Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA I • A KÉTNEVŰ (4.—5. oldal) • A MŰKEDVELÉS VARÁZSA (6. oldal) • AZ ELVESZETT PARADICSOM (7. oldal) • SZÉPSÉG ÉS KARRIER (7. oldal) • A SIKERTŐL NEM BÚCSÚZNAK (3. oldal) • A KISZ-SZERVEK ÉS SZERVEZETEK TEVÉKENYSÉGÉ­NEK ÁLLANDÓ JAVÍTÁSÁÉRT A FALUSI IFJÚSÁG KÖRÉBEN ION ILIESCU elvtárs jelentése a KISZ KB plenáris ülésén (2.-3. oldalon) Napjaink tudománya csillapíthatat­lan étvággyal habzsolja az ismeret­lent és — embertelen, torz kinövései ellenére — beláthatatlan távlatokat, soha nem sejtett lehetőségeket nyit meg napról napra a haladás előtt. Sajnos, az új felfedezések eredeti for­májukban egyre kevésbé érthetőek a be nem avatottak számára. Szakisme­retek kínai­ fala zárja el az eredeti közleményeket sokszor még a rokon­­területen dolgozók elől is, bonyolult gondolatfűzés, sajátos nyelvezet és terminológia teszi azokat elérhetetle­nül nehézzé a nem szakember érdek­lődők felé. Mivel pedig valamennyien laikusok vagyunk szakmánkon kívül, de egészséges gondolkodásunk életfel­tétele tisztában lenni az emberi ta­lálékonyság, a tudományos haladás lényeges új eredményeivel, világszerte fokozódó gonddal keresik a módját annak, hogy mindenki számára hozzá­férhetővé tegyék a tudományt. A megoldás egyik módja vitathatatlanul az ismeretterjesztő irodalom fejleszté­sében rejtőzik. Ez az egyetlen, való­ban hozzáférhető eszköz, az anyanyelv mindennapi kifejezései segítségével, szórakoztató irodalmi formában tárja fel a tudományos gondolatok értelmét, tartalmát. Egy vázlatos felmérés során, melynek célja volt áttekinteni, miként állunk mi a tudományos ismeretterjesztéssel (Művelődés 1968 . 3. és 8. sz.), a ténye­ket és a lehetőségeket latolgatva be­láttam, hogy ebben a kérdésben min­denekelőtt nagyobb nyilvánosságra, a gondolkodásában (és — esetleg — éveiben is) fiatal olvasótábor vélemé­nyére, nyilvános vitára lenne szükség. Az említett felmérés alatt ötlött fel és vált megmagyarázhatatlanná szá­momra az az aránytalanság, amely sajtóéletünkben az irodalmi-művészeti és tudományos ismeretterjesztő mun­kák mennyisége, de még inkább mi­nősége között fennáll. A megoldást természetesen nem az irodalom vagy a művészet rovására kell keresnünk, de ideje lenne komolyabban számot vetni azzal, milyen arányban találko­zunk mindennapjaink során a tudo­mány áldásaival (vagy átkaival) az irodalom-művészet kérdéseihez vi­szonyítva. A valóság helyes arányai­hoz — közhely a tudomány és a tech­nika százada — nem fér kétség, és elfogult irodalombarát legyen a tal­pán, aki legalább lelke mélyén nem nekem ad igazat. Megdöbbentő, hogy ahogy én látom ASITO ISMERET­LENEK környezetünk megszokott tudományos és technikai problémái, ezer hétköz­napi kérdés mellett is vállvonogató értetlenséggel surranunk el, és szomo­rú, hogy hozzánk mindenben hasonló képességű emberek korszerű, nagy megvalósításaira, sőt saját életünk, nyelvünk, nemzetgazdaságunk jelen­ségeire is csak rácsodálkozni vagyunk képesek. A tájékozatlanság pedig ve­szedelmes ellensége a gondolkodásnak, az értetlenség érdektelenséget és nem egy esetben a társadalomra — de sze­mélyünkre is visszaható — károkat okoz. Kellemetlen, de egyben tarthatatlan igazság, hogy nincsen sajtótere a hi­vatott, távlatokban gondolkodó isme­retterjesztésnek. Hét jelentősebb saj­tótermékünk 1967-es évfolyamára vo­natkozó idézett kiértékelés félreérthe­­­tetlenül mutatja, hogy a legnagyobb szerkesztőségi jóakarat mellett sem le­het alkalomszerű mellékleteken, eset­leg éppen kampány­közleményekkel érdemleges ismeretterjesztést végezni. Az alkalmi népszerűsítés sajnálatos jellemzője az átgondolatlanság. Ez pe­dig legtöbb esetben egyenlő a jószán­déknak a kudarcával is. Megvalósít­hatatlan és elsikkad a legnagyobb fel­adat : az, hogy az órarendszerű tanu­lás, az iskolai oktatás megszűnte után is szükségesnek, hasznosnak érezze mindenki a rendszeres önképzést, a pihenve tájékozódás mindennapos formáit. Egyebek mellett az is igen maeggon­­dolkoztató, hogy bár földrajzi ismeret­­terjesztésünk viszonylag a legbősége­sebb, és a feldolgozott napilapok és folyóiratok cikkei során át népszerű­sítenek távoli országokat és egzotikus tájakat, egy esztendő alatt mindössze nyolc cikk foglalkozott közvetlen földrajzi környezetünk tudományos igényű (?) népszerűsítésével ; ezek közül is négy egyetlen gyermeklap­nak, a JÓBARÁT-nak néhányszavas képes ismertetése. Messzire vezetne, ha a szervezett természetjárás kérdéseit kezdeném fe­szegetni, bár erre is többen felfigyel­tek az utóbbi időben. Tárgyunkat Ifj. Szabó T. Attila (Folytatása. a t.—5. oldalon) a­ly JU/­AMIAS IV. sor. XIII. évf. 1. (613.) szám . Alapítási év: 1922. 1969. január 1. Ara 30 bani oooöoooooooooooooooooooooóoooooooooooooooooooöoöcjoooöoöoooooooooooooooooooooooocoa unka érleg — A megyei KISZ-szervezetek konferenciáinak margójára — December második felében az év végi számvetést végző or­szág pezsgő közéleti légköré­ben megkezdődtek a KISZ me­gyei szervezeteinek konferen­ciái. Munkálataik kombattív, elvszerű jellege, olyan törté­nelmi pillanattal találkozott, mikor a fiatalok már ismerték ötéves országépítő tervünk negyedik, döntő esztendejének nagyszerű, helytállásra készte­tő feladatait, s az ifjúsági szer­vezet munkája elemzésének ez olyan perspektívát adott, mely világosan rámutat az elkövet­kezendő időszak tennivalóira. Brassó megyében például, ahol az ipari és mezőgazdasá­gi termelésben dolgozók 40 százalékát a fiatalok jelentik, e problémák különleges hang­súlyt nyertek. Ugyanakkor a konferencián elhangzott fel­szólalások kiemelték az el­telt év leggyümölcsöztethe­tőbb Füzesi Gábo­­r (Folytatása a 4.,5. oldal,­a.)

Next