékpárt vásároltak. A kollektivista paraszt ma civilizált életet él, olvas és tanul, hogy a tudomány és az igazság szerint maga ítélhesse meg a világot, az életet. A települések — a községek és a falvak — szebbek és tisztábbak. Mintha mindig ünneplőben lennének. A kollektivista falvak utcáin esténként gyakran találkozhatsz könyvtárból jövő emberekkel, könyvvel kezükben — ifjakkal és öregekkel, lányokkal és aszszonyokkal —, mert nincs olyan falu, ahol ne lenne könyvtár és nincs olyan könyvtár, amelynek ne lenne száz és száz olvasója. (Folytatás a 6. oldalon). Fiatalos vidámsággal, jókedvvel töltötték a szilvesztert a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermében a fiatalok itt.04d