Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-05 / 1. szám

2 Erő, ügyesség, romantika Interjú FARKAS JÁNOS pedagógussal, volt KISZ-aktivistával Az HKP Központi Bizottságának 1967. november 29—de­cember 1-i plenáris ülése határozatot hozott a KISZ mun­ka megjavítása érdekében. A határozat többek között hangsúlyozza, hogy a KISZ a­­jövőben foglalkozni fog az egész ifjúság felkészítésével a haza védelmére, a katonai jellegű gyakorlatok és a műszaki alkalmazott sportok szervezésével és felelni fog ezért. Meg szeretném kér­dezni, hogy Ön, régi KISZ aktivista és mozgalmi vezető hogyan látja ennek jelentőségét ? — örvendek, hogy a határo­zatnak éppen ezzel a részével kapcsolatban kérdeztek meg, tudniillik az­ alkalmazott spor­tok művelése, konkrétebben a honvédelemre való felkészítés mint nevelési lehetőség min­dig foglalkoztatott. A rövidség kedvéért pontokba foglalva mondanám el, hogy miért . • Függetlenül attól, hogy az így kialakítandó készségek gyakorlati alkalmazására sor kerül-e vagy sem (remélem , nem) hazánk minden állam­polgárának de főleg a fiatal­ságnak alapvető kötelessége a honvédelemre való felkészü­lés . • A haza érdekében végzett munka — főleg, ha az egybe­esik a sportolással —, kiváló alkalmat biztosít arra, hogy a fiatalok konkrétebben is át­éljék, átérezzék a cselekvő há­zasságot . • Le ez végre valódi — a szó legnemesebb értelmében felfo­gott tömegsportunk. Hozzá­tenném még : az öre­gek rég megfogalmazták azt az igazságot, hogy akkor lesz az emberből ember, miután teljesítette a tényleges katonai szolgálatot. Úgy vélem, hogy amit a határozat alapján ten­ni lehet, magába foglalja mindazt a katonai szolgálat­ból, ami az embert valóban emberré teszi.­­ Milyen szervezési for­mában képzeli el ön a hatá­rozat erre vonatkozó részének megvalósítását ? — A szervezési formára vo­natkozóan több variánst is kidolgozhatunk, és mindegyik egyformán jó lehet. Minden attól függ, hogyan oldódnak meg bizonyos alapvető szerve­zési­ módszerbeli követelmé­nyek. Ezek közül ragadunk ki néhányat. Először is fel fog vetődni az anyagi alap kér­dése. Igaz, a határozat előírja a fegyveres erők aktív közre­működését, és ez sok mindent megold. De nem mindent, nem mindenütt és főleg nem minden korcsoport esetében. Valószínűnek tartom, hogy ez az anyagi támogatás e felsze­relés jellegéből adódóan fő­leg az „idősebb“, tehát a 18—20 évesek foglalkoztatását fogja megkönnyíteni. Szervezésbeli és módszerbeli követelmény tehát, hogy a fiatalabbak, kü­lönösen a falusi fiatalok ese­tében minimális anyagi bázis­sal teljes eredményt érjünk el. Egy dolog biztos : a vezető káderek kiképzésében szem előtt kell tartani olyan készsé­gek sokoldalú kialakítását, amelyek a helyi erők felhasz­nálásával bárhol biztosíthat­ják a minimális anyagi bázis kiépítését. Másodsorban az ifjúsági szervezet vezető ap­parátusa nem rendelkezik azokkal a gyakorlati készség ÖTLET ÉS SZEN­VEDÉLY­ ­ekkel és tapasztalatokkal, amelyeket ez az új tevékeny­ségi forma megkövetel. Felve­tődik tehát a káderképzés mint talán a legsürgősebben megoldandó feladat. Igaz, a fegyveres Erők Minisztériu­mának közreműködése sok mindent m­egold. Ezenkívül számításba kell vennünk a sportszakemberek aktív közre­működését is. De mindez, nem elegendő. A KISZ jelenlegi vezető apparátusa potenciálisan birtokában van a szükséges képességeknek. Ezeket a még csupán lehetőségekben bizto­sított adottságokat kell aktív­­szervező és irányító erőkké változtatni. Tehát : kiképző táborok felállítását tartom szükségesnek, ahol a leendő vezetők elsajátítják mindazt, amit az ifjúság széles töme­geinek kell majd átadni. Ezért mondtam kiképző tábort és nem előkészítő tanfolyamokat. Harmadszor : eddig is hangsú­lyoztuk az életkori sajátossá­gok figy­elembevételét. De ezt a felnőttek munkamódszerei­től való megkülönböztetés ér­dekében tettük elsősorban, úgy látszik, nem sok sikerrel. Erre utal a határozat bevezető része,­­ ahol éppen a merev, nehézkes, unalmas munka­módszerek részesülnek jól megérdemelt bírálatban. Még ha sikerült volna is az ifjúsá­gi tevékenységben úgyneve­zett sajátos munkamódszere­ket kialakítanunk, most már tovább kell mennünk egy lé­péssel : a fiatalság kategóriá­ban legalább két korcsoportot kell élesen elhatárolnunk. Hi­szen nemcsak az érzelmek, is­meretek, készségek és képes­ségek okában mutatkoznak nagy eltérések, hanem elsősor­ban a fizikai teljesítő képessé­gekben, tekintve, hogy alapve­tően sporttevékenységről van szó. Ezt a szem­ppontot követ­kezetesen érvén­yesíteni kell, nem általában távlati célok meghatározásával, hanem el­sősorban a szervezési­ keret ki­építésével, a teljesítendő nor­mák felállításával.­­ Farkas János elvtárs vé­leménye szerint elegendő e az új tevékenységi formák von­zó ereje ahhoz, hogy a fiata­lok érdeklődését az eddigiek­nél fokozottabban felkeltse ? — Általában igen, de attól félek, a kezdeti szakaszban nem ! Tudniillik számolnunk kell azzal, hogy sok esetben előbb bizonyos rossz megszo­kásokat kell semlegesítenünk. Ezenkívül , amíg egy fiatal nem kóstolt bele az alkalma­zott sportok szépségébe, amíg nem jutott oda, hogy felis­merje a férfias erőfeszítés szépségét és a morális elégté­telt, ami ezzel jár ; tehát, amíg a személyes tapasztalat hiány­zik, jól meg kell gondolnunk, milyen eszközökhöz folyamo­dunk. Felhívnám a figyelmet két veszélyre : egyrészt arra, hogy egyesek hajlamosak lesz­nek a jó szervezést és a meg­győzőet katonás parancsokká helyettesíteni ; ugyanakkor kellő előkészítés, a pontosan körvonalazott rendszer hiá­nyában sok helyen előidézheti, hogy az eleven, izgalmas és romantikus hangulatú tevé­kenységet az alaki kiképzés, az állandó bal-jobb, bal-jobb helyettesítse. Ez is katonás, de valljuk meg, nem túlságo­san vonzó, főleg, ha mindez nem csupán a kezdet, hanem adott esetben a lényeg és a távlati cél. Felhívnám a fi­gyelmet arra, hogy ennek a kérdésnek nagy belletrisztikai és pedagógiai irodalma van És javasolnám az Ifjúmunkás szerkesztőségének, hogy akár a forrásmunkák ismertetésé­vel, akár az ezekből kihámo­zandó módszertani vonatkozá­sok feldolgozásából hívja fel a KISZ aktíva figyelmét erre az irodalomra. Lejegyezte : Gálfalvi György H­ar­m­a­­dik év­tized (Folytatás az 1. oldalról) torpanás nélkül vezet előre a szocializmus és a jólét útján, hogy sikereink további ragyogást kölcsönöznek szocialista ha­zánknak , Romániának. Legfelső törvényünk, az Alkotmány kinyilvánítja : „Románia Szocialista Köztársaságban az egész hatalom a népé, amely szabad és ura sorsának“. Erre tettünk hitet, amikor Köztársa­ságunk 21. évébe léptünk, és azok a távlatok lebegnek sze­münk előtt, amelyekre a kommunisták bölcs pártja irányította rá történelmi reflektorát. A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka a következő törvénye­ket szavazta meg : — Törvény a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésé­nek tökéletesítését célzó egyes intézkedések alkalmazásá­ról. — Törvény a nemzetgazdaság 1968. évi állami tervének elfogadásáról. — Törvény az 1968. évi állami költségvetés elfogadásá­ról. — Törvény az alkalmazottak pihenő szabadságáról. — Törvény egyes bűncselekmények közkegyelemben való részesítéséről, egyes büntetések kegyelemben való ré­szesítéséről és csökkentéséről. — Törvény a gyári, a kereskedelmi és a szolgáltatási védjegyről. — Törvény a testnevelési és sporttevékenység fejleszté­séről. — Törvény a legutóbbi ülésszak óta az Államtanács által kibocsátott törvényerejű rendeletek jóváhagyásáról. — Törvény a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bi­zottság és a helyi művelődés- és művészetügyi bizottságok megszervezéséről és működéséről. ifjúmunkás (Folytatás az 1. oldalról) sem ért. Még három napig tar­tott a karnevál a többi buka­resti fiatalnak. Tornászok koccintanak Temesváron az ország legjobb ifjúsági tornászai közösen ün­nepelték az új esztemlőt. Az el­múlt év utolsó napjaiban meg­tartott versenyen még kemény küzdelem folyt, a szereken. Esz­tendő találkozókor már hami­sítatlan szilveszteri hangu­latban köszöntötték egymást a bukaresti Badea Elisabeta, a kolozsvári Cuelu, a nagybányai Lăsaru és a Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej városbeli Geta Dofh­­ceanu. Boldogan koccintottak a sikerekben gazdagabb új esz­tendőre — málnaszörppel. . . (k. j.) Derűs égbolt... A Bucsecsen némák a téli éj­szakák, akárcsak az égre törő fekete kősziklák. A meteoroló­giai állomáson négy ember te­kintete kíséri a távolban villa­nó tűzijáték fényeit, onnan csak sejteni lehet Brassó városát. A négy ember : Ion Pescaru, Geor­­geta Pescaru és kislányaik — Daniela és Monica. Ők marad­tak az esztendő utolsó éjjelén is a hegycsúcson, szót­lan figye­lői felhőknek és szélnek, csilla­gos égboltnak. Ion Pescaru az adókészülék mellé ül : 000 000 — 980 000 — ez 1968-ban az első meteoro­lógiai közlemény. Jelentése : derűs égbolt, teljes szélcsend. Új esztendőbe lépéskor ara­nyat érő közlemény. (u. i.) Kéz­fogásokban... Újév gömbölyű, szőke malaca hiába visongott Szilveszter éj­szakáján, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermében an­nál jobb volt a hangulat. Tá­nyérnyi flekkének, jó borok után sokáig azon mulattak a pertus fiatalok, milyen jól meg­­kacagtatta őket Tarr baszk­ és Gyarmati István, akik a műso­ros est fénypontjai voltak. Reggelig tartó tánc és boroz­gatás, vidám jelenetek és humo­ros játékok, jókívánságokkal teli pohárköszöntők, kiadós pe­­rink­a, percnyi emlékezések és hangos ujjongatások — min­dent egybevéve ez volt ennek az éjszakának az értelme, ezért gyűlt össze ötszáz Fiatal. A szépen eltöltött éjszaka után, újév hajnalán a kézfogá­sokban már benne volt a szer­számot érző ujjak szorítása. (nyikó) Amíg az óra körbe-körbe jár 9-kor... A tükör szürke kosz­tümöt, fehérblúzos fiatalasz­­szonyt mutat tűsarkú lakkcipő­­ben, az elkövetkező vidám órák várakozásával a szemében. A fiatalasszony közelebb hajol az üveglaphoz, s miközben képmá­sa a kabátjába szikrázó követ ékszert tűz, rámosolyog a jó­vágású fiatalemberre, aki tü­körképe mellé lépett : — Mehe­tünk, asszonyom ? Ezzel a Borbély házaspár — Borbély Irén, a nagyváradi Kész ruhagyár KISZ-titkára és Borbély Márton, az înfrăţirea szerszámgépgyár gépkocsiveze­tője — számára tulajdonképpen megkezdődött az óév búcsúzta­tója. 19-kor... Simun Aurel, a KISZ nagyváradi bizottságának első titkára mint vendéglátó üdvözli a háromszázötven együtt szilveszterező fiatalt ; a kö­szöntő nyomán első ízben cseng­nek össze a poharak a Borbély­házaspár asztalánál. 11-kor ... Gyerekek jönnek Pluguşorral, hogy jó legyen a termés, legyen bor, búza, bé­kesség ; sikerekben gazdag esz­tendő a gyárakban, jövőre is idő előtt teljesítse tervét a Kész­ruhagyár, az épületlakatos-áru­­gyár, a Timföld-üzem, a CFH- komplexura és a többi. S hogy így legyen, Abrudan Octavian a Timföld üzemből, Oniţa Du­mitru a CFR-komplexumtól kö­zös sikerre koccint Borbélyék­­kal. 12-kor ... Először is ez nem egy akármilyen éjfél, határkő, stafétabot átadása, búcsú és kö­szöntő egyben , sajnálkozás a régitől, várakozó kérdés az új­tól. Pilanatnyi megilletődés , államfőnk szól, mintha egyene­sen ennek a háromszázötven fiatalnak mondaná: „­lómunkát, elvtársak, boldog újesztendőt.“ Hatalmas ováció váltja fel a csendet, egyetlen mondatba ol­vad : Boldog újesztendőt ! 1 órakor ... Kurta szőrű tom­bola malac kerül sivitva új gazdájához, egy nyúlánk fiatal­emberhez, igazolva, hogy a ma­lac szerencsét hoz, legalábbis ezúttal neki, majd sírbára vált a könnyűzenét fáradhatatlanul játszó zenekar, a kör kétszeres, háromszoros, ötszörös lesz, be­lepi a táncparkettet. Reggel hatkor. .. Ki tudja, hányszor csengtek össze a poha­rak ? Hány liter bor, likőr fo­gyott el, hány zeneszám hang­zott el ? Borbélyék a múló szépnek szóló sajnálkozással bú­csúznak a hangulatos, vidám éj­szakától. Mögöttük most kezd il csárdásba a tovább mulatók számára a Hoffmann zenekar . . . Molnár Erzsébet

Next