Ifjúmunkás, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-07 / 1. szám
A tavalyi ipari kiállítás csarnokaiban az új, szocialista Románia üzemeinek termékeiben gyönyörködtünk. Ez a gyönyörködés talán keveset is mond: némely szerszámgép, villamosipari cikk, textiláru, bútordarab valósággal lenyűgözött. És talán még ennél is többet mond a látogatóknak ama sűrűn elhangzott óhaja, hogy a közszükségleti cikkek legjavát minél hamarabb látni szeretné a kirakatban és otthonában is — ezen a színvonalon. Mit jelent az, hogy ezen a színvonalon ? Jól emlékszünk arra, hogy milyen dicsfény övezte nem is olyan régen minálunk a „külföldi"* árut. „Külföldön vette“, „csomagban érkezett", „import” — ezek a meghatározások egyenértékűek voltak azzal, amit a költészetben „klasszikusának nevezünk. De a párt az évek során át folyvást azt a célt tűzte ki iparunk elé, hogy a hazai termék is vívja ki a megbecsülést. S az eredmény ? Ma már világszínvonalon gyártunk személyszállító vagonokat, önműködő transzformátorokat, traktorokat, tehergépkocsikat, kőolajipari felszereléseket és még egy egész sor dolgot. Az ipari termékek ma körülbelül négyötödét képviselik az ország exportjának. De a Nagy Nemzetgyűlés decemberi ülésszaka és ezen belül főként Ion Gheorghe Maurer elvtárs jelentése hangsúlyozta, hogy még nagyon sok a minőség javítása terén a tennivaló. S nemegyszer olvassuk üzemek, mérnökök, szakmunkások panaszait a nem megfelelő gép, alkatrész vagy félkészáru leszállításáért ! Hányszor halljuk még panaszkodni magát a fogyasztót is, aki nem azt kapta pénzéért, amire várt. (A dicstelen emlékű és őrlésre képtelen kávédarálónak nem sokkal jelesebb utódja a ceruzát nem hegyező ceruzahegyező, a borissza hangú megafon a moziban, a kajlán bekötött könyv, a csupán három napra szavatolható szandálcsat, a villanycsengő, amely önkényesen dönti el, hogy melyik látogató mutatóujja alatt szólaljon meg, avagy ne szólaljon meg, s a példákat tetszés szerint ki-ki sorolhatja tovább). A kiváló minőség és a satnya áru ellentéte a jelenben, lényegében harc, a jövő harca a múlttal, és ha a kimenetel iránt nincs is kétségünk, az új minőség, a világszínvonal térhódításának üteme nem lehet közömbös számunkra, és minden részletkérdése egyikünkön vagy másikunkon áll, egyikünk vagy másikunk szaktudásán, lelkiismeretességén, saját munkája iránti igényén. Tulajdonképpen itt igénynek kell igényt utolérnie. A kirakat előtt, a pult előtt támasztott jogos igényességünk színvonalára kell emelnünk a másikat, amelyet a munkapadnál saját magunk iránt támasztunk, de nemcsak a munkapadnál, hanem a kitermelés, gyártás, feldolgozás, utolsó simítás, raktározás, csomagolás, szállítás, forgalomba hozatal ezer és tízezer apró folyamata során. Az alkotó művész, a mester igényessége nem csupán a zeneszerzők, nemcsak a freskófestők, irodalmárok és szobrászok privilégiuma. Szocialista államban élünk, önmagunknak vagyunk ellátói és kiszolgálói, mi utazunk a vonaton, amely a mi műhelyünkből kerül ki, mi kötjük be délelőtt a könyvet, hogy föllapozzuk este, a magunk hétköznapi és vasárnapi öltözéke készül textilüzemeinkben, cipőgyárainkban, a magunk lakásában szereljük föl a fürdőszoba csapját, és nemcsak egy hétre, kettőre. Kezdetén vagyunk egy esztendőnek, amelynek feladatait a párt merész kézzel vázolta föl, amelynek diadala mindnyájunkon áll, hogy termékeink egyaránt kivívják a belföldi fogyasztók és a termékeink iránt egyre jobban érdeklődő külföld messzemenő elismerését. MAJTÉNYI ERIK íi ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ *+ , ! ♦l ♦ ♦5 Csakis kiváló minőségű szövöttárut határozta el a fővárosi Dacia textilgyár megmunkáló részlegének munkaközössége az 1965-ös állami terv mutatószámainak megvitatásakor. A részleg múlt évi tervét 1 100 000 négyzetméter szövöttáruval teljesítette túl, és jelentős menynyiségű megtakarítást valósított meg. Ezek az eredmények képezik az alapját az idei — megnövekedett — feladatok valóra váltásának. A részleg munkaközössége ezért a vita során számos javaslatot foglalt technikai-szervezési tervébe. A jelentősebbek közül említünk néhányat : „A damaszk vászon aprótolási folyamatának megjavítása", „Folyamatos munkaszervezés a ványológépeknél", „Új szellőztető berendezés beszerelése a nedves levegő eltávolítására a festődében és a szárítóban“, „Előzetes sósavas kezelés kiterjesztése a fehérítésnél“ stb. A vita során a részleg döntő többsége szót kért. Vállalásaikban, javaslataikban benne foglaltatott elhatározásuk, hogy ebben az esztendőben is tovább gyarapítják üzemük védjegyének tekintélyét. (p-*) tó brigád : Dan Dumitru, Gliga Dumitru, Pop Ionel, Todoran Dumitru, Sima Ioan, Todoran Florea s a többiek. Kiesés nem volt januárban. A tervet 152,13 százalékban teljesítették. Február 12. Nem is gondoltam, hogy ez a Harson lan ilyen rámenős gyerek. Ma este az IMSZ-gyűlésen azt javasolta, hogy a brigád munkaidőn kívül segítsen megjavítani a gépeket, főleg a 650- es traktorokat, mert Feketepatakán és Szirótpatakán nélkülözik már napok óta. Március 5. Ma voltam Prislop-Sirodon. Hogy lehet az, hogy egy kantinoslány költő is legyen ? Mert az. Ott olvasták fel az étkezőben Maria Gliga verseit. A legszebb az volt, hogy „Apámnak volt két rossz lova; De nem jártunk mi sehova; Ott éltünk hát az erdőbe; Mint a fenyőfa ledőlve..." Azt mondják, arról is verset ír, ha a legények teljesítik normájukat. Mindenesetre, nálunk is volna dolga elég, termelő gépet szerkesztettek, amely 240 százalékkal megnöveli a munka termelékenységét. Május 20. Befejeződött a „Legszebb vágtérért“ verseny. A fiatalok néhány nap alatt megtisztították a Valea Giuii-i és a Nagyvölgyi vágtereket, és több mint 1200 köböl tűzifának való ágat gyűjtöttek össze. Április 18. Újságunk, „Az erdőmunkás szava" írja, hogy a laposnyai vágtér dolgozói 107 százalékban teljesítették a tervet a múlt hónapban. Remélem, most is elérjük ezt, mert az újítómozgalom ismét fellendült. Zsigmond Dezső és Ferencz Lajos olyan ki Ifjúmunkás Elmaradt dicséret ényesre síkosodott már a nyeregtányér, ültek rajta tavasztól november közepéig, aztán átkaptatott a négy traktor a zselyki dombon le, Nagyfaluba, onnan meg a besztercei gépállomásra. Az utolsó napi munka letudtával széles jókedvben vezették át gépeiket kátyúkon, gübbenőkön.„ NÉGYEN Cimbalmos, Budecan, Magyarosi, Prundaru voltak a zselyki mezőgazdasági termelőszövetkezet támaszai legnagyobb dologidőben. Meg is becsülték őket koszttal lakással, külön szakácsnő főzött nekik háromszor napjában, s ha sietős dologban voltak - az ekét nem emelhették ki a barázdából vitte nekik a Laposbükk vagy éppen az Ormányos legtetejére is. Igyekeztek is a legények. Még csurgott sokszor az eső, de már azt nézték, mennyire ázott a talaj, s hol, mikor lehet a földre traktorral rámenni. Ha megsütött a nap, meg nem álltak volna semmi pénzért, pedig nem nógatta őket senki. A csoportvezetőt kétszer-háromszor ha látták tavasztól őszig. Igaz is, hogy járjon hetenként Szentiványról Zselykre, ha a távolság tizenhárom kilométer ? Majd elfelejtettem : autó állt rendelkezésére. TRAKTOROS GONDOK Hát így maradtak ők négyen, mondhatni, segítség nélkül. Mert ellátta ugyan őket a termelőszövetkezet, de cserealkatrészeket honnan kapjanak ? Ha kikopik egy persely vagy végleg bedöglik a karburátor, bizony az elnök sem tehet semmit, s ha a csoportvezető nem segít, hát mehetnek Besztercére, a gépállomásig. Hoszszú út, terhes út, nehezebb, mint Szentiványtól Zselykig ... Voltak itt gondok, minek tagadni őket ?★ Cimbalmos János ritkán káromkodik, de most fújta kegyetlenül. Itt van, alig múlt délelőtt, s ki kéne cserélni a pakolást, ha nem, holnap csak úgy füstölögnek a tengelyek. - Mit csinálsz ? - kérdi Budecan Dumitru, ki egy kis segítségért is azonnal ugrik. - Fene tudja !... Bemegyek Besztercére ! Zötyög a masina, fel a dombon, le a völgynek. Hogy gazdája elkészül a javítással, azonnyomban visszafordul - s még az éjszaka behozzák a lemaradást. ★ 1960-ban végezte a textilipari szakiskolát, s mindjárt a sepsiszentgyörgyi Oltus cérnázó részlegére került. Paul Mihai mindig minőségi munkadarabot adott ki a kezéből. 1961-ben sikeresen felvételizett a középiskola esti tagozatára. Most érettségire készül. Herczeg Mózes, az udvarhelyi Tehnoutila vállalat fiatal élmunkása tavaly átlagosan 117 százalékban teljesítette havi tervét (Bartha János levelező felvételei) Július 15. Katona József, a nagysebesi vágtér traktoristája ebben a hónapban szép eredményeket ért el. Mindennap tíz köbméter fával többet szállított, mint amennyi a terve. Most már bebizonyosodik, igaza volt, amikor vállalta, hogy augusztus 23 tiszteletére július 20-ig teljesíti tervét. ! Augusztus 24. Jóleső érzés volt, amikor felolvasták a nekünk szóló üdvözleteket. Tervünket tizenhét nappal előbb teljesítettük a nagy ünnep tiszteletére. Munka után volt már az idő, de a Tudoran-brigád néhány óra alatt felszabadította az utat. Jól megdolgoztak, dicséretet érdemelnek. I Szeptember 25. A szélvihar 15 000 köbméter fát ledöntött vágtereinken. A megrongálódott sodronypályákat Sebes, Székelypatak, Fehérág vágtereken fiatalokból álló brigádok három nap alatt megjavították. Ha mindezt nem szervezzük meg, hozzávetőleges számítás szerint 100 000 lejnyi kárunk lett volna. Október 8. Ma este a vonat elé döntött a szél egy hatalmas fenyőfát. I November 30. A Wyssen drótkötélpálya motorjai számára PFL lemezből védőhelyet építettünk, a gépfűrészek részére pedig különleges tárolót, hogy az éjszakai hidegek idején ne fagyjanak be. Ebben a munkában az ifjak sokat segítettek. December 15. Egy kicsit büszkék vagyunk mi is, hogy az egész vállalat negyven nappal határidő előtt teljesítette évi tervét, hiszen ebben nekünk is jelentős részünk van. A ma esti IMSZ-gyűlésen erről fogok legtöbbet beszélni. Elekes Ferenc 3 Prundaru Vasile - lányos arcú, csöndes fickó - valamivel későbben érkezett a többieknél, most mutatkozik be az elnöknek, ki végigméri, s „Eredj dolgodra, fiam !" - ennyit mond. Vaszi - így hívják társai - lelép a tornácról, s menne tovább, de a kovácsműhely előtt poros 650-es Universal, hárman már állnak körülötte, nem tudják kisütni, mi a baj. - Várjatok csak - szól, s úgy, ahogy van, gálaruhában becsúszik a jól ismert géptest alá. * Megszokott esti gyűlés : elnök, mérnök, brigádosok, traktoristák, mind ott vannak. Délelőtt még esett az eső, most már csillagok gyúltak az égen. Szántani-vetni kell, sürget az ősz, erről tanakodnak önfeledten. - Reggel még matathattok a gépeken - így a köpcös Kerekes bácsi, az elnök. -Tán még délután is - toldja szavát a mérnök. - Azért lehet, van, ahol bírja a traktor — ellenkezik Magyarosi Ádám, az egyik „vaslovas“. (Persze, megnézték azt jól !) Vigyázz, nehogy szétlábra álljon a nemtudomhány lóerőd ! Ám ez csak olyan udvarias figyelmeztetés. Mindenki tudja — ezek a legények mindenütt megállják a sarat. VÉGSZÓ Minden munkát idejére végeztek el, a dicséret négyüket illeti. Lehet, a gépállomáson, hol most kopácsolástól, reszeléstől hangos a szerelőcsarnok, az egész csoportot említette a jelentés az évi munkáért, s így a négy fiatal traktoros külön fáradtságáért nem kapott kitüntető elismerést. Ha így van, hát álljon itt e történet az elmaradt dicséret helyett - okulásul és buzdításul. Cseke Gábor