Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-07 / 1. szám

A tavalyi ipari kiállítás csarnokaiban az új, szocialista Romá­nia üzemeinek termékeiben gyönyörködtünk. Ez a gyönyörködés talán keveset is mond: némely szerszámgép, villamosipari cikk, textiláru, bútordarab valósággal lenyűgözött. És talán még ennél is többet mond a látogatóknak ama sűrűn elhangzott óhaja, hogy a közszükségleti cikkek legjavát minél hamarabb látni szeretné a kirakatban és otthonában is — ezen a színvonalon. Mit jelent az, hogy ezen a színvonalon ? Jól emlékszünk arra, hogy milyen dicsfény övezte nem is olyan régen minálunk a „kül­földi"* árut. „Külföldön vette“, „csomagban érkezett", „import” — ezek a meghatározások egyenértékűek voltak azzal, amit a költészetben „klasszikusának nevezünk. De a párt az évek során át folyvást azt a célt tűzte ki iparunk elé, hogy a hazai termék is vívja ki a megbecsülést. S az eredmény ? Ma már világszínvo­nalon gyártunk személyszállító vagonokat, önműködő transzfor­mátorokat, traktorokat, tehergépkocsikat, kőolajipari felszerelése­ket és még egy egész sor dolgot. Az ipari termékek ma körül­belül négyötödét képviselik az ország exportjának. De a Nagy Nemzetgyűlés decemberi ülésszaka és ezen belül főként Ion Gheorghe Maurer elvtárs jelentése hangsúlyozta, hogy még nagyon sok a minőség javítása terén a tennivaló. S nemegyszer olvassuk üzemek, mérnökök, szakmunkások pa­naszait a nem megfelelő gép, alkatrész vagy félkészáru leszállí­tásáért ! Hányszor halljuk még panaszkodni magát a fogyasztót is, aki nem azt kapta pénzéért, amire várt. (A dicstelen emlékű és őrlésre képtelen kávédarálónak nem sokkal jelesebb utódja a ceruzát nem hegyező ceruzahegyező, a borissza hangú megafon a moziban, a kajlán bekötött könyv, a csupán három napra szavatolható szandálcsat, a villanycsengő, amely önkényesen dönti el, hogy melyik látogató mutatóujja alatt szólaljon meg, avagy ne szólaljon meg, s a példákat tetszés szerint ki-ki sorol­hatja tovább). A kiváló minőség és a satnya áru ellentéte a je­lenben, lényegében harc, a jövő harca a múlttal, és ha a kimene­tel iránt nincs is kétségünk, az új minőség, a világszínvonal tér­hódításának üteme nem lehet közömbös számunkra,­­ és minden részletkérdése egyikünkön vagy másikunkon áll, egyikünk vagy másikunk szaktudásán, lelkiismeretességén, saját munkája iránti igényén. Tulajdonképpen itt igénynek kell igényt utolérnie. A kirakat előtt, a pult előtt támasztott jogos igényességünk színvonalára kell emelnünk a másikat, amelyet a munkapadnál saját magunk iránt támasztunk, de nemcsak a munkapadnál, hanem a kiterme­lés, gyártás, feldolgozás, utolsó simítás, raktározás, csomagolás, szállítás, forgalomba hozatal ezer és tízezer apró folyamata so­rán. Az alkotó művész, a mester igényessége nem csupán a zene­szerzők, nemcsak a freskófestők, irodalmárok és szobrászok pri­vilégiuma. Szocialista államban élünk, önmagunknak vagyunk ellátói és kiszolgálói, mi utazunk a vonaton, amely a mi műhe­lyünkből kerül ki, mi kötjük be délelőtt a könyvet, hogy föllapoz­zuk este, a magunk hétköznapi és vasárnapi öltözéke készül tex­tilüzemeinkben, cipőgyárainkban, a magunk lakásában szereljük föl a fürdőszoba csapját, és nemcsak egy hétre, kettőre. Kezdetén vagyunk egy esztendőnek, amelynek feladatait a párt merész kézzel vázolta föl, amelynek diadala mindnyájunkon áll, hogy termékeink egyaránt kivívják a belföldi fogyasztók és a termékeink iránt egyre jobban érdeklődő külföld messzemenő elismerését. MAJTÉNYI ERIK í­i ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ *+ , ! ♦l ♦ ♦5 Csakis kiváló minőségű szövöttárut határozta el a fővárosi Dacia textilgyár megmunkáló részle­gének munkaközössége az 1965-ös állami terv mutatószá­mainak megvitatásakor. A részleg múlt évi tervét 1 100 000 négyzetméter szövöttáruval teljesítette túl, és jelentős meny­­nyiségű megtakarítást valósított meg. Ezek az eredmények képezik az alapját az idei — megnövekedett — fel­adatok valóra váltásának. A részleg munkaközössége ezért a vita során számos javaslatot foglalt technikai-szervezési tervébe. A jelentősebbek közül említünk néhányat : „A damaszk­ vászon aprótolási folyamatának megjavítása", „Folyamatos munkaszervezés a ványológépeknél", „Új szel­lőztető berendezés beszerelése a nedves levegő eltávolítá­sára a festődében és a szárítóban“, „Előzetes sósavas keze­lés kiterjesztése a fehérítésnél“ stb. A vita során a részleg döntő többsége szót kért. Vállalá­saikban, javaslataikban benne foglaltatott elhatározásuk, hogy ebben az esztendőben is tovább gyarapítják üzemük védjegyének tekintélyét. (p-*) tó brigád : Dan Dumitru, Gliga Dumitru, Pop Ionel, Todoran Dumitru, Sima Ioan, Todoran Florea s a többiek. Kiesés nem volt januárban. A tervet 152,13 százalékban telje­sítették.­ ­ Február 12. Nem is gondoltam, hogy ez a Harson l­an ilyen rámenős gye­rek. Ma este az IMSZ-gyűlésen azt javasolta, hogy a brigád munkaidőn kívül segítsen meg­javítani a gépeket, főleg a 650- es traktorokat, mert Feketepata­­kán és Szirótpatakán nélkülözik már napok óta. Március 5. Ma voltam Prislop-Sirodon. Hogy lehet az, hogy egy kan­tinoslány költő is legyen ? Mert az. Ott olvasták fel az étkező­­ben Maria Gliga verseit. A leg­szebb az volt, hogy „Apámnak volt két rossz lova; De nem jár­tunk mi sehova; Ott éltünk hát az erdőbe; Mint a fenyőfa le­dőlve..." Azt mondják, arról is verset ír, ha a legények teljesítik nor­májukat. Mindenesetre, nálunk is volna dolga elég, termelő gépet szerkesztettek, amely 240 százalékkal megnö­veli a munka termelékenységét.­ ­ Május 20. Befejeződött a „Legszebb vágtérért“ verseny. A fiatalok néhány nap alatt megtisztítot­ták a Valea Giuii-i és a Nagy­­völgyi vágtereket, és több mint 1200 köböl tűzifának való ágat gyűjtöttek össze. Április 18. Újságunk, „Az erdőmunkás szava" írja, hogy a laposnyai vágtér dolgozói 107 százalék­ban teljesítették a tervet a múlt hónapban. Remélem, most is el­érjük ezt, mert az újítómozga­­lom ismét fellendült. Zsigmond Dezső és Ferencz Lajos olyan ki­ Ifjúmunkás Elmaradt dicséret­ ényesre síkosodott már a nyereg­tá­nyér, ültek rajta tavasztól november közepéig, aztán átkaptatott a négy trak­tor a zselyki dombon le, Nagy­faluba, onnan meg a besztercei gépállomásra. Az utolsó napi munka letud­­tával széles jókedvben vezet­ték át gépeiket kátyúkon, güb­­benőkön.„ NÉGYEN Cimbalmos, Budecan, Magya­rosi, Prundaru voltak a zselyki mezőgazdasági termelőszövet­kezet támaszai legnagyobb dologidőben. Meg is becsülték őket koszttal­ lakással, külön szakácsnő főzött nekik három­szor napjában, s ha sietős do­logban voltak - az ekét nem emelhették ki a barázdából vitte nekik a Laposbükk vagy éppen az Ormányos legtetejére is. Igyekeztek is a legények. Még csurgott sokszor az eső, de már azt nézték, mennyire ázott a talaj, s hol, mikor lehet a földre traktorral rámenni. Ha meg­sütött a nap, meg nem áll­tak volna semmi pénzért, pedig nem nógatta őket senki. A csoportvezetőt kétszer-há­­romszor ha látták tavasztól ő­­szig. Igaz is, hogy járjon he­tenként Szentiványról Zselyk­­re, ha a távolság tizenhárom kilométer ? Majd elfelejtettem : autó állt rendelkezésére. TRAKTOROS­ GONDOK Hát így maradtak ők négyen, mondhatni, segítség nélkül. Mert ellátta ugyan őket a ter­melőszövetkezet, de csereal­katrészeket honnan kapjanak ? Ha kikopik egy persely vagy végleg bedöglik a karburátor, bizony az elnök sem tehet semmit, s ha a csoportvezető nem segít, hát mehetnek Besz­tercére, a gépállomásig. Hosz­­szú út, terhes út, nehezebb, mint Szentiványtól Zselykig ... Voltak itt gondok, minek ta­gadni őket ?★ Cimbalmos János ritkán ká­romkodik, de most fújta kegyet­lenül. Itt van, alig múlt délelőtt, s ki kéne cserélni a pakolást, ha nem, holnap csak úgy füstö­lögnek a tengelyek. - Mit csinálsz ? - kérdi Bude­­can Dumitru, ki egy kis segítsé­gért is azonnal ugrik. - Fene tudja !... Bemegyek Besztercére ! Zötyög a masina, fel a dom­bon, le a völgynek. Hogy gaz­dája elkészül a javítással, azon­­nyomban visszafordul - s még az éjszaka behozzák a lemara­dást. ★ 1960-ban végezte a textilipari szakiskolát, s mindjárt a sepsi­szentgyörgyi Oltus cérnázó részlegére került. Paul Mihai min­dig minőségi munkadarabot adott ki a kezéből. 1961-ben sike­resen felvételizett a középiskola esti tagozatára. Most érettsé­gire készül. Herczeg Mózes, az udvarhelyi Tehnoutila­ vállalat fiatal él­munkása tavaly átlagosan 117 százalékban teljesítette havi tervét (Bartha János levelező felvételei) Július 15. Katona József, a nagysebesi vágtér traktoristája ebben a hó­napban szép eredményeket ért el. Mindennap tíz köbméter fával többet szállított, mint amennyi a terve. Most már be­bizonyosodik, igaza volt, ami­kor vállalta, hogy augusztus 23 tiszteletére július 20-ig teljesíti tervét. ! Augusztus 24. Jóleső érzés volt, amikor fel­olvasták a nekünk szóló üdvöz­leteket. Tervünket tizenhét nap­pal előbb teljesítettük a nagy ünnep tiszteletére. Munka után volt már az idő, de a Tudoran-brigád néhány óra alatt felszabadította az utat. Jól megdolgoztak, dicsére­tet érdemelnek. I Szeptember 25. A szélvihar 15 000 köbméter fát ledöntött vágtereinken. A megrongálódott sodronypályá­kat Sebes, Székelypatak, Fehér­ág vágtereken fiatalokból álló brigádok három nap alatt meg­javították. Ha mindezt nem szervezzük meg, hozzávetőleges számítás szerint 100 000 lejnyi kárunk lett volna. Október 8. Ma este a vonat elé döntött a szél egy hatalmas fenyőfát. I November 30. A Wyssen drótkötélpálya mo­torjai számára PFL lemezből vé­­dőhelyet építettünk, a gépfűré­szek részére pedig különleges tárolót, hogy az éjszakai hide­gek idején ne fagyjanak be. Ebben a munkában az ifjak sokat segítettek. December 15. Egy kicsit büszkék vagyunk mi is, hogy az egész vállalat negyven nappal határidő előtt teljesítette évi tervét, hiszen eb­ben nekünk is jelentős részünk van. A ma esti IMSZ-gyűlésen erről fogok legtöbbet beszélni. Elekes Ferenc 3 Prundaru Vasile - lányos arcú, csöndes fickó - valamivel ké­sőbben érkezett a többieknél, most mutatkozik be az elnök­nek, ki végigméri, s „Eredj dol­godra, fiam !" - ennyit mond. Vaszi - így hívják társai - le­lép a tornácról, s menne to­vább, de a kovácsműhely előtt poros 650-es Universal, hárman már állnak körülötte, nem tud­ják kisütni, mi a baj. - Várjatok csak - szól, s úgy, ahogy van, gálaruhában becsú­szik a jól ismert géptest alá. * Megszokott esti gyűlés : el­nök, mérnök, brigádosok, trak­toristák, mind ott vannak. Dél­előtt még esett az eső, most már csillagok gyúltak az égen. Szántani-vetni kell, sürget az ősz, erről tanakodnak önfeled­ten. - Reggel még matathattok a gépeken - így a köpcös Kere­kes bácsi, az elnök. -Tán még délután is - told­ja szavát a mérnök. - Azért lehet, van, ahol bírja a traktor — ellenkezik Magya­rosi Ádám, az egyik „vaslovas“. (Persze, megnézték azt jól !)­­ Vigyázz, nehogy szétlábra álljon a nemtudomhány lóe­rőd ! Ám ez csak olyan udvarias figyelmeztetés. Mindenki tudja — ezek a legények mindenütt megállják a sarat. VÉGSZÓ Minden munkát idejére vé­geztek el, a dicséret négyüket illeti. Lehet, a gépállomáson, hol most kopácsolástól, resze­léstől hangos a szerelőcsarnok, az egész csoportot említette a jelentés az évi munkáért, s így a négy fiatal traktoros külön fáradtságáért nem kapott kitün­tető elismerést. Ha így van, hát álljon itt e történet az elmaradt dicséret helyett - okulásul és buzdításul. Cseke Gábor

Next