Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-04 / 1. szám

Világ proletárja!, egyesüljetek !­ AZ IMSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA IV. sor., VI. évf. 1.(250) szám | Alapítási év 1922 - 1962. január 4. Ara 30 bani TÁVLATOK agyománnyá vált nálunk, hogy az új esztendő kü­szöbét a lelkesítő tervek s az elvégzett munka bol­dog tudatában lépjük át. A Nagy Nemzetgyűlés II. ülésszakán népünk küldöttei elégedetten vették számba hatéves tervünk második évének megvaló­sításokban gazdag időszakát. Az 1961. évi ipari össz­­termelési tervet 12 nappal az év lezárása előtt tel­jesítettük, ami újabb ragyogó győzelme munkásosz­tályunknak abban a küzdelemben, amelyet pártunk III. kongresszusa célkitűzéseinek valóra váltásáért vív. Az 1960—1965-ös időszakra az ipari termelésben előirány­zott 13 százalékos évi növekedési ütemet túlteljesítettük az első két esztendőben, s 16 százaléknál is magasabb ütemet értünk el. Csupán 1961-ben 1959-cel szemben elért termelési többlet csak­nem másfélszer nagyobb a burzsoá­ földesúri Románia 1938. évi egész termelésénél. A mezőgazdaság szocialista szektorának állandó erősödése és bővülése, az előrehaladott agrotechnikai módszerek alkalma­zása, a nagyfokú gépesítés hatalmas mértékben fellendítette a mezőgazdálkodás valamennyi ágát. A kollektivisták nemrég lezajlott országos értekezlete is megmutatta, mennyi lehetőség van a mezőgazdasági termelés további fejlesztésére, és milyen irányban kell fokozni erőfeszítéseinket további sikerek elérése érdekében. Az iparban és a mezőgazdaságban elért nagyszerű eredmé­nyek megteremtették a feltételeket, hogy 1961-ben 16 százalék­kal növekedjék a reálbér 1959-hez viszonyítva. Ennek eredmé­nyeként nagyobb lett a lakosság vásárlóereje, ami az árueladás volumenének 15 százalékos emelkedését jelentette 1960-hoz vi­szonyítva. Az elmúlt esztendőben 35.000 dolgozó költözött új lakásba. A kultúra, az egészségvédelem terén a múltban el sem képzelt hatalmas lépéseket tettünk előre 1961-ben. Most, az új év első napjaiban bátran elmondhatjuk, hogy még ragyogóbb célkitűzések állanak előttünk. Ebben az évben zárul le a hatéves terv első fele, amely a párt III. kongresszusán megszabott mozgósító feladatokat foglalja magában. Az egész szocialista ipar termelése 13,5 százalékkal növekszik az elmúlt évhez viszonyítva. Egyetlen számadat : — két és félszer növel­jük a gépexportot — milyen sokat mondhat! A burzsoá­ földes­úri Romániát mint agrárországot ismerték az egész világon. A szocializmus építésének kiteljesítésén munkálkodó dolgozók büszkék lehetnek ma arra, hogy nemcsak ellátjuk iparunkat szerszámgépekkel, de az öt világrészen mindenütt jó hírnevet szereztek gyártmányaink hazánknak. Új termelőkapacitásokat helyezünk üzembe, a beruházások volumene csaknem kétszerese az 1959. évinek. Nagy iramban fejlődik tovább a mezőgazdaság, gyarapítjuk az állatállomány számát és hozamát, az oktatás, kultúra, az egészségvédelem fejlesztésére és más szociális-kulturális akciókra fordított ösz­­szegek 10 százalékkal lesznek nagyobbak. Ifjúságunk ismét érzi azt a nagyfokú gondoskodást, amellyel­­évről évre népünk elhalmozza. Csak az 1962-es esztendőben 4.770.600.000 lejt fordítanak a tanügy fejlesztésére, több mint 3000 tantermet, új otthonokat építenek 6130 egyetemi hallgató részére. Az 1961—62-es iskolai évben 200.000 diák és egyetemista kap ösztöndíjat. Ez a néhány számadat is mutatja, hogy ez évben újabb óriás­lépést teszünk előre a szocializmus kiteljesítése, a kommunizmus megvalósítása felé vezető úton. A terv a dolgozók százezrei mindennapos hősies munkájának eredményeként válik valósággá. A kommunisták példáját kö­vetve, az ifjúmunkások az évek folyamán bebizonyították : re­ményteljes tartalékai a pártnak, ott találhatók a szocializmus építőinek első soraiban. Az iparban 18.000 ifjúsági termelési brigád dolgozik, a fiatalok százezrei dolgoztak lelkesen olyan jelentős ipari létesítményeknél, mint a resicai 700 köbméteres kohó építése, a brazi ipari komplexum és mások. A hazafias bri­gádokba szervezett 1.200.000 fiatal csak az első félévben több tízmillió lej értékű munkát végzett. A falusi ifjúság jelentős terméseredményeket ért el, különösen a megalakított 3000 ifjú­sági csoportban, több mint 3700 mezőgazdasági épület került tető alá önkéntes munkája nyomán. Ifjúságunk így viszonoz­za azt az atyai gondoskodást, amely a párt, a kormány részéről iránta megnyilvánul. Mit vár tőlünk, fiataloktól a párt, a nép ebben az esztendő­ben ? Elvárja, hogy ifjú szívünk egész füzével, lelkesedésével dolgozzunk az üzemekben, építőtelepeken, szántóföldeken. El­várja, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit ma tudunk, hanem állandóan és rendszeresen tanuljunk, szorgalmasan látogassuk az üzemi szaktanfolyamokat, hogy választott szakmánk, hivatá­sunk igazi mestereivé váljunk. Elvárja a falusi ifjúságtól, hogy ne elégedjék meg a régi módszerekkel, hanem az agro-zootech­­nikai körökben emelje tudását a szocialista mezőgazdálkodás színvonalára. Elvárja, hogy az iskolákban, egyetemeken rend­szeres munkával elsajátítsuk mindazt, amivel népünknek, ha­zánknak legtöbbet adhatunk. Elvárja, hogy kialakítsuk a leg­nemesebb erkölcs, a kommunista erkölcs jellemvonásait tuda­tunkban, elvárja, hogy méltókká váljunk a szocialista építés kiteljesítésének korszakához. A Nagy Nemzetgyűlés II. ülésszakán arra adták szavazatukat népünk képviselői, hogy ez az esztendő újabb aranylappal gazdagítsa népünk történelemkönyvét. ---------------------------------------------0*0----------------------------------------------­A kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA Kollektivista és társult pa­rasztok, parasztok, akik még egymagatokban dolgozzátok meg darab földeteket, állami gazdaságok és gép- és trak­­torállomások gépészei, mező­­gazdaságban dolgozó techni­kusok, mérnökök és tudósok, a kollektivisták országos ta­nácskozásának nevében hoz­zátok intézzük ezt a felhívást. Mi, a rajoni gyűléseken meg­választott kollektivisták, or­szágunk szocialista mezőgaz­daságának képviselői közül, összejöttünk valamennyi tar­tományból, hogy részt ve­gyünk ezen a Tanácskozáson. Bizonyára tudjátok, hogy öt napon át a párt- és állam ve­zetőivel, tudományos dolgo­zókkal, agrármérnökökkel, zootechnikusokkal, gépkeze­lőkkel és gépgyártókkal, párt- és állami aktivistákkal együtt megvitattuk, mit kell tennünk a mezőgazdaság kollektivizá­lásának befejezéséért, azért, hogy minél jobban megszer­vezzük a kollektív gazdasá­gokat, egyre inkább erősítsük és növeljük vagyonukat, gya­­rapítsunk mindenféle termést, minél jobban szaporítsuk az állatállományt, és növeljük hozamát. A Tanácskozáson sok kül­dött elmondta, mit tett a leg­nagyobb terméshozamok el­éréséért. Felszólalt Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej elvtárs is, s értékes tanácsokat adott, hogy minél jobban teljesíthessük a mező­­gazdaságunk előtt álló felada­tokat. Mint mondottuk, mi kol­lektivisták voltunk a Tanács­kozáson a kollektivisták kül­döttei. Azok, akik felszólaltak, jól ismerik tehát a kollektív gazdaságok életét, így hát té­nyek alapján, annak alapján, ami községeikben, rajonjaik­­ban valóban történik, mutat­ták be parasztságunk mai va­lóságát. Meglátszott, hogy a szocia­lizmus az ország minden ré­szében győzedelmeskedett, hogy a mai parasztok legna­gyobb része kollektivista, hogy Dobrudzsa és Bukarest, két tartomány, az ország legna­gyobb mezőgazdasági tarto­mányai közül teljesen kollek­­tivizált, Bánát és Galac tarto­mányban pedig csaknem be­fejezték a kollektivizálást. Ha ma végigjárod az országot, mindenütt, ameddig a szem ellát, nagy tábla­vetéseket látsz. A falvakon a kollektív gazdaságok istállói, karámjai, fehérfalú raktárai emelked­nek, városba is beillő új há­zak épülnek. Mi, kollektivisták, ma nagy erőt képviselünk. Együtt több mint 2 millió család vagyunk s 5 millió hektárnál több föld van a kezünkben, így hát a parasztság többségét tesszük ki, mezőgazdaságunk legna­gyobb reménységét, a jólét biztosítékát. Az egybeszántott táblákon több növényt termeszthe­tünk, sokoldalúbban haszno­síthatjuk, körültekintőbben gyümölcsöztethetjük a földet, legnagyobbrészt és a legne­hezebb munkákat géppel vé­gezhetjük az agrotechnikai szabályoknak teljesen megfe­lelően, úgyhogy évről évre növekedjen a termés, és mi­nél több állatot tenyésszünk. A Tanácskozás sok felszóla­lója, elnökök, brigádosok, kol­lektivista parasztok jogos büszkeséggel mondották el, hogy kollektív gazdaságaink­ban hektáronként két és há­romezer kiló búzát, három és négyezer, sőt egyes helyeken nyolcezer kiló szemeskukori­cát takarítottak be. A dob­­rudzsai elvtársak rámutattak arra, hogy most a kollektivi­zálás befejezése után három évvel kétszer annyi gabonát termelnek, mint azelőtt. Mi valamennyien jól tudjuk, hogy így van mindenütt, ahol a pa­rasztok kollektív gazdaságokat alakítottak. S valamennyien tudjuk azt is, ti is meg mi is, hogy a bő­ség nyomán a kollektivisták sokkal jobban élnek, mint az­előtt, téglaházakat építettek, cseréppel fedték, akár a vá­rosban, már senki sem jár mezítláb, mindenki jobban öl­tözködik, a kollektivisták nagy része olyan helyzetben van, hogy rádiót, televíziót taka­réktűzhelyet, kerékpárt, sőt egyesek motorkerékpárt vásá­roltak. A kollektivista paraszt ma civilizált életet él, olvas és tanul, hogy a tudomány és az igazság szerint maga ítélhesse meg a világot, az életet. A települések — a községek és a falvak — szebbek és tisz­tábbak. Mintha mindig ünnep­lőben lennének. A kollektivis­ta falvak utcáin esténként gyakran találkozhatsz könyv­tárból jövő emberekkel, könyv­­vel kezükben — if­jakkal és öregekkel, lányokkal és asz­­szonyokkal —, mert nincs olyan falu, ahol ne lenne könyv­tár és­­ nincs olyan könyvtár, amelynek ne lenne száz és száz olvasója. (Folytatás a 6. oldalon).­ ­ Fiatalos vidámsággal, jókedvvel töltötték a szilvesztert a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermében a fiatalok itt.04­­d

Next