Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-22 / 16. szám

2 Ifjúmunkás EMLÉK Alapítási évünk , 1922. De ha egy bürokrata elővenné dossziénkat, nem adna nekünk 49 évet, mert hiányzik a folytonosság. Nem egészen egy évvel a megjelenés után az ifjúmunkásnak „felmondtak". Nem azok, akik ténykedését igénybe vették. Hanem azok, akik sanda szemmel nézték és egyáltalán : módjukban állt az önkényeskedés. Az erdélyi és bánáti ifjúmunkások szövetsége akkor az Ifjú Gárdával próbálkozik. December 23-án meg is jelenik az első száma. Grafikai kivitelezése kielégítő, ami arra enged következtetni, hogy az egykori Viata nevű kolozsvári nyomdában rokonszenvezhettek az ifjúkommunisták pénzzel nem nagyon bővelkedő mozgalmával. Az Ifjú Gárda vezércikkírójának bevallása szerint „Utolsó filléreinket adtuk az »Ifjúmunkás« sajtóalapjára. .. “ A hatóságokat különben nem érdekelte a lap grafikája. Csak a tartalma. Az ilyen sorok : „az »Ifjúmunkás« világító fáklya volt Erdély és Bánát szellemileg is szegény proletár ifjúsága előtt..." és ilyennek látszott indulni az Ifjú Gárda is. Erről tanúskodik az első szám. Amely különben egyedi maradt. A hatóság nem bírta lenyelni. Bodea I. Gheorghe tanulmánya nyomán MjmS XJ, NoVA01«VI'1 1 yr.'s<: -> Hit»-. ir/‘si :;M Kv-sr :« . •> ; ' ;<•>;« «jV- < :-<-i ■>>:<>•<,**: :t •■««if v <•: : vxt- >:«*>'.'✓>"<'• о *.*л*с х$ьу, '<< <<• •'■■> A'«-i <■>:'■>:> ist >.*«*■■-■'у>> / *>> x ,■<.<■ fairt’*** Ч<ч fco*; * k«/-í*- c:xVx*fc*efcV'W*y< Ж-.«**» •• •• •' ' - •■**■.'*&* itt .чо.:-.-че *rt чec-xtb *.:<::<>* >~Л<х s'-xiv. «vi — > >?*$'#■• »» » ♦* 4а**юЛмГ ♦{чнйем'^ *<«£*4- .*«» *•*«&•>* x< ♦ifrXvVMAwft.. <**Kfe*e«<o <v t. í.<«v*fcK>:o>* •«'>>>* *•*" J* се'**« •>:<■> ^ SS*t*M«*.ÖWSf/b'. .->!»*>:«•*<(**. :**«>» «««fcekxWv *: ţttfeţ-** ..*>*:. wx*«* »:H;• . ^:^ö^>oxgVl«éi»<k<á4-)t.ái>l6eovKfrÁvii&2ir^»Sfr:v:v:v»>:v^<?vUv>wAO->*áS-:raó»0ö>>j így beszélgettünk ketten — Olvastam a riportsorozatodat a Kovászna megyei mérnökökről, akikre egészen fiatalon már építőtelepek vezetését bízták — mondta, s éreztem, ismét kötekedni akar. — Igen — válaszoltam —, egyikük két éve végzett, de már jól állta a sarat, amikor a szabadságát töltő telepvezető mestert kellett helyettesítenie. A többi építész is, akiről írtam, mind fiatal. Blokkokat, gyárakat, iskolákat, sportpályákat építenek, megnézheted őket most is, ha Sepsiszentgyörgyön, Kézdin vagy Kovásznán jársz. — Jó, ennek csak örülni lehet. De azt nem értem, miért kell ügyet csinálni abból, hogy a fiatalok rámenősek, szárnyakat kapnak a bizalomtól. Ilyenek voltak ők ötven évvel ezelőtt is, tehát nem a mi rendszerünk érdeme ez, hanem ilyen a fiatalság általában. — Igazad van, ilyenek voltak az apáink is, amikor fiatalok voltak. De kérdezd meg őket, miért nem építettek akkor annyi gyárat, lakást, iskolát, sportpályát, mint amennyi ma épül. Azt hiszed, akkor nem akartak építeni ? Azt hiszed, nem örült volna bármely fiatal mérnök, ha megbízatást kap, hogy gyárat építsen Kézdivásárhelyre ? Vagy nagyapád, aki kivándorolt az országból, hogy ne haljon éhen a családja, a munkáskedvű rámenőségét nem kamatoztatta volna sokkal szívesebben idehaza, ha erőművet kellett volna építenie Békáson, Radnóton vagy Déván ? — Hála a kérdőjeleidnek, kezdem érezni, hova akarsz kilyukadni. Oda, hogy az ő rámenősségük és a miénk között az a különbség, hogy nekünk lehetőségünk is van ezt kiélni, sőt, az állam még fel is kínálja, hogy tiszta ingyen kiműveli a tehetségünket, képességeinket... — ...Sőt, ötéves terveket dolgoz ki, hogy lássuk a jövőnket, lássuk, milyen feladatok várnak ránk, érezzük, hogy szükség van minden energiánkra. — Ha jól vettem ki a szavaidból, te arra a kérdésre, hogy mit nyújtott nekünk, fiataloknak ötven év harcainak szelleme, a biztonságérzetet hoznád fel elsőnek. — Valahogy így. Meg hozzátenném azt is : ha az ember érzi, hogy szükség van rá, a képességeire, a tehetségére, a munkájára ott, ahol született, akkor otthon érzi magát a szülőföldjén, s ez nagy szó, mert akkor már nincs baj a közérzettel. Barabás István (Előre) Találkozás Csattogott a csákány, csikorogtak a talicska-kerekek a Sálánfa-völgyében. Több száz fiatal KISZ-ista indult itt harcba a hegyóriással. Naponta sziklák mozdultak meg, kőtömegek cseréltek helyet a lelkes fiatalok keze nyomán. A párt hívta őket, s ők mentek hittel, meggyőződéssel hazát építeni. Ott láttam először Petre bácsit, fiatal KISZ-ista volt, tanító, öt-hatéves kölykök lehettünk, és vizet vittünk neki bádogkannában. Barátságosan megveregette az arcunkat és mogyorót adott. A tenyere vérhólyagos volt. Kérdeztem : — Nem fáj ? Mosolygott: — Keményen kell fogni a csákányt — monflta, erősen törve a magyart. ★ Tavaly tavasszal történt. Egy kis Szatmár melletti faluban gátat építettünk. Megdöbbentett bennünket a hír: Désen kiöntött a Szamos. Fáradt volt a kis csoport, de a hírre újult erővel gyürkőztünk a munkának. Ebéd után egy kis terepjáró állt meg a töltés mellett. Két férfi szállt ki, a pártbizottságtól jöttek. Arcuk gondterhelt volt, bárhogy igyekeztek ezt palástolni. Egyikük Gheorghe Petre volt. Kezet szorított velünk. Észrevette, hogy kezünk véres. — Nem fáj, fiúk ? — kérdezte aggódó mosollyal. Nem szóltunk semmit. Keményen megragadtuk a csákány nyelét. Szilágyi Ferenc — Érmihályfalva („19 éves vagyok, érettségire készülök, újságíró szeretnék lenni.“) Holnap Aszocialista forradalomnak vannak általános törvényei. Szocializmust mindenütt általános érvényű elvek alapján építünk. Innen a közös vonások — nincs a világon kommunista párt, mely nem a marxizmus-leninizmusból merítené ideológiáját. De innen a különbségek is. A szocialista forradalom sohasem általában, hanem valóságos, konkrét országokban győz. Nincs két ország, melynek egyforma volna a történelme. Különböző országok a gazdasági és társadalmi fejlődés különböző fokát érték el. Országról országra eltérőek a hagyományok, a szokások, minden nemzet a maga sajátos kultúráját viszi tovább. Hogyan tudják a kommunista pártok országukban az általános elveket sajátos gyakorlattá fejleszteni — ez határozza meg minden egyes ország nélkülözhetetlen sajátos jegyeit. A formák és módszerek változatossága jellemzi a szocia lizmus eddigi gyakorlatát. Innen a nézetek különbözősége. A különböző országok kommunista pártjai szükségszerűen más és más szemszögből nézik fejlődésük problémáit. Természetes, hogy szempontjaik is különbözők ; másként ítélik meg a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a forradalmi taktika és stratégia kérdéseit, de a szocializmus és kommunizmus építésének értelmezését és gyakorlatát is a politikában, gazdaságirányításban, a kultúrában, és más területeken. A nézetek különbözősége nemcsak abból adódik, hogy egyes országokban győzött a szocialista forradalom, másokban még nem szempont-különbség jelentkezhet a forradalom győzelme utáni problémákkal és a forradalom előkészítésének problémáival a mában viaskodó pártok között is. Persze, mai társadalmunk sokkal bonyolultabb annál, semhogy bonyolultságát néhány fogalomba belegyömöszölhetnénk. Az élet, s különösen mai valóságunk, mozgékonyságában, gazdagságában túljár a legbonyolultabb, legtökéletesebb teóriák eszén is. Ezért nyilvánvaló, hogy nem ajánlatos előregyártott elméletek skatulyáiba belekényszerítenünk a valóságot, hanem éppen fordítva : az elméletet kell odáig fejlesztenünk, hogy teljes mélységében átfogja a társadalmi valóságot. De ehhez ismerni kell a valóságot. Mégpedig a maga sajátos bonyolultságában : országonként és nemzeti közösségenként. Ahhoz, hogy megismerjük, tanulmányozni kell ezt a valóságot. S ki más erre a legilletékesebb, mint az illető ország kommunista pártja ? ! És nem egy másik országé. Pártunk marxista-leninista felfogásához híven, számtalanszor hangsúlyozta, a politikai, társadalmi, gazdasági feltételek, a célok és feladatok sokféleségének körülményei között, az egység egyetlen útját tiszteletben tartani minden pártnak (legyen az kapitalista vagy szocialista ország kommunista pártja), azt a jogát, hogy önállóan dolgozza ki forradalmi politikáját, stratégiáját és taktikáját, hogy maga döntse el, milyen módszereket alkalmaz eszményei megvalósítása érdekében. A véleménykülönbségeket pártunk abszolút természetesnek tartja. Szabad, őszinte, nyílt elméleti viták nélkül elképzelhetetlen, hogyan lehetne megismerni a valóságot és győzelemre vinni a kommunisták programját. Pártunk ugyanakkor határozottan kiáll amellett, hogy ezeknek az elvi vitáknak nem lehet kihatásuk sem a különböző kommunista pártok belső egységére, sem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységére és erejére. És különösen nem szabad kihatásuk legyen a szocialista országok egymás közti kapcsolataira. A Román Kommunista Párt valamennyi szocialista ország és a világ valamennyi kommunista pártjával baráti, testvéri viszonyban van a kölcsöntős megértés, segítség és együttműködés, a jogegyenlőség, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, egyik vagy másik párttal szembeni vádaskodások visszautasítása, a munkásmozgalom egységének megerősítése alapján. Mindez azt bizonyítja, hogy pártunk a nemzetköziség szellemében cselekszik korunkban a különböző társadalmi osztályok, rétegek és kategóriák elégedetlensége és tiltakozása a polgári társadalom ellen sokféleképpen megnyilvánulhat. Pártunk megérti a különböző irányzatok és mozgalmak haladó jellegét, és együttműködik valamennyi demokratikus és haladó szervezettel, támogatja tevékenységüket. A szocialista országok közötti kapcsolatok természetesen befolyásolják a nemzetközi munkásmozgalmat, mert még emberek milliói látják jövőjüket a szocializmus jelenében. „A világ népei — mondotta Ceauşescu elvtárs — a szocialista országok kapcsolataiban a holnapi kapcsolatok mintaképét látják és szeretnék látni, a holnapét, amikor az egész földön győzni fog a szocializmus. Vagyis a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásán alapuló kapcsolatokat, melyek a földgömb valamennyi nemzete számára lehetővé teszik a szabad fejlődést." Ezekhez az alapelvekhez tartja magát államunk is: állandóan erősíti új típusú kapcsolatait a szocialista országokkal. Emellett fejleszti kapcsolatait a világ valamennyi országával és népével állami és nemzeti függetlenségünk, az ország területének sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. Ezek az alapelvek fokozatosan tért hódítanak az államközti kapcsolatokban, s ebben jelentős szerepe van államunk külpolitikai tevékenységének. Romániára soha nem tekintett ekkora rokonszenvvel a világ, Románia soha nem játszott még ekkora szerepet azoknak a nemzetközi problémáknak a megoldásában, amelyek az emberiség haladását és a világbékét mozdítják elő. Pártunk és kormányunk külpolitikája a marxista-leninista politika alkotó megvalósítása. Ennek a politikának az alapja a nemzeti érdekek és a szocialista közösség érdekeinek harmonikus egybeolvasztása. Botfa József KÖNYVTÁRFÓRUM A Könyvtári Szemle azé a olvasóé — természetesen a „profi" könyvtárosokon kívül — aki 1. szereti a könyvet, 2. kézbe veszi a szemlét. És talán épp ez a legnagyobb érdeme. Vonzó ez a folyóirat felfrissült grafikai tartásával, okos Tallózójával, amelyben színvonalas recenziók ismertetik könyvkiadásunk utóbbi időben megjelent termékeit (csak az idei első szám tíz könyvismertetőt szentel e célnak), problémafelvető könyvtárügyi anyagai (mint Cseke Péter szenvedélyes, ügyszerető és meggyőződésből fakadó Népi egyetem és községi könyvtár című írása, amely ötvözi a riport, a portré, a felmérés és az értekezés műfaji tulajdonságait), könyvtártörténeti, sőt irodalomtörténeti adalékai társadalmi súlyt és tudományos tartást nyújtanak a Szemlének. Munkatársi gárdája figyelemre méltó, tájékoztatása korszerű , érdeklődéssel olvassuk dr. Lőrincz László ismertetőjét az informatika mai alkalmazásáról, Fuchs Simon megemlékezését a kommunista magán-kölcsönkönyvtárakról, Kovács György Vörösmarty-ihletésű vezércikkét a Könyvről... Szerencsés ötlet ezt a Szemlét a XIII. Nemzetközi ex libris Kongresszus tiszteletére nagynevű grafikusok ex libriseivel illusztrálni. Hiszen olyan hagyományokat ápol ez a folyóirat, amelyek mindanynyiunk számára értékesek, s olyan gonddal, ahogy a szenvedélyes könyvgyűjtő ápolja könyvtárát, minden kötetében féltő gonddal beillesztve ex librisét. Mindez szép, mindez hasznos, még hasznosabb, még szebb volna azonban, ha erre a kis példányszámban megjelenő, fontos hivatást teljesítő szemlére nemcsak alkalmanként figyelnénk fel, ha a folyóirat minden könyvtárban és minden könyvbarát, minden magát műveltnek számító olvasó asztalán jelen lenne. Domokos Eszter A Könyvtári Szemle ex libris gyűjteményéből Vecserka Zsolt (Marosvásárhely)