Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A KISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJA I • A KÉTNEVŰ (4.—5. oldal) • A MŰKEDVELÉS VARÁZSA (6. oldal) • AZ ELVESZETT PARADICSOM (7. oldal) • SZÉPSÉG ÉS KARRIER (7. oldal) • A SIKERTŐL NEM BÚCSÚZNAK (3. oldal) • A KISZ-SZERVEK ÉS SZERVEZETEK TEVÉKENYSÉGÉNEK ÁLLANDÓ JAVÍTÁSÁÉRT A FALUSI IFJÚSÁG KÖRÉBEN ION ILIESCU elvtárs jelentése a KISZ KB plenáris ülésén (2.-3. oldalon) Napjaink tudománya csillapíthatatlan étvággyal habzsolja az ismeretlent és — embertelen, torz kinövései ellenére — beláthatatlan távlatokat, soha nem sejtett lehetőségeket nyit meg napról napra a haladás előtt. Sajnos, az új felfedezések eredeti formájukban egyre kevésbé érthetőek a be nem avatottak számára. Szakismeretek kínai fala zárja el az eredeti közleményeket sokszor még a rokonterületen dolgozók elől is, bonyolult gondolatfűzés, sajátos nyelvezet és terminológia teszi azokat elérhetetlenül nehézzé a nem szakember érdeklődők felé. Mivel pedig valamennyien laikusok vagyunk szakmánkon kívül, de egészséges gondolkodásunk életfeltétele tisztában lenni az emberi találékonyság, a tudományos haladás lényeges új eredményeivel, világszerte fokozódó gonddal keresik a módját annak, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegyék a tudományt. A megoldás egyik módja vitathatatlanul az ismeretterjesztő irodalom fejlesztésében rejtőzik. Ez az egyetlen, valóban hozzáférhető eszköz, az anyanyelv mindennapi kifejezései segítségével, szórakoztató irodalmi formában tárja fel a tudományos gondolatok értelmét, tartalmát. Egy vázlatos felmérés során, melynek célja volt áttekinteni, miként állunk mi a tudományos ismeretterjesztéssel (Művelődés 1968 . 3. és 8. sz.), a tényeket és a lehetőségeket latolgatva beláttam, hogy ebben a kérdésben mindenekelőtt nagyobb nyilvánosságra, a gondolkodásában (és — esetleg — éveiben is) fiatal olvasótábor véleményére, nyilvános vitára lenne szükség. Az említett felmérés alatt ötlött fel és vált megmagyarázhatatlanná számomra az az aránytalanság, amely sajtóéletünkben az irodalmi-művészeti és tudományos ismeretterjesztő munkák mennyisége, de még inkább minősége között fennáll. A megoldást természetesen nem az irodalom vagy a művészet rovására kell keresnünk, de ideje lenne komolyabban számot vetni azzal, milyen arányban találkozunk mindennapjaink során a tudomány áldásaival (vagy átkaival) az irodalom-művészet kérdéseihez viszonyítva. A valóság helyes arányaihoz — közhely a tudomány és a technika százada — nem fér kétség, és elfogult irodalombarát legyen a talpán, aki legalább lelke mélyén nem nekem ad igazat. Megdöbbentő, hogy ahogy én látom ASITO ISMERETLENEK környezetünk megszokott tudományos és technikai problémái, ezer hétköznapi kérdés mellett is vállvonogató értetlenséggel surranunk el, és szomorú, hogy hozzánk mindenben hasonló képességű emberek korszerű, nagy megvalósításaira, sőt saját életünk, nyelvünk, nemzetgazdaságunk jelenségeire is csak rácsodálkozni vagyunk képesek. A tájékozatlanság pedig veszedelmes ellensége a gondolkodásnak, az értetlenség érdektelenséget és nem egy esetben a társadalomra — de személyünkre is visszaható — károkat okoz. Kellemetlen, de egyben tarthatatlan igazság, hogy nincsen sajtótere a hivatott, távlatokban gondolkodó ismeretterjesztésnek. Hét jelentősebb sajtótermékünk 1967-es évfolyamára vonatkozó idézett kiértékelés félreérthetetlenül mutatja, hogy a legnagyobb szerkesztőségi jóakarat mellett sem lehet alkalomszerű mellékleteken, esetleg éppen kampányközleményekkel érdemleges ismeretterjesztést végezni. Az alkalmi népszerűsítés sajnálatos jellemzője az átgondolatlanság. Ez pedig legtöbb esetben egyenlő a jószándéknak a kudarcával is. Megvalósíthatatlan és elsikkad a legnagyobb feladat : az, hogy az órarendszerű tanulás, az iskolai oktatás megszűnte után is szükségesnek, hasznosnak érezze mindenki a rendszeres önképzést, a pihenve tájékozódás mindennapos formáit. Egyebek mellett az is igen maeggondolkoztató, hogy bár földrajzi ismeretterjesztésünk viszonylag a legbőségesebb, és a feldolgozott napilapok és folyóiratok cikkei során át népszerűsítenek távoli országokat és egzotikus tájakat, egy esztendő alatt mindössze nyolc cikk foglalkozott közvetlen földrajzi környezetünk tudományos igényű (?) népszerűsítésével ; ezek közül is négy egyetlen gyermeklapnak, a JÓBARÁT-nak néhányszavas képes ismertetése. Messzire vezetne, ha a szervezett természetjárás kérdéseit kezdeném feszegetni, bár erre is többen felfigyeltek az utóbbi időben. Tárgyunkat Ifj. Szabó T. Attila (Folytatása. a t.—5. oldalon) aly JU/AMIAS IV. sor. XIII. évf. 1. (613.) szám . Alapítási év: 1922. 1969. január 1. Ara 30 bani oooöoooooooooooooooooooooóoooooooooooooooooooöoöcjoooöoöoooooooooooooooooooooooocoa unka érleg — A megyei KISZ-szervezetek konferenciáinak margójára — December második felében az év végi számvetést végző ország pezsgő közéleti légkörében megkezdődtek a KISZ megyei szervezeteinek konferenciái. Munkálataik kombattív, elvszerű jellege, olyan történelmi pillanattal találkozott, mikor a fiatalok már ismerték ötéves országépítő tervünk negyedik, döntő esztendejének nagyszerű, helytállásra késztető feladatait, s az ifjúsági szervezet munkája elemzésének ez olyan perspektívát adott, mely világosan rámutat az elkövetkezendő időszak tennivalóira. Brassó megyében például, ahol az ipari és mezőgazdasági termelésben dolgozók 40 százalékát a fiatalok jelentik, e problémák különleges hangsúlyt nyertek. Ugyanakkor a konferencián elhangzott felszólalások kiemelték az eltelt év leggyümölcsöztethetőbb Füzesi Gábor (Folytatása a 4.,5. oldal,a.)