Ifjúmunkás, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-06 / 1. szám
Hozzon az új esztendő még több örömet és még nagyobb beteljesüléseket a román népnek, újabb sikereket a boldogságra és jólétre irányuló törekvései valóra váltásában, növelje még nagyobbra hazánk anyagi és szellemi erejét, biztosítson újabb győzelmeket a társadalmi haladásért, a világbéke diadaláért küzdő erőknek. Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP KB főtitkárának a rádióban és televízióban elhangzott újévi beszédéből. Jókedvvel megültük az esztendő első jeles napjait, ünnep múltával ki-ki munkához látott. Milyen lesz az idei esztendő? Eredményeink adnak rá választ. Tavalyi munkánkat Tudor Arghezi egy mondatával jellemezhetnék legjobban, amellyel a vezetés munkastílusára utalt ugyan, de országos ténykedésünkre, egész népünk munkájára is bátran vonatkoztatható : „Keveset beszéltek, és nagyon sokat végeztek.“ Kell-e ennél szebb, költőibb év végi marlag ? Az igazság mindig egyszerű , csűrés-csavarás, köntörfalazás nélkül, közönséges szavakkal is megfogalmazható, mert tényszerűségével hat. Vajon 1966 végén összegezhetjük-e eredményeinket ilyen tömör, büszke mondattal ? Hiszszük, hogy igen. Amikor Szilveszter éjszakáján dolgos esztendő kezdetét köszöntve, poharainkat összekoccintottuk, a szakadatlanul működő üzemekben anyag s energia formájában már valóra váltak az ötéves terv első eredményei. 1966 nem kezdés — folytatás magasabb szinten, lelkesebb, tudatosabb munkával. Az óesztendő utolsó s az új első napjaiban sok fiatal s javakorú ember nyilatkozott. Ki-ki munkaterülete szerint, megnevezte a legfontosabb tennivalókat, de valamennyiük mondandójában volt valami közös, amely a sikerek Felkötik a síléceket, nekivágnak a hegynek. Így kezdődik a borszéki téli vakáció. Még egy kicsit tapogatóznak, próbálgatják, erős-e a kötés, még mindenki komoly, fontoskodó, keresi a helyét, de már megcsillan a száznyolcvan tanuló előtt a kéthetes táborélet sokszínű izgalma. Ennyien jöttek ide a marosvásárhelyi sportiskolából december 24-én. A hátizsákokban élelmet nem hoztak, legtöbbjük még tavalyelőttről tudta, fölösleges lenne, olyan itt a koszt. De hoztak fényképezőgépet, meg könyvet, mert belekalkulálták a rossz időt is. A napi program legtöbb pontja a szabad levegőn való mozgásra, sportra, játékra vonatkozik. Ébresztő nyolckor, délelőtt sízés, délután 5—7-ig klub, azután vacsora, tízkor lefekvés. Hanem, hogy közben mennyi volt a játék, hógolyózás, a vicces beugratás, azt aranyfedezete , a felelősségtudat. A feladatok komolyságához illő tárgyilagossággal beszéltek valamennyien. Az esztendőfordulós gondolatokban nyoma sem volt a hetvenkedő, mindent túllicitálni akarásnak. Vége az évnek, dolgoztunk, s ezután még jobban igyekszünk, hogy hiánytalanul valóra váltsuk azokat a feladatokat, melyeket pártunk IX. kongresszusa megfogalmazott. bA megkezdett munka még tudatosaS*b '•vgzAérek igény© lelkesít mindnyájunkat. „Miért írjak most jól ismert dolgokat — kérdezi az Ifjúmunkásban tett nyilatkozatában Rácz János, kolozsvári marós —, hogy így meg úgy fogok dolgozni a következő évben?... Különben is túl vagyunk azon, hogy egyszerűen csak odaálljunk naponta a gép mellé, s legyúrjuk azt a nyolc órát. A fiúk például ismerik már, milyen textilgépeket gyártunk 1965- ban. Mindegyikünknél notesz van, abba sok mindent bejegyzünk...“ Azt hiszem, nemcsak az Unirea gépgyár marós brigádja hord ilyen noteszt magánál, ha képletesen is, de valamenynyien magunknál hordunk egy jegyzőfüzetet, s hogy mit jegyzünk bele, arról büszkén számot adhatunk majd az új ötéves terv első esztendejének végén — nem nagy szavakkal, mert a tettek ideje a miénk. Forró László IZGALMAS TÁBORÉLET nem is lehet elmesélni. A tanulva szórakozást azt igen. Huszonhetedükén orvosi előadást hallgattak, huszonkilencedikén Togănel Dan, a Papiu Varian középiskola tizedikes tanulója ismertette Rebreanu Akasztottak erdeje című könyvét, harmincegyedikén szilvesztereztek, január másodikén versenyt rendeztek Ismerjük meg Borszéket címmel és előadást hallgattak az olimpiák történetéből. Január harmadikán a Ion című regény ismertetését hallgatták meg. Amikor az újságot kézhez kapják, már utoljára veszik le a sílécet, éppoly fáradtan, annyi élménnyel telített hangulatban, mint ottjártunkkor. Néhány nap múlva már a sípálcák helyett krétát szorongatnak. Minden bizonnyal hasonló szakértelemmel. Simény Ferenc ! MESE! Február 3-i számunkban indul az Ifjúmunkás 21 fordulós műveltségi versenye. Minden forduló tizenkét kérdést foglal magába az irodalom, a mitológia, a képzőművészet, a zene, a színház, a film, a technika, a fizika, a kémia, a matematika, a földrajz, a történelem, a sport és a testkultúra, valamint más diszciplínák területéről. Részvételre az illető lapszámból kivágott szelvény jogosít. Az összesített verseny győztesei között magnetofont és más értékes díjakat sorsolunk ki. Az egyes fordulók győzteseit is jutalmazzuk. KARNEVÁL A PALOTÁBAN Szilveszter estéjén már kilenc óra előtt fiatalos hangulat töltötte Ь'еа КЖ»társasági Palota termeit. A fővárosi vállalatok és intézmények, tudományos kutatóintézetek és főiskolák fiataljai és csaknem hetven ország hazánkban tanuló diákjai vettek részt a KISZ Bukarest városi bizottsága rendezte újévi karneválon. Kilenc óra. A havasi kürtök feladására a palota négy sarkánál tüzek lobbannak. A lángok bevilágítják a hatalmas teret, fényük felrajzolódik a házakra, terjeszkedik, mintegy jelképpé válik , fényüzenetet vetít az ország négy sarka felé. A palota kapujában megjelenik a Pluguşor — az ekécske. Megelevenednek a román folklór legszebb lapjai. Szól a köszöntő, csattog az ostor, ver a kolomp. A száz jókívánságot hordozó művészt lovaskíséret követ. Nyomukban hat fehér ló vontatta ekén hozzák az újévi fenyőfát. Rigmusok, köszöntök, jókívánságok csendülnek, a kürtösök meghirdetik a karnevál kezdetét. A parádés folklór felvonulás után Petru Enacne elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának első titkára újévi jókívánságait tolmácsolja a jelenlevőknek. A fiatalok, közöttük a szocialista versenyek kitüntetettjei, kiváló diákok és tanulók jóleső érzéssel hallgatják a munkájukat elismerő szavakat, jókívánságokat. A palotában szilveszterező 3500 fiatal számára örökké emlékezetes marad, hogy az újév első óráiban megjelentek közöttük a párt és a kormány vezetői. A szeretett vendégeket hatalmas, lelkes, szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta. Az ifjúsági ünnepség vendégei voltak a következő elvtársak : Nicolae Ceauşescu, Chivu Stoica, Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Alexandru Birlădeanu, Emil Bodnăraş, Constantin Origan, Alexandru Drăghici, Paul Niculescu-Mizil, Leonte Răutu, Leontin Subiján, Petre Blajovici, Petre Lupu, Ilie Verdeţ, Mihai Oalca, Manea Manescu, Vasile Patilineţ, Virgil Trofin. A párt- és államvezetők együtt járták a bórát, együtt szórakoztak a bukaresti fiatalokkal. Nicolae Ceauşescu elvtárs melegen köszöntötte a kommunista ifjúsági szervezetet, a KISZ Központi Bizottságát, országunk egész ifjúságát, gazdag új esztendőt és sikert kívánt nekik a szocialista építés kiteljesítésének művéhez való hozzájárulásukban. Pártunk Központi Bizottsága főtitkárának szavait a fiatalok nagy lelkesedéssel, hosszas éljenzéssel fogadták. Hazánk ifjúsága e megható pillanatokban ismét kifejezte mélységes szeretetét és ragaszkodását a Román Kommunista Párt és vezetői iránt. 1966. január 6. Ára 30 bani A. KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA IV. sor. X. évf. 1. (457.) szám Alapítási év : 1922 azt hiszem, másnak is feltűnt.. El is gondolkozott talán a buszban, de nem eléggé. Mert nem háborodott föl. Nem tett semmit, hogy azt a táblát levegyék. Ott van most is. A kicsi falu kellős közepében. A vastagfalú középület homlokán. Jókora deszkadarab, erős szegekkel fölszegezve. Fekete betűkkel azt írták rá, hogy „Leltári szám 127". És kedvére tűnődhetik az ember, mire jó ez... Mert azt például megértem, ha a könyvtári könyvnek, kölcsönözhető dominónak, sakknak leltári száma van, hogy ne vesszen el, ne cserélje el senki, ne tévessze össze a sajátjával. De ezt a házat nem kell félteni, hogy elvesz egy ködös éjjel, kicserélik vagy öszetéveszti valaki a magáéval, s újravakolja. Ezért értelmetlen ez a lajstromozás. Sőt, csúnya és szomorú dolog. Mert sok mindent elbír a ház. Erkélyeket, obeliszkeket, cirádás párkányokat, kőből faragott oroszlánfejet, madarakat, vázákat, hermát és kariatidát, cégtáblát, s az építés dátumát is. Csak a leltári számot nem. Mert dőre dolog lenne kartotékolni az Eiffel-tornyot, a kölni dómot, a Kremlt, a templomokat, a sírköveket. És szomorú lenne, ha leltári számot viselne az ember. (!) És minden, ami nem téveszthető össze semmivel és senkivel. Mert az az egy van belőle. Mint ahogy minden emberből egy van. Csak egy. Ha ér valamit. Le kéne venni azt a táblát. És minden leltári számot, mely értelmetlen és megalázó. Hogy ne legyen soha csak adat a ház, a falevél, az utca, a parkok, s az ember. Mert bennük, közöttük, s általuk élünk. S az élet nem kikölcsönözhető. ojUA/dte.