Ifjúmunkás, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-04 / 1. szám

győzelmek­ Napilapok híreit, tudósításait bön­gészem. Valamennyi csak tényközlésre szorítkozik. S az ember mégis szívesen olvassa ezeket a napi híreket, mert mindegyikből egy-egy győzelemről ér­tesül. S a hazánkban születő győzel­meket valamennyien magunkénak vall­juk. A vajdahunyadi kohászokét épp­úgy, mint a pálfalvi kollektivistákét, az atomfizikusokét éppúgy, mint az avasi tanítókét. Az új év első napjaiban 1962 legelső munkasikereiről is beszámolnak a napilapok. A Scânteia arról ad hírt, hogy január 1-én 2.30 órakor Constan­tin Moraru főolvasztár csapata elvé­gezte az első csapolást. S megírja még azt is, hogy az első két munkanapon a resicai olvasztárok 200 tonna acélt ter­meltek előirányzaton felül. A Scânteia Tineretului- ban olvasom : Serban Dumitru ifjúsági termelési bri­gádja Vajdahuny­adon a kohászati kombinát acélművének négyes számú kemencéjénél fogadta az új évet. Ke­mencéjük előtt egy felirat, rajta a bri­gád fogadalma: 1962-ben 250 tonna acélt adunk terven felül. Eszembe jut Stefan Tripla képviselő felszólalása a Nagy Nemzetgyűlés IS ülésszakának vitájában. A Szocialista Munka Hőse kijelentette : a vajdahunyadi kohászati kombinát dolgozói 9000 tonna acéllal szárnyalják túl 1962 évi előirányzatu­kat. A képviselő Serban Dumitru ifjú­sági brigádjára is gondolt. Győzelmekkel léptünk az új eszten­dőbe. L. L. Nem garasoskodássá de ésszerűen Ritka az olyan eset, hogy ifjak rosszul gazdál­kodjanak fizetésükkel. De azért egyesekkel, különö­sen az önállóan, szüleiktől távol élő legényemberek­kel megtörénik (a lá­nyok természetüknél fogva ügyesebbek ilyen szem­pontból), hogy kellő irányítás, jó tanács hiá­nyában „kifolyik“ a pénz a kezükből. Természete­sen nem arról van szó, hogy garasoskodniuk kel­lene, fogukhoz verniük a krajcárt — új Harpago­­nokra nincs szüksége szo­cialista tár­sad­al­munk­nak —, de jó az, ha a fiatalok hasznosan költik el fizeté­süket. Erről beszélgettünk a marosvásárhelyi Electro­­mures géptermében az ott dolgozó fiatal esztergályo­sokkal. ★ Jó érzéssel tapasztaltuk, hogy többségük helyes be­osztással él. Előlegkor és elszámoláskor pontosan tudják, milyen kiadásokra kell számítaniuk az illető hónapban. Általában az üzemi ét­kezdében kosztolnak, ahol olcsón — havi 80 lejért — ízletes, jó ebédet kapnak. Miután kifizetik a lak­bért, a mosást, félretesz­nek a reggeli és vacsora beszerzésére, kulturális cé­lokra, még mindig marad pénzük, amit a CEC-be te­hetnek. Takács Lajos például minden hónapban 400 lejt takarít meg. Amikor már jelentősebb összeget mond­hat magáénak, egyszerre vásárolja meg mindazt, amit előre eltervezett. Meg­takarított pénzét nemcsak ruházkodásra költi, így szerezte Jawa motorkerék­párját, amire nagyon büsz­ke. Nem ok nélkül: melyik fiatal munkás dicsekedhe­tett volna a régi Romániá­ban azzal, hogy pusztán a keresetéből motorkerék­párt vett ? Takácsnak van még egy szenvedélye: a fényképé­szet. Odahaza jól felsze­relt fotólaboratóriumot rendezett be magának. Gáli Gyula is híve a ta­karékosságnak. Szép sum­mára rúg a CEC-ben őr­zött pénze. Az esti közép­iskola elvégzése után mű­egyetemre szeretne menni, azelőtt viszont meg akarja venni a motorkerékpárt. Örömmel hallottuk, hogy a fiatalok komoly összeget — havi 150—200 lejt szán­nak színházra, mozira, könyvvásárlásra. Cristea Ilarie elújságolta, hogy ő minden új darabot megnéz a színházban. Király Já­nos nagy mozilátogató hí­rében áll. Olvasni vala­mennyien szeretnek, nem múlik el hónap, hogy be ne térjenek a könyves­boltba. ★ Helyes lenne, ha az IMSZ-szervezetek ilyen és más példákból kiindulva tapasztalatcserét szervez­nének ifjak körében, nép­szerűsítenék azokat, akik a legügyesebben gazdálkod­nak pénzükkel. Elsősorban azonban azt kell megér­tetni minden fiatal mun­kással, hogy a takarékos­ság nem személyes ügy, hanem a legszorosabb ér­telemben közösségi kérdés is egyben. A jó beosztás együtt jár az olyan jellem­vonásokkal, mint az önfe­gyelem, pontosság, meg­­bízhatóság. S nem utolsó­sorban az sem közöm­bös szervezetünk számára, hogy egészséges, jól táp­lált, művelt, vagy az „egy­szer hopp, máskor hoppá jelszó szerint élő fiatalok dolgoznak üzemeinkben. Ezért örvendünk annak, amit a marosvásárhelyi Electromuresben láttunk. Harasztosi Éva Számvetés az ifjúsági csoportokban Tapasztalatok, tervek MÚLT ÉV ELEJÉN vetődött fel ná­lunk, az érmihályfalvi kollektív gazda­ság egyik IMSZ-gyűlésén először az ifjúsági csoportok létesítésének gondo­lata. A gazdaság pártszervezetének, a vezető tanácsnak segítségével minden mezei és egy állattenyésztő brigádban alakítottunk ifjúsági csoportot. Évi munkánk számvetésekor úgy lát­tuk, hogy helyesen cselekedtünk, ami­kor munkaközösségeket szerveztünk a fiatalokból. Visszaemr­lékszem, hogy az elmúlt hónapok során megtartott IMSZ- gyűléseinken, amikor kiértékeltük a csoportok tevékenységét, az idősebb kollektivisták megelégedéssel nyilatkoz­tak róluk. A gyűléseinkre meghívott Kovács Lajos, Nyíri József, Somogyi Sándor brigádosoknak az volt a véle­ményük, hogy az ifjak jelentősen hoz­zájárultak a hektárhozam növeléséhez. Részük van abban, hogy gazdaságunk búzából és kukoricából magasabb hektárhozamot ért el az előirányzott­nál. Az állattenyésztési brigádban lévő ifjúsági csoportok tagjai is szép sike­reket értek el. A tehenészek — Vincze János a felelősük — 40 takarmányozott tehéntől átlagosan 11,3 liter tejet fej­nek naponta. A borjúgondozók pedig — csoportjukat Rusz László vezeti — rendszeresen túlteljesítették a növen­dékmarhák súlygyarapodását. Büszkék vagyunk eredményeinkre. Azon leszünk, hogy a pártszervezet ve­zetésével ebben a gazdasági évben még nagyobb sikereket érjünk el, még job­l­ban hozzájáruljunk kollektív gazdasá­gunk szervezeti-gazdasági megerősítésé­hez. Az eddigi eredmények arra ösztö­nözték az IMSZ-bizottságot, hogy még két ifjúsági csoport megalakítását java­solja a gazdaság vezetőségének, s ezzel tízre növelje számukat. Ez évre szó­ló vállalásainkról már so­kat beszélgettünk. Tudjuk, hogy a ta­valyi 490 hektárral szemben az idén 600 hektáron termesztünk kukoricát. A gazdaság vállalta, hogy 300 hektáron átlagosan 5000 kilogramm szemester­mést takarítunk be. Az ifjúsági csopor­tok megtoldották a vállalást: egyik­másik 5200 kilogramm hektáronkénti átlagtermést akar elérni. Az állatte­nyésztésben dolgozó fiatalok pedig megfogadták, hogy takarmányozott te­henenként évi 3300 liter tejet fejnek. Tudatában vagyunk annak, hogy csakis akkor teljesíthetjük vállalásain­kat, ha még jobban dolgozunk. Ezért a következő hetekben nagy gondot for­dítunk a fiatalok szakmai­­ tudásának növelésére, jóval többet törődünk a ta­nulással, mint eddig. Egy ideig meglehe­tősen elhanyagoltuk a fiatalok szakok­tatását. Noha technikai könyvekkel jól felszerelt könyvtára van a gazdaság­nak, mégsem hasznosítottuk eléggé azt. Akadtak azonban olyan ifjak — például Kovács Imre, Sütő József, Páll József —, akik kölcsönöztek szakköny­veket, s a tanultakat meghonosították a gyakorlatban. Az ő példájuk népszerű­sítésével igyekszünk jobb eredményeket elérni a mezőgazdasági szakoktatásban. Reméljük, hogy ezzel egy lépést te­szünk az 1962-re vonatkozó vállalásaink teljesítésében. Rizó Pál, az érmihályfalvi kollektív gazdaság IMSZ-titkára 3 Előrelátók — Mi egy kicsit minden évben újra­kezdjük az életünket. — A fiatal mes­ter, Ion Petcu mondta ezt a brigád szo­kásos év végi gyűlésén. A fővárosi Re­publica üzemek ifjúsági hengerész bri­gádjának tagjai ugyanis minden év küszöbén összeülnek, hogy közösen ve­gyék számba az elmúlt év eredmé­nyeit, együtt nézzenek szembe azokkal a hibákkal, amelyeket nem akarnak ócska bagázsként átcipelni az új esz­tendőbe. Mert hogyan biztosítaná a brigád, hogy 1962-ben egy százalékkal több elsőosztályú csövet hengerel, mint az elmúlt évben, ha nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek deklasszált csövek gyártásához vezettek. Márpedig újévi felajánlásaik között ez az egy százalékos minőségjavítás a fő helyen áll. A hűség kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy a hengermű három brigádja közül a tavaly is az ifjúsági brigád hengerelte a legtöbb elsőosztá­lyú csövet és a legkevesebb deklasszált árut. Nem olyan egyszerű dolog száz és száz tonnával több f­őosztályú ter­méket gyártani, mint tavaly. A brigád tagjai az év végi gyűlésen tehát elsősorban azokat az okokat igye­keztek felfedni és megszüntetni, ame­lyek hibás termékek gyártásához ve­zettek. Egyik ilyen okot valamennyien az időnkénti rohammunkában látták. Igaz, hogy ez már régebbi problémája volt a brigád tagjainak, de mert tudták, hogy ezért nem ők, hanem az anyagfelszabó műhely a hibás, mert nem szállítja fo­lyamatosan a nyersanyagot, maradt minden a régiben. De csak az említett gyűlésig. Itt új határozat született: együttműködés az anyagfelszabókkal. Ez azt jelenti, hogy amikor a műhely­ben megtorlódik a munka, a kemen­céknél dolgozók közül és a más mun­kahelyeken időlegesen nélkülözhető hengerész fiatalok megsegítik az anyag­­felszabókat. Ha a csőfal vastagsága nem minden­hol pontosan egyforma, annak az is le­het az oka, hogy a kemencében nem egyenletesen melegedett fel az anyag s így nem egyformán engedett a henger nyomásának. A kemencénél dolgozó hengerészek ezért vállalták, hogy egyenletes terheléssel biztosítják az egyforma felmelegedést. A csoportfe­lelősök megfogadták, hogy jobban vi­gyáznak a láng szabályozására és sű­rűbben ellenőrzik a kemencéknél dol­gozók munkáját. Csoportjuk pedig tel­jes létszámban fogja látogatni az új év­ben beindított szakmai tanfolyamot. De az 1 százalékos minőségjavítás vállalásánál a fiatalok egy újítás segít­ségére is számítottak. Zelman Rajmund IMSZ-tag javasolta, és néhány munka­társa segítségével bevezette a belső hű­­tésű csőfúrókat. Az újítást egyelőre csak kísérletképpen alkalmazza a brigád, de máris biztató eredménnyel. Sokat beszéltek az említett gyűlésen a figyelmes munkáról is. Hiszen a de­­klasszált csövek 50 százalékát rendesen a figyelmetlenség okozza. A kemencé­nél nem fordítják meg idejében az anyagot, a hengerészek késnek a fúró­kar beindításával, a darusok hebehur­gyán fogják meg az anyagot. Mindez csupán figyelem kérdése — hangsú­lyozta többször is Tudor Petre, a bri­gád egyik kommunista tagja, s ezért elhatározták, hogy azokat, akik figyel­metlenségből hibás terméket gyártanak, a közösség előtt vonják felelősségre. Ilyen és ezekhez hasonló célkitűzé­sekkel és módszerekkel igyekeznek a csövek minőségét megjavítani a brigád tagjai, így sikerül elhagyni a múlt év­vel együtt a tavalyi hibákat is. S ezért mondta Ion Petcu mester, a brigád fe­lelőse, hogy „egy kicsit minden évben újrakezdik az életüket". Nagy Erzsébet A ludasi cukorgyár mészégetője Mihály Károly, a maros­vásárhelyi kábelgyár ifjúmunkása a hidegprést szereli

Next