Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. szám
győzelmek Napilapok híreit, tudósításait böngészem. Valamennyi csak tényközlésre szorítkozik. S az ember mégis szívesen olvassa ezeket a napi híreket, mert mindegyikből egy-egy győzelemről értesül. S a hazánkban születő győzelmeket valamennyien magunkénak valljuk. A vajdahunyadi kohászokét éppúgy, mint a pálfalvi kollektivistákét, az atomfizikusokét éppúgy, mint az avasi tanítókét. Az új év első napjaiban 1962 legelső munkasikereiről is beszámolnak a napilapok. A Scânteia arról ad hírt, hogy január 1-én 2.30 órakor Constantin Moraru főolvasztár csapata elvégezte az első csapolást. S megírja még azt is, hogy az első két munkanapon a resicai olvasztárok 200 tonna acélt termeltek előirányzaton felül. A Scânteia Tineretului- ban olvasom : Serban Dumitru ifjúsági termelési brigádja Vajdahunyadon a kohászati kombinát acélművének négyes számú kemencéjénél fogadta az új évet. Kemencéjük előtt egy felirat, rajta a brigád fogadalma: 1962-ben 250 tonna acélt adunk terven felül. Eszembe jut Stefan Tripla képviselő felszólalása a Nagy Nemzetgyűlés IS ülésszakának vitájában. A Szocialista Munka Hőse kijelentette : a vajdahunyadi kohászati kombinát dolgozói 9000 tonna acéllal szárnyalják túl 1962 évi előirányzatukat. A képviselő Serban Dumitru ifjúsági brigádjára is gondolt. Győzelmekkel léptünk az új esztendőbe. L. L. Nem garasoskodássá de ésszerűen Ritka az olyan eset, hogy ifjak rosszul gazdálkodjanak fizetésükkel. De azért egyesekkel, különösen az önállóan, szüleiktől távol élő legényemberekkel megtörénik (a lányok természetüknél fogva ügyesebbek ilyen szempontból), hogy kellő irányítás, jó tanács hiányában „kifolyik“ a pénz a kezükből. Természetesen nem arról van szó, hogy garasoskodniuk kellene, fogukhoz verniük a krajcárt — új Harpagonokra nincs szüksége szocialista társadalmunknak —, de jó az, ha a fiatalok hasznosan költik el fizetésüket. Erről beszélgettünk a marosvásárhelyi Electromures géptermében az ott dolgozó fiatal esztergályosokkal. ★ Jó érzéssel tapasztaltuk, hogy többségük helyes beosztással él. Előlegkor és elszámoláskor pontosan tudják, milyen kiadásokra kell számítaniuk az illető hónapban. Általában az üzemi étkezdében kosztolnak, ahol olcsón — havi 80 lejért — ízletes, jó ebédet kapnak. Miután kifizetik a lakbért, a mosást, félretesznek a reggeli és vacsora beszerzésére, kulturális célokra, még mindig marad pénzük, amit a CEC-be tehetnek. Takács Lajos például minden hónapban 400 lejt takarít meg. Amikor már jelentősebb összeget mondhat magáénak, egyszerre vásárolja meg mindazt, amit előre eltervezett. Megtakarított pénzét nemcsak ruházkodásra költi, így szerezte Jawa motorkerékpárját, amire nagyon büszke. Nem ok nélkül: melyik fiatal munkás dicsekedhetett volna a régi Romániában azzal, hogy pusztán a keresetéből motorkerékpárt vett ? Takácsnak van még egy szenvedélye: a fényképészet. Odahaza jól felszerelt fotólaboratóriumot rendezett be magának. Gáli Gyula is híve a takarékosságnak. Szép summára rúg a CEC-ben őrzött pénze. Az esti középiskola elvégzése után műegyetemre szeretne menni, azelőtt viszont meg akarja venni a motorkerékpárt. Örömmel hallottuk, hogy a fiatalok komoly összeget — havi 150—200 lejt szánnak színházra, mozira, könyvvásárlásra. Cristea Ilarie elújságolta, hogy ő minden új darabot megnéz a színházban. Király János nagy mozilátogató hírében áll. Olvasni valamennyien szeretnek, nem múlik el hónap, hogy be ne térjenek a könyvesboltba. ★ Helyes lenne, ha az IMSZ-szervezetek ilyen és más példákból kiindulva tapasztalatcserét szerveznének ifjak körében, népszerűsítenék azokat, akik a legügyesebben gazdálkodnak pénzükkel. Elsősorban azonban azt kell megértetni minden fiatal munkással, hogy a takarékosság nem személyes ügy, hanem a legszorosabb értelemben közösségi kérdés is egyben. A jó beosztás együtt jár az olyan jellemvonásokkal, mint az önfegyelem, pontosság, megbízhatóság. S nem utolsósorban az sem közömbös szervezetünk számára, hogy egészséges, jól táplált, művelt, vagy az „egyszer hopp, máskor hoppá jelszó szerint élő fiatalok dolgoznak üzemeinkben. Ezért örvendünk annak, amit a marosvásárhelyi Electromuresben láttunk. Harasztosi Éva Számvetés az ifjúsági csoportokban Tapasztalatok, tervek MÚLT ÉV ELEJÉN vetődött fel nálunk, az érmihályfalvi kollektív gazdaság egyik IMSZ-gyűlésén először az ifjúsági csoportok létesítésének gondolata. A gazdaság pártszervezetének, a vezető tanácsnak segítségével minden mezei és egy állattenyésztő brigádban alakítottunk ifjúsági csoportot. Évi munkánk számvetésekor úgy láttuk, hogy helyesen cselekedtünk, amikor munkaközösségeket szerveztünk a fiatalokból. Visszaemrlékszem, hogy az elmúlt hónapok során megtartott IMSZ- gyűléseinken, amikor kiértékeltük a csoportok tevékenységét, az idősebb kollektivisták megelégedéssel nyilatkoztak róluk. A gyűléseinkre meghívott Kovács Lajos, Nyíri József, Somogyi Sándor brigádosoknak az volt a véleményük, hogy az ifjak jelentősen hozzájárultak a hektárhozam növeléséhez. Részük van abban, hogy gazdaságunk búzából és kukoricából magasabb hektárhozamot ért el az előirányzottnál. Az állattenyésztési brigádban lévő ifjúsági csoportok tagjai is szép sikereket értek el. A tehenészek — Vincze János a felelősük — 40 takarmányozott tehéntől átlagosan 11,3 liter tejet fejnek naponta. A borjúgondozók pedig — csoportjukat Rusz László vezeti — rendszeresen túlteljesítették a növendékmarhák súlygyarapodását. Büszkék vagyunk eredményeinkre. Azon leszünk, hogy a pártszervezet vezetésével ebben a gazdasági évben még nagyobb sikereket érjünk el, még joblban hozzájáruljunk kollektív gazdaságunk szervezeti-gazdasági megerősítéséhez. Az eddigi eredmények arra ösztönözték az IMSZ-bizottságot, hogy még két ifjúsági csoport megalakítását javasolja a gazdaság vezetőségének, s ezzel tízre növelje számukat. Ez évre szóló vállalásainkról már sokat beszélgettünk. Tudjuk, hogy a tavalyi 490 hektárral szemben az idén 600 hektáron termesztünk kukoricát. A gazdaság vállalta, hogy 300 hektáron átlagosan 5000 kilogramm szemestermést takarítunk be. Az ifjúsági csoportok megtoldották a vállalást: egyikmásik 5200 kilogramm hektáronkénti átlagtermést akar elérni. Az állattenyésztésben dolgozó fiatalok pedig megfogadták, hogy takarmányozott tehenenként évi 3300 liter tejet fejnek. Tudatában vagyunk annak, hogy csakis akkor teljesíthetjük vállalásainkat, ha még jobban dolgozunk. Ezért a következő hetekben nagy gondot fordítunk a fiatalok szakmai tudásának növelésére, jóval többet törődünk a tanulással, mint eddig. Egy ideig meglehetősen elhanyagoltuk a fiatalok szakoktatását. Noha technikai könyvekkel jól felszerelt könyvtára van a gazdaságnak, mégsem hasznosítottuk eléggé azt. Akadtak azonban olyan ifjak — például Kovács Imre, Sütő József, Páll József —, akik kölcsönöztek szakkönyveket, s a tanultakat meghonosították a gyakorlatban. Az ő példájuk népszerűsítésével igyekszünk jobb eredményeket elérni a mezőgazdasági szakoktatásban. Reméljük, hogy ezzel egy lépést teszünk az 1962-re vonatkozó vállalásaink teljesítésében. Rizó Pál, az érmihályfalvi kollektív gazdaság IMSZ-titkára 3 Előrelátók — Mi egy kicsit minden évben újrakezdjük az életünket. — A fiatal mester, Ion Petcu mondta ezt a brigád szokásos év végi gyűlésén. A fővárosi Republica üzemek ifjúsági hengerész brigádjának tagjai ugyanis minden év küszöbén összeülnek, hogy közösen vegyék számba az elmúlt év eredményeit, együtt nézzenek szembe azokkal a hibákkal, amelyeket nem akarnak ócska bagázsként átcipelni az új esztendőbe. Mert hogyan biztosítaná a brigád, hogy 1962-ben egy százalékkal több elsőosztályú csövet hengerel, mint az elmúlt évben, ha nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek deklasszált csövek gyártásához vezettek. Márpedig újévi felajánlásaik között ez az egy százalékos minőségjavítás a fő helyen áll. A hűség kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy a hengermű három brigádja közül a tavaly is az ifjúsági brigád hengerelte a legtöbb elsőosztályú csövet és a legkevesebb deklasszált árut. Nem olyan egyszerű dolog száz és száz tonnával több főosztályú terméket gyártani, mint tavaly. A brigád tagjai az év végi gyűlésen tehát elsősorban azokat az okokat igyekeztek felfedni és megszüntetni, amelyek hibás termékek gyártásához vezettek. Egyik ilyen okot valamennyien az időnkénti rohammunkában látták. Igaz, hogy ez már régebbi problémája volt a brigád tagjainak, de mert tudták, hogy ezért nem ők, hanem az anyagfelszabó műhely a hibás, mert nem szállítja folyamatosan a nyersanyagot, maradt minden a régiben. De csak az említett gyűlésig. Itt új határozat született: együttműködés az anyagfelszabókkal. Ez azt jelenti, hogy amikor a műhelyben megtorlódik a munka, a kemencéknél dolgozók közül és a más munkahelyeken időlegesen nélkülözhető hengerész fiatalok megsegítik az anyagfelszabókat. Ha a csőfal vastagsága nem mindenhol pontosan egyforma, annak az is lehet az oka, hogy a kemencében nem egyenletesen melegedett fel az anyag s így nem egyformán engedett a henger nyomásának. A kemencénél dolgozó hengerészek ezért vállalták, hogy egyenletes terheléssel biztosítják az egyforma felmelegedést. A csoportfelelősök megfogadták, hogy jobban vigyáznak a láng szabályozására és sűrűbben ellenőrzik a kemencéknél dolgozók munkáját. Csoportjuk pedig teljes létszámban fogja látogatni az új évben beindított szakmai tanfolyamot. De az 1 százalékos minőségjavítás vállalásánál a fiatalok egy újítás segítségére is számítottak. Zelman Rajmund IMSZ-tag javasolta, és néhány munkatársa segítségével bevezette a belső hűtésű csőfúrókat. Az újítást egyelőre csak kísérletképpen alkalmazza a brigád, de máris biztató eredménnyel. Sokat beszéltek az említett gyűlésen a figyelmes munkáról is. Hiszen a deklasszált csövek 50 százalékát rendesen a figyelmetlenség okozza. A kemencénél nem fordítják meg idejében az anyagot, a hengerészek késnek a fúrókar beindításával, a darusok hebehurgyán fogják meg az anyagot. Mindez csupán figyelem kérdése — hangsúlyozta többször is Tudor Petre, a brigád egyik kommunista tagja, s ezért elhatározták, hogy azokat, akik figyelmetlenségből hibás terméket gyártanak, a közösség előtt vonják felelősségre. Ilyen és ezekhez hasonló célkitűzésekkel és módszerekkel igyekeznek a csövek minőségét megjavítani a brigád tagjai, így sikerül elhagyni a múlt évvel együtt a tavalyi hibákat is. S ezért mondta Ion Petcu mester, a brigád felelőse, hogy „egy kicsit minden évben újrakezdik az életüket". Nagy Erzsébet A ludasi cukorgyár mészégetője Mihály Károly, a marosvásárhelyi kábelgyár ifjúmunkása a hidegprést szereli